A szavak világa a kétértelműségek félhomálya. A politika kifejezést a jog normáiban és értékítéleteiben is használja, és a politikusok is gyakran hivatkoznak a jogra. Úgy tűnik konszenzus van a jog és politika művelői között abban, hogy a jog és politika összefüggésének lényege az egymástól történő elhatárolódásában ragadható meg. A jog oldaláról a politika a kompetencia hiányát jelenti. A politikai felelősség lényege éppen az, hogy nem jogi felelősség. Ha a politikát Max Weberrel egyetértően a hatalomban történő részesedés, vagy a hatalom elosztása iránti törekvésként definiáljuk, akár embercsoportok, akár az államok között, akkor nyilvánvaló, hogy a politika oldaláról megközelítve a jog uralma a hatalmi törekvések és a hatalomgyakorlás módjának meghatározott módon és artikulált formában történő önkorlátozását jelenti. A jog uralma és a jogállam eszméje a politika által kizárólagosan befolyásolt terület állandó csökkenését jelenti. A jog és politika területeit uraló szereplők alapállásából következik, hogy a "hol húzódik a határ" kérdésben már a megközelítés módjában is eltérés mutatkozik. A jogi gondolkodásban alapvető nehézséget okoz, hogy a politika jellegénél fogva nem egy sui generis szakterület (vagy hatáskör), hanem egy olyan tulajdonság, amely majd minden állami aktusban szükségszerűen megjelenik. Ez okból még azokban az esetekben sem lehet a hagyományos normatív gondolkodással és a kompetenciák elosztásának módszerével a kérdést megközelíteni, ha a "politikai" jelzőt vagy kitételt maga a jogi norma (a nemzetközi jog vagy az alkotmányjog) alkalmazza. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a politikai jelző használatában, a belső jogokban és a nemzetközi jogban is "valódi infláció érzékelhető".1
A hagyományos jogi gondolkodásban a nemzetközi jog és a belső jog merev elhatárolása azzal a következménnyel is járt, hogy a bíróságok viszonylag könnyen távol tarthatták magukat az állam külpolitikai cselekményeinek megítélésétől. Az elhárító mechanizmusokat megalapozó doktrínákat részben a nemzetközi jog, részben a belső nemzeti jogok alakították ki. Ezek segítségével még azokban a tényállásokban is elkerülhető volt a bírósági döntés, amelyek mai felfogás szerint tisztán jogi jellegűnek tekinthetők, és bennük a külpolitikai tartalom vagy külpolitikai vonatkozás csak nagyon általánosan jelenik meg.
A hatalmi ágak szétválasztása arra a gondolatra vezethető vissza, hogy a különféle államhatalmi funkciók gyakorlói az egyes állami kényszeraktusok tekintetében egymást ellenőrizzék és kontrollálják (checks and balances). Kétségtelen, hogy az említett és alapvetően az USA alkotmányjogi gyakorlatában meglévő elv ebben a formájában, az európai gyakorlatban nem lelhető fel. A német felfogásban elterjedt, és alapvetően a magyar alkotmányjogi gondolkodás által átvett jogállam eszméje ugyanezt a kérdést bonyolultabb áttételrendszeren át közelíti meg. A kontinentális jogi gondolkodásban a hatalommegosztás alapgondolatához tartozik az állami funkciók gyakorlásának a tárgyszerűséghez kapcsolódó optimalizálása is. Mindkét alkotmányjogi rendszerben közös, hogy a külpolitika alakításában a végrehajtó hatalomnak (a kormányoknak vagy az elnöknek), széles és látszólag semmiben sem korlátozott jogosítványai vannak.2 A külpolitika gyakorlásának a fejedelmi szuverenitásból levezetett és a végrehajtó hatalmat megillető kizárólagossága a második világháborút követően az állam külkapcsolatainak és az ennek megfelelő alkotmányjogi fogalomnak (a "külügyi hatalomnak") a megosztásához vezetett, melynek gyakorlásában az állam más szervei is részt kaptak és részt vállaltak. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan a külpolitika és a belpolitika klasszikus szétválasztása a XX. század utolsó éveire teljesen relativizálódott. A külkapcsolatok alakításának egyik eszközrendszere a nemzetközi jog. Ennek súlya és szerepe a hidegháború "realista" iskola elképzeléseivel szemben az utóbbi években hallatlan mértékben megnövekedett. A nemzetközi jogon túlmenően szupranacionális jog és közigazgatási együttműködések számtalan formájának kialakulása hatalmas terjedelmű, jobb híján nemzetközi jogi jellegűnek minősíthető és az államok, valamint azok szervei által alkalmazandó normatömeg kialakulásához vezetett, amellyel kapcsolatban a bírói hatalom elsősorban gyakorlati oldalról sem lehet neutrális, és nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy ezeknek a jogi normáknak alkalmazása kizárólag a nemzetközi jog intézményesített vagy a külpolitika és diplomácia érvényesítési mechanizmusainak területére tartozik.
