Az Európai Unió Bizottságának támogatásával az Igazságügyi Együttműködés a Civiljogban (JAI civil) keretprogram részeként a CNUE és az Osztrák Közjegyzői Kamara szervezésében került megrendezésre a Formanote szeminárium az "Európai Jogterület - gyakorlati kérdések és a közjegyzőség új feladatai" címmel.
A tanfolyamon az osztrák és német közjegyzők, közjegyzőhelyetteseken kívül részt vettek az újonnan csatlakozott EU tagállamok képviseletében cseh, szlovák, szlovén és - legnagyobb számban - magyar kollégák, a kandidáló államok közül pedig Horvátország delegáltjai.
A másfél napos program előestéjén az Osztrák Közjegyzői Kamara épületében köszöntötte a szeminárium résztvevőit Dr. Klaus Woschnak úr, az osztrák kamara elnöke. A fogadás alatt megtekinthettük a vitrinekben elhelyezett közjegyzői relikviákat a császári korban készült okiratoktól a névtáblákon és a régi formaruhán át a napjaink elektronikus okiratával kapcsolatos dokumentumokig. Eközben a falakról az osztrák kamara korábbi elnökeinek portréi néztek le ránk.
Másnap a Bécsi Egyetem jogi fakultásán vette kezdetét a tanácskozás. A résztvevők munkáját magyar, cseh, illetve szlovák nyelvű tolmácsolás segítette.
Dr. Klaus Woschnak úr megnyitója után Dr. Gottfried Musger, a Grázi Ítélőtábla bírája tartott három előadást.
Az első előadás a civiljogi igazságügyi együttműködés fő törekvéseiről adott átfogó képet. Musger úr összefoglalta az EU jogforrások rendszerét, majd vázolta a gazdasági integrációt és nemzetközi gazdasági kapcsolatokat eredményező nemzetközi szerződések, jogviták, valamint a polgári jogi eljárásjog területén mutatkozó legfőbb problémákat. Ezek:
1. A határokon átívelő polgári jogvitában illetékes bíróság megállapítása;
2. Az alkalmazandó jog megállapítása;
3. Az egyik tagállamában lefolytatott bizonyítás és biztosítékadás elfogadtatása;
4. Egy adott tagállam bírósága által hozott döntés elfogadása és végrehajtása bármely másik tagállamban.
Az általános áttekintést követően a második előadásában részletes képet kaptunk a nemzetközi illetékesség és a bírósági döntések elfogadásának és végrehajtásának szabályairól a 44/2001. sz. "Brüsszel I." és a 1347/2000. "Brüsszel II." rendeletek alapján.
A nemzetközi illetékesség megállapításának legfőbb szabályait - annak terjedelme miatt - a beszámoló második felében ismertetem.
A bírósági döntések tagállamok közti elfogadásának és végrehajtásának szabályait a kiegészülő "Brüsszel I." rendelet tartalmazza, amelynek ide vonatkozó szabályai 2005 őszén lépnek hatályba. A rendelet hatálya kiterjed a bírósági döntésekre, de a közvetlenül végrehajtható közjegyzői okiratokra is. Célja, hogy egy tagállamban hozott határozat a többi tagállamban is elfogadást nyerjen, és közvetlenül végrehajtható legyen. Ennek feltételei:
1. A döntést hozó bíróság joga szerint a döntés, ill. okirat legyen végrehajtható, ennek igazolására a rendelet mellékletében szereplő formanyomtatvány szolgál és
2. a külföldi iratot belföldön végrehajtási záradékkal lássák el, ezzel biztosítva a közvetlen végrehajtást. A rendelet szerint ilyenkor a "záradékoló bíróság" az eljárt bíróság illetékességét és az előzményeket már nem vizsgálja. A "záradékoló" személye jelenleg még nem egyértelmű, és a nemzeti végrehajtási jogok sem állnak teljesen összhangban a rendelettel, így ezzel kapcsolatban egyenlőre igen sok kérdés merül fel.
Musger úr harmadik előadásában bemutatta az Európai Igazságügyi Hálózat1 és az Európai Bírósági Atlasz2 internetes oldalakat. Az első az egyes tagállamok nemzeti jogát tartalmazza, a második pedig az EU-n belüli illetékes bíróság, munkaügyi és cégbíróság meghatározásában segít. Az újonnan csatlakozó országok adatainak és nyelvének bevitele folyamatos, a teljes körű frissítés jövő év tavaszára várható.
Ezek után Dr. Christian Sonnweber és Mag. Klaus Schöffmann urak prezentációja következett az osztrák kamara digitális levéltáráról, a jövő elektronikus okiratáról, ill. az elektronikus aláírásról, amelyek alkalmazására az osztrák kamara technikailag felkészült. Megismerhettük az EU álláspontját, amely szerint az EU gazdaságának modernizálásához nélkülözhetetlen az E-Kormányzásra történő áttérés, amelyet az elektronikus okirat segít, és amely folyamatot támogat az EU az "e EUROPE 2005" program keretében. Az előadók tájékoztattak a digitális levéltár működési elvéről, a Német Biztonsági Hivatal által meghatározott atombiztos előírásokról és digitális levéltár használati területeinek bővítési lehetőségeiről.
