1. A jogi személy tagja, alkalmazottja károkozásáért való felelősség a szerződésen kívüli kártérítési felelősség egyes nevesített esetei között, más személy által okozott kárért való felelősség címszó alatt került elhelyezésre.
A törvényi rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a tag, alkalmazott magának a jogi személynek okoz kárt; e kérdéseket a társasági jog, munkajog szabályai rendezik (a jelen téma körén kívül esnek). A deliktuális felelősség a tag, alkalmazott magatartásával okozati összefüggésben a jogi személyen kívüli, külső harmadik személyeket ért károkért áll fenn.
A tradicionális felelősségi alaphelyzetben a magatartás jogkövetkezményeiért az a természetes személy tartozik helytállással (felelősséggel), aki a jogkövetkezményt kiváltó magatartást ténylegesen kifejtette, vagy az előírt magatartást elmulasztotta. A klasszikus felelősségi alapszituáció meghatározóan jellemzi a büntetőjogi felelősséget. A magánjogi felelősség azonban lényegesen szélesebb kört ölel fel, számos esetben a jogkövetkezményeket nem azzal a személlyel szemben kell alkalmazni, aki a jogsértést elkövette. A más személyért való felelősség azokat a jogi helyzeteket jellemzi, amikor nem annak, (illetve nemcsak annak) a jogalanynak kell helytállnia, aki a helytállást kiváltó magatartást tanúsította vagy elmulasztotta. Más személy azonban a polgári jogban is csak akkor tartozik helytállással a tényleges jogsértő magatartásáért, ha ezt külön törvényi rendelkezés írja elő, illetve azt szerződésben vállalja fel (például kezes). A Ptk. rendelkezése éppen ilyen külön törvényi szabály: a természetes személy alkalmazott, tag magatartásáért a károsult irányában - helyettük - a jogi személy köteles helytállni (más kérdés, hogy a vele szemben érvényesített jogkövetkezményeket milyen más szabályok szerint háríthatja át a magatartás tényleges elkövetőjére). A jogi személy helytállási kötelezettsége elsődleges és közvetlen; az áthárítási lehetőség a külső harmadik személy szempontjából közömbös.
Van olyan vélemény, amely szerint az alkalmazott, tag, vezető tisztségviselő károkozása esetén a jogi személy saját magatartásáért, nem pedig "másért való felelőssége" alapján kötelezhető kártérítésre (Sobor D.: i. m. 358. o.). Valójában a jogi személy éppen azért tartozik "más személy által okozott kárért" felelősséggel, mert a köznapi, fizikai értelemben más személy tag, alkalmazott magatartását a jogi személynek kell "betudni", az a jogi személy magatartásának "számít" - vagyis polgári jogi értelemben az a jogi személy saját magatartása. A jogi személy és az alkalmazott, tag magatartása egy és ugyanaz, amelynek eltérő a köznapi és a polgári jogi megítélése.
Más szóval: az új törvényi szabályozásban változatlanul következetesen érvényesül a jogi személy elkülönült jogalanyisága, a betudás és az elválasztás elve, amelynél fogva a joggyakorlatban kikristályosodott, az előzőekben bemutatott szempontok változatlanul irányadóak (hasonlóan: Gárdos I.-Gárdos P.: i. m. 18-19. o.). Az új Ptk. Kommentár szerint:
»A Ptk. …kimondja, hogy a károsulttal szemben a munkáltató, illetve a jogi személy felel a munkáltató alkalmazottja, illetve a jogi személy tagja által e jogviszonyukkal összefüggésben okozott károk esetén. Ez a jogi személyekre vonatkozó szabály már megjelent a mértékadó bírói gyakorlatban. Így a bíróság kimondta, hogyha a jogi személy tagja a jogi személy tevékenységi körében eljárva harmadik személynek vagyoni sérelmet okoz, a polgári jogi felelősségi jogkövetkezmények a jogi személlyel szemben alkalmazhatók (BDT 2008.1802.). Vagyis a bíróság elvi iránymutatást adott arra nézve, hogy a jogi személy tagjának a tagsági viszonyával összefüggő magatartása a jogi személynek "betudódik", illetve "beszámít". A jogi személy feladat- és hatáskörében, illetve tevékenységi körében eljáró természetes személy (tag, alkalmazott, vezető tisztségviselő) magatartása tehát a jogi személy eljárásának minősül, így az ennek során okozott kárért harmadik személyekkel szemben a jogi személy tartozik felelősséggel (BDT 2011.2192.)« (A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. CompLex Kiadó, Budapest, 2013. 952. o.).
