A stalkingról - mint a zaklatás egy speciális formájáról - hosszú ideig úgy tartották, hogy az csak a híres embereket érintheti és veszélyeztetheti. Gyakran lehet a médiában hallani arról, hogy egyik-másik prominens személyt rajongók zaklatják, tartósan molesztálják. Emlékezetes példa egy ilyen incidensre a teniszező Szeles Mónika esete, akit egy Steffi Graf-rajongó késével megsebzett, mert féltette kedvence pozícióját az ifjú tehetségtől.1
De említhetnénk Madonnát, Stinget, Jodie Fostert. S az egyik legszomorúbb példa John Lenon halála, akit fanatikus rajongói hosszú időn keresztül üldözték, s később épp egyikük áldozatává lett.
Szinte minden híresség élete során legalább egyszer átéli ezt a "stalking-áldozat szerepet".
Az elmúlt 15 év kutatásai egyértelművé tették, hogy e jelenség korántsem csak a hírességek problémája. A stalking esetek legnagyobb többsége a lakosság ismeretlen tömegeiben fordul elő. Ezek közül is csak azok az esetek válnak ismertté, melyek tragikusan halállal végződnek, vagy szörnyű következményeket vonnak maguk után, ám a többség ismeretlen marad. A jelenség mindenhol, mindenkivel előfordulhat, családban, munkahelyen, ismeretlenektől, és ismerősöktől is elszenvedhető.
A stalking kifejezést az angol nyelvből kölcsönözték, a szó a vadász-nyelvből származik, az állat bekerítését,üldözését, kifárasztását jelenti.
Adott személy szándékos és ismételt molesztálása, követése, amely következtében érintett személy biztonsága veszélybe kerül. (Meloy, 1998)2
Ez a rövid definíció megfelel az amerikai törvényi meghatározás összefoglalásának, mely államonként kisebb eltérésekkel, hasonló tartalommal lett rögzítve.
Pszichológiai meghatározása alapján a stalking adott személy tartós zaklatása vagy fenyegetése, - a követéstől kezdve akár testi sértésben is megnyilvánulhat.3
A köztudottá vált esetek hatására a szakemberek fokozott figyelemmel fordultak a zaklatás, mint sajátos új bűncselekményi kategória felé, megoldást keresve ezzel a jelenség megfékezésére, valamint célul tűzve ki, hogy a stalking büntetőjogi kategóriává váljon. Ez annál is inkább fontos volt, hisz a bűnesetek kapcsán bebizonyosodott, hogy a fenyegetett személyek a jelenség újszerűsége, szabályozatlansága és a hatóságok tapasztalatlansága miatt nem kaptak időben, szakszerű segítséget. így a stalkingra gyakran csak akkor derült fény, amikor már bekövetkezett az áldozatok legyilkolása. Mára az Egyesült Államokbeli büntető törvénykönyvek már külön tényállásként említik, továbbá számos állami és civil szervezet igyekszik mind az áldozatok, mind pedig az elkövetők megsegítéséért, rehabilitációjáért tenni.
Európában jelenleg például Angliában, Hollandiában, Belgiumban van törvényileg tilalmazva a zaklatás, de szinte minden nyugat-európai országban (Spanyolország, Svédország, Finnország, Norvégia, Németország) komoly munka folyik a jelenség megfékezésére.
Az amerikai igazságügyi minisztérium egy tanulmányából kiderül, hogy évente csaknem 1 millió amerikai polgárból válik stalking áldozat. Ok azok akik átélik vagy átélték a rendszeres üldözést, a zaklatást telefonon, leveleken, csomagokon és nagyon gyakran az interneten keresztül is.
Ugyan az érintettek többsége nő, azért férfiak is gyakran lesznek kiszolgáltatott stalking-áldozatok, gyakorlatilag bárki, hetero- és homoszexuálisok, fiatalok éppúgy mint az idősek, de gazdagok és szegények egyaránt. Egyszóval a stalking a társadalom minden rétegében előfordul.
A zaklató lehet egy híresség makacsán kitartó rajongója, egy egykori partner, egy elepedő tisztelő, vagy éppenséggel egy távoli ismerős, akár egy teljesen ismeretlen személy is. Egyes esetek hónapokig, mások évekig, vagy évtizedekig is eltarthatnak.
Stalkingról először több mint 20 évvel ezelőtt Rebecca Schaeffer színésznő halála kapcsán az amerikai "Yellow Press" hasábjain ejtettek szót, mint a prominenes személyek ellen irányuló elkövetési módról. A jelenség későbbi behatóbb tanulmányozása során kiderült, valójában az átlagnépességet sokkal inkább veszélyeztető cselekménysorral állnak a szakemberek szemben. Ezt igazolta később számos nemzetközi tanulmány is. Ezen munkák megfelelő összehasonlító elemzését nehezíti, hogy még mindig nincs nemzetközileg elfogadott egységes stalking meghatározás.
Az amerikai igazságügyi minisztérium az egyik nagyszabású stalking felmérése eredményeit-melyben 8000 nőt és férfit kérdeztek meg - használta fel a jelenség pontos defmícionálására az ún. "Model Anti Stalking Law"-ban (1998). Az itt meghatározott kritériumok alapján az amerikai nők 8%-a, míg a férfiak 2%-a volt már életében stalking jelenség áldozata. Konkrétan a felmérést megelőző 12 hónapot is górcső alá vették a kutatók, s ez alapján a 12 hónapos számbavételi időszak eredményei szerint a nők 1%-át, míg a férfiak 0,4%-át érték zaklatások. Ez utóbbihoz hasonló 12 hónapos időszakra kiterjedő brit felmérés alapján, melyben 9988 személy vett részt, a nők 2,7%-a, míg a férfiak 0,9%-a élt át stalkingot.
