2001. november 16-18. között immár harmadik alkalommal került megrendezésre az igazságügyi fogalmazók országos találkozója, melynek ezúttal Siófok adott otthont. A rendezvény a "Szabadság, biztonság, igazságosság - az EU III. pillére" címet viselte.
A találkozók hagyományosan háromnaposak, ahol a központi szerep a szakmai programoknak: előadásoknak, vitafórumoknak, szekció-üléseknek jut, de marad idő a személyes ismeretségek kialakítására és a kötetlen párbeszédekre is. A siófoki rendezvényre közel 210 fogalmazó jött el, képviselve minden megyei ügyészséget és bíróságot, és első alkalommal a minisztériumokat is.
A megnyitón először Balázs István, Siófok polgármestere üdvözölte "házigazdaként"a résztvevőket, majd köszöntőt mondott Kovacsics Ferenc, a Siófoki Városi Bíróság elnöke és Lévai Ilona, a Legfőbb Ügyészség Nemzetközi Főosztályának vezetője. Valamennyien méltatták a kezdeményezést, hangsúlyozták a választott téma fontosságát, időszerűségét, és reményüket fejezték ki jövőbeli hasonló konferenciák megrendezésére vonatkozóan.
Elsőként Kendernay János Zsigmond, a Külügyminisztérium EU Bel- és Igazságügyi Együttműködési Főosztályának vezetője szólalt fel. Elmondta, hogy a bel- és igazságügyi kooperáció lényegében az 1970-es években kezdett kialakulni, az Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban megjelent terrorista cselekmények hatására.
Igazi vita tárgya az Egységes Európai Okmány létrehozásának idején lett, amikor a személyek szabad mozgása napirendre került. Ez nem volt könnyű feladat, mert arról kellett dönteni, hogy hogyan lehet áthelyezni közösségi szintre a tagállamoknak azon kompetenciáit, amelyek rendkívül fontosak és érzékenyek.
A ’90-es Schengeni Végrehajtási Egyezmény után elindult egy másik folyamat is, ami a Maastrichti Szerződésben öltött formát és jogi kereteket a kooperáció létrehozására. Rendkívül nehézkes intézményrendszer jött létre: a döntésekhez, mivel kormányközi kooperációról beszélünk, egyhangúság kellett, ami azt jelentette, hogy de facto szinte képtelenség volt döntéseket hozni. Ez is volt az egyik fő oka, hogy később, az Amszterdami Szerződésben ezen jelentősen változtatni kívántak a tagállamok, és a kérdések döntő többségét átemelték az "I. pillér"-be.
A bel- és igazságügyi együttműködés korábban a bővítési tárgyalásokon ez nem volt napirenden.
A magyar tárgyalási álláspont talán legfontosabb tétele, hogy itt nem fogalmazódik meg átmeneti mentesség iránti igény. Hogy miért nem, annak egyrészt az a magyarázata, hogy Magyarországnak is érdeke a magyar jogrendbe átültetni azokat a szabályokat, amelyek az Unióban elfogadottak a belső biztonság szempontjából. Másrészt pedig az Amszterdami Szerződés kapcsán világossá vált, hogy ezen a területen az Unió nem fogad el semmilyen mentességi igényt.
A fejezet a belga elnökség idején került napirendre, és 2001 júliusában Magyarországgal elsőként kezdték meg az érdemi tárgyalásokat. (Időközben a fejezetet ideiglenesen le is zárták - G. G.)
A közelmúlt aktualitásai kapcsán említést tett a főosztályvezető úr a Bizottság Éves Jelentéséről, és a szeptemberi terrorcselekményekről. Előbbiről elmondta, hogy a dokumentum elismeri a magyar felkészülést, és kevés kritikai elemet fogalmaz meg. Ezek sem a jogszabályokkal, hanem az intézményrendszer hatékonyságával kapcsolatosak.
Györgyi Kálmán tanár úr a tőle megszokott igen élvezetes és informatív előadást tartott, melyet azzal a kissé meglepő kijelentéssel kezdett, hogy tulajdonképpen büntetőjogi együttműködés nincs az EU-ban.
