A kiegyenlítés az ügynöki szerződéstől elválaszthatatlan jogintézmény. A szerződés megszűnése a szerződés szerves létszakasza, és az tipikusan elszámolással, a megszűnéssel összefüggő igények rendezésével jár.
Ügyszám: Vb/16052.[1]
Címszavak: kereskedelmi ügynök; kiegyenlítés mint elmaradt haszon; jutalékrendszer; értékegyensúly; becslés; bizonyítás; valószínűsítés; vélelem a bizonyítás során
A felperes keresetlevelében kifejtette, hogy az alperes jogelődjével önálló kereskedelmi ügynöki keretszerződést kötött. Az alperes a felperest vette igénybe mobiltelefon elektronikus hírközlő szolgáltatásainak és termékeinek előfizetőkhöz történő közvetítéséhez. Ez a keretszerződés határozott időtartamra jött létre és a szerződés alapján a felek egyedi ügynöki szerződéseket kötöttek. A keretszerződésben úgy állapodtak meg a felek, hogy az ügynöki értékesítés részletes szabályait az egyedi ügynöki szerződésekben szabályozzák. Maga a szerződésük úgy ír, hogy jogviszonyuk önálló ügynöki szerződésnek tekintendő. A keretszerződés határozott időtartama ellenére a felek között az ügynöki jogviszony folytatódott. A szerződést újból határozott időre, részben változatlan tartalommal megkötötték és nem számoltak el, annak ellenére, hogy ezt a keretszerződés maga is előírta. Időközben a jogelőd helyébe az alperes lépett. Az alperessel az ügynöki jogviszony határozott idejű szerződések újrakötése révén ugyancsak folyamatosan fennállt. A felek 2011-ben kötötték meg az utolsó ügynöki szerződést. A szerződés célját úgy határozták meg, hogy az az alperes mobiltelefon és elektronikus hírközlő szolgáltatásainak terjesztése, az előfizetőkkel kötendő előfizetői szerződések létrehozása és az alperes ezzel kapcsolatos termékeinek értékesítése
- 38/39 -
volt. A szerződés szerint a jogviszony önálló ügynöki szerződésnek tekintendő és megfelel az EU normáinak is.
A szerződés szerint a felperes mint ügynök jogosult volt a saját nevében, de az alperes javára kötelező érvényű megállapodást kötni a mobil-rádiótelefon hálózat előfizetőivel. A felperes a szerződés rendelkezéseivel összhangban az alperes javára végzett tevékenységét saját üzlethelyiségeiben saját üzletkötőivel látta el. Vállalta, hogy értékesítési pontonként főállású üzletkötőt foglalkoztat, üzletvezetőt nevez ki, akinek a teljesítménybérezési és értékelési rendszerét az alperes javaslatai alapján készíti el. Az ügynöki közvetítés tartalmát szolgáltatások, termékek közvetítésének, ügyfélszolgálati tevékenységek végzésének és az értékesítés elősegítésének jogában és kötelezettségében állapították meg a felek. A felperes a közvetítői ügynöki tevékenységéért jutalékra volt jogosult. Köteles volt a megkötött előfizetői szerződések és elvégzett ügyfélszolgálati tevékenységek eredeti dokumentációját az alperes részére rendszeresen eljuttatni és ez a dokumentáció képezte a jutalékelszámolás alapját. A felperes a szolgáltatások előfizetőkhöz való közvetítésekor a számlát tehát a saját nevében állította ki, az alperes pedig az ügynök felperes értékesítési tevékenységéről készített saját kimutatása alapján számlázta ki a felperes részére az alperes által meghatározott, az ügyfelek által a felperesnek megfizetett ellenértéket. Az alperes ez alapján küldte meg a tájékoztatást az érvényesíthető jutalék összegéről és a felperes ezen tájékoztatás alapján nyújthatta be az alperes felé a jutalékszámlát. A szerződés megszűnésekor a feleknek el kellett számolni. A felperes az alperessel és jogelődjével fennállt ügynöki jogviszony alatt jelentős számú új ügyfelet szerzett és a meglévő ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatot is lényegesen bővítette. Ezt elismerve az alperes ügynöki jutalékot fizetett a felperesnek.