A legtöbb zaklatásos ügy kapcsán megfigyelhető, hogy tettes és áldozata között valamilyen kapcsolat áll vagy állt fenn (pl. ex-partner, szomszéd, munkatárs, terapeuta). A tettes indítéka nem mindig egységes (Mullen/MacKenzie)6, mivel az elkövetői viselkedések széles spektruma figyelhető meg. Löbmann7 két fő csoportba sorolja ezeket a magatartási formákat: az első csoport a stalking enyhe formája, melyhez az egyes zaklatások, molesztálások sorolandók, a második csoportba a súlyos, erőszakoskodó viselkedések tartoznak. Míg az első kategóriába sorolhatók a nem kívánt, ismételt kapcsolatfelvételre tett kíserietek akár levélben, akár telefonon keresztül, vagy az állandó figyelés, követés, addig a másik csoportban a szóbeli szidalmazás, erőszakos fenyegetés, vagy akár tettlegesség is előfordulhat.
A zaklató tettéhez gyakran használ eszközül más személyeket, intézményeket, hogy ezáltal tudjon a célszeméllyel kapcsolatot létesíteni, vagy őt így fenyegetni.8 Előfordul, hogy a sértett nevében csomagküldő szolgálatoknál árut rendel, lemondja a sértett lakásában az áramszolgáltatást stb. Egyes elkövetők megpróbálják az áldozat hozzátartozóival felvenni a kapcsolatot, ezzel próbálva szándékukat nyomatékosítani. De jellemző kellékei a stalkemek az orvoson, a templomon, magánnyomozói irodákon, az autó kölcsönző cégeken keresztül való kapcsolat felvétele, fenntartása, hogy a teljesség igénye nélkül csak néhányat említsek a lehetséges eszközökből.
Láthatjuk, hogy az elkövető a legkülönbözőbb eszközökkel próbál kapcsolatban maradni áldozatával. De mitől kezdve beszélhetünk ténylegesen stalkingról? A szerelemféltés vagy a düh önmagában még nem nevezhető stalkingnak. A kutatók akkor beszélnek először a zaklatás ezen módjáról, amikor az üldözés vagy zaklatás tartóssá válik, és gyakorisága folyamatosan nő.9 Például a következő zaklatási módokon keresztül:
- többszöri telefonhívás a munkahelyen és/vagy otthon,
- fenyegető üzenetek az üzenetrögzítőn,
- rágalmazás, becsületsértés,
- a zaklató állandó leselkedő-jelenléte áldozata otthonának környékén, követés,
- ajándékok, szerelmeslevelek, melyek a későbbiekben már sértegetővé, fenyegetővé válnak,
- számolatlan e-mail, vagy az áldozat számítógépére e-mailen keresztül történő vírus küldése (ez utóbbi már az úgynevezett cyberstalking kategóriába tartozik),
- dologi kár okozása (pl. autókerekek kiszúrása),
- betörés.
A Németországban megkérdezett érintettek többnyire a következő módokon váltak fenyegetette: nem várt telefonhívások (78,2%); az áldozat megkergeté-se lakása/munkahelye közelében (62,6%); nem várt levelek, e-mailek, faxok, sms-ek (50%); kapcsolat felvétel harmadik személyen keresztül (35,9%); az áldozat bejáratánál való várakozás (33,3%), kilesés (24,4%); végül szidalmazás, rágalmazás (47,4%).10
Az európai szakirodalomban jellemzőnek mondható VoB és Hoffmann meghatározása11, melyben stalking alatt azt a szándékos, ismétlődő, meghatározott személyre irányuló fenyegetést vagy követést értik, mellyel a sértett fizikai és/vagy pszichés épsége, biztonsága veszélybe kerül. A stalking ennélfogva a megvalósuló cselekményen keresztül jellemezhető pszichológiai szerkezet, melynek következménye az érintett személy károsítása ami a nem kívánt "szemmel tartáson" keresztül valósul meg. Létrejötte az áldozatból rendszerint félelmet, szorongást, pánikot kelt. Valóban a folyamatos félelemben élés komoly nyomásként nehezedik az érintett személyre, és sokszor környezetére is. Az áldozatok jellemzően alvászavarról, szinte folyamatos feszült állapotról, gyakran depresszióról számolnak be. Úgy érzik folyamatosan követik őket, vagy hogy a zaklatójuk bármelyik pillanatban feltűnhet. Olyan késztetésük van, hogy egyfolytában ébernek kell maradniuk, másképp veszélybe kerülhetnek, ugrásra késznek kell lenniük Az emberi szervezet tartósan képtelen tolerálni ezt a nagyfokú feszültséget, és nagyon gyakran bekövetkezik a testi és/vagy lelki összeomlás, melynek következményei nem csak az egészségüket veszélyeztetik hanem hosszútávon a anyagi, társadalmi helyzetükre is kihathatnak. Sok esetben orvosi ellátásra szorulnak, így előfordulhat, hogy rövidebb hosszabb ideig nem képesek munkájukat ellátni, és végső esetben akár teljesen és tartósan munkaképtelenné válhatnak. Az áldozatok többsége persze megkísérli megnehezült életkörülményeit jobbítani, illetve a zaklatásnak többé esélyt sem adni, így gyakori, hogy lakás, munkahelye, vagy akár súlyos esetben lakóhelye (város) elhagyására kényszerülnek.
