A know-how világszerte fokozódó iparjogvédelmi jelentősége egyre sürgetőbben igényli kristályosodó fogalmának, a titokvédelem összetett körében való megkülönböztetésének és a rá vonatkozó jogosultságoknak szabatos tisztázását és a polgári jog rendszerébe tagolását. Az innováció és a technológia átadás gazdasági növekedésben játszott egyre nagyobb szerepe, a szabadalmak hatékony alkalmazásának személyes tapasztalat útján szerzett ismeretektől és ezek biztonságos forgalmazásától való növekvő függése következtében mind a jogalkotás, mind a jogértelmező bírói gyakorlat, mind pedig az elmélet szintjén nem csak nálunk, hanem világszerte, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt erjed az ide vágó szabályozás kérdése. Polgári Törvénykönyvünk újra kodifikálása kihívást jelent a jelenlegi magyar jogi megközelítés hazai és külföldi törekvések fényében való fejlesztésére is. A problémakör alapos szakmai megvitatást kíván, ezt szolgálja az új Ptk. javaslatának az Igazságügyi Minisztérium honlapján történt közzététele is. Jelentős hozzájárulás Bobroszky Jenőnek a know-how védelem minden vonatkozását alaposan körüljáró elemzése, amely szerzőjének sokoldalú munkásságából adódó számos megállapításával segíti a javasolt szabályok jobbító kiegészítését.
Tanulmányára egyszersmind rányomják bélyegüket a szerző aggályai és az új Ptk. tervezetében előirányzott kizárólagos jogi védelem ellen intézett sokoldalú roham, amelyet többször lélektani petárdák is kísérnek. Ilyenek pl. a Világkereskedelmi Szervezet (World Trade Organization) szankciói lehetőségének közelebbről alá nem támasztott felvillantása, óvás a "zöldmezős" kodifikációtól, az "innovációs szándékú normakísérleti terepre" lépéstől, az iparjogvédelmi kizárólagos jogok biztosítása terén mára kialakult status quo végleges zártságnak sugallása, a "Szellemi Tulajdon Kereskedelmi Vonatkozásairól" szóló TRIPS meg-állapodás1 titkos információk oltalmát előíró keretszabályának változatlan átvételét szorgalmazó és jogrendszerünkön belül a jelenlegi Ptk. nyomán tovább konkretizált végrehajtását kizárni kívánó megállapításai (1.2, 5.4, 8.2, 8.9 stb.). Nézetei ebben a körben nem tűnnek meggyőzőnek; inkább a jogfejlődési tendenciák folyamatos megvitatásának és de lege ferenda lehetséges további pontosítások keresésének szükségességét támasztják alá. Az eszmecserét alábbi hivatkozásaimmal és meggondolásaimmal szeretném folytatni.
Az új Ptk. elvetné a nem nevesített szellemi alkotások hézagmentes védelmének a jelenlegi Ptk. 86. § (3) bekezdésében rögzített elvét, Bobrovszky Jenő korábban kifejtett véleményét is figyelembe véve.2 A Ptk. nem határozta meg a jogilag releváns szellemi alkotások közös fogalmi elemeit, a bíróságok megítélésére bízva, mit tekintenek általában védendő alkotásnak. Ez jogbizonytalanságot eredményezett és, a különböző nevesített szellemi alkotások eltérő kritériumaira tekintettel, megoldhatatlan értelmezési faladatot rótt a bíróságokra. A szellemi alkotások hézagmentes védelmi követelményének az elmúlt évek tapasztalatai fényében történő elejtése azonban nem jelenti a nevesített szellemi termékvédelem körének lezárását. Nem jelentheti, hogy a műszaki-gazdasági fejlődés piaci követelményeihez igazodó jogalkotás útján ne emeljük át a gyakorlatban kristályosodó új szellemi termékfajták védelmét a szerződéses kikötések, a tisztességtelen verseny tilalmak, vagy a polgári jogi deliktumok területéről a kizárólagos alanyi jogok körébe. Így jött létre pl. a második világháború után a film előállítójának szomszédos, az adatbázis előállítójának vagy a chipek topográfiáját alkotónak