A tanulmány a 2015-2016-ban a lengyel alkotmánybíróság és más alkotmányos szervek közötti konfliktus alkotmányos vonatkozásait tárgyalja. A szerző elsőként a 2015-ös parlamenti választások következményeit, majd az az évi őszi alkotmánybíró-választást övező vitákat mutatja be. Az írás ezt követően az alkotmánybíróság eljárási és működési szabályaival kapcsolatos vitákat elemzi, e szabályokat ugyanis a törvényhozó két alkalommal is módosította, amit azonban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített, e döntését ugyanakkor a parlament nem ismerte el. A kormány szerint a döntés azért érvénytelen, mert a rossz összetételű tanács az eljárási szabályok megsértésével hozta meg. Ezek mellett bemutatást nyer az alkotmánybíróság elnökének 2016 decemberében történt jelölésével kapcsolatos eseménysor. A szerző szerint a lengyelországi helyzet tanulsága az, hogy az alkotmánybíróság és az állami szervek közötti vita nem jogi, hanem politikai úton nyert rendezést, ami nem felel meg a jogállamiság elvének. A szerző a lengyel alkotmány egyes hiányosságaira is rámutat, a konfliktus ugyanis az alkotmánybíróság szerepének csökkentéséhez és joggyakorlatának megváltozásához, az alkotmánybíráskodás működésének nehézségeihez vezetett.
The article discusses constitutional aspects of the conflict between the Polish Constitutional Court and other supreme state authorities, which took place in 2015-2016. At the beginning the author outlines shortly the situation created after the presidential and parliamentary elections in 2015. The next section presents the dispute over the election of judges of the Constitutional Court in the autumn of 2015. The remainder of the article presents the quarrel about the organization and rules of activity of the Constitutional Court, which have been changed twice by the legislature. The Court found them to be unconstitutional. The Court's decision has not been recognized by the legislature and the executive as a legally binding judgment. The executive said that the judgment is invalid because it was issued in the wrong composition and violation of procedural norms. Another brief remarks concerned the doubts about the appointment of the President of the Constitutional Court in December 2016. In conclusion, the author stated that the development of the situation in Poland showed that the conflict between the Constitutional Court and other supreme state authorities has been solved through political, not a judicial settlement, what does not correspond to the rule of law. The author also pointed out some disadvantages of the Polish constitution. The conflict has also led to a reduction in the role of the Constitutional Court in political System, the probable changes in its case-law and continued difficulties in the effective functioning of the constitutional judiciary in Poland.
Keywords: constitutional adjudication, constitutional dialogue, Polish parliament, constitutional review
Úgy a lengyel, mint a külföldi médiában gyakran olvasni, illetve hallani mostanság a demokrácia és a jogállam válságáról Lengyelországban. Elsősorban a Szejm kormánytöbbsége (a 2015 októbere óta hatalmon lévő politikai párt - Jog és Igazságosság) és az Alkotmánybíróság (Trybunal Konstytucyjny) közötti konfliktusról van szó. Ehhez hozzáadódnak más ügyek: a közmédia új szabályozása, a titkosszolgálatok és az ügyészség helyzete, a rendőrség új jogkörei az elektronikus kommunikációs eszközök megfigyelésének területén, a bíráskodás reformja stb. Az országban jelentősen megváltozott a hangulat, a kormánypárt és a parlamenti ellenzék közötti konfliktusok egyre élesebbek.[2] Sok polgár is tiltakozik az újonnan hatalomra kerültek bizo-
- 127/128 -
nyos döntései ellen. Tömeggyűlésekre kerül sor, amelyeket elsősorban a 2015 novemberében alapított Demokráciavédelmi Bizottság szervez. Más részről azt hallani, hogy mindez kísérlet a demokratikusan legitimált parlamenti többség hatalmának megkérdőjelezésére.