2. A jogi személy a kártérítési felelősség egyes elemeinek megvalósulása esetén tartozik helytállással. A károsultnak kell ehhez bizonyítania a jogellenes magatartást, ezzel okozati összefüggésben az őt ért kárt és összegét.
a) Az alkalmazott, tag jogellenes károkozó magatartása csak akkor tudható be a jogi személynek, ha az alkalmazott a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben, a tag pedig a tagsági viszonyával összefüggésben okozza harmadik személynek a kárt.
- A jogi személyek a kívülálló más személyekkel a feladataikat ténylegesen realizáló természetes személyek magatartása (reálaktusa) folytán kerülnek kapcsolatba. Az áruházi eladó, a pincér, a gépkocsi szerelő vagy az egészségügyi szolgáltatást nyújtó orvos,
- 3/4 -
nővér, ápoló, az intézkedő rendőr vagy tűzoltó, az iskolai tanár, az ügyintéző közigazgatási alkalmazott a jogi személynek (intézménynek) nem törvényes képviselői, magatartásuk során mégis a jogi személy nevében eljárva kerülnek külső harmadik személyekkel szükségszerű kapcsolatba; magatartásuk a jogi személy eljárásának minősül. Reálaktus a jogi személy által megkötött szerződés teljesítése is, például a vállalkozási szerződés alapján az épület kivitelezését nem a törvényes képviselő, hanem a vállalkozó jogi személy dolgozói (kőműves, parkettázó, szerelők stb.) végzik. A jogi személyek számtalan fajtája rendes működéséhez, funkciójához tartozik, hogy folyamatosan külső személyekkel kerül jogviszonyba, és ilyenkor a jogi személy alkalmazottai, tagjai jelenítik meg magát a jogi személyt. Az alkalmazott, tag eljárása nem "képviselet", hanem magának a jogi személynek a tevékenysége (reálaktusa).
Ha a jogi személy alkalmazottja, tagja a jogi személy rendes működési körében eljárva, a munkaköri leírásában meghatározott kötelezettsége teljesítése során, illetve azzal összefüggésben jogszerűtlenül hátrányt, kárt okoz, a jogellenes károkozó magatartásért a károsulttal szemben a jogi személynek kell helytállnia.
- Más esetben az alkalmazott, tag ugyan a jogi személy tevékenységi körében, e jogviszonyával összefüggésben jár el, ez azonban csak alkalmat teremt számára a jogellenes károkozásra. Ha a helyszínre kiszálló szerelő összetöri vagy eltulajdonítja a lakás berendezési tárgyait, a bútort kiszállító fuvarozó bedönti a kerítést, vagy a kórházban fekvő beteg értéktárgyait az ápoló ellopja, akkor nyilvánvalóan nem a jogi személy rendeltetésszerű működése körében jár el, a károkozás mégis az alkalmazotti jogviszonyával összefüggésben történik. A Ptk. Kommentár szerint:
"…a munkáltatónak az alkalmazott károkozásáért való felelősségét nem zárja ki az, hogy az alkalmazott a munkaköri feladatába nem tartozó, sőt a munkáltató által kifejezetten tiltott tevékenységgel okozott kárt. A felelősség az alkalmazottnak a foglalkoztatására irányuló jogviszonyával összefüggésben kifejtett tevékenységén alapul, amely fennáll minden olyan esetben, amikor az alkalmazott a munkavégzése folytán, a munkáltató által biztosított lehetőségek révén kerül olyan helyzetbe, hogy kárt okozzon (BDT 2008.1745.). A bíróság azt is kimondta, hogy a büntetőjog alapján sértetté vált személynek a ténylegesen kárt okozó alkalmazott munkaviszonyával összefüggő jogsértő magatartásáért is a munkáltató felel, még akkor is, ha ez a magatartás bűncselekményt valósít meg (BDT 2001.358.)". (A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. CompLex Kiadó Budapest, 2013. 952. o.).
