A mesterséges intelligencia (MI)[1] mindinkább terjedő alkalmazása az egész társadalomra nézve jelentős kockázattal jár, amely kockázat kezelését összetett intézményrendszer - ideértve a jogi szabályozási környezetet is - látja el. Ennek egyik szegmensét képezik a bekövetkező károkat kompenzálni hivatott egyes alrendszerek, amelyek közül jelen tanulmányban a károsultak kártalanítására hivatott ún. no-fault rendszerekre fókuszálunk. Az MI rendszerek jelentős, és valóban újszerű veszélyforrásokat hordoznak, amellyel szemben a hagyományos, az emberi magatartásra és cselekvőségre szabott felelősségi szabályok nehezen birkóznak meg, vagy azok túlságos kiterjesztését eredményezhetik. Mindamellett, hogy a kártérítési felelősség rendszerét, adott személy vagy személyek felelősségre vonhatóságát és polgári jogi szankcionálását továbbra is elengedhetetlennek tartjuk, a külföldi szakirodalomban megjelent koncepciók és egyes országokban már korábban kialakított kompenzációs rendszerek tanulságai tükrében a no-fault kártalanítási rendszer bevezetését is megfontolásra érdemesnek tartjuk. További kérdés, hogy ez uniós vagy tagállami szinten valósuljon meg, illetve milyen sajátosságokkal rendelkezzen.
A tanulmányban elsőként az AI no-fault kompenzációs rendszerrel összefüggő uniós jogalkotási célkitűzéseket tekintjük át, nagyvonalakban. Ezt követően az uniós és tagállami (pontosabban magyar) polgári jogi kártérítési felelősségi szabályok hiányosságaiba adunk rövid betekintést, hiszen a kárkockázatot kezelni képes alapvető intézményrendszerként kell e kártérítési felelősségi rendszert is számontartanunk. A felelősségi szabályoknak az újszerű megközelítése, a jelenlegi szabályoknak az AI rendszerek legfontosabb tulajdonságaihoz és a hordozott veszélyforrásokhoz igazodó felülvizsgálata azért is elengedhetetlen, mert egyes AI felhasználások körében a felelősségbiztosítás kötelezővé tétele a biztosítók helytállási kötelezettségét is megnyitja, ezzel is biztosítva a károsultak számára teljeskörű kártérítést. A felelősségbiztosító helytállása kiegészülhet a magyar kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszeréből is ismert olyan alappal[2], amely az ismeretlen (beazonosíthatatlan) vagy a biztosítással nem rendelkező üzembentartó esetében is kártalanítást nyújt a baleset áldozatainak. Ezt követően tekintjük át a tulajdonképpeni értelemben vett no-fault kártalanítási rendszerek alapvető jellegzetességeit, majd a nemzetközi szakirodalom mentén a jövő AI no-fault kártalanítási rendszerére tett szabályozási javaslatokat.
Itt kell rögzítenünk, hogy a jelenlegi szabályozási javaslatok kizárólag a magas szinten automatizált, önvezető autók[3] okozta károk kompenzálását járják körül, ezért kénytelenek vagyunk a címben foglaltakhoz képest ezzel a szűkített tárgykörrel foglalkoznunk.
Az Európai Parlament "A robotikára vonatkozó polgári jogi szabályok" című, 2017. februári állásfoglalásában[4] már kitért arra a lehetőségre, hogy kártalanítási alapot hozzanak létre az MI technológiát gyártók és fejlesztők, amely összekapcsolódhat egyes szektorokban már meglévő (pl. gépjárművek), más szektorokban pedig szükség szerin felállítandó kötelező felelősségbiztosítási rendszerrel, így nyújtva teljes kártalanítást a károsultak számára. Felhívta a Bizottságot többek között arra is, hogy végezzen hatásvizsgálatot olyan szabályozás bevezetésére, amely lehetővé teszi, hogy a gyártó, a programozó, a tulajdonos vagy a felhasználó a korlátozott helytállás előnyeit élvezhesse, amennyiben befizetnek egy kompenzációs alapba, illetve közös biztosítást kötnek a robotok okozta károk esetében nyújtandó kártérítés garantálás érdekében.[5] Ugyanígy kérdésként vetette fel, hogy szükséges-e általános kártalanítási alapot létrehozni, vagy elég a szektorális jellegű.
