A timesharing-szerződés alatt az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződéseket értjük. E kontraktus a XX. század végén Magyarországon jelentkező gazdasági és joggyakorlati változások által életre hívott atipikus szerződések körébe tartozik. Az atipikus szerződésekkel foglalkozó jogirodalom általában az ismertebb megállapodásokat (pl.: a lízingszerződést, a faktoring-szerződést, a franchise-szerződést) veszi górcső alá, ezért láttuk szükségesnek a timesharing-szerződés rövid bemutatását és elemzését.
Az Európai Parlament és a Tanács 1994. október 26-án fogadta el a 94/47/EK irányelvet (az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések egyes szempontjai vonatkozásában a fogyasztók védelméről) azért, mert
- a timesharing-szerződések tekintetében a nemzeti jogrendszerek közötti különbségek a belső piac működését akadályozhatják és torzíthatják a versenyt,
- a fogyasztókat magas szintű védelemben kell részesíteni (az információhoz való jog, az elállási jog megfelelő biztosításával, az írásbeli tájékoztató megkövetelésével, az előleg/foglaló fizetésének tilalmazásával),
- minimális kötelezettségeket kell előírni az értékesítőknek, és azok teljesítését biztosítani kell,
- a timesharing-szerződések minimum-elemeit meg kell határozni (lásd az irányelv melléklete),
- szükséges a timesharing-szerződések nyelvére vonatkozó közös rendelkezés.
Az irányelvnek nem célja a timesharing-szerződésekkel kapcsolatos teljes körű szabályozás kialakítása, hanem csak alábbi szempontok jogharmonizálására terjed ki a hatálya:
- a szerződés alapvető elemeit képező információkra,
- az információk közlésére (idő, mód),
- és a fogyasztót megillető elállásra.1
Az Európai Unió tagállamaiban a timesharing-szerződés kodifikálása során vagy a fogyasztók védelme került előtérbe (lásd: skandináv országok, Benelux-államok, Egyesült Királyság, Németország, Ausztria), vagy a piaci forgalom és az adójogi szempontok számítottak (lásd: Görögország, Portugália, Spanyolország, Franciaország).2 A tagállami szabályozások közös vonása, hogy a 94/47/EK irányelv célkitűzéseinek megvalósítása elsődleges feladat volt. Az irányelv fogalmi meghatározását csaknem azonosan (lásd: 2. pontnál) vették át a tagállamok. A timesharing-szerződés minimális tartalmi elemei (a fogyasztó adatai, a használati jog ismérvei, a fogyasztót terhelő fizetési kötelezettségek), alakszerűségi feltétele (egyszerű okiratiság) és a fogyasztónak átadandó írásbeli tájékoztató meghatározása [az értékesítővel, a használati joggal, az ingatlannal, a fogyasztó által fizetendő ellenszolgáltatással, a fogyasztót megillető elállási jogról való tájékoztatással és a záró klauzulával (az írásbeli tájékoztató a szerződés részét képezi) kapcsolatban] vonatkozásában teljes egyezőséget mutatnak a tagállami implementációk. Markánsabb eltérés a timesharing-szerződés minősítése (lásd: 4. pont) tárgyában és az ún. "cooling-off period" (a fogyasztó "lehiggadási időszaka": a szerződéskötést követően őt megillető objektív jogalapú elállási jog) időtartamában mutatkozik. Az utóbbit illetően
- 10 napos elállási határidőt (a szerződés megkötésétől és egy példányának a fogyasztó részére való átadásától számítva) állapít meg a holland, a finn, az ír, a görög, az olasz, a portugál, a francia, a dán, a svéd és a spanyol jog;
- 14 napot ad a fogyasztónak az elállási jog gyakorlására az osztrák, a német és az angol szabályozás;
- és 15 napot a belga és a magyar kodifikáció.3
