Az alábbiak a CSIZMAZIA NORBERT és GÁRDOS ISTVÁN: A zálogjog alapítása a dologi jogok szerzésének rendszerében című tanul-mányában1 ("Tanulmány") foglaltakra vonatkozó érdemi észrevételeket tartalmazzák. Csizmazia és Gárdos gondolatmenetének és következtetéseinek összefoglalása után röviden felvázolom a szükségesnek látott előzetes vizsgálódásokat. Ezek ugyanis nélkülözhetetlenek azon megismerési horizont feltárásához, amely alapján a kérdés megközelíthető, valamint a fogalmak és dogmatikai elemek felfedhetők. Kizárólag azon állításokat kommentálom, amelyektől eltérő álláspontot képviselek, vagy amelyek a probléma lényege és a világosság szempontjából jelentőséggel bírnak.
1. Csizmazia és Gárdos tetszetősen vázolják fel a rendelkező ügylet fogalmát, és a témával foglalkozó jogtudósok álláspontját. Az ügylettípus korlátolt jellege azonban korlátozottan kerül hangsúlyozásra, és a szerzők kétségeiket fejezik ki az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzés minősítését illetően. 2
2. A szerzők által felállított rendszer alapkövéül és következtetéseik kiindulópontjául az az állítás szolgál, mely szerint a rendelkező ügyleteket nem csupán teljesítés címén (causa sol-vendi), hanem a másik két jogi céllal (szerzés, ajándékozás) is létre lehet hozni. Ezt azonban különösebb dogmatikai érveléssel nem támasztják alá, pusztán a szerződési gyakorlatra, valamint különböző, találónak vélt példákra (feltétel teljesítése, ajándékozás) hivatkoznak. 3
3. A szerzők a 2. pont alatti állításból azon következtetéseket vonják le, hogy a kötelező ügylet nem feltétlenül előzi meg a rendelkező ügyletet, hiszen a rendelkező ügyletet más jogcímeken is létre lehet hozni, amely jogcímektől viszont minden további nélkül ez lehet választani, hiszen ez a gyakorlat, és egyébként ez tekinthető kiegyensúlyozott szabályozásnak is. Rámutatnak, hogy korábban kifejtett álláspontom szerint is absztrakt a zálogjogi ügylet, csak éppen nem a rendelkező, hanem a kötelező.
4. E mellett a mai Ptk. -ra vonatkozóan álláspontjuk szerint az átadás ügyleti jellege nem tisztázott, és ezért a bizonytalan kiindulópont miatt tévesnek tekinthetők azon következtetésem, mely szerint (1) a Ptk. szerinti zálogszerződés alatt a Ptk. kötelmi szerződést ért és (2) az átadáshoz vagy a nyilvántartásba bejegyzéshez kötött alapító aktus egyáltalán ügylet-e. Amennyiben dologi szerződésként értelmeznénk ezt a szerződést, akkor a Ptk. a valódi struktúrát követné le. 4
5. A szerzők érvelésük alátámasztása céljából hivatkoznak arra, hogy a második világháború előtt a magyar jogban a zálogjog-alapítás a tulajdon-átruházástól eltérően absztrakt dologi ügylet volt.
Amennyiben a nemzetközi színtéren körültekintünk, az egyes magánjogi kódexek valóban nem alkalmazzák azt a regulációs megoldást, amely a zálogjog létrehozatalához szükségessé teszi a jogcím megjelölését. Ennek okát abban lehet megtalálni, hogy a zálogjog - és a hozzá leginkább hasonló kezesség - alapvetően szerződést biztosító mellékkötelezettségek, máshonnan nézve egyenlőtlenül kétoldalúan kötelező ügyletek. Noha elképzelhető olyan (biztosítéki) szerződés, amely alapján szinallagmatikus viszonyban álló szolgáltatás a biztosíték egyik oldalról és valamely egyéb juttatás a másik oldalról, jellemzően valóban inkább az egyik oldalon a kölcsön juttatása, másik oldalon a kamatfizetés és a biztosíték áll. Mivel e szinallagmatikus megállapodások sem kizártak, a dogmatikai rendszernek természetesen ezeket is kezelnie kell. Meg lehet állapítani tehát, hogy a biztosíték jellemzően szerzés céljából kerül juttatásra, azonban sajátos jellege miatt a jogcím nem kerül megjelölésre.
A jogalkotó feladata és joga dönteni egy ügylettípus absztrakt vagy kauzális kialakításáról. Ennek ellenére, ha a jogalkotó úgy dönt, hogy bizonyos jogrendbeli funkciók betöltése érdekében lehetőség van egy ügylettípus megkötésére, akkor a funkció sajátosságai esetenként eleve meghatározzák az absztrakt vagy kauzális minőséget, ellenkező esetben ugyanis értelmét vesztené az ügylettípus. Jó példa erre a váltó vagy az elvont tartozáselismerés.