Ezt követően Mag. Thomas Petz tartott előadást Univ-Prof. Mag. Dr. Brigitta Lurger dolgozatából az osztrák nemzetközi magánjogi törvény aktuális szabályairól, amelyet Musger úrnak az EU Társasági jog témájában tartott újabb előadása követett. Itt megismerhettük az EU-nak ezen a területen jelentkező legújabb törekvéseit. A társasági jogban cél a liberalizáció, így a közokiratkényszert EU szinten nem kívánják bevezetni, az egyesülés és átalakulás szabályait pedig könnyíteni kívánják.
A rendezvény második napján az elméleti fejtegetéseket felváltotta a gyakorlat. Az első napon szerzett ismereteket Musger úr koordinálásában munkacsoportokra osztva jogesetek megoldásával mélyíthettük el, ami igen hasznosnak bizonyult.
Utolsó előadóként az EU Bizottság képviseletében jelen lévő Dr. Georg Haibach tájékoztatott a Bizottságnak a polgári jogi igazságügyi együttműködés területén kidolgozott legújabb tervezeteiről. 1999-ben került elfogadásra a "Tampere I." program, amelynek folytatása a 2009-ig megvalósuló "Tampere II." Ennek célja:
1. a "Tampere I." azon programjainak folytatása, amelyek eddig nem valósultak meg;
2. az EU rendeletek és irányelvek helyes használata és azok végrehajtása a tagállamokban;
3. a korábban nem érintett új területek szabályozása, így pl.:
- nemzetközi vétségi jog kidolgozása
- fizetési felszólítás területén a nemzeti jogok mellett létező pótlólagos közösségi jog kidolgozása a kis értékű ügyekre;
- kézbesítési rendelet végrehajtására vonatkozó irányelv őszszel kerül elfogadásra;
- Európai Igazságügyi Hálózat bővítése;
- Az öröklési jog és a családjog területén a házassági vagyonjog, válás, családjogi státusz szabályainak áttekintése;
- Apostille-ra vonatkozó szabályok megalkotása
A tanfolyam végén a Szlovén Közjegyzői Kamara elnöke, Dr. Erika Braniselj köszönte meg a résztvevők nevében a Bizottságnak és az osztrák kamarának a szervezést és magas szintű előadásokat. A szervezők és résztvevők sikeresnek ítélték meg a szemináriumot, amely remélhetőleg azt jelenti, hogy a jövőben hasonló keretek között ismét információt szerezhetünk az EU minket érintő kezdeményezéseiről.
A 44/2001. sz. rendelet (Brüsszel I.) II. fejezete (2-31. cikk) tartalmazza a nemzetközi ügyekben illetékes bíróság meghatározásának szabályait. Nemzetközi illetékességet a Rendelet határozza meg, ilyenkor a nemzeti jog nem alkalmazható.
Általános szabály (2-4. cikk): Az alperes, akinek lakóhelye valamely tagállam területén van, tekintet nélkül az állampolgárságra, a lakóhely szerinti állam bírósága előtt perelhető. A tagállamon belül a nemzeti jog határozza meg az eljáró bíróság illetékességét, ennek kijelölésére a Rendelet nem jogosult. Az illetékességi szabály vonatkozik arra az esetre is, ha a kötelezettség közjegyzői okiratból ered. Ekkor az okirat készítésének helye irreleváns. Azt, hogy a fél rendelkezik-e adott államban lakóhellyel, a Rendelet 59. cikke alapján a bíróság állama szerinti jog határozza meg. Másik tagállamban az alperes csak akkor perelhető, ha azt a Rendelet kifejezetten engedi.
A nem EU tagállamban lakóhellyel rendelkező személy a lakóhely szerinti állam joga alapján illetékes bíróság előtt perelhető.
Lakóhellyel nem rendelkező személy perelhetőségére vonatkozó illetékességet a dolog fekvésének helye szerinti jog határozza meg.
Jogi személyeknél a "lakóhely" az alapszabály, alapító okirat stb. szerinti székhely mellett, az igazgatóság, ügyvezetés stb. helye és a telephely is. Így az illetékesség itt alternatív lehet.
Különös illetékesség (5-7. cikk): Ide tartoznak azok az illetékességi szabályok, amikor a felek eltérhetnek a lakóhely szerinti illetékességtől és maguk választhatják ki a jogvita során eljáró illetékes bíróságot. Ezek az esetek például:
- teljesítés helye szerinti bíróság illetékessége: ingó dolog átadásának, szolgáltatás végzésének a helye
- tartási igény esetén: a tartásra jogosult a lakó vagy tartózkodási helye szerinti bíróság előtt érvényesítheti igényét
- Szerződésen kívül okozott károk: a káresemény bekövetkeztének helye szerinti bíróság illetékes eljárni.
- Büntető eljárás keretében felmerülő polgári jogi igény: érvényesíthető a büntetőbíróság államának joga szerinti kártérítési jog.
