1. Az Ifjú Közjegyzők Bizottságának célja, hogy támogassa és elősegítse a közjegyzői szakma folytonos megújulását, és a közjegyzők tevékenységét, hogy biztosítsa ezen jogszolgáltatási forma megújulását folyamatosan fejlődő társadalmunkban. Ez a Bizottság összefogja azon közjegyzői mozgalmakat, amelyek már léteznek az egyes országokban. Újító gondolatok körül gyűjti össze a "lélekben fiatal" közjegyzőket, hogy fellendítsék a latin közjegyzőség intézményét, mind nemzeti, mind nemzetközi síkon. Számunkra alapvetően fontosnak tűnik, hogy semmilyen életkorbeli vagy szakmai tapasztalatbeli korlátozás ne gátolja meg a bizottságban való részvételt.
2. Ez a bizottság egyaránt vizsgálja az UINL (l'Union Internationale du Notariat Latin) fiatal tagjainak sajátos problémáit, a fiatal közjegyzőkét éppúgy, mint a közjegyzőjelöltekét, és ez utóbbiak problémái fontos helyet foglalnak el bizonyos országokban. Alapvetően azon szempontokat vizsgáljuk, hogy hogyan tudnak a fiatalok közjegyzői funkciót elnyerni, és abba beilleszkedni. Ezt az aspektust a közjegyzői egyetemi oktatás, a közjegyzői gyakorlat, és az ezen gyakorlat közbeni és utáni folyamatos képzés szemszögéből vitatjuk meg.
3. Bizottságunk fontos feladatának tekinti az UINL, mint nemzetközi szervezet előtérbe állítását a fiatal közjegyzők körében, hogy a lehető legjobban megismerhessék világszervezetünket, hiszen a fiatalok már sokkal inkább érdekeltek a nemzetközi kapcsolatokban. Bizottságunk a fiatal közjegyzőket foglalkoztató témákat fog megvizsgálni és javasolni a nemzetközi Kongresszus számára.
4. Az UINL Állandó Tanácsa ezzel kapcsolatosan a következő határozatot hozta (1996-59): "Az Állandó Tanács nem kívánja korlátozni az Ifjú Közjegyzők Bizottsága által készített tárgyalási témákat és cselekvési javaslatokat, de ezen témáknak és javaslatoknak minden esetben a bizottság célkitűzéseinek körén belül kell maradnia".
Az Ifjú Közjegyzők Bizottságára vonatkozóan a következő jogszabályszöveg került újra felvételre a rendeletbe:
"15. cikkely: Az Ifjú Közjegyzők Bizottságára (francia rövidítése: CJN) vonatkozó különös szabályok.
15. cikkely 1. pont: Az Ifjú Közjegyzők Bizottsága egy elnökből, egy vagy több alelnökből, és egy titkárból áll, akiket az Állandó Tanács jelöl ki, valamint más tagokból, akiket szintén ez utóbbi szervezet az érdekelt tag-közjegyzőségek javaslatára jelöl ki.
A Bizottság földrészek szerinti szekciókban is végezheti tevékenységét.
15. cikkely 2. pont: A Bizottság feladata, hogy véleményeket és javaslatokat nyújtson be az Unió Elnökének, az Állandó Tanácsnak, az Unió intézményeinek és szervezeteinek a közjegyzői funkció betöltése, a szakmába való beilleszkedés és a jövőre vonatkozó perspektívák témakörében.
15. cikkely 3. pont: Azon normákra, amelyeket a jelen rendelet nem szabályoz, a 9. cikkelyben foglaltakat kelt alkalmazni, ha azok összeegyeztethetőek."
A jelen tanulmány megkezdésekor több kérdőívet készítettünk, és a tagközjegyzőségek mintegy egy harmada válaszolt is erre (körülbelül 20 ország). Ezáltal lehetőségünk nyílt arra, hogy hiteles jelentést készítsünk.
1. A bizottság tagjai általában kedvezőnek tartanák egy korhatár rögzítését, ameddig közjegyzőként működni lehet. Ez lehetővé tenné a fiatalok számára a szakmába való sokkal gyorsabb belépést. Több ország közjegyzői törvényében van már ilyen tartalmú szabályozás.
