A jelen tanulmány az Alaptörvénynek P) cikkének normatív jelentéstartalmát vizsgálja az Alkotmánybíróság környezetvédelmi gyakorlatának tükrében. A P) cikk a jövő nemzedékek érdekében védeni, megőrizni, és fenntartani rendeli a kulturális és természeti örökséget, többek között a biodiverzitást és a természeti erőforrásokat. E rendelkezés autentikus értelmezésére már egyre több AB határozat tér ki. A testület környezetvédelmi vonatkozású határozatainak tükrében a jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen normatív kötelezettségeket állapított meg az Alkotmánybíróság a P) cikk alapján az állam, illetve a magánszemélyek vonatkozásában. Végül a tanulmány a P) cikk tartalmához lényegileg hasonló, más nemzeti jogrendszerek megoldásait tekinti át, és amellett érvel, hogy a P) cikk a public trust doktrína hazai leképeződésének tekinthető, majd vizsgálja az ebből fakadó állami többletkötelezettségeket.
Kulcsszavak: P) cikk normatív tartalma, környezetvédelem, nemzet közös öröksége, nemzedékek közötti méltányosság, public trust doktrína, köztrust.
A jelen tanulmány az Alaptörvénynek a korábbi Alkotmányhoz képest új rendelkezésének, a nemzet közös örökségét létrehozó P) cikknek a normatív tartalmát vizsgálja az Alkotmánybíróság környezetvédelmi gyakorlatának tükrében. A P) cikk nemzetközi szinten is egyedülálló rendelkezés, amely a jövő nemzedékek érdekében védeni, megőrizni, és fenntartani rendeli a kulturális és természeti örökséget, többek között a biodiverzitást és a természeti erőforrásokat. E rendelkezés autentikus értelmezésére a legutóbbi időkig várni kellett, azonban mára egyre több AB határozat érinti, illetve bontja ki e rendelkezés normatív tartalmát. A testület környezetvédelmi vonatkozású határozatainak tükrében a jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen jogi kötelezettségeket állapított meg az Alkotmánybíróság a P) cikk alapján. Végül e tanulmány egy gondolatkísérlet erejéig azt vizsgálja, hogy e sajátos örökségkoncepció milyen további normatív jelentéstartalommal bírhat a más nemzeti jogok a hasonló célt szolgáló konstrukcióinak fényében, különös tekintettel a public trust doktrínára.
Az 1989-ben alapjaiban módosított Alkotmány egyik sokszor és méltán említett erénye a környezetvédelem iránti mély elköteleződése. A környezet alkotmányos védelme terén az 1990-es években világszinten is úttörőnek számított az egészséges környezethez való jog alkotmányban való önálló nevesítése. A Sólyom László vezette testület ráadásul e jogot nem puszta aspirációnak tekintette, hanem a jogszabályi szinttől való visszalépés tilalmának elvét megalkotva[1] normatív tartalommal töltötte meg az Alkotmány 18. §-át. Az e szakaszra épülő következetes alkotmányos joggyakorlat fényében[2] a visszalépés tilalmának elve a magyar szakirodalomban és jogi dogmatikában szinte egyet jelent a környezet alkotmányos védelmével, holott amint arra Bándi Gyula is emlékeztet részletes elemzésében, a non-derogation elve valójában "nem is környezetvédelmi eredetű, hanem valójában valamilyen formában - eltérés, enyhítés, kivétel - része az emberi jogi egyezményeknek, az emberi jogi gondolkodásnak."[3]
Az Alaptörvény az egészséges környezethez való jog változatlan formában való nevesítése (XXI. cikk) mellett számos új utalást is tartalmaz a környezet védelmére.[4] Ezek közül az egyik legfontosabb az Alaptörvény P) cikkében jelenik meg. E rendelkezés megalkotja a nemzet közös örökségének fogalmát, és kife-
- 20/21 -
jezetten is utal a jövő nemzedékekre, ezzel csatlakozva az államok azon egyre bővülő köréhez, amelyek alkotmányukban[5] is utalnak az utókor érdekeinek illetve szükségleteinek védelmére.