A szakirodalom leggyakrabban a stalking három megnyilvánulási formájával foglalkozik, így elsőként említhető a legtipikusabb változata, a családon belüli erőszakhoz kapcsolódó, melyet cikkemben részletesebben is tárgyalni fogok. A statisztikai adatok kiugróan magas arányokról számolnak be ennél a stalking formánál. A brémai rendőrség felmérése alapján a megkérdezett sértettek 57%-a vallotta azt, hogy egykori partnerétől szenvedte el a zaklatást. Ugyanez az adat Darmstadtban 49% (Bettermann 2002)12 Ezekben az esetekben elsősorban arról van szó, hogy a volt partner nem veszi tudomásul, a másik fél döntését, vagyis a kapcsolatuk befejeződését. Mindent elkövet, hogy a múltbéli állapotot fenntartsa. Beszűkült elkeseredésében nem válogat az eszközökben.
A médián keresztül az utóbbi években megnövekedett számban hallhatunk a határok nélküli zaklatásokról, pszichoterrorról, vagy gyilkossági kísérletekről hírességekkel szemben. A következő kategória ők tartoznak. A rajongás, szeretet, vagy épp az ellenkezője, a mélységes gyűlölet hajtja a stalkert, hogy a híresség közelében, vagy vele személyes kapcsolatba kerüljön. A harmadik kategória, mely egyre több figyelmet kap, az a homoszexuális, még inkább a leszbikus partnerkapcsolatokban gyakori szerelemféltésből fakadó zaklatás.
13Véleményem szerint a stalking alatt értett zaklatás, és/vagy fenyegetés meghatározásánál lényeges elemként kellene szerepelnie az elkövetői magatartást motiváló, sok esetben jellemző pszichés állapotoknak. Itt elsősorban a stalker személyiségében megbúvó hiányosságokra (a túlfűtött szeretetéhségre, a veszteségtől való félelemre, vagy a kisebbségi komplexusra) utalok. A tettest erős vágy hajtja - ha nem is tudatosan - hogy az életében fennálló diszharmóniát csökkentse, a deficitet pótolja. Megoldásként erre a célszemély adottságait illetve közelségét véli alkalmasnak, így a kiválasztott személy megszerzéséért (megtartásáért) aztán mindent elkövet. Viselkedését szeretetének megnyilvánulásaként éli meg, és igazolja maga számára. Tehát nem belülről, saját magától, hanem kívülről, egy másik személytől várja körülményeinek megszilárdulását. Idolként tekint áldozatára, egyoldalú, és eltúlzott érzelmeket táplál iránta. Ezek a szélsőséges érzelmek természetesen akkor is megmaradnak, ha az általa felállított jövőképben szereplő személy visszautasítja közeledését, csak immár a visszájára fordulva, gyűlöletként, bosszúvágyként nyilvánul meg. Miután a stalker szembesül azzal, hogy próbálkozásai eredménytelennek bizonyultak, a szeretett lény nem szeretné a ráosztott szerepet eljátszani, de eközben észleli annak riadtságát, pánikját, félelmét, a további kapcsolattartás érdekében megpróbálja ezt a hatást eszközül felhasználni.
A kettejük között kialakult viszony emlékeztet arra a hibás szülő-gyerek kapcsolatra, melyben az engedetlen gyereket különböző fegyelmezési, gyakran sajnos megfélemlítési zsaroló módszerrel próbálja rábírni a szülő az általa helyesnek ítélt viselkedésre.
Az ausztráliai pszichológus Paul Mullen professzor és munkatársai egy tanulmányukban a stalkereket öt különböző csoportba sorolta, összpontosítva elsősorban az egyes kapcsolatok mozgatórugóira, valamint azok természetére.
Leszögezem, hogy az egyes kategóriák nem csak önmagukban előforduló zaklatói típusokat mutatnak be. A valóság természetesen sokkal árnyaltabb is lehet, több csoport egymásba olvadása is előfordulhat.
Ez a leggyakrabban előforduló stalking fajta, valamint az eddigi felmérések alapján ennél a csoportnál a legnagyobb az erőszakos cselekmények száma.
Ebben a viszonyrendszerben többnyire a múltban zaklató és áldozata között intim, szexuális viszony állt fenn, a kapcsolat megszakadását a stalker nem hajlandó elfogadni. A zaklató magatartására Mullen két lehetséges motivációt hangsúlyoz. Lehetséges, hogy a zaklató cselekedeteivel kísérli meg a múltbéli állapotot kettejük között helyrehozni (békülés), vagy épp molesztálásával akar bosszút állni a kapcsolat megszüntetéséért, az őt ért visszautasításért. Persze ez az elkövetői kategória nem csak volt partnerekkel szemben gyakori, hanem éppúgy előfordulhat szoros baráti kapcsolatokban vagy rokonok között, üzlettársi viszonyban, vagy épp terapeuta és páciense között is. A lényeg, hogy az egykori kapcsolatot a zaklatás helyettesíti.
Vannak stalkerek, akik beleszeretnek kiszemeltjükbe, megpróbálnak velük intim közelségbe kerülni. Ennél a csoportnál a bizalmas kapcsolat kialakítása, a közelség a kulcsszó. Ez az intimitás sokkal inkább jelent érzelmi, mintsem testi viszonyt. Általában ezeknek a molesztálóknak az élete nagyon sivár, gyakran az egyetlen érzelmi kapcsolat épp az áldozattal áll fenn. Ezekben a kapcsolatokban az elkövetők olyan elfogadó szeretetet várnak el az áldozataiktól, amelyet egy szülő táplál gyermeke iránt. Gyakran épp ezért lesz híres ember a célpont, hisz a sok esetben pszichésen zavart elkövető, pont a híresség karizmájában látja azt a szülői biztonságot, melynek hiányától szenved.
Ehhez a csoporthoz tartoznak a kezelőorvos, terapeuta, pszichiáter, pszichológus stb. és kezeltjük közti viszonyok, melyben a beteg igyekszik többet belelátni a szituációba, mint az egyszerű páciensi státuszt.
