Andok Mónika[1]: A podcast - a rádió remedializációja (IMR, 2025/1., 100-116. o.)

https://doi.org/10.59851/imr.14.1.6

A tanulmány célja a podcast mediális sajátosságainak feltárása, leírása és médiaelméleti keretbe helyezése. Először áttekintjük a podcastok létrejöttének médiatechnológiai fejlesztéseit, majd az ezzel párhuzamosan zajló tartalmi innovációkat. Ezt követően elemző módon sorra vesszük azokat a szempontokat, amelyek a podcast mint médium leírásában fontosak: az audiotechnológia átalakulását, a tartalmi sokszínűséget, az egyéni és a társadalmi felhasználás mintázatait. A podcast médiummá válása nem az egyik pillanatról a másikra ment végbe, hanem mintegy két évtizedes folyamatról van szó, amelynek során a podcast új kulturális formából médiummá vált. Amellett érvelünk, hogy a podcastok mediális meghatározásánál a legeredményesebben alkalmazható médiateoretikai keret Jay Bolter és Richard Grusin remedializációs elmélete. Az ő megközelítésük szerint médium az, ami remedializál. Ugyanakkor a podcastok esetében egy új típusú, konvergens remedializálódással találkozunk, ahol a hagyományos rádiózás mellett a hálózati kommunikáció sajátosságai is megjelennek a podcastban mint új médiumban.

Kulcsszavak: audioblog, konvergens remedializáció, kulturális forma, médiatechnológia, podcast

Podcast - the remedialization of radio

The aim of the study is to explore, describe and place the media theoretical features of the podcast. First, we review the media technology developments that led to the creation of podcasts, and then the content innovations taking place in parallel. After that, the study analyzes in an analytical way the aspects that are important in the description of the podcast as a medium: the transformation of audio technology, the diversity of content, the patterns of individual and social use. The transformation of the podcast into a medium did not happen overnight, it was a process of about two decades, during which the podcast became a medium from a new cultural form. The paper argues that the most effective media theoretical framework for the media definition of podcasts is Jay Bolter and Richard Grusin's remedialization theory. According to their approach, it is the medium that remediates. At the same time, in the case of podcasts, we encounter a new type of convergent remedialization, where, in addition to traditional radio, the peculiarities of network communication also appear in the podcast as a new medium.

Keywords: audio blog, convergent remedialization, cultural form, media technology, podcast

- 100/101 -

1. A podcast kialakulása

A médiatechnológia fejlesztésében a harmadik évezred elején új lehetőségek teremtődtek meg, például a rádióadások vagy éppen a videós tartalmak moduláris előállítása, megjelenése és a fogyasztásuk elterjedése a mobil internetes hálózatokon keresztül. A 20. század végén már meghonosodott a szöveges blogolás, új lehetőségeket nyújtva a személyesebb hangú, intézményrendszerhez nem kötött újságírás kialakulásához. Ez a tevékenység az Egyesült Államokban a 2001-es terrortámadás idején erősödött fel úgy az amatőr, mint a hivatásos újságírók részéről, és társadalmi hatása 2002-re már jócskán túlmutatott a blogoszféra határain. Így merült fel az írott blogok mellett az audio- és a videóblogolás igénye. Ben Hammersley a Guardianben 2004. február 12-én megjelent cikkében az új amatőr rádiózásról írva feltette a kérdést, hogy minek is kellene nevezni az új jelenséget: audioblognak? Podcastnak? Gerillamédiának?[1] Végül a "podcast" elnevezés terjedt el, és akkora sikere lett, hogy 2005-ben az Oxford Dictionary az év szavának választotta.[2]

Tehát a 2000-es évek elején merült fel az ötlet, hogy ne csupán írott formában lehessen blogolni - személyes vagy közéleti témákat tárgyaló bejegyzéseket létrehozni -, hanem kezdjék el megteremteni az audioblogolás lehetőségét is. Ennek megvalósításához először a webes technológia fejlesztésére volt szükség. A digitális hangfájlok RSS-hírcsatornákban való továbbítását Dave Winer szoftverfejlesztő oldotta meg[3] az RSS általa kifejlesztett új, 0.92 verziójával, amely 2000 karácsonyára jelent meg.[4] Winer a fejlesztés idején Berkman-ösztöndíjas volt a Harvard Egyetemen,[5] ahol a munkatársaival 2003 nyarától vizsgálta, hogy melyik hordozható hangfelvevő, hangszerkesztő szoftver és tömörítő eszköz lenne alkalmas a hangfájlok rögzítésére, a hálózatra való feltöltésre, a fogyasztók általi könnyű elérhetőség és az automatikus frissülés biztosítására.