Ugyanakkor azt is el kellene kerülni, hogy a fiataloknak meglett korukig várni kelljen (például bizonyos országokban csaknem 40 éves korukig), hogy közjegyzővé válhassanak (jelenleg Ausztria esetében). Ha a tényleges közjegyzővé való kinevezés nehéznek bizonyul bizonyos országokban, tekintve, hogy azt a numerus clausus korlátozza, lehetővé kellene tenni a társ-közjegyzővé való kinevezést, mint ahogyan az Franciaország és Belgium esetében is működik.
Az országok többsége nem pártolja azt, hogy elismerjék a közjegyző jelöltek közjegyzői hatáskörét (okiratok aláírása). A közjegyzői funkció gyakorlásához és az abban való kompetenciához közjegyzőnek kell lenni, kinevezett, vagy társ-közjegyzői minőségben.
2. Fontosnak tartjuk, hogy feltétlenül meg kell próbálni a legjobb fiatal jogászokat a Közjegyzőség felé vonzani, és őket itt tartani, érdekes és jól fizetett munkát kínálva számukra.
Hogy ezt megvalósítsuk, teljes erőnkkel tudományos és szakmai színvonalunk javításán kell fáradoznunk.
Ez a téma nem csak a keleti országokból származó fiatal tagjainkat érinti, hanem azon országok fiataljait is, amelyek a közjegyzőség intézményét sokkal régebben ismerik. Tartanunk kell attól, hogy az ügyvédi és más nagy kamarák elcsábítják legjobb jogászainkat. (Nagy Ötök)
1. Felmérésünk következő eredményeket hozta:
- A jogi tanulmányok időtartama 3 és 6 év között változik, a legtöbb ország esetében 4 év (3 év: 3 országban, 4 év: 10 országban, 5 év: 4 országban, 6 év: 2 országban).
- Közjegyzői tantárgyakat (közjegyzői törvény - a közjegyzők deontológiája - okiratszerkesztés) az országok közel felében oktatnak (10 ország).
- Csak két ország ismeri el a közjegyzői licenciátust (egyetemi tanulmányi fokozat) kiegészítő egyetemi tanévként az egyetemen, sőt, három ország közjegyzői iskolában (nem egyetemi jellegű oktatásban).
- Az egyetemek többsége oktatja a közjegyzővé váláshoz szükséges elméleti tárgyakat. Azonban számos országban a pénzügyi, közigazgatási, és nemzetközi jog, valamint a környezetvédelmi jog nem kerül oktatásra.
- A gyakorlati oktatások mindössze 7 országban vannak meghatározva. Gyakran ezek az oktatások nem kötelezőek. Vannak meghatározott oktatások a gyakorlati idő alatt, de ezek csak kivételesen kötelezőek (csak 5 országban).
- Bizonyos országokban, főleg Kelet-Európában és az afrikai országokban az egyetemi oktatást nem tartják kielégítőnek.
2. Tény az, hogy tagországaink közül többek esetében a közjegyzői jogot nem oktatják sem az egyetemeken, sem közjegyzői iskolákban, és ez Kelet-Európában minden országra jellemző.
Hogy ezen országok segítségére legyünk, megpróbáltunk összeállítani egy ideálisnak mondott program-mintát, amely kötelező és szabadon választható tárgyakat tartalmaz. A képzés, amelynek kizárólag az egyetem keretében kellene zajlania (vagy közjegyzői iskolákban, de ez kevésbé ajánlatos) tisztán a közjegyzői jogra épül. Itt szó lehet a közjegyzői törvény oktatásáról (a közjegyzők illetékessége, jogállásuk, közjegyzői szervezetek), közjegyzői okiratok (tartalom és forma, általános szabályok), a közjegyzői felelősség, a közjegyzői eljárás (általános rendelkezések), a közjegyzők deontológiája, a közjegyzői könyvvitel.