A pszichológia Freud óta ismeri a jelenséget (Übertragung). A páciens beleszeret az őt kezelő szakemberbe, aki talán az első személy a beteg életében, aki ténylegesen végighallgatja, figyelmet szentel neki a kezelés során, mely érzést a páciens átértelmezi, és szerelemre lobban gyógyítójával szemben. Miután páciens érzelmei nem nyernek viszonzást, kétségbeesésében minden lehetséges módszerrel el akarja érni, hogy a célszemély viszonozza érzéseit, mód nyíljon újabb találkozásokra. Gyakori jellemzője e viselkedésnek, hogy a stalker az áldozatától érkező bármilyen negatív visszajelzést bíztatásnak veszi, megnehezítve ezzel az áldozatáról való leválást.
A zaklatás motivációja itt is a kapcsolatteremtés, de az előző kategóriával szemben elsősorban szexuális együttlétre, egyszeri találkozóra törekszik a stalker. Nárcisztikus vágyain túl szerelem nem fűti.
Ezeknek az elkövetőknek a legtöbbje képtelen a társadalom által diktált normarendszer szerinti életre, ezért elfogadható, és működő kapcsolataik szinte egyáltalán nincsenek. Úgy érzik mellőzöttségük miatt jogosan erőszakoskodhatnak másokkal, nem zaklatja fel őket áldozatuk ellenkezése, negatív érzései, úgy érzik, hogy amit követelnek, az nekik jár. A zaklatás viszonylag rövid ideig tart, a molesztáló könnyen átáll más személy becserkészésére függetlenül attól, hogy célját elérte, vagy sem.
Az elkövető fő célja, hogy bosszút álljon egy az általa hántásnak értelmezett eseményért. Az elégíti ki, ha látja, hogy áldozatában félelmet, pánikot tud kelteni. Fő célja, a félelemkeltés valamint, hogy hatalmaskodjon afelett a személy vagy szervezet felett, mely egykor őt "áldozattá" tette. Leggyakrabban ügyvédeket, bírókat, orvosokat érik ilyen jellegű támadások. Ezek a zaklatok többnyire paranoid személyiségek. Boldogságot okoz nekik a tudat, ha sikerül bosszút állniuk, hisz a zaklatást is a szubjektíve megélt áldozati pozícióból teszik.
Az elkövető célja, hogy a tényleges támadás előtt behatóan megismerje áldozatát. Ennek érdekében először alaposan heteken, akár hónapokon keresztül figyeli, követi a célszemélyt. Ennél a típusnál a nemi erőszak a leggyakoribb elkövetési mód. A stalkingnak szerencsére ez a legritkább megnyilvánulási formája. A zaklató körültekintően, anélkül gyűjt információkat áldozatáról, hogy arról a kiszemelt értesülne. Fantáziál, informálódik, gyakran el is gyakorolja a támadást. A legtöbb támadó nem fedi fel magát, bár előfordul, hogy a kiszemelt személyekkel szándékosan tudatják, hogy figyelik őket (de kilétükről akkor sem adnak információt).
A szakirodalom leggyakrabban a stalking három megnyilvánulási formájával foglalkozik: a családon belüli erőszakicai nagyon gyakran összefüggésben álló ex-partner stalkinggal; a hírességekkel szemben elkövetett zaklatásokkal; és a homoszexuális vagy leszbikus partnerkapcsolatban előforduló, szerelemféltésből fakadó zaklatással.
Ezek közül az első és talán a legtipikusabb változat a családon belüli erőszakhoz kapcsolódó. Ezt a legnagyobb csoportot kívánom tanulmányomban részletesebben is tárgyalni.
A statisztikai adatok kiugróan magas arányokat mutatnak be ennél a stalking formánál. A brémai rendőrség felmérése alapján a megkérdezett sértettek 57%-a vallotta, hogy egykori partnerétől szenvedte el a zaklatást. Ugyanez az adat Darmstadtban 49% (Bettermann 2002).15 Ezekben az esetekben többnyire a volt partner nem fogadja el, hogy a volt partner nem akarja kapcsolatukat tovább folytatni. Mindent elkövet, hogy a múltbéli állapotot fenntartsa, beszűkült elkeseredésében nem válogat az eszközökben.
Pszichológusok gyakran párhuzamot vonnak a stalking és a szerelemféltés között, ami persze nem jelenti azt, hogy féltétlenül és minden esetben a szerelmi elvakultság lenne a indító ok. A nemzetközi kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a leggyakoribb elkövetői motiváció a visszautasítást követő bosszú.
A következőkben egy megtörtént eseten keresztül igyekszem bemutatni a stalking és a családon belüli erőszak kapcsolatát. Mint azt már az előzőekben is ismertettem az egyik legveszélyesebb elkövetői csoport az ún. ex-partner elkövetők) visszautasított zaklatok köre, vagyis azon személyeké, akik érzelmileg kötődnek áldozatukhoz, s nem akarják a kiszemelt személyt elengedni. Miután az áldozat nem hajlik a békülésre, többnyire a zaklatónak a bosszú kezdi irányítani cselekedeteit, s mindent elkövet, hogy a volt partnert rettegésben tartsa. Az erőszakos cselekmények száma ennél a zaklatói csoportnál a legmagasabb, és ezen esetek hozzávetőleg 2%-a végződik halállal.
Egy az USA-ban végzett felmérés16 során kiderült - miután több száz gyilkosság körülményeit megvizsgálták - a halállal végződött cselekmények kétharmad részében a tettet megelőző egy éves időszakban elkövető zaklatta áldozatát. Megállapították továbbá, hogy többszörösével nőtt a gyilkosság megvalósulásának esélye, azoknál az eseteknél, ahol a stalker intim kapcsolatban állt áldozatával.
