A Kodifikációs Bizottság a 2001. november 16. napján megtartott ülésén folytatta a szankciórendszer taglalását. Kiindulópontként szolgálnak dr. Nagy Ferenc és dr. Kerezsi Klára megalapozó tanulmányainak megállapításai, az ülésen meghívott vendégként vett részt dr. Kerezsi Klára kriminológus és dr. Csordás Sándor, az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtási Felügyeleti Főosztályának vezetője. Az aktuális helyzetet vizsgálva megállapítható, miszerint a végrehajtandó (13% körüli) és a felfüggesztett (az 1990. évi 14,1%-ról 1999-re meghaladja a 20%-t) szabadságvesztések kiszabásának a büntetések közötti aránya európai mércével mérve is jónak mondható, ez a jelenség a mai ítélkezési gyakorlatot vizsgálva kedvező trendnek mutatkozik. Ugyanakkor a fogvatartottak száma igen magas, a büntetés-végrehajtási intézetek telítettsége meghaladja a 160%-ot. Az Európai Unió államaiban 1999-ben átlagosan 87 fogvatartott esett 100 000 lakosra, Magyarországon ez a mutató 1999-ben 161 volt. Az viszont tény, hogy számos volt szocialista ország rosszabb mutatókkal rendelkezik. Régről ismert kriminológiai tétel, hogy a végrehajtandó szabadságvesztés túlzott gyakorisággal történő alkalmazása igen költséges, ugyanakkor relatíve csekély az elérhető eredmény a speciális prevenció szempontjából. A szabadságelvonással járó büntetés kiváltását célzó alternatív szankciók körének bővítési lehetőségéről folytatott vita során a Bizottság a részben felfüggesztett szabadságvesztés szankciót tartja erre leginkább alkalmasnak, mint amely bevezetésre kerülhetne önálló szankcióként - a börtön népesség csökkentésének igényét is szem előtt tartva - a feltételes szabadságra bocsátás rendszerének olyan irányú meghatározásával, amely tágabb teret biztosít például a Btk. 47. § (3) bekezdése szerinti kedvezmény - a büntetés fele részének kitöltése utáni feltételes szabadságra bocsátás - alkalmazására, a feltételes szabadságra bocsátását kizáró okok szűkítése, illetőleg a letöltendő tartam esetleges csökkentése mellett.
A közérdekű munka büntetésre rátérve a Bizottság tagjainak többsége akként foglalt állást, hogy maradjon meg önálló főbüntetésként és tartama órákban kerüljön meghatározásra azzal, hogy a végrehajtási feltételeken javítani kell, ennek hiányában az Európában "reneszánszát" élő szankció nem válthatja be a hozzá fűzött reményeket. Kardinális kérdés továbbá az önkéntesség a terhelt részéről, amely leginkább a nyugat-európai példa szerint a vádemelés elhalasztása jogintézmény körében érvényesülhet. Ilyen szabályokat tartalmaz az új Be. 225. §-a. Felmerült továbbá mellékbüntetésként való alkalmazhatósága, például felfüggesztett szabadságvesztéshez kapcsolva, valamint a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén "megváltási" lehetőségként, amint arra a szabálysértési eljárás körében a pénzbírság átváltoztatására vonatkozó szabályok jó példával szolgálnak.
A pénzbüntetést illetően a Bizottság a jelenlegi szabályozást megfelelőnek tartotta - bár egyesek a napi tételkeret felső határát eltúlzottnak ítélik -, azonban a terhelt vagyoni és jövedelmi viszonyának feltárása érdekében a bíróság által beszerezhető adatok köre és adatszolgáltató szervek kötelezettsége a mainál részletesebb szabályozást kíván.
A Bizottság, a 2001. december 14. napján megtartott ülésén dr. Nagy Ferenc megalapozó tanulmánya tematikáját követve a mellékbüntetések rendszerét vizsgálva arra megállapításra jutott, hogy nincs szükség átfogó változtatásra. A Bizottság állást foglalt a tekintetben, hogy a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésnél járműfajtánként és esetelegesen közlekedési áganként is szólhat a korlátozás, továbbá hogy meg kell teremteni a büntetőjogi és az igazgatás rendészeti szabályok összhangját, ideértve az utánképzés szabályozását is. Az új kódexben részletesebb szabályozást kíván a mellékbüntetések hatályának és az eltiltás tartamába beszámítható időtartam pontosabb meghatározása. Felvetődött továbbá egyes mellékbüntetések (járművezetéstől, foglalkozástól eltiltás) intézkedésként történő alkalmazásának lehetősége is például alkalmatlanság - ideértve a terheltek kóros elmeállapotát is - esetén. A foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés végrehajtási mechanizmusának kiépítése felveti számos háttérjogszabály megalkotását. A pénzmellékbüntetés és az immáron intézkedésként szabályozott vagyonelkobzás egymáshoz való viszonyának megállapítása további vizsgálódást igényel majd.
Az intézkedések megtárgyalására térve, a megrovás intézménye kapcsán kitűnt, hogy a Bizottság nem alakított ki végleges állásfoglalást az elenyészően csekély súlyú cselekmények elbírálását illetően. A legnagyobb vitát kiváltó intézkedés a kényszergyógyítás volt, mégpedig annak határozatlan mivolta állt a vita kereszttűzében. A felülvizsgálat jelenlegi automatizmusát, illetőleg azt bírálta néhány felszólalás, hogy a bíró döntésében túlzottan ki van szolgáltatva a szakértő döntésének. Az állam büntető hatalmi beavatkozására a súlyos erőszakos cselekmény szolgáltat alapot a társadalom védelme érdekében, de az intézkedés célja a megelőzésen túl a gyógyítás, ezért, ha annak szükségessége már nem áll fenn, az intézkedést meg kell szüntetni. A társadalom félelmét csak kevéssé oldja, hogy a civil egészségügyi szabályok is lehetővé teszik a zárt intézeti kezelés elrendelését. Ráadásul a tudomány sem mindig szolgálhat egzakt tételekkel, amelyek valamennyi kezelt esetén teljesen jól prognosztizálhatóvá tehetnék a viselkedést. A Bizottság fele-fele arányban megosztott volt a tekintetben, hogy maradjon a jelenlegi mechanizmus, vagy pedig a jelenleg határozatlan tartamú intézkedésnél maximális időtartamként kerüljön megállapításra az adott bűncselekmény büntetési tételkeretének felső határa (e körben további megoldandó kérdésként maradt fenn a vagylagosan életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmények megítélése).
Az alkoholisták kényszergyógyítását illetően a Bizottság számos tagja azon a véleményen volt, hogy a kezelést, gyógyítást szükséges lenne kiterjeszteni a kábítószer-szenvedély beteg elítéltekre, azzal a fenntartással, hogy az önkéntesség mindig hathatósabb eredményt hoz a kezelés terén. Felmerült annak az igénye, hogy a Btk. 75. § és a 282/A. § szabályait egymásra tekintettel kell kialakítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