A szerződés határozott időtartamra jött létre. Ezt követően a felek nem folytatták a szerződéses jogviszonyt. A felperes a szerződés megszűnését követő egy éven belül írásban jelentette be igényét az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Küsztv.) 18. § (6) bekezdése szerinti kiegyenlítésre. Kérte az alperest, hogy fizesse meg részére az általa kalkulált összeget. A követelés akkor a szerződés fennállása alatt részére kifizetett jutalékok összegének egy évre eső átlaga volt. Az alperes elutasította a felperes kiegyenlítés iránti igényét. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes nem végzett klasszikus ügynöki tevékenységet és az előfizetők nem a felperes tevékenységére kötöttek szerződést. Kifejtette az alperes azt is, hogy nem került bizonyításra, hogy az alperes a felperesnél szerződött előfizetők után jelentős előnyre tett szert, holott ez lényeges feltétele a kiegyenlítésre való jogosultságnak. Így nincs jelentősége annak, hogy új, illetve az ügynök által szerzett előfizetőről van szó.
A kereset jogalapja a Küsztv. 18. § (1) bekezdése, mely szerint az ügynök a megbízótól a szerződés megszűnése esetében kiegyenlítést követelhet, ha a megbízó számára új ügyfeleket szerzett, és a megszerzett ügyfelekkel fennálló üzleti kapcsolatokból az ügynöki szerződés megszűnését követően is jelentős előnyre tett szert és a kiegyenlítés megfizetése az összes körülményre figyelemmel méltányos, különös tekintettel arra, hogy az ügynök a szerződés megszűnése következtében elveszíti olyan jutalékhoz való jogát, amely őt a szerződés hatályban maradása esetén az általa szerzett ügyfelekkel a jövőben létrejövő szerződések után megilletné. A Küsztv. 18. § (2) bekezdése szerint az új ügyfél megszerzésével egy megítélés alá eső az is, ha az ügynök a korábbi ügyféllel fennálló üzleti kapcsolatot olyan lényegesen kibővíti, hogy az megfelel egy új ügyfél megszerzésének.
A felperes hivatkozott a Tanács 86/653/EGK számú irányelvére a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról (a továbbiakban: EGK tanácsi irányelv) és a szerződésben írtakra, mely szerint a szerződéssel létrehozott jogviszonyra a magyar jog szabályai az irányadóak. A Küsztv. és az EGK tanácsi irányelv szerint kiegyenlítésre az az ügynök jogosult, akit a szerződés alapján jutalék illet meg, és a szerződés megszűnt. Kiemelte a felperes azt is, hogy a felek eredetileg 2006-ban kötöttek határozott időre ügynöki keretszerződést, de azt folyamatosan kölcsönösen teljesítve megújították és a jogviszony a szerződések határozott idejűként történt újrakötése ellenére folyamatosan fennállt.
A felperes előadta, hogy azonosíthatóak azon ügyfelek, akikkel a felperes szerződött, és akik jelentős részben a perbeli szerződés megszűnése után is az alperes ügyfelei maradtak. A felperes által csak becsléssel határozható meg az alperes részére keletkezett előny, és valójában azt kell megállapítani, hogy a felperes által szerzett ügyfelek hány százaléka maradt tartósan az alperes megrendelője és ezekkel milyen forgalmat bonyolított.
Méltányos a kiegyenlítés iránti igény, hiszen a felperes éves szinten több millió forint jutaléktól esett el az általa szerzett ügyfelek után, illetve akikkel az üzleti kapcsolatot jelentősen bővítette. Az alperes azért nem kötötte meg újra a felperessel a szerződést, mivel az a felperes által működtetett értékesítési pont helyett saját üzemeltetésű üzletet nyitott. A kereset összegszerűsége kapcsán hivatkozott a felperes az EGK tanácsi irányelv 17. cikk (2) bekezdés b) pontjára, a Küsztv 18. § (3) bekezdésére, mely szerint a kiegyenlítés összegének arányosnak kell lennie a jutalékveszteséggel, de nem haladhatja meg a kereskedelmi ügynök által a megelőző öt évben kapott díjazás átlagából számított egy évi összeget, öt évnél rövidebb szerződés esetén pedig a szerződés időtartama alatt kapott díjazás éves átlagából számított összeget. A folyamatos ügynöki jogviszonyra tekintettel nem a legutolsó időtartamot, hanem az annak megszűnését megelőző ötéves időszakot kell figyelembe venni a kiegyenlítés számításánál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