2001 decemberében a wiesbadeni karácsonyi vásáron egy 27 éves olasz férfi közös gyermekük jelenlétében leszúrta 26 éves volt feleségét és annak élettársát. A gyilkosságot követően a férfi öngyilkosságot kísérelt meg elkövetni, sikertelenül, s röviddel ezután letartóztatták.
A válást követő kb. 3 hónapban az elkövető folyamatosan követte volt feleségét, illetve ellenőrizte, a nő háza előtt randalírozott, mind a nőt, mind a nő rokonait többször halálosan megfenyegette. A gyilkosságot megelőző időkben a volt férj mindinkább elvesztette önuralmát, és egyre kevésbé érdekelte, hogy viselkedéséért akár börtönbe is kerülhet.
A hét évig tartó házasság ideje alatt a tettes feleségét állandó testi és lelki terror alatt tartotta. Rendszeresen verte, melynek következményeként 1997-ben az akkor 9 hónapos terhes asszony elveszítette magzatát. Már a házasság ideje alatt is folyamatosan ellenőrizte felesége minden lépését.
A szétválás után a nő lakását teljesen tönkretette, összevagdosta annak ruháit. Az asszony korábbi válásra irányuló kísérletei rendre kudarcba fulladtak, mivel a férj folyton zsarolta, hogy meggyilkolja, ha megkísérel tőle szabadulni. Ezek az ismételt gyilkossággal való fenyegetések a tényleges tettet megelőző három hétben megszaporodtak, melyet a nő szülei is megerősítettek. Sőt volt apósával az elkövető több ízben is közölte, hogy egykori feleségét és annak új barátját meg fogja ölni. A nő lánytestvére előtt is tett hasonló kijelentéseket. Az áldozat félelmét családja és barátai előtt több alkalommal is kifejezte. Ennek hatására az utcára alig, vagy csak kísérettel mert kilépni. Hozzátartozói komolyan vették a fenyegetéseket. Körülbelül három héttel a gyilkosságot megelőzően mindkettőjüket az utcán tettlegesen bántalmazta a zaklató volt férj. Még a házasság ideje alatt meg-, vádolta nejét, hogy barátnőivel leszbikus kapcsolatot folytat, a későbbiekben épp ezeket, az egykor alaptalanul megvádolt barátnőket tette felelőssé a szakításért.
Az áldozat a rendőrséghez valamint a "Nők a Nőkért Egyesülethez" is fordult segítségért. Ám a kevés férőhely miatt a helyi anyaotthonban nem tudtak számára védelmet nyújtani, csak jóval távolabb, Münchenben lett volna hely, ami teljes elszigetelődést jelentett volna számára megszokott környezetétől és hozzátartozóitól. Ezt a lehetőséget egy hónappal a gyilkosságot megelőzően visszautasította, s családja próbálta meg védelmét számára biztosítani. A decemberi gyilkosság idején a wiesbadeni ügyészségen még két a nőtől érkezett feljelentés feldolgozás alatt állt, egyiket szeptemberben tette meg az áldozat fenyegetés miatt, a másikat novemberben testi sértés miatt.
A férfi az eljárás ideje alatt mindvégig nyugodt és közreműködő volt. Közvetlenül a gyilkosságot követően volt apósával telefonon közölte, hogy a "dolog végére ért, most feladja magát a rendőrségen".
A történet kapcsán egyértelműen kirajzolódik, hogy a stalking sok esetben már a kapcsolat fennállása alatt is zajlik. Egy 187 érintett növel végzett amerikai kutatás18 eredményein keresztül jól látható az a nyilvánvaló folyamat, hogy az ex-partner általi zaklatás gyökerei sokszor még a kapcsolat fennállásának idejére nyúlnak vissza. A vizsgált asszonyok az elmúlt öt év alatt partnerük zaklatásának voltak kitéve, és most ennek következményeként testi és/ vagy lelki betegségekben szenvednek.
Egy kapcsolatban a hatalmi viszonyok elosztása természetes folyamat, de csak addig míg valamelyik fél nem törekszik kizárólagos, vagy elnyomó irányításra. De mit is jelent egy kapcsolatban a kizárólagos vagy asszimetrikus hatalomgyakorlás? Bár többféle definíció is létezik, de abban mindegyik meghatározás egyetért, hogy egy olyan képességről van szó, melyben a hatalom gyakorlója a másik fél befolyásolására törekszik. Ha az egyik személy a másikat képes valami olyannak gyakorlására rábírni, melyet másik személy önszántából egyébként nem tenne, akkor befolyásoló hatalmát gyakorolja másik személy felett.
Az említett amerikai felmérés kapcsolatot próbált keresni a prestalking és stalking cselekmények, valamint a túl aktív és túl passzív hatalmi és kontrolláló magatartások között.
A kutató szerint a kapcsolatban már meglévő hatalmi és ellenőrző magatartási viszonyok folytatása, kiszélesedése maga a stalking.
Három lényeges körülményt említenek, melyek meghúzódhatnak ezen magatartások hátterében.
1. Patriarchális családmodell, melyben a családfőnek mindenhatósága van, kizárólag az ő véleménye a döntő olyan kérdésekben, mely felfogása szerint a család számára lényeges lehet. O irányítja, és természetesen kontrollálja mindenben partnerét is. ("Ameddig a feleségem vagy, addig minden jogom megvan rá, hogy azt tegyek veled, amit akarok" - vagyis kvázi tulajdonos státusznak felfogható szerepről beszélhetünk) Ha valamely családtag által veszélyeztetve érezné pozícióját, megkísérli bármi áron, akár erőszak alkalmazásával is visszaszerezni a famíliában elfoglalt egykori helyét. Természetesen ez a vezető személy nő (matróna) is lehet.
