Az Igazságügyi Minisztérium által üzemeltetett Ákr.-Helpdesk[1] felületre számtalan tájékoztatást kérő jogértelmezési kérdés érkezik nap mint nap. A felület célja az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvénnyel (a továbbiakban: Ákr.) és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvénnyel (Kp.) kapcsolatosan felmerült konkrét kérdések megválaszolása, és ezzel egy általánosabb tudásbázis - quasi GYIK - közreadása, kereshető formában az ügyfelek számára. Az ide érkező megkeresések között vannak egyszerűbb megítélésű kérdések, melyek relatíve röviden megválaszolhatók, vannak azonban olyan - néha több kérdésből álló - problémafelvetések is, melyek összetettebb, részletesebb választ igényelnek.
Ez utóbbi körből emelnénk ki azt az esetet, amikor a kérdés arra irányult, hogy amennyiben a hatósági eljárás során az ügyfél lakóhelye vagy tartózkodási helye megváltozik, az befolyásolja-e - és ha igen, hogyan - az eljáró másodfokú szerv illetékességét. A konkrét esetben az ügyfél az elsőfokú döntés közlését követően másik megyébe költözött, és ezt követően nyújtotta be a fellebbezését jogszerűen az elsőfokú döntést hozó hatóságnál. A kérdés tehát az volt, hogy mely hatóság - melyik kormányhivatal - lesz jogosult az ügyben a másodfokú döntés meghozatalára.
Alapvetésként rögzíteni szükséges, hogy az Ákr. általános kötelezettségként írja elő azt, hogy a hatóság a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálni köteles. Ha valamelyik hiányát észleli, akkor intézkedési kötelezettsége áll fent, melynek során illetékesség hiányában - ha kétséget kizáróan megállapítható az ügyben az illetékességgel rendelkező hatóság - az ügyet átteszi, egyéb esetben pedig a kérelmet visszautasítja, vagy az eljárást megszünteti.[2]
Az Ákr. illetékességi szabályai között rögzíti továbbá azt is, hogy a hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén, vagy kijelölés alapján köteles eljárni.[3] Ennek megfelelően határozza meg az Ákr. 16. §-a azokat az általános illetékességi okokat és szabályokat, amelyek alapján az ügyben első fokon eljárni jogosult és köteles hatóság beazonosítható. Ezeket az általános illetékességi okokat az Ákr. megfelelő logikai sorrendben szabályozza, amikor rögzíti, hogy - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az azonos hatáskörű hatóságok közül az jár el, amelynek illetékességi területén
a) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, ennek hiányában,
b) a tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, ennek hiányában,
c) a jogellenes magatartást elkövették.
E rendelkezés jelentősége annak terminológiájában ragadható meg, hiszen az "ennek hiányában" fordulat egyértelművé teszi, hogy az illetékesség vizsgálatánál a hatóság ezt a meghatározott logikai sorrendet köteles figyelembe venni - és e sorrendtől nem térhet el - ami által a következő illetékességi ok kizárólag akkor vehető figyelembe, ha az előző pontban meghatározottak alapján az illetékesség fennállása nem volt megállapítható.
Amennyiben mindezek alapján sem állapítható meg az illetékes hatóság, úgy a kérelmező ügyfél szabadon választhat a tekintetben, hogy a lakóhelye vagy tartózkodási helye (illetve székhelye, telephelye vagy fióktelepe) szerint illetékes hatóság járjon el az ügyében. Ha azonban az ügyfél lakóhelye ismeretlen, vagy nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel vagy értesítési címmel, akkor az ügyfél utolsó ismert hazai lakcímét szükséges figyelembe venni e körben.[4]
Következő lépésként, ha az előzőekben említett rendelkezések alkalmazásával sem állapítható meg, hogy mely hatóság illetékes az ügyben eljárni, úgy - ha jogszabály másként nem rendelkezik -, az ügyben az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság jár el, több azonos hatáskörű fővárosi hatóság esetén pedig az illetékességi vita szabályait kell megfelelően alkalmazni.[5]
Speciális az az eset, amikor az ágazati jog az Ákr. fenti általános rendelkezéseitől eltérően határozza meg az illetékességi okokat, és így az eljárni jogosult hatóságot. Ekkor az adott ügyben az ágazati jogi szabályozás - mely az Ákr. 16. § (1) bekezdése szerint (a miniszteri rendelet kivételével) jogszabály lehet - alapján meghatározott illetékes hatóság lesz jogosult és köteles eljárni.
Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az előzőekben kifejtett részletes rendelkezések kizárólag az első fokon eljáró hatóság illetékességének megállapítására hivatottak. A másodfokú szerv illetékességét ugyanis nem az ügyre vonatkozó általános vagy különös illetékességi szabályok, hanem a másodfokú szervet kijelölő jogi rendelkezések fogják meghatározni akképpen, hogy meghatározzák azt, hogy a másodfokú szerv milyen illetékességi területen járhat el. Ez egyúttal azt is jelenti,
- 59/60 -
hogy a másodfokú szerv az illetékességi területéhez tartozó illetékességi területű, első fokon eljáró hatóság által hozott döntés tekintetében lesz jogosult eljárni. E másodfokú hatósági hatáskört telepítő rendelkezéseknek ugyanis szükségszerűen rögzíteniük kell a másodfokú hatóságok illetékességi területét, tehát azt is, hogy az adott ügyben, mely - az illetékességi területén hozott elsőfokú - döntések tekintetében gyakorolhatja azt a hatóság.
Összességében tehát arra a kérdésre, hogy melyik hatóság jár el másodfokon abban az esetben, ha az elsőfokú döntést követően másik megyébe költözik az ügyfél, az a válasz adható, hogy a másodfokú hatósági hatáskör gyakorlása tekintetében az illetékességet mindig - a másodfokú hatósági hatáskört telepítő jogszabályban foglaltaknak megfelelően - az elsőfokú döntés meghozatalának a helye (mely jellemzően a döntést hozó hatóság székhelye) határozza meg. Ennek következtében az ügyfél lakóhelyének (vagy más, az alapügyben illetékességi okként szereplő ténynek, pl. tevékenység gyakorlásának a helye) az elsőfokú döntés meghozatalát követő megváltozása nem eredményezi, és nem is eredményezheti a másodfokú hatáskört gyakorló szerv tekintetében az illetékesség megváltozását.
* * *
A veszélyhelyzet valamennyi életviszony tekintetében - így a családjogi jogviszonyokat illetően is - éreztette a hatását, és különleges körültekintést követelt meg a jogkövető állampolgároktól és a jogszolgáltató szervektől. Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) által a házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásába történő bejegyzése során előírt személyes nyilatkozattétellel kapcsolatban például kérdésként merült fel a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) rendelkezéseinek gyakorlatban történő alkalmazása.
A Rendelet megalkotásának elsődleges célja az volt, hogy az állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt - a személyes érintkezés minél szűkebb körben történő alkalmazását előtérbe helyezve - is biztosítsa a jogszolgáltatással kapcsolatos eljárások zavartalan igénybevételét, így a házassági vagyonjogi szerződések megkötésének, módosításának és megszüntetésének, illetve az ezekkel összefüggő tények nyilvántartásba történő bejegyzésének lehetőségét.
A házastársak közötti vagyoni viszonyok rendezése tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Negyedik Könyve (a továbbiakban: Csjk.) a házasulók, illetve a házastársak között létrejött szerződés elsődlegességét deklarálja, a törvényi szabályozás csak ennek hiányában érvényesül. A jogalkotó a házassági vagyonjogi szerződés priorizálásával kívánja ugyanis a házassági életközösség fennállása alatt is elismerni a házastársak autonómiáját, a család és a hitelezők védelmének egyidejű biztosításával. Kiemelkedő jelentősége van tehát annak, hogy a vagyonjogi szerződésekkel kapcsolatos tartalmi és formai követelmények még a veszélyhelyzet időszaka alatt is következetesen érvényesüljenek.