sui generis, az új növényfajtát létrehozónak vagy mikrobiológiai találmány szabadalmasának külön nevesített kizárólagos joga. Ezek az újfajta kizárólagos jogok részben adott oltalmi kategóriák további specializálásával (ami már a szabadalmi jog praemptiv hatályát is relativizálta), részben az oltalmi kategóriák körének bővítésével létesültek, a fejlődéssel járó új jogi mutációk gyermekbetegségeinek kúrálását bírói gyakorlatra és az elméletre bízva. A jogfejlődés jegyében gondoljunk a meglévő kizárólagos jogok tartalmi evolúciójára is, így pl. a védjegyvédelem hatósugarának kiterjedésére, ami először túljutott a tisztességtelen verseny elleni védelem, illetőleg a passing off deliktum szankcionálásának keretein és az összetéveszthetőséggel szembeni, forgalmazható kizárólagos jog szintjére emelkedett; majd mára, az Európai Közösség jó hírű védjegy fogalma és a TRIPS 16. cikkének 3. bekezdése értelmében, a védjegyjogosult általánosabb értelemben vett érdekeit is oltalmazva, a személy jó hírhez való jogát erősítve mutálódott tovább. Vagy fordítva: Az Amerikai Egyesült Államokban a képmáshoz fűződő személyes érdekvédelmet kereskedelmiesítette a bíróság, önálló, forgalomképes tulajdonjogot ismerve el a népszerűség kereskedelmi értékén (publicity right, celebrity merchandising).3 A jogalkotás útján nevesített szellemi termékek kizárólagos jogi védelmének nincs örökérvényű numerus clausula és tartalmának sincs egyszer s mindenkorra rögzített hatósugara.
Meghatározott szellemi termékek sajátosan és időlegesen biztosított kizárólagos alanyi jogi oltalma árupiaci szükségszerűség, mert a felettük való rendelkezés fogalmilag sem köthető birtoklásukhoz, vagy forgalmazott dologi megtestesítéseik tulajdonlásához, ami egyébként versenybelépési pozíciót biztosíthatna a jogosultjaiknak.
A védjegyjogi, szabadalmi, szerzői, mintaoltalmi, majd szomszédos jogi kizárólagosságokból következő és mindig csupán konkrét szellemi termékekre vonatkozó versenykorlátozások történetileg azért jöttek létre és diverzifikálódnak ma is, hogy az új szellemi termékek egyre költségesebb piacosításával járó jelentős befektetéseket védjék a piacon sikerrel terjesztett dologi hordozóik olcsó másolásával elburjánzó kalózkodás ellen, jogilag biztosítva azok megtérülésének esélyeit és újabb befektetésekre ösztönözve. Ismeretes, hogy a jognak a bontakozó piaci versenyre való első defenzív reagálásai az alkotások meghatározott jellegű forgalmazásához fűződő, uralkodói önkénytől függően adott közjogi privilégiumok keretében mutatkoztak. Ezeket váltotta át a polgári jogfejlődés a maguktól a szellemi termékeket létrehozóktól, a szerződéskötési szabadság jegyében szerezhető, ám csak meghatározott időre szóló, kizárólagos polgári alanyi jogi védelemre. A privilégium rendszer megszüntetését követően e nélkül összeomlott az angliai kiadói és a franciaországi színházi piac, bárki hasznosíthatta ugyanazt a művet; hasonlóképpen azonos találmányt is. A vállalkozók egymás befektetéseinek megtérülését hiúsították meg. Elkerülhetetlenné vált a piaci kizárólagosságnak időben korlátozott alanyi jogi védelem formájában való törvénybe iktatása. Csak valamely meghatározott szellemi termékre vonatkozó újfajta, magánjogi kizárólagosság és ennek megszerzési lehetősége biztosíthatta valamely konkrét szellemi termék forgalomba hozói számára befektetéseik megtérülését és további hasonló befektetésekre ösztönzését, ezáltal téve lehetővé a hasonló jellegű szellemi termékekkel versenyzők talpon maradását, a működőképes verseny fenntarthatóságát.4
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