Érdekes lehetne, (mint ahogyan Belgiumban is megfigyelhető), közjegyzői tantárgyként kiegészítő szakmai képzéseket bevezetni, esetleg a jogi tanulmányok utáni licenciátus keretében, ha ez anyagilag realizálható a szóban forgó egyetemeken. Itt újra át lehetne tanulmányozni a jogi licenciátusban már korábban átvett tantárgyakat, tisztán közjegyzői szemszögből, sokkal részletesebben és sokkal gyakorlatiasabban.
Legalább 4 kurzust kellene előirányozni:
• Az elsőt a szerződések jogáról (adásvétel, jelzálogfedezettel biztosított kölcsön, csere, alapító okirat, bérlet, stb.) Ezeket a tárgyakat négy szempontból vizsgálnánk meg:
a) a szerződéskötés előtti lehetőségek (pl. megegyezés az eladásról és az ingatlan értékesítéséről, ahol ez megengedett);
b) az ezt követő előzetes formaságok (pénzügyi, zálogjogi, telekkönyvi, városrendezési, bérlőkre vonatkozó vizsgálat stb.)
c) magának az okiratnak a megszerkesztése: az általános és speciális, hagyományos vagy tisztán jogi jellegű pontok tanulmányozása.
d) a jogügylet utáni formaságok és közjegyzői szolgáltatás.
• A másodikat a családjogról (házassági szerződés és ennek módosítása, élettársi szerződés, végrendelet, örökbefogadás, a házasság egyező akaratnyilvánítással történő felbontása, szerződés a tényleges különélésről, ajándékozás, felmenő ági osztály, a hagyaték vagy a házassági vagyonközösség felszámolása), ha lehet, ugyanazon 4 szempont alapján.
• Harmadikat a kereskedelmi jogról (társasági alapító okiratok, kereskedelmi javak átengedése, névre szóló részvények átruházása)
• És egy, (vagy inkább több) kurzust a közigazgatási jogról (városfejlesztés, környezetvédelem), a közjegyzők adózásáról, a közjegyzői eljárásról, a nemzetközi magánjogról a jövő közjegyzői számára, a mezőgazdasági jogról.
3. Intézkedéseink és javaslataink következményeként az UINL Állandó Tanácsa a következő 1997-51+52 számú határozatokat szavazta meg: "Az Állandó Tanács hangsúlyozta egy sokkal komplexebb képzés szükségességét, nem csak elméleti, hanem gyakorlati szinten a közjegyzői jog területén, és azzal a kéréssel fordul az egyetemekhez, hogy ilyen irányú tárgyakat is vegyenek fel a tanulmányi programokba." és "Az Állandó Tanács úgy döntött, hogy az Unió tudományos tevékenységének körében javasolni fogja a gazdasági-közjegyzői területre vonatkozó témakörök felvételét, és az egyes tantárgyakra vonatkozó aspektusokat koordinálni fogják, hogy ezzel biztosítsák a tantárgyak egymást kiegészítő voltát."
1. Felmérésünk a következő eredményre vezetett
- A törvény által előírt gyakorlat kötelező minden országban, kivéve 5 kelet-európai országot. A gyakorlati idő tartama 7 hónap (1 országban), 8 hónap (1 országban), 1 év (1 országban), 2 év (3 országban), 2,5 év (1 országban) és 3 év (5 országban) között változik.
- Ezt csaknem minden országban (kivéve 3 országot) a helyi közjegyzői kamara ellenőrzi (9 országban), a közjegyzők országos Szövetsége (2 országban), a bíróság (1 országban), vagy az ügyészség (1 országban).
- 7 országban a törvény által előírt gyakorlat egy részét külföldön is le lehet folytatni.
- Néhány országban, ahol a közjegyzői tárgyakat nem oktatják általánosan sem az egyetemen, sem közjegyzői iskolában, a gyakorlat alatt vagy után vizsgát szerveznek.
- A törvény által előírt gyakorlat az országok többségében kizárólag közjegyzői irodában valósul meg. Néhány országban azonban a gyakorlat egy része a bíróságokon (3 országban), magánál a közjegyzői kamaránál (1 országban), a földhivatalnál (1 országban), ügyvédnél (1 országban), vagy jogi iskolában (law scool) (1 országban) is történhet.