A 2000 decemberében elfogadott Nizzai Szerződés VI. címe a rendőri és belügyi együttműködés szabályait tartalmazza, illetve elrendeli, hogy közelíteni kell egymáshoz a tagállamok büntetőjogi rendelkezéseit - amennyiben ez szükséges.
Kerethatározat-tervezet készült az Unióban, mely számos, felsorolt bűncselekményre (pl. prostitúció, emberkereskedelem) vonatkozóan a célokat határozza meg, az eszközöket a tagállamok választják. Rendelkezik a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről is.
Tanácsi kerethatározatra vonatkozó javaslat készült a terrorizmus elleni fellépésről, mely Magyarországra is jogalkotási kötelezettséget fog róni. Eszerint az minősül terrorizmusnak, ha egy egyén vagy csoport egy vagy több állam, annak intézményei vagy lakossága ellen, szándékosan, megfélemlítésük, vagy az adott ország társadalmi-politikai-gazdasági struktúrájának lényeges megváltoztatása vagy lerombolása végett követi el a felsorolt bűncselekményeket.
Meghatározza a javaslat a terrorista csoport fogalmát is, továbbá rögzíti a maximális büntetési tétel minimumát. (Az alsó határ maradhat a belső jog szerint.) Minősített esetnek tekintendő (és így szigorúbban büntetendő), ha felsorolt személyek (pl. bíró, országgyűlési képviselő) ellen követik el. Enyhébb a büntetés, ha az elkövető információt nyújt, segít a hatóságnak a felderítésben.
Ezt követően a tematikában némileg kakukktojást képező, de aktuális és érdekes kérdésekkel foglalkozó előadást hallhattunk Perlaki Miklóstól, a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztosságának osztályvezetőjétől. Tájékoztatott arról, hogy az Informatikai Kormánybiztosság félig minisztériumi, félig koordináló szervezet, mely három főcsoportból áll. Feladata elsődlegesen a különböző pályázati rendszerek működtetése, a lakosság számítógéphez jutásának segítése, a számítógépes ismeretek terjesztése.
Beszélt az elektronikus aláírásról szóló új törvényünkről is, és kiemelte annak EU-konform voltát. Figyelmébe ajánlotta a jelenlévőknek a Kormánybiztosság által készített és megjelentetett 47 oldalas tanulmányt, mely a Nemzeti Információs Társadalom Stratégia címet viseli. A tanulmány elsősorban a "hol vagyunk?, merre tartunk?, milyen eszközökkel érhetjük el a kívánt célokat?" kérdésekre adható válaszokat fogalmazza meg.
Lévai Ilona az Európai Igazságügyi Hálózattal (EIH) kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat osztotta meg a hallgatósággal.
Ezek szerint, ha egységes büntetőjog (és büntető eljárásjog) létezne a tagállamokban, nem lenne szükség az EIH-ra. Azonban rendkívül nehéz egységes szabályokat teremteni, mert a nemzeti szuverenitás egyik alapvető területe éppen a büntetőjog.
A fentiekből következik, hogy ha valamely cselekménynek, eljárásnak külföldi vonatkozásai vannak, jogsegélyre van szükség. Viszont a jogsegély nagyon hoszszadalmas és bonyolult folyamat. Ezen próbáltak segíteni az EIH létrehozásával: minden tagállamban kapcsolattartó pontokat jelölnek ki, melyeken keresztül gyorsan lehet információhoz jutni.
Az EIH 1998-ban jött létre, és csak súlyos bűncselekményekre vonatkozik a működése. Általában 2 kapcsolattartó pont működik országonként (de pl. Franciaországban 38).
Magyarországon 2001 augusztusában kormányhatározat jelölte ki egyik kapcsolattartó pontként az IM Nemzetközi Jogi Főosztályát, másikként a Legfőbb Ügyészséget. A kapcsolattartó pontnak megfelelő telekommunikációs infrastruktúrával, illetve jogi és technikai feltételekkel kell rendelkeznie (pl. az eljárásjogi szabályoknak meg kell lennie idegen nyelven.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
