"A nemzeti és regionális különbözőségek és sajátosságok jelentik a biztosítékot arra, hogy a közös európai kötelékek között európainak érezhetjük magunkat, miközben a hazaszeretetünket és nemzeti öntudatunkat is meg tudjuk őrizni."[2]
Helmut Kohl
"Az Alaptörvény R) cikke a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
»(4) Magyarország alkotmányos identitásának védelme az állam minden szervének kötelessége.«"[3]
A fenti mondat állt az érvénytelen kvótanépszavazást követően Orbán Viktor által 2016. október 8. napján benyújtott hetedik alaptörvény-módosítási javaslat 3. cikkében. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mit is jelent ez a mondat és ennek milyen következményei lehettek volna Magyarországra nézve, illetve, hogy változott volna-e hazánk alkotmányos identitása Alaptörvényünk hetedik módosításával. Az elbukott módosító javaslat után az Alkotmánybíróság az alapvető jogok biztosának korábbi indítványára beleértelmezte az alkotmányos önazonosságot az Alaptörvény szövegébe.[4]
Az első kérdés, amelyet tisztáznunk kell, és amely e tanulmány oroszlánrészét is adja, az az, hogy mi is az alkotmányos identitás. Ebből adódóan mit tekinthetünk Magyarország alkotmányos önazonosságának, amelyet az állam minden szervének kötelessége lenne védeni, végül pedig változott vagy változott volna-e Magyarország alkotmányos identitása a teljes módosítás és az a taláros testület határozata tükrében.
Elemi jelentőségű, hogy válaszokat találjunk ezekre a kérdésekre, tekintettel arra, hogy az alkotmányos identitás ab ovo meghatározza egy állam helyzetét bármilyen szupranacionális integrációban, így az Európai Unióban is. Ezeknek pontos körvonalazása elengedhetetlen az egyesült Európa jelenlegi integrációs szintjén. Különösen fontos ez akkor, ha egy uniós jogi norma és egy tagállami alkotmány között kollízió jön létre. Elsőre egyszerű lehet a megoldás, ha az EU-s jog elsőbbségére/elsődlegességére és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ezzel kapcsolatos esetjogára[5] gondolunk, azonban a képet árnyalja a nemzeti identitás európajogi fogalma.[6]
Az utóbbi években - a Lisszaboni Szerződést követően főként - a figyelem kereszttüzébe került az ún. alkotmányos, vagy nemzeti identitás, amelyet Trócsányi a nemzeti alkotmányjogok kitörési pontjaként határoz meg.[7] De mit is takar pontosan "a nemzeti alkotmányok kitörési pontja"? Tanulmányom három részében kívánom megválaszolni a feltett kérdéseket, elsőként egy kitekintéssel az európajog területére, amely a nemzeti alkotmányos identitás fogalmának eredetével, az Európai Unióról Szóló Szerződésben (a továbbiakban: EUSZ) való megjelenésével, az EUB-val és annak a tagállami alkotmánybíróságokhoz fűződő viszonyával foglalkozik. Az uniós bevezető után rátérek arra, hogy Magyarország számára mit jelent az alkotmányos önazonosság és jelenleg mi tekinthető annak hazánkban. Végül megállapításokat teszek arra vonatkozólag, hogy változott volna-e hazánk alkotmányos identitása Alaptörvényünk hetedik módosításának következtében.
Szeretném kiemelni a téma politikai kötődését és a háttérben meghúzódó események erősen vitatott megítélését. Minderre tekintettel le kell szögezzem, hogy ugyan a szubjektív véleménynyilvánítás az alkotmányos identitás elmosódott kontúrjai miatt elengedhetetlen, a tanulmány egyetlen gondolata sem politikai indíttatású.