2. Túlzott önbizalom, vagy önbizalomhiány. Az önbizalomhiányban szenvedő személyek legtöbbször nem biztosak magukban, nem bíznak egyéniségük erejében, ezt a bizalmatlanságot aztán kivetítik magukból, s szükségét érzik annak, hogy környezetüket folyvást ellenőrizzék (féltékenység miatt, bizalmatlanságból fakadóan, hazugságot keresve). Túlzott önbizalommal rendelkező személyek viszont sokszor természetes joguknak tekintik, hogy hozzátartozóikat ellenőrizhetik vagy hatalmi eszközökkel élhetnek velük szemben.
3. Kevés vagy túlzott igény az ellenőrzésre. A kontrollt túlzottan kezében tartani akaró személyiség egyszerűen akkor érzi magát biztonságban, ha egy kapcsolatban vagy a családban mindent ellenőrzése alatt tud tartani,. Míg az erősen visszahúzódó személyiség esetében - aki a családon belüli szerepét és helyét nem képes megtalálni, s ezért környezetétől rendszeresen negatív megítélésben részesül, folyton kritizálják passzivitásáért - megnőhet az esélye, hogy az állandó külső-belső feszültség hatására egyszer csak "explodál"19, elveszti önmaga feletti kontrollját is, s magatartása félelmének és haragjának keverékeként tör felszínre.
Megromlott kapcsolat esetén a patriarchális családfő viselkedési modellje hajlamosító tényező lehet a családon belüli erőszakra. Amennyiben szakításra vagy válásra kerül sor a hatalmat és kontrollt egykor a kezében tartó családfő nagyobb valószínűséggel válik a későbbiekben zaklatóvá.
Az ilyen tradicionális irányító szerepben lévő családfő nem törekszik a problémák közös megoldására, vagyis az egyenlőségen alapuló családmodell megvalósítására, sokkal inkább alá-fölérendeltségi viszonyt igyekszik kialakítani a családtagokkal szemben.
Egy német kockázatelemzés20 eredményeként kiderült, hogy amennyiben az itt körülírt személyiségű elkövetővel szemben a távoltartás intézkedését alkalmazzák-közelítés tilalma, kapcsolatfelvétel tilalma törvényben meghatározott ideig -, s kiemelik a családból, sok esetben bizonyíthatóan megnő az újabb, gyakran a korábbiaknál súlyosabb erőszakos eszközök alkalmazása. A jelenség pszichodinamikája a következőképp zajlik: azok, akiktől eddig teljes odaadást várt el, harmadik személyektől kértek segítségét, s kizárják őt az irányítása alatt álló közegből, vagyis épp a családtagok "árulták el", és fosztották meg "hatalmától". Ha a távoltartás intézkedésének határideje lejár gyakori, hogy az eltávolított családfő bosszút forralva, sokkal hevesebben, erőszakosabban tér vissza, és jár el családtagjaival szemben, akik letaszították őt "trónjáról", mint az intézkedést megelőző időkben. Sok esetben épp ilyenkor végződik az erőszak halállal. Mindezek miatt lényeges a távoltartás rendszerének nagyon körültekintő kiépítése. A gond, hogy a szakemberek számára gyakran mindössze pár nap áll rendelkezésre, hogy az áldozatok, illetve az elkövetők részére perspektívát nyújtsanak, egy remélhetőleg új alapokra fektetett, erőszakmentes élet megkezdéséhez.
A 187 megkérdezett nő 75%-át folyamatos ellenőrzés alatt tartotta későbbi zaklatója már a kapcsolat fennállása alatt is. Többnyire a viszony megromlása következtében a későbbi zaklató megrémült, hogy elveszíti irányító szerepét partnere felett, ezért megpróbálta a másik személyt minden élethelyzetben ellenőrizni. A felmérés négy fő csoportot különböztetett meg, melyekben ez a hatalmat gyakorló, illetve az ellenőrző magatartás megnyilvánult.
Financiális kontroll: A vizsgált személyek 25%-ánál fordult elő például, hogy a nő nevén lévő bankszámlát a partner megszüntetette, a családi kasszát kizárólag ő irányította. Több esetben nem engedte a férfi feleségét többé munkába, ezzel is növelve az asszony urától való függését, anyagi kiszolgáltatottságát.
Szociális kontroll: A megkérdezettek 61%-a számolt be olyan helyzetekről, még a kapcsolat fennállása alatt, melyekben a férfiak korlátozták, vagy egyszerűen megtiltották a szabadidős programokon való részvételüket, illetve kapcsolattartásukat a rokonaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel.
Pszichológiai elnyomás: A partnerek legáltalánosabb ellenőrzési módja a pszichés elnyomás. A zaklatásnak ezt a formáját szinte minden résztvevő átélte.
Megfélemlítést, sakkban tartást, bűntudatot, megszégyenítést az áldozatok 53,5%-a tapasztalta meg.
Fizikai elnyomás: Verés, kínzás, erőszakoskodás, szexuális bántalmazás az esetek 65,2%-ában fordult elő.
A válás után az esetek háromnegyedében a zaklató első próbálkozása a békülésre irányult, vagyis rábírni az áldozatot, hogy folytassa a kapcsolatot. A kapcsolat szép pillanatait felidézve, érzelmi befolyásolással próbálva hatni a nőre, mintegy motiválva őt az újrakezdésre. Ha a próbálkozások sikertelennek bizonyultak, akkor más stalking módszerek következtek, úgymint a fenyegetés vagy a terrorizálás.