A timesharing-szerződés alanyainak definíciója, megkötésének alakszerűségei, a tartalmi elemek (a szerződés szerves részét képező tájékoztatásra vonatkozóan is), a fogyasztó elállási joga, az előleg/foglaló tilalma, az alkalmazandó jog tekintetében összhang van a magyar kormányrendelet [20/1999. (II. 5.) Kormányrendelet az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekről] és az irányelv között. A timesharing-szerződés fogalma tekintetében a magyar implementáló jogszabály bővebb: üdülési célú használatra is kiterjed és az ismétlődő, meghatározott időtartamra vonatkozóan nem határoz meg minimális időt (az irányelv egy hétnél rövidebb ideig tartó használati jog alapítását nem engedi meg).4
Az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló megállapodás olyan szerződés, amely alapján a fogyasztó az értékesítőtől ellenérték fejében közvetlenül vagy közvetve legalább hároméves időtartamra jogot szerez egy vagy több ingatlan ismétlődő, meghatározott időtartamú üdülési vagy lakáscélú használatára. A kontraktus keretében a fogyasztó:
- meghatározott célú (üdülési vagy lakás) használati jogot szerez, 3 évre, illetve annál hosszabb - de mindig határozott - időtartamra,
- egy vagy több épület (pl. szálloda) és helyiségei, kiegészítő jellegű tartozékai (pl. uszoda, szauna, tenisz-, golfpálya) felett,
- az év egy előre megállapított időszakában (pl. 1 hétre, vagy 10 napra), évenként visszatérő jelleggel (minden év ugyanazon hónapjának azonos napjaira),
- az ingatlan tulajdonosától (ez lehet az értékesítő is) közvetlenül, illetve közvetve az értékesítőtől (ha nem azonos az ingatlan tulajdonosával), vagy viszonteladási ügynök(ség)től (OTE tagsággal rendelkező - Organisation for Timeshare in Europe -, másodlagos értékesítéssel foglalkozó cég).5
A timeshare-konstrukció jellemzője alanyi szempontból az, hogy a szerződő felek érdekeik hatékonyabb érvényesítése céljából rendszerint valamilyen szervezetet hoznak létre, vagy ahhoz csatlakoznak (lásd: 4. pont):
- a fogyasztók általában egyesületet, klubot, szövetkezetet alapítanak,
- míg az értékesítők csereszervezetekbe (RCI - Resort Condominiums International, II - Interval International) tömörülnek.6
A magyar szabályozás szerint a timesharing-szerződés közvetlen tárgya a használati jog értékesítő általi átruházása a fogyasztóra.7 A német, a holland és az osztrák jogban az értékesítő használati jog átengedésére (Nutzungsrecht überlassen) kötelezi magát. A "használati jog megszerzése" általános klauzulát használják a spanyol, az olasz, a portugál, a finn és a svéd előírások. Az ír és a görög jogban a timesharing-szerződés közvetlen tárgya ingatlanra vonatkozó tulajdonjog, illetve más jog átruházása. A belga jogban pedig közös tulajdoni hányadot (right of joint ownership) szerezhet a fogyasztó.8
A megállapodás közvetett tárgya a magyar kormányrendelet szerint a használati jog, amelynek révén a fogyasztó az adott ingatlant (vagy ingatlanrészt) évente meghatározott időre birtokolhatja, használhatja, esetleg hasznosíthatja (csere) és elidegenítheti.9 A magyar jogi megoldás legalább 3 éves időtartamú és ismétlődő jellegű használati jogszerzést nevesít. Az Európai Unió tagállamai is - az irányelvnek megfelelően - minimum 3 éves időtartalmú és időszakonként (általában évente) visszatérő használatot szabályoznak.10 A jogszabályoknak a timeshare időszakosságát érintő tág megfogalmazását a gyakorlat töltötte meg "cizelláltabb" tartalommal: nemcsak az évenkénti rotáció lehetőségét teremtve meg, hanem például
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