- Csupán néhány ország elégedetlen a gyakorlat megszervezésének módjával. Főként a kelet-európai országok igényelnének jobb szisztémát.
2. A törvényes gyakorlatot illetően felmerült az igény, hogy a közjegyzői törvény intézkedjen arról, hogy a gyakorlat egy része külföldön kerüljön teljesítésre, közjegyzői irodában. Ez a gyakorlat végén történne, és korlátozott időre szólna. A fiatalok, akik közül Európában többen is részt vesznek az Erasmus programban (egyetemisták egyetemek közötti cseréje egy évre vagy fél évre) nagyon igénylik ezt a lehetőséget. Ez egy hosszú távú harmonizációhoz fog vezetni a közjegyzői rendszerek között.
Bizottságunk hangsúlyozta, hogy a gyakorlatokat évente ellenőriznie kell egy megadott szervezetnek (közjegyzői kamara, kiegészítve külső személyekkel, pl. bírókkal).
Szintén javasoljuk, hogy a gyakorlatot a következő módon szervezzék meg: az első rész legyen inkább általános jellegű (minden típusú okiratról), míg a második legyen sokkal speciálisabb egy bizonyos területen. Minderre azért van szükség, mert a gyakornokok a későbbiekben különböző közjegyzői társaságokban fognak dolgozni. Ez felelne meg leginkább a fiatalok kívánságának: két szintű gyakorlat, általános, és ezt követően szakirányú, a gyakorlatot töltő fél kérésének megfelelően.
Végül meg kell fontolni más jogi gyakorlat teljesítésének lehetőségét is, amely beszámítana a gyakorlati időbe (bíróságon, ügyvédi irodában). Németországban például nagyon jó rendszer működik.
3. Intézkedéseink és javaslataink következményeként az UINL Állandó Tanácsa megszavazta a következő határozatot (1999-2001-10): "Az Állandó Tanács az Ifjú Közjegyzők Bizottságának javaslatára meghozta azon döntését, mely szerint a közjegyző jelöltek gyakorlatuk egy részét külföldön is teljesíthetik, és ez a gyakorlat a törvény által előírt gyakorlati idő részét képezi."
1. Vizsgálatunk a következő eredményre vezetett:
- Ami a gyakorlat alatti és utáni továbbképzést illeti, a szakmai képzés csaknem mindenhol szervezett formában zajlik. Ez nagyon pozitív jelenség, több, mint amit reméltünk. A képzéseket csak 4 országban kötelező látogatni. A szakmai napokat vagy az egyetemek szervezik (3 országban), vagy a Közjegyzői kar (7 országban), vagy pedig magáncégek (3 országban). Más országokban a szakmai napokon való részvétel önkéntes.
- Sajnos ezek a képzési formák csaknem mindenütt fakultatívak, kivéve Németországban és Hollandiában, ahol kötelező jellegűek. Ugyanígy van ez Kelet-Európa országaiban is, de csak a gyakorlati idő alatt. Ezekben az országokban nincs sem egyetemi képzés, sem közjegyzői iskolákban való oktatás, ebből következik bizonyos tipikus közjegyzői kurzusok kötelező jellege a gyakorlat alatt.
- Ezen folyamatos továbbképzések befejezéseként 7 országban hivatalos vizsgát kell tenni, 2 országban a gyakorlat után, 4 országban pedig csak a közjegyzői kinevezés előtt.
- Néhány országban olyan nem jogi típusú képzéseket is szerveznek, amelyek célja, hogy segítséget adjon a közjegyzői iroda vezetéséhez (Manager-kurzus) (7 országban).
- Néhány országban nem elégedettek a folyamatos továbbképzéssel, és szeretnék ezt javítani.
2. Úgy ítéltük meg, hogy jó lenne, ha minden közjegyző jelölt és közjegyző részt venne évente egy minimális továbbképzési napon. Az a kolléga, aki ebben nem vesz részt, a későbbiekben potenciális veszélyt jelenthet a szakmára nézve, mivel lemarad a szakmai ismeretek területén.