Winer a Harvardra, 2003 októberére szervezte meg a BloggerCon találkozót, amelynek nagy szakmai sikere volt, és további lendületet adott az audiotechnológia fejlesztésének.[6] A konferencián a technológiai mérnökök mellett számos újságíró és blogger is részt vett, akik a tartalom-előállítási oldalt képviselték. Közülük két jelentős zsurnaliszta, Christopher Lydon és Adam Curry lett a későbbiekben a podcastok úttörője, mind azok alkalmazásában, mind elterjesztésében. Lydon a New York Times egykori riportere és a National Public Radio számos talkshow-jának házigazdája volt, míg Curry a Music Televisionnél dolgozott akkoriban, és számos rádióshow műsorvezetője is volt. Winerrel Lydon állt közelebbi munkakapcsolatban, így

- 101/102 -

elsőként őt tanították meg az audioblogolás technikájának használatára, majd közösen elindították a BlogAudio.org-ot, hogy dokumentálják a hanggal kapcsolatos kísérleteket.

A helyzet sajátos volt a tekintetben, hogy a rádiós műsorvezető Lydon korábban a legmodernebb stúdiókban, hangmérnökökkel körülvéve készítette a rádiós tartalmakat, míg a podcastkészítésnél egyedül volt a felvevőjével, a laptop szerkesztőprogramjával és a hanganyagnak a médiaszerverre való feltöltéséhez szükséges eszközökkel. Lydon még abban az évben mintegy ötven közéleti-politikai tematikájú interjút készített az új podcasttechnológiával, és ezekről szöveges leírást is közzétett a Harvard weblogján, a hangfájlok linkjeit pedig feltöltötte a skyBuilders.com médiaszerverére, amely Bob Doyle tulajdonában állt. Ezért tartják az első podcastnak azt az interjút, amelyet Lydon 2003 júliusában készített Winerrel.[7]

A BloggerCon másik kiemelkedő újságíró résztvevője Curry volt, aki a konferencia után, 2004. augusztus 13-án élő show-val jelentkezett, amellyel a szoftverfejlesztők tesztelhették letöltőszoftvereiket. Így Curry volt az elsők egyike, aki a rendelkezésre álló audiotechnológiát olyan tartalommal töltötte meg és olyan formátumba szerkesztette, mint amilyen egy rádióműsor.[8] Curry üzleti partnerével, Ron Bloommal 2005 januárjában megalapította a PodShow (ma Mevio) nevű céget, amely a műsorgyártás mellett reklámozással, podcastpromócióval is foglalkozik - mindezek miatt nevezi a sajtó Curryt a podcastok keresztapjának (szójátékkal: Podfathernek). Legismertebb műsora a Daily Source Code volt, legvirágzóbb időszakában több mint félmillió feliratkozóval. A későbbiek szempontjából tanulságos, hogy sikereit két dolog árnyékolta be: az egyik egy technológiai (szoftver)probléma, a másik a közlés időnkénti rendszertelensége (néha többnapos szüneteket is tartott a podcastok közzétételében).

A hordozható zenelejátszók egyre szélesebb körű elterjedésével 2004-től kezdett népszerűvé válni a podcastok követése a befogadók körében. Ugyanakkor 2005 és 2013 között a podcasting mint médiaforma csak lassan tudott áttörést elérni. Egyrészt azért, mert a videóblogolás nagyobb népszerűségnek örvendett ebben az időszakban és dinamikusabban fejlődött (lásd a YouTube 2005-ös alapítását). Másrészt ennek a lassú bővülésnek - az iparági szereplők szerint - két további oka is volt: a podcastok terjesztéséhez és fogyasztásához kapcsolódó kiforrott üzleti modellek hiánya és az elnevezés problematikája, ami szorosan kapcsolódik egy vállalathoz, az Apple-höz és egy termékhez, az iPodhoz. Összességében a 2010-es éveket megelőzően nem tarthatjuk klasszikus értelemben médiumnak a podcastot. Az új médiumforma 2015 júniusában szilárdult meg technológiai oldalról, amikor az Apple frissített az iTunes 4.9-re, a szoftver első olyan verziójára, amely teljesen integrált podcasttámogatást biztosított. Az Apple új podcastkönyvtára egyszerűvé tette a hétköznapi felhasználók számára a podcastok keresését és előfizetését, és ezzel az iTunes 4.9 beemelte a podcastokat a kulturális fogyasztás fősodrába.[9]