Az ajánlást követte a Bizottságnak 2018-ban publikált közleménye a közös európai adattér kialakításáról.[6] Az ehhez csatolt, bizottsági munkacsoport által készített dokumentum a felelősségi kérdéseken, így a ˝vétkességen-felróhatóságon˝ alapuló (fault-based liability) illetve a veszélyforrással összefüggő (risk-based liability) kártérítési felelősségi tényállásokon kívül a kár kompenzálását biztosító egyéb, a felelősségi kérdésektől független kártalanítási rendszereket (no-fault systems) szintén számításba vette.[7]
E dokumentum alapján a Bizottság által felállított új munkacsoport[8] azt a feladatot kapta, hogy megvizsgálja, hogy mind uniós, mind tagállami szinten milyen szabályok állnak jelenleg rendelkezésre a felmerülő kártérítési igények jogi alapjául, ezek megfelelőek-e, illetve milyen területen és milyen szinten (uniós vagy tagállami szinten) lesz szükség a meglévő jogi rendelkezések módosítására. E szakértői munkacsoportnak az új technológiákkal foglalkozó alcsoportja 2019 decemberére elkészült első, "Liability for Artificial Intelligence and Other Emerging Digital Technologies" című jelentésével.[9]
Ez a jelentés leszögezi, hogy az a személy, aki egy megengedett, mindazonáltal másokra nézve fokozott veszélyt hordozó technológiát, például mesterséges intelligenciával felszerelt robotokat működtet, annak működéséből eredő károkért szigorú felelősséggel tartozik. A jelentés felhívja arra figyelmet, hogy e sajátosságok miatt a kártérítési jog területén a kártelepítésre irányadó jogpolitikai megfontolások alapján már nem lehetséges a kárelosztást tisztességes és megnyugtató módon rendezni, igy sem az emberi magatartás és okozatosság[10], sem az érdek[11], sem a veszélyeztetés, és veszély feletti ellenőrzés[12], sem pedig a társadalmi kárfelosztás[13] elve alapján. Az egyes szektorokban bevezetendő kötelező felelősségbiztosítás mellett kártalanítási alapok felállítását is javasolja. Hozzáfűzi viszont, hogy e kártalanítási alapokból csak azok a károsultak juthatnak kompenzációhoz, akik egyébként a felelősségi szabályok szerint kártérítésre jogosultak, követeléseik azonban nem nyertek kielégítést.[14]
Mindebből arra következtetünk, hogy a szakértői jelentés továbbra is a szigorú kártérítési felelősség, és a hagyományos polgári jogi szankciók fenntartását javasolja, a feltörekvő digitális technológiákhoz igazított módosításokkal. Elismeri ugyan a hagyományos felelősségi szabályozás gyengéit, mégis, mind a biztosítási, mind a kártalanítási kompenzációt a felelősség megállapíthatóságához köti. Szűk kivételként jelenik meg az a lehetőség, a kötelező gépjármű felelősségbiztosításhoz hasonlóan, hogy a rendszer kártalanítást nyújtson olyan helyzetben is, amikor a károsító MI rendszer, digitális technológia beazonosíthatatlan vagy biztosítatlan, a károkozó személye ezzel összefüggésben kideríthetetlen.
A Bizottság által 2020 februárjában kibocsátott "Fehér Könyv a mesterséges intelligenciáról: a kiválóság és a bizalom európai megközelítése"[15] kizárólag a kártérítési felelősségi szabályok megfelelő átalakításáról, a hatályos uniós és nemzeti szintű jogszabályok hatékony érvényesítéséről és végrehajtásáról tartalmaz célkitűzéseket. A Fehér Könyv a felelősségi kérdések közül a termékfelelősség szabályait érinti. Előrevetíteni látszik egyfajta többszintű, az ellátási láncolatban résztvevő valamennyi személy bevonásával előálló, osztott felelősségi-helytállási rendszert. Elsősorban azonban a termékbiztonsági követelményekre, az AI kockázatok előzetes kezelésére, a megfelelőségi vizsgálatokra fókuszál, nem pedig a kártérítési felelősségi kérdésekre és az okozott kár megtérítésére. Egyéb kompenzációt biztosító no-fault rendszerekkel nem foglalkozik. Ugyanígy a Bizottság által ezzel összefüggésben az Unió más szervei felé tett, kapcsolódó jelentés sem. [16] A jelentés csak másodsorban utal a tagállamok veszélyesség-alapú (risk-based), szigorú felelősségi szabályaira, és a kapcsolódó felelősségbiztosításra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