Így tehát javasoltuk, hogy a folyamatos képzést minden tagországunkban kötelező jelleggel szervezzék meg, legalább a gyakorlati idő alatt, azon országokban pedig, ahol nincs ilyen szakmai gyakorlat, ez a jogi tanulmányok után egy bizonyos időszakon belül kerüljön megszervezésre.
Tagországaink többségében a nemzeti kamarák vagy szövetségek, vagy éppen a helyi kamarák szervezik a folyamatos képzéseket.
Sajnálatos tény viszont, hogy az egyetemek alig foglalkoznak a (leendő) közjegyzők szakmai képzésével. Még ha fenn is áll annak a veszélye, hogy az egyetemek túlzottan elméleti módon közelítenek az oktatáshoz, mégis kívánatos, hogy az egyetemek is érdeklődjenek ezen közjegyzői képzés iránt, azért, hogy emelni tudjuk a szakmai napok színvonalát. Javaslatot fogunk tenni ezen a téren.
A folyamatos képzést több országban az országos kamara vagy szövetség finanszírozza a gyakornokok és a közjegyző jelöltek számára. Ez utóbbiak egyáltalán nem, vagy csak egészen minimális részvételi díjat fizetnek. A közjegyzők ellenben teljes részvételi díjat fizetnek, és így közvetve kollégáikat is támogatják.
A tagországok többségében a folyamatos képzésben való részvétel nem számít a jövőbeni közjegyzői kinevezésnél. Néhány országban viszont éppen az ellenkezője igaz, minden alkalommal, ha egy közjegyző jelölt részt vesz egy ilyen képzési napon, pontokat kap, és ezeket a pontokat beszámítják a jelölt kinevezésénél.
Ezen kívánságunkat már harmadik ízben jeleztük, mely szerint minden tagországunkban rendszeresen adjanak pontokat azon közjegyző jelölteknek akik rendszeresen részt vesznek a képzési napokon, és hogy ezen pontok később kerüljenek beszámításra a kinevezés elbírálásánál.
Ezen felül azt is el kellene érnünk, hogy a működő közjegyzők is kötelező jelleggel vegyenek részt ezeken a szakmai napokon, és egy minimális gyűjtsenek össze egy bizonyos periódus alatt.
Ellenkező esetben ki kellene tölteniük egy tesztet, hogy így értékelni lehessen tudásszintjüket az új törvényekkel és joggyakorlattal, valamint a legújabb elméletekkel kapcsolatosan. Ez valóban annyira forradalmi gondolat lenne?
Ezután tanulmányoztuk a szakmai továbbképzéseket, melyeket kizárólag a közjegyzőségek részére szerveztek tagországainkban.
Sokféle tanfolyam létezik, és a francia közjegyzői egyetem kezdeményezése különösen felkeltette az érdeklődésünket.
Ahhoz, hogy maximalizáljuk ennek a folyamatos képzésnek a hatékonyságát és segítsük az új tagoknak megszervezni a továbbképzéseket, a Bizottság szeretne egy áttekintést készíteni a tagországainkban kialakított különböző típusú szakmai napokról.
Ki választja ki az érintett témákat, melyek a kiemelt témakörök, a szakmai napok nappali jellegűek (mint a francia egy hetes intenzív továbbképzés), vagy esti oktatások (mint Belgiumban), milyen gyakoriságúak? Ezen kérdésekre várt választ a tagországoktól a Fiatal Közjegyzők Bizottsága, és ebből a célból kérdőíveket küldtünk ki.
És ezután ajánlásokat is lehet tenni, vagy akár, (és miért is ne) direktívákat a tagországok felé.
A folyamatos képzést Interneten keresztül is meg lehet szervezni. Ezt néhány országban már alkalmazzák is.
3. Intézkedéseink és javaslataink következményeként az UINL Állandó Bizottsága a következő (1999-2001-10) határozatot hozta: "Az Állandó Tanács a Fiatal Közjegyzők Bizottságának kezdeményezése alapján javasolja, hogy a tagországokban szervezzenek a fiatal közjegyzők számára kötelező jelleggel folyamatos képzést, melyet egy bizonyos időszakban az egyetemi tanulmányok befejezése után kell teljesíteni."