A házassági vagyonjogi szerződés tartalmát a felek a kötelmi jogi alapelveknek megfelelően szabadon rendezhetik, feltéve, hogy az a házastársak vagyoni viszonyát a törvényes vagyonjogi rendszertől egyértelműen eltérően szabályozza, valamint a Csjk. nem tartalmaz speciális, illetve korlátozó rendelkezést az adott kérdésben. A Ptk. 4:63. §-a alapján a szerződésben meghatározható a felek vagyoni viszonyaira alkalmazandó vagyonjogi rendszer, így például az, hogy vagyonelkülönítésben élnek vagy a közszerzeményi rendszert tartják magukra nézve kötelezőnek. Míg a törvényes vagyonjogi rendszer esetén a vagyonközösség fennállása alatt szerzett valamennyi - aktív és passzív - vagyon tekintetében vélelmezni kell azok osztatlan, közös jellegét, addig vagyonelkülönítés kikötésekor a vagyon egészére vagy meghatározott részére a felek kizárják a vagyonközösséget. Közszerzeményi rendszer meghatározásakor a házastársak vagyona gyakorlatilag szintén önálló, külön egységet képez, azonban az életközösség megszűnésével kötelmi igényként érvényesíthetik egymással szemben a közszerzeménynek minősülő vagyonszaporulat megosztását. Lehetőség van arra is, hogy a házassági vagyonjogi szerződésben a felek megjelöljenek egyes vagyonrészeket, amelyekre különböző vagyonjogi rendszer alkalmazását írják elő, továbbá - ha a törvény nem zárja ki - a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is eltérhetnek. Mindemellett a Ptk. 4:68. §-a lehetővé teszi azt is, hogy a házastársak a vagyonjogi szerződésben vagyonukról haláluk esetére is rendelkezzenek, feltéve, hogy az megfelel a közös végrendelet alakiságával kapcsolatos szigorú - a Ptk. 7:23. §-ában foglalt - követelményeknek.
A vagyonjogi szerződések alanyai és jognyilatkozattételük módja vonatkozásában azonban a Ptk. 4:64. §-a kógens szabályokat állapít meg. A házassági vagyonjogi szerződés megkötése során a házasulók, illetve házastársak kizárólag személyesen járhatnak el, ilyen személyes jognyilatkozatot sem törvényes, sem meghatalmazott képviselőjük útján nem tehetnek. A 18. életévét be nem töltött, a házasságkötés következtében nagykorúvá vált, valamint a cselekvőképességében a vagyonjogi nyilatkozatok tekintetében részlegesen korlátozott személy a gyámhatóság jóváhagyásával köthet érvényes szerződést, a törvényes képviselő hozzájárulása ellenben nem szükséges.
A törvényes vagyonjogi rendszerhez hasonlóan a házassági vagyonjogi szerződés időbeli hatályát is a házassági életközösség fennállása határozza meg, amely alatt a házastársak vagyoni viszonyaik rendezése érdekében bármikor köthetnek szerződést, illetve módosíthatják is azt. A törvényes
- 60/61 -
vagyonjogi rendszertől eltérő gazdálkodás kizárólag a szerződéskötést követően, a jövőre vonatkozóan írható elő. A visszamenőleges rendelkezés tehát semmis, ugyanakkor, ha a felek a házasságkötést megelőzően is együtt éltek - a jövőre nézve -az ezen időszak alatt szerzett vagyonaik sorsát is rendezhetik a szerződésben. Hangsúlyozandó, hogy a házasságkötést megelőző együttélés során szerzett különvagyon rögzítése érdekében kötött megállapodás nem házassági vagyonjogi szerződés. Szintén a törvényes vagyonjogi rendszerhez hasonló szabályozás, hogy ha a szerződés megkötését követően az életközösség - a vagyon megosztása nélkül - átmenetileg megszakad, az életközösség helyreállításával a szerződésben kikötött vagyonjogi rendszer alkalmazandó a továbbiakban is.
A házassági vagyonjogi szerződések tartalma vonatkozásában a Ptk. tehát széles körben biztosítja a felek akaratának érvényesülését, a formai kritériumokat illetően ellenben meglehetősen szigorúan rendelkezik. A szerződés érvényességi feltételeként ugyanis minősített alakiságot ír elő, így azt közjegyzői okiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A szerződés harmadik személyekkel szemben történő hatályosulásának feltétele, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett - közhiteles - házassági és élettársi vagyonjogi szerződések elektronikus nyilvántartásába bejegyezzék, ennek hiányában a házastársaknak kell bizonyítaniuk, hogy a velük szerződő fél tudott, vagy tudnia kellett a szerződés fennálltáról, illetve annak tartalmáról. A Ptk. 4:66. §-a alapján a házassági vagyonjogi szerződés módosítása és megszüntetése során ugyanezen szabályok alkalmazásával kell eljárni.
