A Magyar Jog 2005. évi 2. számában jelent meg Zlinszky János professzor cikke Jogállamból - elégséges címmel a 2004 augusztusi kormányválság néhány közjogi kérdéséről. A szerző ebben a miniszterelnök lemondásával és az új miniszterelnök jelölésével kapcsolatban fejti ki kritikus nézeteit. Arra a következtetésre jut, hogy az ügy közjogi szereplői - különösen az igazságügy-miniszter, de a mondottakból nem következhet más, mint hogy a köztársasági elnök is - a "jogállam" című tárgyból elégséges osztályzatot érdemelnek, épp csak elkerülve a buktatást.
Zlinszky János cikkének érvei és megfontolásai részben alkotmányjogiak, részben viszont politológiai jellegűek. Ez utóbbiak tekintetében nem tartjuk magunkat illetékesnek a véleményformálásra, mindenesetre meggyőzőnek tartjuk Körösényi András cikkeinek érveit a Heti Válasz hasábjain (Legitim-e az új kormány? 4. évf. 42. szám, 2004. október 14., Jogkör és mozgástér. 4. évf. 48. szám, 2004. november 25.). Ami viszont az alkotmányjogi szempontokat illeti, márcsak azért is érintve érezzük magunkat, mert köztisztviselőként, hivatali kötelezettségünknél fogva, külön-külön volt valamennyi szerepünk abban, hogy az említett közjogi tisztségviselők miként jártak el a kormányválság napjaiban. Mivel a kihirdetett osztályzatot igazságtalannak tartjuk, szeretnénk felhívni a figyelmet két fontos szempontra, abban a reményben, hogy ezzel hozzájárulhatunk az értékelés felülvizsgálatához.
1. Zlinszky János írásának egyik fő alkotmányjogi állítása, hogy a miniszterelnök megválasztásának folyamatát tekintve az Alkotmány nem állít korlátokat sem a köztársasági elnök jelölési jogával, sem pedig az országgyűlési képviselők választási jogával kapcsolatban, ezért mind az államfő, mind pedig a képviselők minden korlát nélkül, teljesen szabadon hozzák meg döntéseiket.
A cikk az országgyűlési képviselők döntésének szabadságát a pártok ellenében tételezi. Körösényi András hivatkozott írásaiban már utalt e szembeállítás politológiai nehézségeire, fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra is, hogy a képviselők pártoktól való teljes függetlenségének igénye Zlinszky részéről alkotmányjogi szempontból is erősen aggályos. Az országgyűlési képviselők szabad mandátuma ebben az összefüggésben - a 27/1998. (VI. 16.) AB határozat szerint - annyit jelent, hogy "a párt jogi eszközökkel nem kényszerítheti a képviselőt a párt véleményének képviseletére". Éppen a szabad mandátum elvéből következik azonban, hogy az azonos párthoz tartozó képviselők önkéntes alapon frakciót hozzanak létre, amely hatékony szervezési keretét adja az országgyűlési munkának. Mindaddig tehát, amíg a frakciófegyelmet az egyes országgyűlési képviselők önként vállalják, a szabad mandátum korlátozásáról jogi értelemben nem lehet beszélni. Jelen esetben sem volt akadálya annak, hogy bármelyik kormánypárti képviselő a pártelnökök és frakcióvezetők által javasolttól eltérően szavazzon a miniszterelnök megválasztása során. A pártoknak a közhatalom gyakorlásában való részvételével, valamint e tevékenység természetével kapcsolatos alkotmányjogi kérdéseket egyébként hosszasan elemzi Sólyom László nemrég megjelent monográfiájában (Sólyom: Pártok és érdekszervezetek az Alkotmányban. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.).
Fontosabb kérdés, hogy a köztársasági elnök menynyire függetlenítheti magát a frakciók és - ami a politika normális működése esetén ettől nehezen elválasztható - a pártok álláspontjától, amikor miniszterelnököt javasol az Országgyűlésnek. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a kérdés megítélése független attól, hogy a javaslattételre általános választások után, egy új Országgyűlés összeülésekor, vagy, mint legutóbb, ciklus közben kerül sor.)
A köztársasági elnök az Alkotmány szövegének nyelvtani értelmezése alapján elvileg valóban nagy szabadsággal rendelkezik a miniszterelnökre teendő javaslattétele során. Gyakorlatilag bárkit javasolhat; még a kifejezett törvényi feltételek (büntetlen előélet, magyar állampolgárság, választójog) sem a javaslattételre, hanem a megválasztásra vonatkoznak. Az Alkotmány rendelkezéseit azonban nem szabad ilyen formalista módon értelmezni. Ezt mi éppen attól az Alkotmánybíróságtól tanultuk meg, melynek tevékeny tagja volt Zlinszky János is.
A köztársasági elnöknek minden egyes hatáskörének értelmezése során tekintettel kell lenni az Alkotmány 29. § (1) bekezdésében meghatározott azon általános feladatkörére, hogy "őrködik az államszervezet demokratikus működése felett", továbbá szem előtt kell tartania az állami szervek együttműködési kötelezettségére irányuló általános alapelvet. Az Alkotmányból következően Magyarország olyan parlamentáris köztársaság, amelyben a kormányzati hatalmat gyakorló kormány fejét az Országgyűlés tagjainak többsége választja. A köztársasági elnöknek ezért mind a jelölés során, mind pedig a jelölést megelőző cselekedeteivel (egyeztető tárgyalások a pártok képviselőivel stb.) ennek az alkotmányos alapelvnek (ti. a miniszterelnök többségi támogatása) az érvényesülését kell elősegítenie. Akkor is, ha ez személyes politikai meggyőződésével esetleg ellentétes. Ebből következik, hogy olyan személyre kell javaslatot tennie, akinek a lehetőségekhez képest előzetesen is igazolhatóan reális esélye van arra, hogy az Országgyűlés az erre előírt határidőn belül miniszterelnöknek válassza - például az alapján, hogy a többséget alkotó párt(ok) képviselőcsoportjai előzetesen megnevezték az általuk támogatni kívánt jelölt nevét. Hogy ne így tegyen, ahhoz olyan súlyú alkotmányos érvek kellenek, amelyek alapján például megtagadhat egy kinevezést a köztársasági elnök: ha alapos okkal arra következtet, hogy az államszervezet demokratikus működését súlyosan megzavarná a javaslat, illetve a megválasztás [Vö. 48/1991. (IX. 26.) AB határozat]. Egyébként az elmúlt 15 évben a pártok igenis megnevezték miniszterelnök-jelöltjüket, a választások után igenis kifejezték valamilyen formában koalíció-alkotási és miniszterelnök-jelölő szándékukat a köztársasági elnököknek, akik rendre ezt a személyt javasolták az Országgyűlésnek. Zlinszky - szerintünk megalapozatlanul - ezt a gyakorlatot a pártok "államhatalom gyakorlásának" nevezi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