Az alkalmazott, tag károkozása akkor is a jogi személynek tudható be, ha a foglalkoztatásra irányuló jogviszony az alkalmazott számára az alkalmat teremtette meg a károkozáshoz. Az értelmezés összhangban áll a Ptk. 6:146. §-ával is, amely az oltalmi érdek sérelmét a kötelezett - adott esetben jogi személy - szerződésszegési kártérítési felelőssége körébe vonja.
- Ha viszont az alkalmazott, a tag a kárt nem a munkaviszonyával, tagsági viszonyával összefüggésben okozta, hanem kifejezetten magánszemélyként járt el, akkor a károkozó magatartása a jogi személynek nem tudható be, ezért a jogi személy felelősséggel egyáltalán nem tartozik, hanem a magánszemélyként kárt okozó alkalmazott, tag tartozik kizárólag a magánvagyona terhére helytállással.
b) A szerződésen kívüli kártérítési felelősség szükségszerű törvényi elemeiből következik, hogy a másért felelős jogi személy a saját magatartása felróhatóságának hiányára ugyan nem hivatkozhat, azt azonban bizonyíthatja, hogy az az alkalmazott, tag, akiért helytállni köteles, a felelősség alól egyébként mentesülne. Egész pontosan: ha a magatartás a jogi személy és a károsult egymásközti relációjában is deliktuális károkozásnak minősül, a jogi személy bizonyíthatja, hogy az alkalmazott, tag magatartása nem volt felróható, úgy jártak el, ahogyan az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 6:519. §, 1:4. §). Ha viszont az alkalmazott, tag magatartása a jogi személy és a károsult relációjában szerződésszegést valósít meg, a jogi személy a kontraktuális felelősség szabályai szerint áll helyt. Nyilvánvaló, hogy a szerződés megszegése esetén például a hibás teljesítés jogkövetkezményeit nem a jogi személy tevékenységi körében eljáró kőművessel, áccsal vagy kereskedővel, hanem a jogi személlyel szemben lehet érvényesíteni.
3. Az alkalmazott, tag közvetlen kártérítési felelőssége.
A Ptk. 6:540. § (3) bekezdése értelmében az alkalmazott, a tag akkor felel közvetlenül a károsulttal szemben, ha a kárt szándékosan okozta.
Az ismertetett kodifikációs előzmények és a joggyakorlat ilyen irányú törekvései, igénye alapján kimondható, hogy a rendelkezés a "felelősség-áttörés" törvényi szabályát tartalmazza. A Ptk. Kommentár szerint:
»A bírói gyakorlatban a büntetőjogi konzekvenciával is járó ún. "piramisjátékokkal" vette kezdetét a kárfelelősség "áttörésének" intézménye, amikor is a bírói ítéletek "áttörték" a vonatkozó felelősségi szabályt, és a bűncselekményt elkövető jogi személy tagját, vezető tisztségviselőjét is közvetlenül kötelezték kártérítésre, a jogi személlyel egyetemlegesen. A BDT 2006.1475. jogeset szerint a korlátolt felelősségű társaság tagja a társaság tartozásáért akkor felel közvetlenül, ha megállapítható, hogy a korlátolt felelőssé-
- 4/5 -
gű társaságot azért működtették, hogy a korlátolt felelősséggel visszaélve bűncselekményeket kövessenek el, és durván visszaéljenek a társaság korlátolt felelősségével. A későbbiek során a bíróságok ítélkezési gyakorlata finomodott és szigorodott, az ítéletek a közvetlen felelősség megállapításához a bűncselekménytől eltekintettek, és pusztán a szándékos, továbbá a jogi személyiséggel visszaélő kárt okozó magatartást tekintették a felelősség alapjának. ...Ezt a szigorú bírói gyakorlatot legitimálja a Ptk. annak kimondásával, hogy az alkalmazott és a tag egyetemlegesen felel a munkáltatóval, illetve a jogi személlyel, ha a kárt szándékosan okozta. A Ptk. tehát elhagyja a közvetlen felelősség megállapításának feltételéül a jogi személyiséggel való visszaélés kritériumát, egyrészt azért, mert az alkalmazott, a tag szándékos károkozása szinte kivétel nélkül a visszaélés eszközével történik, másrészt viszont azért, mert a közvetlen felelősségi szabályt tovább szigorítja.« (A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. CompLex Kiadó Budapest, 2013. 952-953. o.)