A P) cikk (1) bekezdés szerint "[a] természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége." A P) cikkhez fűzött jogalkotói indokolás szerint a P) cikk által az alkotmányban új elemként megjelenítésre került a fenntarthatóság követelménye, "ami az állam és a gazdaság részére irányt szab a környezeti értékekkel való felelős bánásmódhoz."
A jövő generációk nevesítése alaptörvényi szinten mindenképpen újdonság, habár a jövő generációk életfeltételeire mint megőrzendő értékre már a 64/1991. (XII. 17.) AB határozat is utalt az élethez való jog objektív, intézményvédelmi tartalma kapcsán.[6] Ezentúl az Alaptörvény P) cikke bár újdonságnak hat, e megfogalmazás semmiképpen sem "légüres térben" történt, mivel a nemzetközi jogi, illetve alkotmányjogi irodalomban régóta ismert koncepció a jövő nemzedékek érdekeit védő nemzedékek közötti szolidaritás illetve méltányosság elve.[7]
A P) cikk elfogadásával az Alaptörvény tehát kifejezetten is elköteleződött a jövő nemzedékek érdekeinek tiszteletben tartása, és így a nemzedékek közötti igazságosság elve mellett. Az ebből következő normatív tartalom azonban sokáig nyitott kérdés maradt,[8] mígnem az utóbbi években az Alkotmánybíróság számos döntése meg nem kezdte a normatív tartalom kifejtését, következményeinek tisztázását.
Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdését az Alkotmánybíróság több alkalommal is jogi kötőerővel bíró kötelezettségek forrásának és nem puszta deklaratív rendelkezésnek tekintette. Így az azzal ellentétes jogszabályokat megsemmisítette,[9] az alapján mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet,[10] valamint alkotmányos követelményt állapított meg.[11] A P) cikk jelentéstartalmát részleteiben az Alkotmánybíróság első ízben a 16/2015. (VI. 5.) AB határozatában vizsgálta, amely ügyben a köztársasági elnöki előzetes normakontroll indítványának helyt adva, a testület megsemmisítette azt a jogszabálymódosítást, amely a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelői jogát megszüntette volna bizonyos állami tulajdonú védett természeti területek felett.[12] E döntést követően egyre több, környezetvédelmi kérdést érintő döntésében hivatkozott a testület a P) cikkre, és ennek körében több támpontot is adott a nemzedékek közötti igazságosság normatív tartalmára nézve.
A jelen tanulmány a P) cikk természetére és tartalmára vonatkozó legfontosabb alkotmánybírósági megállapításokat összegzi. Legrészletesebben e kérdésekkel a Natura 2000 területek árverésen történő értékesítése kapcsán született 28/2017. (X. 25.) AB határozat, a kútfúrás engedély- és bejelentéskötelezettségének eltörlését célzó jogszabálymódosítás kapcsán született előzetes normakontroll döntés [13/2018. (IX. 4.) AB határozat], valamint a környezetvédelmi hatósági rendszer integrációjával kapcsolatos 4/2019. (III. 7.) AB határozat foglalkozott. Ezen túl a nemzeti parki vagyonkezelésről szóló 16/2015. (VI. 5.) AB határozat, a Hungaroring zajszennyezése okán a zajvédelmi rendelet egyes rendelkezéseit megsemmisítő 17/2018. (X. 10.) AB határozat, és a műemléki védelem körében benyújtott bírói kezdeményezés elutasítása tárgyában született 3104/2017. (V. 8.) AB határozat is fontos megállapításokat tett a P) cikk vonatkozásában. Jelenleg is folyamatban van a testület előtt olyan ombudsmani utólagos normakontroll indítvány,[13] amely az erdőtörvény 2017. évi módosításai kapcsán fogalmaz meg aggályokat többek között az Alaptörvény P) cikke alapján, így várhatóan e rendelkezés a jövőben is fontos szerepet játszik majd a környezet-, illetve természetvédelmi ügyekben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
