Magyarországon a reklám tételes jogi szabályozásában lényeges fordulatot jelentett egységes reklámtörvényünk az 1997. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Grtv.) megalkotása. A reklámtörvény 1997. július 4-én hirdették ki, 1997. szeptember 1-jén lépett hatályba. A reklámtörvényt hosszas előkészítést és sokirányú várakozást követően a 2001. évi I. tv. módosította, melynek rendelkezései - a nagy port felvert általános dohányreklám tilalmat elrendelő 13. §-t érintő módosítás kivételével - 2001. március 1-jén léptek hatályba.
A dohányreklámokra megállapított szigorú korlátozás - a szabadtéri reklámhordozókra 2002. január 1-jéig átmeneti időt engedve - 2001. július 1. napján léptek hatályba.
A hatályos törvényi szintű szabályozásában a Grtv. rendelkezései mellett alapvető jelentőségű a Tpvt. tisztességtelen verseny tilalmáról szóló II. fejezete, valamint a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó III. fejezete, továbbá a Rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: médiatörvény) vonatkozó rendelkezései [I. Fejezet 2. §, II. Fejezet A) Rész 4. Cím, B) Rész 2. Cím, VI. Fejezet 12. Cím]. A reklámok tartalmi követelményeire, a reklámozási tevékenység folytatására vonatkozó további jogszabályi rendelkezéseket és hivatkozásokat ezen felül is szép számmal találhatunk, szinte az összes jogforrási szinten. 2001. év végére két jog-szabály is született, mely szintén érinti a reklám jogi szabályozását: a "nyelvtörvénynek" nevezett, a reklámok és üzletfeliratok magyar nyelvű közzétételéről szóló 2001. évi XCVI. tv., és az "Internet törvényként" emlegetett, "Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről" szóló 2001. évi CVIII. törvény.
A további anyagi szabályokat megállapító jogszabályokkal a Grtv. az általános-különös viszonyában áll, azaz a reklámtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni mindazon reklámokra, melyekre nézve külön jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz. A rádióban és televízióban közzétett reklámokra így a médiatörvény rendelkezései az irányadóak mindazon kérdésekben, melyeket a médiatörvény a Grtv.-hez képest eltérően szabályoz (ilyen eltéréseket mind a fogalom-meghatározásokban, mind a reklámtilalmak körében találhatunk, jelesül a dohányreklámok körében is). A szabadtéri reklámhordozók elhelyezésére vonatkozó szabályokat a Grtv. 22. § (2) bekezdése alapján külön törvény állapítja meg, a szabadtéri reklámok kérdésében azonban a külön törvény nem született meg. Ennek eredményeként az a sajátos helyzet alakult ki ezen a téren, hogy - a reklámszakmában a jogszabály eltérő szóhasználata ellenére változatlanul - közterületinek nevezett reklámokkal kapcsolatosan ágazati jogszabályok (pl. a közlekedés biztonságával kapcsolatos jogi rendelkezések) vagy önkormányzati rendeletek írják elő a korlátokat (a szabályok itt ugyanis döntő többségükben reklámkorlátok és -tilalmak).
A reklámokkal kapcsolatos jogalkotásban is megfigyelhető, hogy a jogalkotásban kiemelt szerepet kap a közerkölcs, a közrend, az élet- és egészségvédelem, a természeti vagy kulturális örökség és értékek védelme.
A reklám jogi szabályozásának módszere alapvetően a reklámozási tevékenység megengedhetőségi kereteinek rögzítése. A kereteket a reklámjogban alapvetően tilalmak és korlátozások alkotják, a szabályozás jellege alapvetően kógens. A szabályok nagy része előíró szabály, azaz a reklámjog a követendő magatartást írja elő vagy tiltásokat fogalmaz meg. A tilalmak egyébként jellemzően vagy a reklámüzenet tartalmát, vagy a reklámozható áruk körét érintik. Az ilyen áruk népszerűsítésének korlátait zömmel az élet és egészség vagy a közbiztonság védendő közérdekére tekintettel húzza meg a jogalkotás (a magyar reklámtörvény - egyes árufajtákra megállapított - speciális reklámtilalmai és korlátai a közbiztonságra veszélyes eszközök, a gyógyszerek, a dohánytermékek és az alkohol reklámozását szorítják korlátok közé).