- A szándékos károkozást e magyarázat szerint is a korábbi bírói gyakorlatban kialakult szempontok alapján lehet tartalommal megtölteni. A károkozás akkor szándékos, ha nemcsak a magatartás az, hanem a szándék kifejezetten a kár okozására irányul - nem egyszerűen a magatartás, hanem a kár okozása a szándékos. Az ilyen, célzottan károkozásra irányuló magatartások lényegét tekintve lefedik a jogi személyiség leple alatt megvalósított visszaélésszerű magatartásokat.
Az alkalmazott, tag szándékos károkozása megvalósulhat olyan esetben, amikor a jogi személy rendes működési és tevékenységi körében jár el, és akkor is, ha a foglalkoztatási, tagsági jogviszonya csak alkalmat teremt számára a szándékos károkozásra. Ha a kőműves szándékosan falaz úgy, hogy az épület összedőljön, a gázszerelő szándékosan helyezi úgy el a készüléket, hogy az szivárogjon és robbanás következzen be, a pincér felszolgálás közben szándékosan mérget kever a vendég ételébe, akkor ugyan a jogi személy tevékenységi körében jár el, de közvetlen kártérítési felelőssége éppen úgy fennáll, mintha a szerelő a lakásban szándékosan a japán vázát törné el, vagy a karórát lopná el.
- Lényeges körülmény, hogy az alkalmazott, tag a kívülálló károsult harmadik személlyel minden esetben szükségképp szerződésen kívüli jogviszonyba kerül, olyankor is, amikor a jogi személy a károsulttal szerződéses jogviszonyban állt. Ebben az esetben a jogi személy kontraktuális kártérítési felelőssége és az alkalmazott, tag szándékos károkozás miatti önálló deliktuális felelőssége a közös kártérítés alá esik, amelyért felelősségük egyetemleges.
- Az alkalmazott, tag a károsultat ért vagyoni hátrány olyan mértékéig tartozik felelősséggel, amely kár a szándékos károkozó magatartással okozati összefüggésbe hozható. Lehetséges, hogy a jogi személy kontraktuális kártérítési felelőssége az alkalmazott, tag szándékos károkozó magatartásától független további, lényegesen magasabb összegű kártételekért is fennáll, az összegszerűség tehát eltérő lehet. Az alkalmazott, tag és a jogi személy egyetemleges felelőssége azonban nem a károsult teljes káráért, hanem abból olyan összeg erejéig áll fenn, amely az alkalmazottat, tagot a szándékos károkozása miatt terheli.
- Szándékos károkozás esetén az alkalmazott, tag kártérítési felelőssége önálló. A jogi személlyel egyetemleges helytállásból az is következik, a károsult választása szerint bármelyik kötelezettől - károkozótól - követelheti a teljesítést [Ptk. 6:29. § (1) bekezdés], így akár kizárólag az alkalmazottól. ■
Visszaugrás