Az áldozatok 45%-a szerint az elkövetőket a bosszúvágy hajtotta; 27%-uk szerint az elkövetők féltek, hogy elvesztik ellenőrző státuszukat az áldozat felett; 14,4%-a a tetteseknek erős féltékenységtől szenvedett. A zaklatok 6,6%-a próbálta megfélemlítéssel rábírni áldozatát a kapcsolat újrakezdésére.
A zaklatok leveleken, telefonon keresztül, követéssel, kifigyeléssel, sokszor áldozatuk barátainak, vagy rokonainak megzavarásával, rongálással, vagy épp a munkahelyen való felbukkanással zaklatták ex-partnereiket.
Az ún. ex-partner stalking a tudományos meghatározások szerint egy kapcsolat befejezése után kezdődhet, vagyis az idáig - a kapcsolat fennállásáig - levezetett ellenőrző, és hatalmaskodó magatartások, mindössze prestalking jelenségeknek nevezhetőek. Mint arra már az elején is utaltam, a cikk szerzője a stalking jelenséget a kapcsolat fennállása alatt megnyilvánuló kontrolláló és irányító magatartások folytatásának, kiterjedésének tekinti. Nézzük tehát meg, hogy a már vizsgált négy csoport miként alakult a viszony megszűnte után.
Financiális kontroll: A felmérésben résztvevők egynegyede került anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe a volt partner által. így például közös tartozásokat nem fizették az elkövetők tovább, visszatartották a gyermek tartásdíjat, nem egyszer meglopták áldozataikat, vagy épp kárt okoztak a nők tulajdonában lévő tárgyakban.
Szociális kontroll: A nők 68%-ának vált problémássá minden kísérlete új kapcsolatot, barátságot kiépíteni, mert a volt partnerek mindenütt ott voltak, sajátos eszközeikkel igyekeztek akadályt gördíteni az új ismeretségek elé. Gyakran tartották maguk is a kapcsolatot áldozataik barátaival, rokonaival, tovább nehezítve ezzel a zaklatott személyek helyzetét.
Pszichológiai elnyomás: A felmérésben résztvevők 98%-a, a pszichés terror valamely formáját már a korábbiakban megismerte. Ezeknél a nőknél szinte kivétel nélkül a kapcsolat megszakadása után is folytatódott a lelki terror. A legkülönfélébb módon próbálták a stalkerek kiszemeltjeiket pszichésen összetörni, manipulálni, felettük hatalmat gyakorolni. Telefon hívásokkal, követéssel, jogi manőverekkel, mint a gyermektartás ki nem fizetésével’a férfiak 50%-a élt. Az esetek több mint felénél történt szóbeli fenyegetés, de 17%-nál fordult elő, hogy egyszerűen a zaklató a gyermeket magával vitte.
Fizikai elnyomás: Kevesebb fizikai erőszaknak voltak kitéve a stalking időszak alatt a nők, mint a kapcsolatban. A jelenség feltehetőleg azzal magyarázható, hogy a partnerkapcsolat ideje alatt az érintettek szinte folyamatos fizikális közelségben voltak egymással. A megkérdezettek 46%-a, tehát valamivel kevesebb személy, élt át erőszakos cselekményt a zaklatási periódusban, mint a megszűnt kapcsolatban. A megvalósulás módja azonos volt, a korábbi intim kapcsolatban történtekével.
Az Olvasó valószínűleg ráismert a jelenségre, mely ha nem is ilyen néven, de a magyar családokban is előfordul. Jó okunk van feltételezni, hogy miként a német vagy az amerikai társadalom, valamint a hatóság sem a legszakszerűbben oldotta meg ezeket a konfliktusokat, úgy a magyar illetékesek ismerete, gyakorlata is fejlesztésre szorul. Az alábbiakban ehhez kívánok hozzájárulni:
"Célként kell kitűzni, hogy a stalker mielőbb elveszítse érdeklődését az ön irányába!
- Mondja el egyszer, nagyon érthetően zaklatójának, hogy Ön semmiképp nem kíván vele kapcsolatban állni, teljesen zárkózzon el bármiféle újbóli kapcsolat felvételtől!
- Informálja az Önt ért zaklatásról családját, orvosát, barátait, munkatársait, és szomszédait. A nyilvánosság védelem!
- Ha zaklatója ex-partnere, tisztázza önmagával, hogy stalkerének viselkedése korlátozza Önt személyes szabadságában, ami jogellenes! Nincs az a kapcsolat, viszony, vagy házasság, amelynek alapja a fenyegetés, megfélemlítés, elnyomás lenne! Senki nem kényszerítheti, hogy mártírként élje életét! Ön már döntött a kapcsolat befejezéséről, ezt ne feledj e!
- Dokumentáljon mindent, amit a stalker küldött, közölt, vagy tett! Ez a későbbiekben bizonyítékként szolgálhat a bíróság előtt.
- Telefonterror esetében: Tartson fenn egy második telefonvonalat is, melyen barátai elérhetőek! Építessen be üzenetrögzítőt, melyen egy ismerőse, lehetőség szerint teljesen neutrális szöveget mond, mely nem kelthet féltékenységet zaklatójában!
- Kérjen meg egy barátját, hogy a szalagokat, leveleket archiválja Önnek!
- Forduljon a rendőrséghez, tegyen feljelentést! Álljon ki szándéka mellett!
- Ha zaklatója az ajtaja előtt áll, riassza szomszédait, ezzel tanúkat szerezhet magának!
- Végezzen el egy önvédelmi tanfolyamot, ezzel biztonságérzetét, kondícióját javíthatja, esetleg tartson kutyát, amely zaklatóját szükség esetén elriaszthatja, vagy akár Önt is megvédheti!
- Ne vegyen át semmi nem várt küldeményt!
- Tartson ki mindenáron a jogi út mellett!