1. Vizsgálatunk a következő eredményre vezetett:
- Csaknem minden országban "numerus clausus" korlátozza a Közjegyzőség létszámát (18 országban). A közjegyzői munka "sui generis" közhivatalnak számít, ahol a közjegyzők számát korlátozzák. A közjegyzők különböző életkortól kaphatnak kinevezést, 21 évestől (1 országban) 38 évesig (1 országban).
- Azon országokban, ahol a "numerus clausus" érvényesül, a leendő közjegyzőt vizsga után nevezik ki (11 országban), hivatalos publikálás után (9 országban), a jelöltek hivatalos listája alapján (8 országban), a tanulmányok hivatalos értékelése után (4 országban), politikai befolyás nélkül (kivéve 2 országban), a családi jogfolytonosság biztosítása nélkül (az országok többségében, 11 országban), előnyben részesítve azt a munkatársat, aki a közjegyzővel dolgozik.
- A "numerus clausus"-al rendelkező országokban a leendő közjegyző közjegyzői irodához is csatlakozhat, ez az országok felében minden megszorítás nélkül lehetséges.
- Azon országokban, ahol nincsen numerus clausus, illetve ahol a közjegyzők szabadon alakíthatják ki irodájukat, a közjegyzők vagy egyedül dolgoznak, vagy társulva más közjegyzőkkel vagy ügyvédekkel.
- Megfogalmazódtak már olyan igények is, hogy kötelezővé lehetne tenni egyes országokban a közjegyző jelölttel való társulást, aki ezáltal a címzetes közjegyző társközjegyzőjévé válhatna (bizonyos ügyiratszám és bizonyos jövedelmi szint fölött).
- A közjegyzői funkció gyakorlását csak 8 országban kötik felső korhatárhoz (65 év 1 országban, 70 év 5 országban, 72 év 1 országban, 75 év 1 országban).
- A funkció gyakorlásának maximális időtartama csak egy országban szabályozott.
2. A Bizottság azt szeretné elérni, hogy néhány éves gyakorlat után, és egy vizsga illetve a jelölteknek a közjegyzői kamara általi értékelése után, a fiatalok társközjegyzővé válhassanak azon országokban, ahol numerus clausus van érvényben. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ugyanígy szükség lenne minden országban a korhatárok kijelölésére.
3. Az UINL Állandó Tanácsa még nem szavazta meg a megoldást e tárgykörben.
1. Vizsgálatunk arra az eredményre jutott, hogy:
A 20 megvizsgált országból 11-ben a közjegyzőjelölt nem járhat el a közjegyzői iratok készítésénél. A felmérések szerint hat országban a közjegyzőjelölt aláírhatja az okiratokat - a közjegyző távolléte esetén (4 országban) vagy minden esetben (2 országban) minden okiratot (4 országban) vagy csak bizonyos okiratokat (1 országban), a közjegyzői kamara felhatalmazására (1 országban), a Bíróság felhatalmazása (2 országban), vagy miniszteri rendelet alapján (1 országban).
2. Bizottságunknak az a véleménye, hogy:
Anélkül, hogy a jelöltek okirat aláírási joga mellett érvelnénk, kívánatos lenne javítani a közjegyzőjelöltek helyzetét, sokkal vonzóbbá téve azt, és így meggyőzve a jó képességű jogászokat, hogy a szakmán belül maradjanak.
Kértük az Állandó Tanács tagjait, hogy töprengjenek a javasolható megoldásokon
3. Az UINL Állandó Tanácsa még nem hozta meg döntését ebben a tárgyban.
1. Ami a második irányvonalat illeti, vagyis bizottságunk második feladatát, párbeszédet folytatunk az UINL nemzetközi hálózatával, amelyhez bizonyos esetekben kizárólag csak az egyéni tagok fordulhatnak.
Az ötlet az lenne, hogy hatékony levelezési rendszert lehetne megvalósítani a különböző nemzetek közjegyzői között. A telefon és a telefax előnyein kívül a kapcsolatot Email és az Internet segítségével is ki lehet alakítani.
A tagországok készíthetnének egy listát az általános és szakosodott közjegyzőkről, akik tudnának egyes szakkérdésekre válaszolni, esetleg egy bizonyos bérezés ellenében Euróban, vagy Dollárban.