Elsőként célszerű egy rövid elméleti bevezetőt nyújtani az alkotmányos önazonosság fogalmához. Jacobsohn szavaival élve, "[e]gy alkotmány identitása tapasztalat útján alakul ki; nem elvont találmány vagy jól körbeburkolt, a társadalmi kultúrába ágyazott központi mag, amely csak arra vár, hogy felfedezzék. Az identitás inkább egyfajta párbeszéd útján alakul ki, és számos, a nemzet múltját kifejező törekvés és vélemény elegyeként jelenik meg, továbbá azok elhatározásaként, akik valamilyen módon szeretnék meghaladni ezt a múltat."[8] Mindezzel a felütéssel együtt értelmezhető Sulyok alkotmányos önazonosság megközelítése, aki szerint az alkotmányos identitás alapjait "az alkotmány négy sarka" között kell keresni, a tételes szövegből
- 197/198 -
és annak értelmezéséből kiindulva lehet megállapítani annak helyes tartalmát és az alkotmányos változás összefüggéseit figyelembe véve meghatározhatók a nemzeti alkotmányos identitások differentia specifica-ja. Mindez kiegészül azzal, hogy az értelmezés két módon lehetséges, egyrészt statikusan, egy adott pillanatban, figyelemmel a materiális szempontokra, valamint dinamikusan egy folyamat részeként tekintve az alkotmányos önazonosságra.[9]
Tanulmányom módszereként - tiszteletben tartva az alkotmányok "négy sarka" közti kiindulási alapot, a Jacobsohntól idézetteket szem előtt tartva - egy dinamikus megközelítést alkalmazok, amely főként Magyarország alkotmányos identitásformáló elemeinek meghatározásában érhető tetten.[10]
Ahhoz, hogy eljussunk a nemzeti alkotmányos önazonosság fogalmához és annak európajogi jelentéséhez, először annak eredetét kell tisztáznunk, amely a nemzeti identitásban gyökerezik. Itt célszerű röviden utalni arra, hogy a tagállami alkotmányosbíróságok általában alkotmányos identitásról beszélnek, az Európai Unió Bírósága pedig nemzeti identitásról. A két fogalmat legáltalánosabban azonosnak tekintik,[11] azonban a magam részéről e kettősség elkerülése végett általában a nemzeti alkotmányos önazonosság fogalmát használom, amellyel kifejezésre juttatom a nemzeti identitás európajogi és az alkotmányos identitás tagállami alkotmánybíróságok által használt fogalmainak egyezőségét.
A nemzeti identitás először a Maastrichti Szerződésben jelent meg, mégpedig a 6. cikk (3) bekezdésében, amely így szólt: "Az Unió tiszteletben tartja tagállamainak nemzeti identitását."[12] Mindez a Lisszaboni Szerződéssel lényegesen kiegészült és a tagállamok és az Unió viszonyát szabályozó normák közé került.
"Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad."[13]
Ezzel egyértelművé válik, hogy az Európai Uniónak kötelessége tiszteletben tartani a tagállamok nemzeti identitását és a korábbi megfogalmazáshoz képest már támpontot is ad ahhoz, hogy hogyan értelmezzük ezt a fogalmat. A Szerződés szerint a nemzeti identitás része a tagállamok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, figyelemmel a regionális és helyi önkormányzatokra is.
Vizsgálódásomat Besselnik nyomán először egy nyelvi problémával kezdem. A bekezdés magyar szövegével ellentétben, a normaszöveg angol megfelelője[14] a nemzeti identitás többes számát (national identites) használja. Ez betudható lehet a tagállamok (Member States) többes számának is, azonban más következtetéseket is levonhatunk mindebből. Besselnik szerint ez arra enged következtetni, hogy az állam és a nemzet identitása nem minden esetben azonos, és a nemzeti identitás egyfajta kulturális többlet elemmel rendelkezik az alkotmányos identitáson felül - sőt, több nemzetiségű országok esetében ez akár a multinacionális identitás védelméhez is vezethet.[15] Erre a kérdésre reflektál Trócsányi is monográfiájában, aki kiemeli, hogy Magyarország szempontjából nem szerencsés a nemzeti identitás fogalmának használata, tekintettel a magyar nemzetfogalom sajátosságaira.[16] A magam részéről ehhez hozzátenném, hogy Besselnik értelmezése figyelmen kívül hagyja a francia és német szövegváltozatokat, amelyek egyértelműsítik, hogy nemzeti identitáson az európajog szempontjából a nemzeti alkotmányos identitás értendő, nem pedig egy kulturálisan áthatott multinacionális identitás.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
