A büntetőjog tudománya ismeri és megkülönbözteti az ún. állapot-, és tartós bűncselekményeket. Mindkettőre az jellemző, hogy valamely jogellenes állapot fenntartásában állnak. Tipikus példaként a személyi szabadság megsértését és a lőfegyverrel visszaélés tartásos változatát szokásos említeni.
A tanulmány alapgondolata szerint a jogellenes állapot fenntartásával megvalósuló bűncselekmények tana nem tekinthető lezártnak, mivel számos olyan kérdés merül fel, amivel talán érdemes foglalkozni. A tipikusnak tekintett eseteken túl ugyanis vannak olyan bűncselekményi tényállások, amelyek kapcsán alappal vetődhet fel a jogi tárgy elleni támadás elhúzódása, a befejezettség és a bevégzettség stádiumának szétválása.
Angyal Pál tankönyvében a természetes egység keretében foglalkozott a két bűncselekménytípussal. A tartós bűncselekmények jellemzőit abban látta, hogy ezeknél a tevékenység bizonyos időn keresztül megszakítás nélkül ismétlődik, és az eredményt mint jogellenes állapotot nemcsak létrehozza, hanem fenn is tartja. Példaként a személyes szabadság megsértését említette, amelynek lényege, hogy mikor a tettes a sértettet letartóztatja, majd órákig, esetleg napokig nem engedi szabadon, a cselekmény mindaddig elkövetés alatt áll, míg a sértett a szabadságát vissza nem nyeri. Az állapot-bűncselekmény Angyal szerint rendszerint egyetlen tevékenységből áll, ez azonban hosszabb ideig tartó jogellenes állapotot létesít. Példaként a gyermekcsempészetet[1], a kettős házasságot[2] és bizonyos körülmények között a testi sértést[3] hozta fel.
A kétfajta bűncselekményi kategória közti különbséget Angyal abban látta, hogy a tartós bűncselekménynél a jogellenes helyzet fenntartása is elkövetési tevékenység, az állapot bűncselekmény esetén a jogellenes állapot létesítésével a bűncselekmény be van végezve. A tartós bűncselekménynél az elkövetés, az állapot bűncselekménynél az állapot a tartós.[4]
Heller Erik a pillanatnyi bűncselekményekkel a tartós vagy folytonos bűncselekményeket állította szembe. Ez utóbbiak lényege, hogy eredményük "csak úgy válhat tartóssá, ha azt folytonosan újra előidézik. Ha ezeknek tényálladékát a jogforrás úgy határozza meg, hogy az az ered-
- 525/526 -
ménynek folytonosan újra előidézésében áll, a bűncselekményt a tartós, ill. folytonos bűncselekmények közé kell sorolni".[5]
Az 1950. évi II. törvényt jegyzetekkel ellátó Kádár Miklós az állapot-bűntett lényegét abban látta, hogy az valamely, a társadalomra veszélyes állapot előidézésével valósul meg. Véleménye szerint az ilyen bűntett elkövetése mindaddig folyamatban van, amíg a társadalomra veszélyes állapot nem szűnt meg. Példaként a fegyverrejtegetést hozta fel, ahol a társadalomra veszélyes állapot addig tart, amíg az elkövető a fegyvert rejtegeti. Az állapot-bűntettől megkülönböztette a tartós vagy folyamatos bűntettet, amely állandó, folyamatos cselekvésben áll. Erre példaként a személyes szabadság megsértésének törvényellenes fogvatartással megvalósuló esetét jelölte meg.[6]
Tokaji Géza méltán híres monográfiájában az elévülés kapcsán tárgyalta a két bűncselekményi kört. Itt a szoros értelemben vett állapot-bűncselekmények lényegét abban látta, hogy ebben az esetben a befejezetté válást követő jogellenes állapot anélkül tartozik hozzá a törvényi tényálláshoz, hogy ez az elkövetési magatartás további folytatását tételezné fel. Példaként a személyi szabadság megsértését hozta fel. Tokaji szerint mindezzel szemben a tartós bűncselekményeket az jellemzi, hogy bár az elkövetési magatartás első mozzanatával befejezetté válnak ugyan, maga az elkövetési magatartás is több-kevesebb ideig folytatódik. Példaként az összeesküvést, illetve az olyan bűncselekményeket említette, amelyek elkövetési magatartása az engedély nélküli birtoklásban tartás.[7]
Wiener A. Imre a stádiumok kapcsán azt írta, hogy a bűncselekmény akkor befejezett, amikor az utolsó tényállási elem is megvalósul. Ezt követően tért ki a tartós bűncselekményekre, amelyek Wiener szerint azok, amelyekben az elkövetési magatartás valaminek a tartása (pl. fegyver, kábítószer), és ezek mindaddig tartanak, ameddig az elkövetőnél van a dolog, és a befejezettség akkor kezdődik, amikor ez az állapot megszűnik.[8] (Zárójelben jegyzem meg ennek az álláspontnak a helytelenségét, valójában a bűncselekmény befejezetté a tényállási elemek megvalósulásával válik, a bevégzetti szak fejeződik be akkor, amikor a jogi tárgy elleni támadás megszűnik.)