A dolgozat azonban nem a belső bíróságok és a nemzetközi jog címet viseli, tehát magyarázatra szorul, hogy milyen alapon kapcsoltunk össze két, alapjában véve nem egynemű fogalmat. Ennek több oka és magyarázata van. Először is a nemzetközi jog, a jognak egy olyan speciális létmódja, amelynek működése és működési mechanizmusa eltér az uralmi viszonyhoz kötött kényszer jellegű jog évszázadokon keresztül megszokott formájától. A jog történetének különösen az ősi jogoknak története azonban tanúsítja, hogy más, és a maitól eltérő jog és intézményrendszer is működhetett, melyeket nem foszthatunk meg jogi jellegétől, pusztán azért, mert jelenlegi elképzeléseinknek nem felel meg. A nemzetközi jog normáinak érvényesülési mechanizmusa alapvetően az egymásnak mellérendelt jogalanyok jogkövető magatartásán alapul. A sokat emlegetett külső kényszer hiánya3 nem jelenti azt, hogy a nemzetközi jog kevésbé lenne jog, mint amit a belső jogoktól megszoktunk, csupán azt a tényt, hogy létezik a jognak egy másik létmódja is. Ez a különleges létmód abban foglalható össze, hogy a nemzetközi jog alanyai egyszerre alkotói és címzettjei a nemzetközi jognak, és mint ilyenek egyidejűleg és elválaszthatatlanul részesei annak az interperszonális és institucionális nemzetközi kapcsolatrendszernek, amit külpolitikának nevezünk. A külpolitika alakításának egyik hagyományosan eszköz- és intézményrendszere a diplomácia. Ez a tradicionálisan kialakult intézmény- és eszközrendszer a külpolitikai döntések előkészítésében és végrehajtásában vesz részt. A fentiekből következően az egymással összefonódott elemeknek leegyszerűsítése is jogi formalizmus lenne, ha a jelenséget (az egyre erősödő folyamatot) kizárólag olyan módon minősítenénk, hogy a belső bíróságok egyre inkább szuverén módon alkalmazzák a nemzetközi jogot és itt csupán arról a kérdésről lenne szó, hogy a jog bírói alkalmazásának normatív bázisa szélesedett ki. Már az a tény is megalapozhatná a probléma általunk említett módon történő megfogalmazását, hogy a külpolitika professzionális alakítói (a külpolitikusok) sem ilyen módon élik át a jelenséget, hanem egy meglévő kompetencia elvesztéseként, azaz, hogy a bíróságok beavatkoznak a külpolitikai döntéshozatal és építkezés stratégiai jellegű folyamataiba, és (jogi) formalizmusukkal figyelmen kívül hagyják az állam külpolitikai érdekekeit. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a bírói "beavatkozás" egy része formálisan a nemzetközi jog normáinak belső érvényesülésével függ össze. Nem minősíthetők viszont nemzetközi jog alkalmazásának a külpolitikai döntéshozói folyamatban4 (a külügyi hatalom megosztásában) eldöntendő hatásköri viták. Ezek döntően alkotmányjogi jellegűek. A külpolitikai és nemzetközi jogi kérdések szétválasztásának relatív volta azután a tisztán nemzetközi joginak minősített területen ismét visszatér, ugyanis a külpolitikusnak vagy a diplomatának a nemzetközi joghoz való viszonya ambivalens. Számukra a jog és a nemzetközi jog érvényesítése nem az anyagi igazság keresése, hanem a politikai célok elérésének eszköze. A fenti okokból például leegyszerűsített megközelítésre vallana, ha a Német Alkotmánybíróságnak az ún. keleti szerződések, vagy a Pearshing rakéták németországi állomásoztatása ügyében hozott döntéseit csupán a nemzetközi jog bírói alkalmazásának minősítenénk. Közös jellegzetessége az általunk vizsgált területeknek, hogy az állam külpolitikai érdekei rejtett vagy manifeszt formában mindezeknek a kérdéseknek tárgyalásakor is megjelenhetnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