Az élettársi vagyonjogi szerződésekkel kapcsolatos szabályozásra ugyan a Ptk. Hatodik - kötelmi jogi - Könyvében került sor, a 6:515. §-a ezen szerződések időbeli hatálya, érvényességi feltételei, tartalmi és alaki kritériumai, harmadik személyekkel szembeni hatályosulása, valamint nyilvántartásuk tekintetében a házassági vagyonjogi szerződésre irányadó rendelkezésekkel azonos szabályozást fogalmaz meg.
Az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdése, valamint a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény 2. § (1) bekezdése alapján a Kormány a veszélyhelyzet fennállása alatt rendeleti szabályozással a hatályos törvényektől eltérhetett annak érdekében, hogy a veszélyhelyzetből eredő kockázatokat kezelje, biztosítva egyidejűleg az életviszonyok működtetésének rendjét. A Rendelet 31. § (1) bekezdése értelmében a 12. alcím határozza meg azokat az eltéréseket, amelyekkel a közjegyzői nemperes eljárásokra vonatkozó szabályokat a vészhelyzet időszaka alatt alkalmazni kell.
A vagyonjogi szerződések tekintetében elsősorban a Rendelet 31. § (3) bekezdés a) és c) pontjának van jelentősége. Az a) pont alapján a veszélyhelyzet ideje alatt a kérelem szóban nem terjeszthető elő, ugyanakkor a Kjnp. 36/I. § (1) és (2) bekezdése értelmében a vagyonjogi szerződés bejegyzése, módosítása, törlése, megszüntetése és megszűnése tényének bejegyzése során a közjegyző kérelemre jár el, amelyet a felek kizárólag közösen és személyesen terjeszthetnek elő. A c) pont szerint pedig, ha a fél személyes meghallgatása szükséges, a nyilatkozatokat írásban kell beszerezni. E rendelkezések egymáshoz való viszonyának értelmezése során a járványhelyzetből fakadó kockázatok elkerülése és a felek joggyakorlásának elősegítése szintén nem hagyható figyelmen kívül.
A Kjnp. a házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába történő bejegyzése tekintetében személyes nyilatkozattételt, és nem személyes meghallgatást ír elő, ugyanakkor ezen nemperes eljárás esetén is elősegítheti a személyes érintkezés minimálisra szorítását, ha az adott eljárási cselekményeket a felek - amennyiben az módjukban áll - írásban előkészítik. Figyelemmel kell azonban lenni arra is, hogy a közjegyző eljárása során - amely adott esetben a vagyonjogi szerződés nyilvántartásba vételét megelőzően annak közjegyzői okiratba foglalására is kiterjed - köteles meggyőződni a fél ügyleti képességéről, nyilatkozattételi jogosultságáról és valódi szándékáról, mindezek megítélése pedig leginkább csak személyes találkozás alkalmával lehetséges.
A Rendelet 31. § (4) bekezdése lehetővé teszi a közjegyző részére, hogy azon személyes megjelenést igénylő eljárási cselekményeket, amelyeket a veszélyhelyzet ideje alatti időpontra kell teljesíteni - az érintettek értesítésével - elhalaszthassa. Ha a közjegyző nem él ezzel a jogával, az el nem halasztott eljárási cselekmények elmulasztása esetén a mulasztás jogkövetkezményei nem alkalmazhatók. Megjegyzendő azonban, hogy ez a rendelkezés csak a vagyonjogi szerződés nyilvántartásával kapcsolatos eljárás során megengedett, az okiratszerkesztési eljárás tekintetében nem, így ha a kérelem mindkét eljárás lefolytatására irányul, a halasztásra nincs mód.
Megállapítható tehát, hogy a közjegyző jogszerűen jár el, ha mérlegelési jogkörében a vagyonjogi szerződés nyilvántartásba történő bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat megtételét a veszélyhelyzetet követő időpontra elhalasztja, azonban eljárása során a házasulók, a házastársak, illetve az élettársak személyes megjelenését nem mellőzheti.
* * * Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs. * * * ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs.
[2] Ákr. 17. §
[4] Ákr. 16. § (2) és (3) bekezdés.
Visszaugrás
