A kártérítési felelősség körében az esély elvesztésének értékelése régóta foglalkoztatja a hazai és a külföldi jogirodalmat, valamint az ítélkezési gyakorlatot. Az egészségügyi kártérítési perekben gyakori tényállásként merül fel, hogy az egészségügyi intézmény diagnosztikai tévedése, késve megkezdett kezelése, mulasztása folytán a beteg állapota tovább romlik, egészségkárosodást szenved, vagy az adott esetben meghal; a kár bekövetkezése azonban nem csak az egészségügyi intézmény magatartásához köthető, abban szerepet játszik a beteg fizikai, egészségi állapota, betegségének stádiuma is. A gyakorlatban általában az időben elkezdett műtét, kezelés biztos sikere nem állítható, az azonban igen, hogy a műtét, kezelés elmaradása az életben maradás esélyét véglegesen elveszi. Az esély elvesztése, csökkenése, mint kár dogmatikai elhelyezése nem egyértelmű, tekintettel arra, hogy a normatív szabályozás az esély kárfogalmát nem ismeri. A természettudományos szempontból megjelenő bizonytalanságok az okozati összefüggés megítélése körében is kérdéseket vetnek fel, továbbá az ítélkezési gyakorlatban a közelmúltban megjelentek olyan vélekedések, melyek az esély elvesztésének következtében megítélhető kártérítés terjedelmét, mértékét kívánják szűkíteni.
A téma ismét felmerülő aktualitását hangsúlyozza az a tény is, hogy a Kúria elnöke 2019-es évben a gyógyulási esély ítélkezési gyakorlatának vizsgálatával foglalkozó joggyakorlat-elemző csoport felállításáról döntött, mely a következő években az említett kérdések körében kívánja áttekinteni a bírósági gyakorlatot.
A dolgozat az esély fogalmának gyakorlatban megjelenő értelmezését, a teljes kártérítés elve mellett megjelenő arányos kártérítési felelősség lehetőségének a kérdését vizsgálja, bemutatva, hogy e körben más országokban milyen eszközöket alkalmaznak, illetve az hogyan hat a megítélt kártérítés mértékére. Végül a dolgozat a vonatkozó hazai bírói gyakorlat áttekintésével és értékelésével zárul.
Az esély hétköznapi értelemben "olyan kritikus helyzet, állapot, amelyben valami megeshet, bekövetkezhet, amelyben valami többféleképpen eldőlhet; valami bekövetkeztének, megtörténésének lehetősége".[1] A képzeletbeli idősíkon az a pillanat, amikor több lehetőség bekövetkezése valószínű. Az esély egyaránt lehet pozitív és negatív kimenetelű, azonban a jog a jövőben esetlegesen bekövetkező reményteli, kedvező helyzeteket értékeli. Ilyenformán az esély elvesztése, csökkenése, amennyiben arra reálisan, megalapozottan számolni lehetett, mindenképpen hátrányként jelentkezik; a kedvező lehetőség más magatartására, mulasztására visszavezethető elmaradásának pedig jogi relevanciája lehet. Amennyiben ugyanis a kedvező lehetőség elmaradása más magatartására vezethető vissza, a jog felelősségi alakzatot kapcsolhat hozzá.
Általános értelemben a kártérítési felelősség abban az esetben állapítható meg, ha a jogellenes felróható magatartás és a kár között bizonyítható az okozati összefüggés; az esély körében azonban ennek megállapítása nehézségekbe ütközik. Az esély elvesztésének pillanatától ugyanis nincs arra lehetőség többé, hogy utóbb teljes bizonyossággal állítani tudjuk, hogy az alternatív lehetőségek közül valójában melyik következhetett volna be. Amennyiben a posta hibájából késve érkezik a jelentkezés a városi versmondó versenyre, utóbb nehéz bizonyossággal állítani, hogy a győzelem biztosan bekövetkezett volna, ha a posta megfelelő módon kézbesíti a jelentkezést. Amennyiben a jogi képviselő késve adja be a fél jogorvoslati kérelmét, és ezáltal elesik attól, hogy az ügyét a fellebbviteli bíróság érdemben tárgyalja; utóbb nem igazolható, hogy adott esetben a másodfokú, vagy a felülvizsgálati eljárásban biztosan pernyertes lett volna.[2] Hasonlóképpen nehéz utóbb bizonyítani, hogy a daganatos betegség idejében való felismerése esetén a korábban (adott esetben egy évvel hamarabb) megkezdett terápia biztosan gyógyuláshoz vezetett volna.
