A döntés: NH kontra Associazione Avvocatura per i diritti LGBTI - Rete Lenford (C-507/18. sz. ügyben 2019. április 23-án hozott ítélet), az Európai Unió Bírósága.
Az Európai Unió Bírósága a 2020. április 23-án meghozott ítéletében kimondta, hogy a valamely személy által egy audiovizuális műsorban tett azon nyilatkozatok, amelyek szerint vállalkozásában soha nem alkalmazna bizonyos szexuális irányultsággal rendelkező személyeket, továbbá nem is dolgozna együtt ilyen személyekkel, a munkavállaláshoz, illetve a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételeinek fogalmába tartoznak, még akkor is, ha semmilyen felvételi eljárás nem volt folyamatban, illetve nem is terveztek ilyet, feltéve, hogy az e nyilatkozatok és a munkavállaláshoz vagy a foglalkozáshoz való hozzájutás e vállalkozásnál jelentkező feltételei közötti kapcsolat nem hipotetikus.
1. Bevezetés
2. A C507/18. számú ügy
3. Az EUB döntése
4. Mi az esettel kapcsolatos magyar jogi szabályozás?
5. Milyen hatása lehet az EUB ítéletének a magyar jogalkalmazásra?
Az antidiszkriminációs jog célja, hogy minden egyén számára lehetővé tegye az egyenlő, tisztességes esélyt a társadalomban meglévő lehetőségekhez való hozzáférésre. Mindennap döntéseket hozunk, azonban amíg a szubjektív preferenciáink kifejezése normális és hétköznapi dolog, a professzionális életünkben előfordulhat, hogy olyan funkciókat töltünk be, amelyek miatt hatalmi helyzetbe kerülünk, illetve olyan döntések meghozatalára nyílik lehetőségünk, amelyek mások életét közvetlenül befolyásolják. Lehetünk köztisztviselők, bolti eladók, munkáltatók, lakástulajdonosok vagy éppen orvosok, akik döntéseket hoznak a közhatalom felhasználásáról vagy a magántulajdonú áruk és szolgáltatások felkínálásáról.[1] A megkülönböztetésmentességről szóló jog tiltja az olyan eseteket, amikor azonos helyzetben lévő személyeket vagy személyek csoportjait különbözőképpen kezelnek, illetve amikor különböző helyzetben lévő személyeket vagy személyek csoportjait azonos módon kezelnek.
A "foglalkoztatáshoz való hozzáférés" fogalmát az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) alapvetően tágan értelmezi. A Meyers-ügyben például azon az állásponton volt, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés "nemcsak a foglalkoztatási jogviszony létrejötte előtt fennálló feltételeket" jelenti, hanem mindazokat a befolyásoló tényezőket is, amelyeket figyelembe kell venni, mielőtt az egyén döntene a felkínált állás elfogadásáról vagy elutasításáról.[2]
Az EUB 2020. április 23-án ítéletet hozott a C507/18. számú ügyben. A határozatnak kiemelkedő jelentősége van a munkavállaláshoz, a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételeinek, fogalmának értelmezésével összefüggésben.
Az alapügyben NH, egy ügyvéd, egy rádióműsor során adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy nem kíván homoszexuális személyeket felvenni ügyvédi irodájába, és velük ott együtt dolgozni. Mivel ez az ügyvéd a munkavállalók szexuális irányultságán alapuló hátrányos megkülönböztetést megvalósító magatartást tanúsított, egy, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek bíróság előtti jogvédelmét ellátó ügyvédi egyesület (a továbbiakban: Associazione) kártérítés iránti keresetet indított vele szemben a Tribunale di Bergamo (Bergamói Bíróság, Olaszország) előtt.
- 45/46 -
Az elsőfokú bíróság - munkaügyi bíróságként eljárva - jogellenesnek nyilvánította NH magatartását, mivel közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg azáltal, hogy egy rádióműsor során adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy nem kíván homoszexuális személyeket felvenni ügyvédi irodájába, és velük ott együtt dolgozni. Az elsőfokú bíróság kötelezte NH-t, hogy fizessen meg az Associazione részére 10 000 eurót kártérítés címén, és elrendelte e végzésnek egy országos napilapban történő kivonatos közzétételét. NH fellebbezését a Corte d'appello di Brescia (Bresciai Fellebbviteli Bíróság, Olaszország) elutasította.
Ezt követően NH felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Corte suprema di cassazione (Semmítőszék, Olaszország) elé. E felülvizsgálati kérelem alátámasztása érdekében NH többek között a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2000/78/EK irányelv) rendelkezéseit az olasz jogba átültető 216. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 5. cikkének téves alkalmazását hozta fel, tekintve, hogy a fellebbviteli bíróság elismerte az Associazione kereshetőségi jogát, továbbá arra hivatkozott, hogy az ügyvédi hivatással kapcsolatos véleményét nem munkáltatói minőségében, hanem egyszerű állampolgárként fejtette ki, és a vitatott nyilatkozatoknak nincs semmilyen tényleges szakmai vonatkozása.
A Corte suprema di cassazione ezt követően előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordult - többek között - a 2000/78/EK irányelv értelmében vett, a munkavállaláshoz, illetve a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételei fogalmának értelmezésével kapcsolatban. A Semmítőszék az eljárás kezdeményezésekor kiemelte, hogy a fellebbviteli bíróság ítéletében megállapította egyrészt, hogy "a rádióműsorban folytatott beszélgetés során [NH] egy sor olyan, a műsorvezető által a műsor során kiprovokált mondatot mondott, amely [...] alátámasztotta az azon adott személyek csoportjára vonatkozó általános ellenérzését, akiket nem kíván az irodájában látni [...], sem pedig - elméletileg - munkatársként felvenni", másrészt viszont ezen időszakban semmilyen felvételi eljárás nem volt folyamatban, és nem is terveztek ilyet.
Az EUB az ítéletében - többek között - a 2000/78/EK irányelv 3. cikk (1) bekezdés a) pontját értelmezte, amely kimondja, hogy a Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket is, a következőkre tekintettel: a munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételei, beleértve a kiválasztási és toborzási feltételeket, bármely tevékenységi ágban és a szakmai hierarchia minden szintjén, beleértve az előmenetelt is.
Az EUB mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a 2000/78/EK irányelv "a munkavállaláshoz, [illetve] a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételei" fogalmának meghatározásával kapcsolatban nem a tagállamok jogára utal. Az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből márpedig az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni.[3] Mivel a 2000/78/EK irányelv nem határozza meg pontosan az említett kifejezés tartalmát, ezért a köznyelvben elfogadott szokásos jelentését alapul véve kell értelmezni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezést használják, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e kifejezés a részét képezi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