Földvári József a törvényi tényállás fajainak ismertetése során utalt arra, hogy az aktív magatartással megvalósuló bűncselekmények között megkülönböztetett figyelmet érdemelnek azok, amelyek esetén a törvényhozó nem egy jogellenes helyzet előidézését nyilvánítja büntetendővé, hanem egy jogellenes helyzet, állapot fenntartását, így például robbanóanyag birtokban tartását. Ezeket a bűncselekményeket nevezte Földvári állapot-bűncselekményeknek.[9] A stádiumok tárgyalása során Földvári arra hívta fel a figyelmet, hogy azon bűncselekmények esetében, amelyek tényállását a törvényhozó oly módon határozza meg, hogy a befejezettség stádiuma maga is egy folyamattá válik, amelynek van kezdete, tartama és vége (állapot bűncselekmények), a befejezettség a jogellenes állapot létrehozásával megvalósul (a bűncselekmény a befejezettség stádiumában van), ez a stádium azonban mindaddig fennáll, amíg az említett tárgyak (Földvári példának a robbanóanyaggal/robbantószerrel, illetve a lőfegyverrel/lőszerrel visszaélést hozza fel) ki nem kerülnek az elkövető birtokából. Földvári szerint ilyen esetben a befejezettségnek van egy kezdő, és egy végső időpontja. Az előbbinek a többi stádiumtól való elhatárolás, az utóbbinak az elévülés és a bűnsegély megállapíthatósága szempontjából van jelentősége.[10]
A korábbi budapesti tankönyvben a különböző szerzők némiképp különbözően vélekedtek a bűncselekmény e fajtájáról. Békés Imre az elkövetési magatartás mint szükséges ismérv fejezetcím alatt, az elkövetési magatartás időbelisége szempontjából különböztette meg a mozzanatos és a folyamatos bűncselekményeket. Ez utóbbiak időben huzamosan kiterjedve tartanak, ami azt jelenti, hogy "az elkövetési magatartás tanúsításával ugyan a bűncselekmény befejezetté válik, ez a befejezettség azonban, állapotszerűen tovább tart, mégpedig mindaddig; amíg a folyamat be nem fejeződik, illetőleg az állapot meg nem szűnik."[11] Példaként a "fegyverrejtegetést" hozta fel, és azt állította, hogy a lőfegyver/lőszer jogosulatlan megszerzésével a bűncselekmény befejezetté válik, ez a befejezettség pedig addig tart, amíg a rejtegető a fegyver birtoklásával fel nem hagy (pl. megsemmisíti), vagy amíg a bűncselekményt a hatóság fel nem deríti.[12] Ezzel a felfogással kapcsolatban azt kell megjegyezni, hogy a lőfegyver jogosulatlan megszerzése önmagában befejezett bűncselekményt valósít meg. Ettől különböző elkövetési magatartás a lőfegyver tartása. Két különböző elkövetési magatartásról van tehát szó!
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