- Cég fióktelepén, telephelyén folyó jogvitában a fiókhely és telephely joga szerinti bíróság illetékes
- Pertársaság esetén: a tagállamban lakóhellyel rendelkező fél lakóhelye szerinti bíróság illetékes az ügyben, az egymásnak ellentmondó döntések elkerülése érdekében
Illetékesség biztosítási ügyekben (8-14. cikk): A biztosítást megkötő, a biztosított és a kedvezményezett érdekében, a gyengébb fél védelmének elve alapján ezek lakóhelye szerinti bíróság, de a biztosító székhelye szerinti bíróság is illetékes lehet az eljárásban. Felelősségbiztosítás körében a káresemény helye szerinti bíróság az illetékes.
Illetékesség fogyasztóvédelmi ügyekben (15-17. cikk): ezeket a szabályokat kell alkalmazni az ingók részletre történő vétele, vásárlást támogató kölcsön és hitelügyletek során, valamint minden olyan ügyben, amikor a tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozó a fogyasztó államában tevékenységet végez, vagy ott piacra lép, ott reklámoz. Az értelmezés szerint ide kell érteni az internetes reklámozást is, ha a fogyasztó ez alapján fordult egy másik államban szolgáltatást végző vállalathoz. Ebből levezethető - bár jogeset erre még nem született -, hogy ha a közjegyzőt más tagállamból, bizonyíthatóan internetes hirdetés alapján keresi fel másik tagállam állampolgára, akkor az ügyfél államában is perelhető a közjegyző. Ezért ajánlott ilyen hirdetés során rögzíteni azt, hogy az külföldi állmpolgárra nem vonatkozik.
A fogyasztó lakóhelye szerint is perelhet, illetve peresíthető, szűk körben a fogyasztó javára kiköthető választott bíróság, de a vállalkozás székhelye szerint is lehet pert indítani, ha az tagállam területén van. Ez a szabályozás vonatkozik a tagállamban "csupán" fiókteleppel, telephellyel rendelkező vállalkozásokra is. Szállítási szerződések esetén ez a jogszabályhely nem alkalmazható, de utazást és szállást biztosító utazási szerződésekre igen.
Illetékesség munkaügyekben (18-21. cikk): Alkalmazási köre azokra a munkáltatókra, mint alperesekre terjed ki, akiknek székhelye valamely tagállamban van, vagy ha 3. államban székhelylyel rendelkezőnek egy tagállamban telephelye van. A munkavállaló, akinek lakóhelye tagállamban van, perelhet a székhely szerinti bíróság előtt, vagy abban a tagállamban, ahol ő munkáját szokásosan végezte, illetve a telephely szerint is. A munkavállaló a lakóhelye szerint perelhető.
Kizárólagos illetékességi szabályok (22. cikk): Bizonyos ügyekben a rendelet kizárja valamennyi másik bíróság illetékességét és a felek közti megállapodást sem engedi. Így pl:
- dologi jogok területén, ill. bérleti szerződéssel kapcsolatban, azonnal végrehajtható jelzálogjog, valamint kiürítés iránti perekben az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróságnak kizárólagos illetékessége van.
- Társasági jog területén egy cég létezését a székhely szerinti jog határozza meg; a bejegyzés érvényességével, valamint a cégeljárással kapcsolatosan a bejegyzés helye szerinti bíróság illetékes eljárni
- Szintén a bejegyzés szerinti bíróság jár el szabadalmi és árujelzéssel kapcsolatos ügyekben
- Végrehajtás során a végrehajtás helye szerinti illetékesség az irányadó
Megegyezés szerinti illetékesség (23-24. cikk): A korábbiak kivételével kiköthető valamely tagállam joga, ill. bíróságának illetékessége, ha a felek közül legalább az egyik rendelkezik lakóhellyel valamely tagállamban. A megállapodás természetesen nem ütközhet a Rendelet szabályaiba. A 3., EU-n kívüli államok jogának kikötésére a nemzeti jogok nyújthatnak lehetőséget és nem a közösségi jog.
Formakényszer: a megegyezést írásban kell létrehozni, illetve bizonyos esetekben elég a "fél írásbeliség". Ilyenkor szükséges azt bizonyítani, hogy a felek között a bíróság kiválasztása szokás alapján történik.
Az illetékességre vonatkozó eljárási szabályok (25-26. cikk): a bíróság hivatalból állapítja meg illetéktelenségét, amenynyiben a Rendelet az adott ügyben egy másik tagállam bíróságának kizárólagos illetékességét állapítja meg. Az illetékességgel nem rendelkező bíróság minden egyéb esetben is hivatalból állapítja meg a másik tagállam bíróságának illetékességét, ha a Rendelet szabályaival ellentétes bíróságon indult meg az eljárás.
A tagállamok között nem megengedhetőek az egymásnak ellentmondó ítéletek, ezért a Rendelet 27. cikke szerint az ugyanazon okból ugyanazon felek között több bíróság előtt indított eljárás lefolytatására a megelőzés elve alapján az a bíróság illetékes, amely előtt korábban indult meg az eljárás. Ugyanez a megelőzés elve vonatkozik az egymással összefüggő ügyekben különböző bíróságok előtt indított eljárásra is. ■
Visszaugrás