Az Alkotmánybíróság körüli vita volt az első jele annak, hogy Lengyelországban 2015-ben új korszak kezdődött az alkotmányfejlődés terén. Ez érintette az alkotmány alapelveit is: a hatalommegosztást, a bíráskodás függetlenségét és az emberi jogok védelmét. Azt kell mondanunk, hogy a gyors változás és a politikai helyzettel való szoros összefonódás nagyon nehézzé teszi a tisztán tudományos tárgyalást. A következő megjegyzések az Alkotmánybíróság körüli konfliktus alkotmányjogi aspektusára koncentrálnak, csak néhány politikai szempontokhoz kapcsolódó kiragadott rövid megjegyzéssel. Biztosan nem jelentik az összes probléma kimerítő bemutatását, és csak érintőlegesen említik a nemzetközi vonatkozásokat.
2016-ban "ünnepelte" a lengyel Alkotmánybíróság létrejöttének 30. évfordulóját.[3] 1986 őszén hozta első ítéletét. Az első ilyen jellegű intézmény volt a közép- és kelet-európai országokban. Az Alkotmánybíróság tisztán politikai jelentőségét ebben az időszakban korlátozottnak írhatjuk le.[4] A nagy politikai, társadalmi vagy gazdasági reformok egyikét sem nyilvánította alkotmányellenesnek, bár sok esetben döntő befolyást gyakorolt a törvényalkotásra. Ebből a szempontból a lengyel politikai rendszerben az Alkotmánybíróság korrekciós szerepéről beszélhetünk. Ehhez hozzá kell tenni, hogy Lengyelországban a törvényhozó hatalom hagyományosan erős, bár az alkotmány a három hatalmi ág egyensúlyáról beszél [10. cikk (1) bek. - a továbbiakban: LA].[5]
Röviden meg kell említeni a 2005-2007. közötti helyzetet, mivel akkor a Jog és Igazságosság párt a kormánykoalíció vezető ereje volt. Az Alkotmánybíróság 2007-ben a korábbi rendszerben folytatott tevékenységük miatt a közszolgálatból kizártakról szóló törvény PiS által javasolt reformját lényegesen korlátozta. [6] A döntést az új rendelkezések hatálybalépése után röviddel hozták. Elsősorban ezen tapasztalatok alapján jutott J. Kaczyríski arra a meggyőződésre, hogy az Alkotmánybíróság politikai intézmény, amely nagymértékben beavatkozik a politikai folyamatokba, mert egy politikai irányzat képviselői foglalnak helyet benne.[7]
- 128/129 -
Minden egy személyi kérdésekről folyó vitával kezdődött. A lengyel alkotmány szerint a Szejm (az "első" parlamenti kamara) a 15 alkotmánybírát egyénileg választja [194. cikk (1) bek.].[8] 2015 júniusában a Szejm teljesen új törvényt fogadott el az Alkotmánybíróságról. Ez a törvény megszabott egy határidőt a 2015-ben lejáró mandátumú alkotmánybírák helyére szánt jelöltek bejelentésére (137. cikk). Hogy ennek a rendelkezésnek a célját megértsük, tudnunk kell, hogy 2015 őszén véget ért a Szejm VII. parlamenti ciklusa. Ekkor járt le öt alkotmánybíró megbízatási ideje is, hárman november 6-án, ketten decemberben távoztak hivatalukból. A szándék tehát világos volt. Az volt a cél, hogy ennek az öt bírónak a megválasztását még a "régi" Szejm törvénnyel közvetve "legitimálja". Azt a kérdést, hogy a Szejmnek az egyes alkotmánybírákat mikor kell megválasztania, sem az alkotmány, sem a törvény nem szabályozta. A korábbi gyakorlat nem volt egységes, a választásra legtöbbször csak a bíró mandátumának lejárta után került sor. Néhányszor viszont az is megtörtént, hogy a Szejm "idő előtt" hozott erről döntést.[9]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