A szakértők (specialisták) névsorát nagy pontossággal kellene összeállítani, és rendszeresen felül kellene vizsgálni.
2. Felvetettük azt a gondolatot is, hogy javítani kellene okirataink tartalmát.
Így megállapítottuk, hogy egy összehasonlító tanulmány a különböző okirati modellekről javíthatná a közjegyzői okiratok minőségét, mind a szerkezetük színvonalát, mind a tartalmukat. Megegyeztünk abban, hogy elsősorban az adásvételi okiratokat fogjuk tanulmányozni.
Az Ifjú Közjegyzők Bizottsága így azt a feladatot kapta, hogy gyűjtsön össze néhány okirat típust a különböző országokból.
3. Az UINL Állandó Tanácsa ebből következően az alábbi, 1999-2001-28 számú határozatot hozta: "Az Állandó Tanács felhatalmazza az Ifjú Közjegyzők Bizottságát, hogy tanulmányozza »a Közjegyzőség jövője« témakörét, mindenben együttműködve a Deontológiai, Ügyfélkapcsolati és Arculattervezési Bizottsággal ugyanúgy, mint a Kongresszusi témákkal foglalkozó Bizottsággal, hogy ezzel is hozzájáruljanak a Mexikói Nemzetközi Kongresszuson tárgyalandó témakörök szerkesztéséhez és tartalmához."
1. Az első javaslatot már megtettük, melyben azt kértük, hogy szervezzenek a Közjegyzők Nemzetközi Kongresszusa alkalmával valami sajátos szakmai rendezvényt az ifjú közjegyzőknek (és közjegyző jelölteknek). Így ezekkel a rendezvényekkel a kongresszuson való sokkal nagyobb számú részvételre ösztönöznék a fiatalokat.
2. Dakarban került megrendezésre az Ifjú Közjegyzők első nemzetközi kongresszusa, melynek megrendezéséhez alapvetően a Francia Ifjú Közjegyzők Mozgalma járult hozzá, és amelyen 200 résztvevő volt jelen.
A "Múlt és Jövő - a 3. évezred Közjegyzősége" témakörében tíz előadás hangzott el. Ezen kongresszus különlegességét az adta, hogy több olyan afrikai és európai ország valamint Kanada is részt vett, ahol működik Közjegyzőség intézménye. Nagy érdeklődés kísérte a különböző Közjegyzőségek közötti eszmecserét, illetve azt vitát amelynek témája "a közjegyző szerepe a 2000. év társadalmában" volt.[2]
3. És végül jeleznem kell önöknek, hogy kapcsolatba léptem az AIJA-val (l'Association Internationale pour les Jeunes Avocats - Ifjú Ügyvédek Nemzetközi Szervezete), melynek székhelye Brüsszelben található. Ez a szervezet évente két alkalommal megszervezi a fiatal ügyvédek nemzetközi kongresszusát. Magától értetődik, hogy az ifjú ügyvédek száma sokkal nagyobb, mint az ifjú közjegyzőké. Egyetértésre jutottunk abban, hogy a későbbiekben több találkozót szervezünk a két szakmai réteg közeledése érdekében.[3] ■
Lábjegyzetek:
[1] L. Weyts Belgium. Fordította: Dr. Nyilas Margit közjegyzőhelyettes, Püspökladány A jelentés anyaga elhangzott a Magyar Közjegyzőhelyettesek Egyesületének 2001. február 8-i ülésén.
[2] A kongresszuson többek között a következő témák kerültek napirendre: a közjegyzők közreműködésének növelése a bizonyítási eljárásokban és az ingatlanokkal kapcsolatos tevékenységekben, a nemzetközi minőségbiztosítási szabályok alkalmazása a közjegyzői munkában, közjegyzői internet-hálózat megszervezése és ennek előnyei. - Forrás RIN (Nemzetközi közjegyzői Folyóirat) 99. szám 55-57. o.
[3] A jelentés anyagát Luc Weyts, az Ifjú közjegyzők Bizottságának elnöke bocsátotta rendelkezésemre.
Visszaugrás