Két alapvető biztosítéki ügylet van, amelyet ebből a szempontból vizsgálni lehet: a kezesség és a zálogjog. Tekintsük meg először a kezességet, ahol a dologi biztosítéki probléma még nem merül fel. A kezességi szerződéshez minden további nélkül elégséges, hogy a kezes kezességet (kötelezettséget) vállal. A hitelezővel szembeni viszonyában természetesen számít ennek jogcíme is, azonban ezt nem kell megjelölni (tartalmi absztraktság); ha ez a causa meghiúsul, vagy kiesik, a visszajuttatást ebből fakadóan condictioval kell kérni, az nem automatikus, és nem is lehet az (külső absztraktság). 5
A jogalkotók ebben a tekintetben azon az alapon állnak, hogy a hitelező már alapvetően juttatott valamit, és a biztosíték csupán egy további előnyt jelent, tehát a védendő fél a hitelező. A sokat emlegetett, a kezességnek az adóssal fennálló szerződéstől a hitelezővel szemben való függetlensége is ezzel a problémával függ össze: ennek kockázatát nem lehet a hitelezőre terhelni. Dogmatikai megalapozást ez ott nyer, hogy az adós-kezes megállapodás, mint a biztosítéknyújtó juttatásának célja csak motívum, nem causa szintjén kerül az ügyletbe.
A zálogjogi biztosíték ügyleti jellegzetességei a causa megjelölését, a visszakövetelést, az érdekviszonyok elemzését valamint az adós - zálogadós viszony függetlenségét tekintve is egyeznek a kezességével.
E mellett azonban a zálogjog esetében nem szabad elfeledkezni a kötelező és rendelkező ügyletek közötti megkülönböztetésről, és meg kell vizsgálni, hogy valóban lehetséges-e a teljesítésen kívül más jogcímen is létrehozni rendelkező ügyletet.
A kérdésre a német irodalomban erősen kisebbségi véleménynek számító ún. célmegegyezés-elmélet képviselői válaszolnak igennel. 6 A szerződési szabadságon alapuló álláspontjuk szerint a rendelkező ügylethez mindenképp tartozik egy, a kötelmi ügyletnél gyengébb célmegegyezés, amely alapján a rendelkezés gazdasági karaktere meghatározható. 7 A gondolat elsőrendű következménye a készügyletek, azaz az azonnali teljesítéssel járó ügyletek kategóriája. Amikor ugyanis bemegyünk egy áruházba, levesszük az árut a polcról és fizetünk, akkor - álláspontjuk szerint - nincs adásvételi szerződés, hanem két dologi ügylet áll egymással szemben, mert nincs kötelezettség-vállalást tartalmazó megállapodás a felek között. Ha a vevőnél nincs fizetőeszköz, az áru visszakerül a polcra. 8 A készajándék esetében hasonló a helyzet: ide tartozik SAVIGNY koldus-példája, amely szerint ha valaki pénzt ad egy koldusnak, akkor ott kötelmi ügylet nincs, hiszen a puszta ajándékozási akarat (animus donandi) elégséges a tulajdonjog átruházásához és megtartásához is. 9
Az elmélet többé-kevésbé fel nem ismerten részben a római jogban gyökerezik, ahol a készvétel causája az emptio venditio (emptionis causa) volt. 10 A konszenzuál-vétel causája egyébként mai felfogásunk szerint solvendi lenne, ám a római jogban a tra-ditio pillanatától kezdve szintén emptionis, mivel a solutio és ezzel együtt a causa solvendi csak stipulatio és legatum per damna-tionem esetében jött számításba. A formális és ünnepélyes ügyletek ugyanis olyan erejű kötelezettséget teremtettek, amelyhez a solutio mint külön sollemnis feloldó ügylet volt szükséges, és a traditio causáját ebben a feloldásban találták meg, nem mentek vissza az alapügyletig. 11 Az emptio venditio esetében a stipulatio-val szemben az eladó nem civiljogi (kviritár) tulajdonjogot volt köteles átruházni (dare szolgáltatás), hanem csak a birtokot átadni és az elbirtoklást lehetővé tenni (facere). 12 A facere ügyletnek a teljesítése is facere lehetett csak, így lett a solutio helyett az emptio venditio a iusta causa traditionis. Az ünnepélyes és szakrális ügyletek, valamint a római polgárok és az idegenek közötti megkülönböztetésből származó gondolat így túlélte az évezredeket, és a célmegegyezés-eknélet formájában felbukkan.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