- Ha a stalker autón követi, vezessen egyenesen a rendőrséghez!
- Védje életét! Nincs az a bíróság, amely örökre le tudná csukni bármelyik zaklatót. Súlyos pszicho-terror esetén gondolnia kell a költözésre vagy munkahely változtatásra is."
A médián keresztül naponta kapjuk a híradásokat sajnálatos esetekről, melyekben a hatóságok többnyire járatlanság, és büntetőjogi kategóriák hiánya miatt mulasztanak, vagy szakszerűtlenül járnak el. A stalking, azaz a zaklatás következménye akár ember életet is követelhet. A híradások nyomán egyre inkább nő a társadalmi elvárás, hogy a zaklatásos bűncselekményektől törvényben lefektetett szabályok védjenek. A nyugat-európai országokban konkrét lépések történnek már a törvényi tilalmazás bevezetésére. Ez a fejlődési folyamat, hasonlóan más társadalmi átalakulásokhoz, az USA-ban kb.10 évvel korábban már lezajlott, a nyugat-európai országok jelenleg is konferenciákkal, kutatásokkal segítik e magas látenciával együtt járó cselekmény megismerését, felderítését, és szabályozását. Áttanulmányozva mind az amerikai, mind a nyugat-európai stallcinggal kapcsolatos iránymutatásokat, valamint az egyes országokban a stalkinggal kapcsolatos fejlődési folyamatokat egészen a törvénybe foglalásig, arra a megállapításrajutottam, hogy a téma megismertetéséhez ma Magyarországon talán az egyik legsürgetőbb lépés, a társadalomnak és a szakembereknek a stalking jelenség iránti érzékennyé tétele. Majd ezt követően itthon is elkezdődhetne a zaklatást mindinkább sarokbaszorító, összefogott munka. ■
JEGYZETEK
1 Betlermann, Julia/Feenders, Moetje (Hrsg.): Stalking-Möglichkeiten und Grenzen der Intervention; S. 14; 2004. Hamburg
2 Meloy, J. Reid (1998): The Psychology of Stalking. In: Meloy, J. Reid (Hrsg.): The Psychology of Stalking-Clinical and Forensic Perspectives. 1998. San Diego, S. 1-23
3 Korinek, Beáta Zs.: Infoblatt über Stalking für die Interdisziplinäre Fachtagung: Stalking und häusliche Gewalt; 25. 11. 2004, Freiburg; (www.mannheim.de; ZI-STUDIE zu STALKING)
4 Schumacher, Susanne: Stalking- Geliebt, Verfolgt, Gehetzt; Ein Ratgeber für Betroffene; S. 17; Göttingen 2004.
5 Sieverding, Andrea: Stalking - Möglichkeiten und Grenzen polizeilichen Managements; Kriminalistik 12/2004 S.763-767.
6 Mullen, Paul-MacKenzie, Rachel: Assessing and Managing Risk in Stalking Situation; Stalking - Lehetőségek és határok az intervencióban 51. oldal.
7 Löbmann, Rebecca: Stalking- Ein Uberblick den aktuellen Forschungsstand; Monatschrift für Kriminologie und Strafrechtsreform; Heft 1/2002.
8 Wondrak, Isabel: A stalking hatása az áldozatokra. Projekt der "Arbeitsgruppe Stalking" Darmstadt; 2004.
9 Közvéleménykutatási eredmény: Zentralinstitut für seelische Gesundheit in Mannheim; 2004.
11 Voß, Hans-Georg W./Hoffmann, Jens: Zur Phänomenologie und Psychologie des Stalking; Bevezetés Polizei und Wissenschaft 2002.
12 Bettermann, Julia: Stalking - egy régóta ismert jelenség nevesítése, Sozialmagazin 27; 2002.
13 Korinek Beáta: A stalkingról; Emlékkönyv Irk Albert egyetemi tanár születésének 120. évfordulójára. Pécs, 2004. Studia Iuridicia Auctoritate Universitatis Pécs Publicata
14 Mullen, Paul/MacKenzie, Rachel: Assessing and Managing Risk in Stalking; Stalking - Lehetőségek és határok az intervencióban 54. oldal; 2004.
Köszönet Tonte Renátának a fordításban nyújtott segítségért!
15 Bettermann, Julia: Stalking - egy régóta ismert jelenség nevesítése, Sozialmagazin 27; 2002.
16 Hoffmann J.: Stalking, Polizeiliche Prävention und Kriesenmanagement. In: Kriminalistik 12/2003, S.: 727.
17 Goebel G., Lapp M.: Stalking mit tödlichem Ausgang. In: Kriminalistik 6/2003, S.: 371.
18 Brewster, M. P. (2003). Power and control dynamics in prestalking and stalking situations. Journal of Family Violence. 18, 207-217.
19 Ez az elkövetői fajta azonos a klasszikus családon belüli erőszak elkövetői típus hármas felosztásban (pszichopátiás-, bordeline-, kikerülő típus) szereplő a problémákat kikerülni igyekvő személyiséggel, aki haragját és bizonytalanságát oly sokáig elnyomta, hogy agressziója hirtelen, robbanásszerűen, megállíthatatlanul tör ki. Rebecca Löbmann: Stalking in Fällen häusliche Gewalt; Julia Bettermann/Moetje Feenders (Hrsg): Möglichkeiten und Grenzen der Intervention Stalking S. 76-77.
20 Hoffmann J.: Risiko-Analyse und das Management von Stalking-Fallen. In: H.-G.W. Voß & J. Hoffmann: Polizei & Wissenschaft, 4, 2002. S. 35-44.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Korinek Beáta Zsófia kutató jogász, Max Planck Intézet, Freiburg
Visszaugrás