Az esély elvesztésének, csökkenésének problémáját számos külföldi és hazai elemzés tárgyalja; és mára abban egységesnek mondható a nemzetközi jogirodalom, hogy az esély jogi értékelésére három területen van lehetőség, a pályáztatás szabályainak megsértése, a pernyertesség esélyének az elvesztése, valamint a gyógyulási esély elvesztése esetén. A dolgozat témája szempontjából az utóbbi bír jelentőséggel, ezért a másik két eset ismertetésére csak röviden kerül sor.
A nyerési esély elvesztésének körébe azok az esetek vonhatók, amelyben a károsult a jövőben esetlegesen bekövetkező nyereség, vagyoni előny, haszon realizálásától esik el, azonban nem állítható bizonyosan, hogy az a károkozó magatartására vezethető vissza.
A vagyoni nyereségre való esély a Ptk. 6:522. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott elmaradt haszonnal némi hasonlóságot mutat; Fuglinszky Ádám a nyerés esélyének elmulasztását "kis intenzitású" elmaradt ha-
- 450/451 -
szonként definiálja.[3] Amíg azonban a hazai bírói gyakorlatban az elmaradt haszon bizonyítására van mód, addig a nyerési esély elvesztésének megítélésétől elzárkózik a gyakorlat.[4]
Ugyanakkor mégis a nyerési esély egy sajátos, jól behatárolt körével a tételes jogi normák között találkozhatunk. A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 177. § (2) bekezdése[5] a nyerési esély elvesztésének normatíve szabályozott esetét tartalmazza, amely alapján a pályázó kizárólag a pályázata elkészítésével, illetve a részvétellel összefüggő költségeire tarthat igényt abban az esetben, ha az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályokat. Mindezek alapján azonban látható, hogy az említett törvény hivatkozott rendelkezésében voltaképpen nem a nyerési esély elvesztésével okozott kárról van szó, hanem a részvételi esély elvesztéséről és az ehhez közvetlenül kapcsolódó költségek megtérítéséről. Ezen túlmenően azonban a bírói gyakorlat elzárkózik "a mi lett volna, ha" bizonyításától, illetve attól, hogy más szereplő, adott esetben a pályázat kiírója köntösébe bújva, újra elbírálja a pályázatot. "Nincs mód arra, hogy a bíróság szerződést hozzon létre a pályázat kiírója, valamint a pályázat megnyerésétől és a szerződéskötéstől a pályázat jogszabálysértő értékelésével elütött pályázó között. A bírói út lehetősége nem terjed odáig, hogy a bíróság átvegye a pályázat elbírálásával kapcsolatos döntési jogkört, mást nyilvánítson a pályázat győztesének, pályázatot eredménytelennek, valamely ajánlatot érvénytelennek minősítsen vagy új pályázatot írjon, illetve írasson ki"[6].
A külföldi jogirodalom, joggyakorlat azonban "nagyvonalúbb" ebben körben, hiszen találunk a nyerési esély elvesztésére alapított példát.[7]
A gyakorlatban nem ritkán előforduló eset, hogy a fél jogi képviselőjének mulasztása miatt, jellemzően a jogorvoslati határidő elmulasztása miatt elesik a perorvoslat esélyétől. Az ilyen ügyekben a bíróságok az utóbbi évekig a jogorvoslati esély elvesztésének kártérítést megalapozó feltételeit mérlegelve egyértelműen úgy foglaltak állást, hogy a kár megtérítésének általános szabályai szerint fogalmilag kizárt a felelősség egyes elemeinek a vizsgálata.[8] A kiindulópont ugyanis az, hogy a bíróság az anyagi jogerő intézményéből, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. tv. (Bszi.) 6. §-ból[9] következően nem vizsgálhatja, hogy az ún. árnyékperben elmulasztott jogorvoslat milyen eredménnyel zárult volna. A sérelmet szenvedett felek részéről azonban fokozott igény mutatkozott arra, hogy a bíróságok ilyen esetben ismerjék el az esély elvesztése miatt jelentkező káraikat. Az ítélkezési gyakorlat ugyan attól elzárkózott, hogy az esély elvesztését önálló kárfajtaként ismerje el, azonban a jogorvoslathoz való jogot a személyiség megnyilvánulásának tekintette és nem vagyoni kártérítésre kötelezte a károkozó jogi képviselőt.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
