Az egyik legszembetűnőbb kérdés, hogy mit tekintünk vállalatnak, azaz a szociális felelősségvállalás alanyának? A CSR kezelésének középpontjában többnyire multinacionális vállalatok állnak, de társasági jogi szempontból ennél cizelláltabb megoldást kell, hogy keressünk. Itt ki kell lépnünk a hagyományos rendszerből, ugyanis nem tudjuk meghatározni kit tekintünk alanynak, mert ez nem kötődik társasági formához. A CSR alapvetően a nagyobb méretű vállalatokkal kapcsolatban merül fel, így alkalmasnak tűnik szűkíteni a kört a jogi személyiségű gazdasági társaságokra, ahol - a hatályos szabályok alapján - a tag felelőssége főszabály szerint nem haladja meg az általa szolgáltatott vagyoni hozzájárulás mértékét, azaz a CSR a tagi korlátolt felelősséghez kapcsolódik. Ez a megállapítás azonban véleményünk szerint már a tágabb vállalati struktúrára (pl.: beszállítókra) már nem feltétlenül lesz helytálló, valamint az EU a szociális felelősségvállalás eszméjét céltudatosan kijelöli a kis- és közép vállalkozások szektorára is. Álláspontunk szerint ezek alapján nem lehet leszűkíteni társasági formákra az alanyi kört. A vállalatok csoportba történő tömörülése miatt felmerülhet a konszernjog területe is, azonban a konszernjogi szabályok a társadalomra gyakorolt hatások között a hitelezői igények védelmén túl nem terjeszkednek. Az alanyi kört tovább árnyalhatja, hogy milyen szerződéses rendszerben épül fel a vállalat? Ilyen elképzelhető ugyanis a polgári jogi tipikus, vagy vegyes kontraktuális konstrukcióban, vagy atipikus szerződési formában akár disztribútori, vagy például franchise megállapodás alapján. A felek közötti kontraktusok körét tovább árnyalhatják a vállalati struktúrán belüli további szabályokat tartalmazó szindikátusi megállapodások. Egy ilyen vállalati felépítésben az alkalmazandó jog megválasztása komoly gondot okozhat, ezért az alanyi kör meghatározásának nehézsége tetten érhető a szabályozásban is, ugyanis ebben a rendszerben kell a jognak megtalálni azt az optimális teret, ahol el tudja látni a rá hárult szerepet. A nemzetállami és/vagy specifikus jogterületi megoldás ezen a területen nem jelent átütő sikert, valamint az egységes jogi fellépést egy tágabb körben tovább nehezíti az eltérő kultúra is.
A másik jelentős problémát a szabályozás jelenti. Ebben a tekintetben szükségképpen előtérbe kell kerülnie az ön- és társszabályozás kérdésének. A fent vázolt képben gondolkodva ugyanis eljutunk oda, hogy a szabályok kikényszerítése nehézségekbe ütközik, és a vállalat tudatos döntésén múlik, hogy hogyan lehet őt a CSR-nak megfelelő magatartásra kényszeríteni. A hatékonyság többtényezős: az EU is reagál erre a problémára, és kiemeli azt, hogy az ön- és társszabályozás hatékonysága attól függ, hogyan történik a kialakítása (kik vesznek ebben részt), milyen kérdések tartoznak ebbe a szabályozási körbe, továbbá követhető követelményeket állítsanak fel, és hatékony kikényszeríthetőséget tartalmazzanak arra az esetre, ha ezeket a kötelezettségeket a társaság megszegi vagy nem tartja be. A felelős társaságirányításhoz hasonlóan itt is megjelenik az átláthatóság (transzparencia, transzparens működés) követelménye, azaz a vállalat hozza nyilvánosságra a szociális és környezetvédelmi információit. Ebből a szempontból véleményem szerint a felelős társaságirányítás esetében kialakult gyakorlat: a kódexek és a hozzájuk kapcsolódó "betart vagy indokol" (comply or explain) módszer is alkalmazható. A szociális felelősséggel kapcsolatban felvetődött egy kódex kidolgozásának az eshetősége, azonban ennek a megalkotásához többszintű - ha a CSR minden dimenziójára reagáló ajánlás gyűjtemény készülne el - szakmai együttműködés szükséges, így az ajánlás közzététele is több szervhez köthető, de ebben az EU által hirdetett új akcióterv is komoly segítséget nyújthat. Érdekesebb kérdés a közzététel előírásának módja. A felelős társaságirányításnál ismertetett kódexekhez kapcsolódó közzététel kikényszeríthetősége a társasági jogban bevett eszközzé vált. A gazdasági társaságok esetében két jogszabály is előírja a nyilatkozatok nyilvánosságra hozatalát. A válaszadásnál irányadó a "betart vagy indokol" elv alkalmazása. Itt a válaszadás az önkéntesség tudatosságát segítené elő, hiszen ez a nyilatkozat a piac számára iránymutatásként szolgál, ezért a társaságnak is érdeke, hogy a nyilatkozatban reális információkat tegyen közzé. A hatályos számviteli jogszabályok is előírják a környezetvédelmi hatások elemzését az üzleti jelentésben, de megfontolandó a szociális felelősségvállalás tágabb aspektusait is belefoglalni a jelentésbe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