A Grtv. az általános reklámtilalmak és korlátozások körében olyan szabályokat rögzít, amelyek minden - korlátozottan vagy korlátozástól mentesen reklámozható - áru reklámozásában érvényesülnek, azaz a jogszerű reklámozás általános elvárásait rögzítik. Az általános reklámkorlátok és tilalmak tükrözik a reklámjogban megjelenő azon általános közjogi érdekeket, amelyek az áruk és információk szabad áramlásának közösségi jogi szabadságjogának, illetve a véleményszabadság és információközlés alkotmányos jogának érvényesülését a reklámok esetében korlátozhatják. A szabályozás alapvető irányai ebben a körben:
- a személyhez fűződő jogok
- a közbiztonság és közerkölcs (fegyver, lőszer és robbanószer illetve a szexuális áruk és szolgáltatások reklámja)
- az épített és természeti környezet védelme
- gyermek- és fiatalkorúak szellemi, erkölcsi és személyiségfejlődésének valamint fogyasztói érdekeinek kiemelt védelme (egyébként a Grtv. egyes árufajtákra megállapított speciális korlátai és tilalmai között a dohány- és alkoholreklámok tilalmai között találunk még gyermek- és kiskorúak védelmét szolgáló rendelkezéseket)
- a fogyasztóknak a sajátos forgalmazási, illetve reklámozási technikákkal szembeni fokozott védelme (csomagküldő és time sharing értékesítés, fogyasztói kölcsön, burkolt reklám, megtévesztő és összehasonlító reklám).
A speciális reklámkorlátok egyes konkrét árufajták reklámozását korlátozzák, illetve tilalmazzák. Speciális reklámkorlátozás vonatkozik a gyógyszerekre, illetve az alkoholra és a dohányárukra.
A 2001. évi I. tv. lényeges változásokat hozott a reklám jogi szabályozásában, elsősorban a megtévesztő, illetve összehasonlító reklám szabályozásának tartalmában és technikájában, és nem utolsó sorban a dohányáruk reklámozásával kapcsolatos tartalmi szabályozás erős szigorításában. A 2001-es módosítás eredményeként a dohányárukra nézve Magyar-országon általános tilalmat állított a jogalkotó, amely tényleges változás mind a korábbi szabályozáshoz, mind a - az európai normákból és szabályozási fejleményekből levezetett - reklámszakmabeli várakozásokhoz képest.
A meglehetősen zavaros és kodifikációs technikai szempontból nem egy helyen szerencsétlenül megoldott tételes jogi szabályozás levezetése sajnos nem kis figyelmet igényel. A jelenlegi helyzet röviden a következő:
- A Grtv. 13. §-a tehát általános reklámtilalmat állít, és rögzíti annak törvényileg mentesített eseteit.
- Ezt megelőzően a Grtv. 12. §-a részben időkorláttal, részben anélkül a mentesített dohányreklámokra állapít meg korlátozásokat.
- A 2001. évi I. tv. a mentesítésnek további - egyedi - esetét is rögzíti, nevezetesen a nemzetközi motorsportrendezvényeken való reklámozás egyedi kormányzati mentesítését. Ez az egyedi mentesítést rögzítő szakasz a Grtv. tételes szabályai közé érthetetlen módon - nem került be, erről tehát a reklámtörvény közvetlenül nem rendelkezik, a (tartalmilag a korábbi szabályozáshoz képest változatlan, de újra számozott) 13/A. §-ában megállapít azonban megfelelőségi feltételeket, amelyeket a közzétehető - tehát a Grtv. által törvényileg, valamint a 2001. évi I. tv. 15. § (4) bekezdése szerinti egyedileg mentesített - dohányreklámokra kell alkalmazni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
