A személyiségvédelmi perek esetében a kereshetőségi jog megítélése eltérő szempontok alapján zajlik, mint az egyéb pertípusoknál. A leggyakoribb esetben a személyiségi jogsértést írott vagy verbális szöveg útján követik el, így a jogsértés tényét és súlyát a sérelmezett szöveg értelmezése alapján bírálják el a bíróságok. A kereshetőségi jog lényegi eleme a megsértett személy beazonosíthatósága. A beazonosíthatóságon túl a szövegértelmezés során az is vizsgálati kérdés, hogy a sérelmezett közlés milyen viszonyban áll a felperes személyével. A tanulmány célja, hogy a jogszabályi környezeten túl konkrét jogeseteken keresztül mutassa be az ítélkezési gyakorlat szempontrendszerét a személyiségvédelmi jogérvényesítés körében.
In the case of personality protection lawsuits, the assessment of the right of action is based on different criteria other than in other types of lawsuits. In the most common case, the violation of personality rights (privacy) is committed through a written or verbal text, so the fact and gravity of the violation is judged by the courts on the basis of the interpretation of the text at hand. The essential element of the right of action is the identifiability of the very person. In addition to being identifiable, the interpretation requires a clareification of the relationship between the contested communication and the plaintiff's identity. The aim of the study is to showcase the legal environment and to present the case law in privacy (personal rights) protection law enforcement.
Mint ahogy egy korábbi cikkemben[1] kifejtettem, a sajtóhelyreigazítási és személyiségi jogi perek esetében az alperesi pozícióban az egyik legeredményesebb védekezési pont a felperes kereshetőségi jogának vizsgálata. Mivel a sajtóhelyreigazítási és személyiségi jogi perekben ugyanazon szempontrendszert kell figyelembe venni a kereshetőségi jog kérdéskörében, ezért továbbiakban ezekre együttesen személyiségvédelmi perek megnevezést használom.
Természetesen minden polgári peres eljárásban, és a közigazdasági perekben is elengedhetetlen a kereshetőségi jog vizsgálata, de a személyiségvédelmi perekben a megszokott anyagi és eljárásjogi jogalanyiság keretein túl speciálisabb elhatárolásokkal is szembesülnek a peres felek, főként a felperesi oldalon. Pedig a jogszabályi környezet egyszerűnek tűnik: a személyiségvédelmi perek anyagi jogi hátterét döntően a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) és a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól rendelkező 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban Smtv.) tartalmazza. A Ptk. 2:54. § határozza meg a személyiségi jogok érvényesítésének körét: személyiségi jogokat alapesetben személyesen lehet érvényesíteni.
A hivatkozott jogszabályi hely szerint a cselekvőképtelen személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel, míg az ismeretlen helyen távollévő személyiségi jogának védelmében a hozzátartozója vagy gondnoka járhat el.
A jogosult hozzájárulásával az ügyész is keresetet indíthat, amennyiben a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik.
A Ptk. 2:54. § (5) bekezdés speciális kivételt is tartalmaz, amely jelentősen kitágítja bizonyos esetekben a személyhez fűződő jogok érvényesítésének körét: a közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. Ezen jogcím alapján a magyar nemzet közösségét sértő kifejezések miatt állapította meg a Kúria a jogsértést egy ügyben: "A Kúria »Magyar ember nem lop, csak kalandozik« című cikk kapcsán úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a magyar nemzet közösségét súlyosan sértő, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó kifejezések használata miatt a magukat a magyar nemzet közösségéhez tartozónak valló felperesek emberi méltóságának megsértését."[2]
Ugyanakkor egy másik, szintén a Ptk. 2:54. § (5) bekezdésre alapított eljárásban a Kúria a kereshetőségi jog hiánya mellett foglalt állást: "A perbeli esetben az alperesek részéről a véleményük kifejezéséhez a vallási szertartás megjelenítéséhez az egyes liturgiai elemek felhasználása az adott vallási közösséghez tartozók számára lehet ugyan sértő, miután azonban a szertartás megjelenítése nem volt az objektív mérce szerint súlyosan sértő, vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, a jogsérelem nem állapítható meg."[3]
A Ptk. 2:50. § is eltér a személyes érvényesítés főszabályától a kegyeleti jog megsértése esetén: a meghalt
- 35/36 -
ember emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó vagy az, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Erre vonatkozóan a bírói gyakorlat a közeli hozzátartozókra szűkíti a kereshetőségi jogot: "A nagyszülő néhai unokatestvére kegyeleti jogának érvényesítésében a nagyszülő egyenes ági leszármazójának (unokának) nincs kereshetőségi joga, mert nem minősül hozzátartozónak."[4]
Bár a sajtóhelyreigazítás jogi kereteit az Smtv. 12. § tartalmazza, a joggyakorlat ezt a jogintézményt is sajátos személyiségvédelmi eszközként kezeli,[5] így a Ptk. főszabálya itt is alkalmazandó: helyreigazítási igényt is csak személyesen lehet érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 13-as állásfoglalása (a továbbiakban PK.13.) konkrétan kimondja: "Sajtóhelyreigazítást az kérhet, akinek a személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhető." Fontos megjegyezni, hogy a sajtóhelyreigazítás szabályait korábban a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről) tartalmazta. A PK.12., PK.13., PK.14., PK.15. állásfoglalásokat a régi Ptk. sajtójóhelyreigazítási szabályai egységes értelmezése érdekében hozták meg, de az új Ptk. hatálybalépése után is alkalmazza őket a bírói gyakorlat, kiterjesztve a személyiségi jogi perekre is.
Az eddigieket összefoglalva: személyiségvédelmi jogi igényt néhány kivételtől eltekintve csak személyesen lehet indítani. Ha a jogsértés írásban vagy verbálisan valósult meg, akkor az a személy jogosult a személyiségvédelmi eljárás megindítására, akire a sérelmezett szövegben neve megjelölésével vagy egyéb módon utalnak, illetve a szöveg tartalmából felismerhető. Természetesen a személyiségi jogvédelem nemcsak természetes személyeket illet meg, hanem szűkebb körben jogi személyek is élhetnek a jogintézménnyel, de értelemszerűen a jogi személyekre nem vonatkozik például az emberi méltóság védelme, és kegyeleti jog megsértését sem lehet ellenük elkövetni. A Fővárosi Ítélőtábla egyik döntése alapján a jogi személy tagjait sem lehet elzárni a személyiségvédelmi igényérvényesítéstől.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