- 102/103 -

Míg 2013-ban körülbelül negyedmillió egyedi podcast volt összesen nyolcmillió epizóddal több mint száz nyelven, addig a podcastok száma 2015 elejére elérte a 285 ezret. A Pew Research Center tanulmánya szerint az amerikai podcasthallgatók száma csaknem megkétszereződött 2008 és 2015 között.[10] A podcastrajongók többnyire erősen elkötelezett hallgatók, akik több tartalmat fogyasztanak, mint az AM vagy FM rádiót, streamingelt zenét vagy bármilyen más audiotartalmat hallgatók.[11] 2023-ban a Spotifyon 2,62 millió podcastcsatorna létezett, ami 86 millió epizódot jelentett napi 768 új feltöltéssel.[12] Globálisan 460 milliós hallgatósággal lehet számolni, azaz öt internethasználóból egy hallgat podcastot. Az Egyesült Államokban 2022-ben a felnőtt lakosság 49 százaléka (kb. 140 millió fő),[13] Magyarországon pedig 800 ezer fő hallgatott ilyen tartalmakat.[14]

Tehát a podcasting egy webes technológia, amely lehetővé teszi digitális hang-, videó- és más állományok sorozatszerű közzétételét az interneten úgy, hogy a felhasználók akár fel is iratkozhatnak az adott műsor epizódjait tartalmazó csatornákra. Az ily módon, ezzel a technológiával közzétett műsorok neve a podcast - a szó az iPod és a broadcast szó összeolvadásából keletkezett. A podcast lekérhető, vagyis nemlineáris műsorszolgáltatás: a felhasználók igényük szerint, a saját időbeosztásuknak megfelelően fogyaszthatnak tartalmakat.

A podcasting több, mint egy új hangelosztási módszer - új kulturális forma is. Tartalmi szempontból a korai podcastok általában független, többnyire amatőr produkciónak tekinthető médiatartalmak voltak, amelyek a hagyományos médiaiparon kívülről származtak. Azonban e médiumforma 2005 körüli felfutása után egyre több ismert médiaszemélyiség és intézmény - a BBC-től az NPR-ig - fogott podcastkészítésbe. A rádióadóknak a podcastgyártásba való belépése miatt sokan úgy hihetik, hogy a podcastok egyszerűen olyan audioműsorok letöltései, amelyeket már máshol sugároztak, kvázi archív anyagok. De ez teljesen ellentétes a podcast korai működésével, mert annak az anyagai eredetiek voltak. Ez a félreértés nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy napjaink legsikeresebb "podcastjai" közül sok földfelszíni rádióműsorként indult és máig megy a rádióban. A podcast és a rádió közötti sajátos kapcsolat (amit mi remedializációnak tartunk) megnehezíti a podcast egyedi médiaformájának azonosítását mind a közönség, mind az iparág számára.

2. A podcast mediális sajátosságai

Ahhoz, hogy a podcastot mint médiumot pontosan le tudjuk írni, először azt kell áttekintenünk, hogy a médiatudomány miként közelít a médium fogalmához, milyen lehetőségeket kínál fel a jelenség megismerésére. A 20. században a média az üzenetek továbbítására szolgáló

- 103/104 -

csatornából néhány évtized alatt üzenetrendszereket előállító intézménnyé, az emberi környezet részévé, a cselekvések kontextusává vált. A média fogalmának összetettségét több irányból érdemes áttekintenünk: a technológiai és a tartalmi megközelítés adja az egyik metszéspontot, az egyéni és a társadalmi felhasználás vizsgálata pedig a másikat.

A médiakutatás technológiai fordulatát Marshall McLuhan és az általa alapított torontói iskola hozta el az 1960-as években, azt állítva, hogy a médiatechnológia az, ami meghatározza az emberi észlelést, és emiatt társadalmi változások előidézője lesz: "ha felfogóképességünk a kommunikáció módja miatt megváltozik, akkor megváltozik az a mód is, ahogyan az emberek tapasztalataikat rendszerezik. A technológia változása az emberi kapcsolatok változása. A társadalmi valóságot meghatározza a kommunikációs technológia."[15] A médiatechnológiára és a médiatartalomra vonatkozó kutatások szisztematikus, az elnevezésben is tükröződő megkülönböztetését Joshua Meyrowitz Médiumelmélet című, 1994-ben megjelent cikkében találjuk. Meyrowitz médiaelméletnek nevezte a média tartalmi kérdéseivel foglalkozó elméleteket és kutatásokat (kultivációs elmélet, tematizáció), és médiumelméletnek azokat, amelyek a technológia használatának egyéni és közösségi következményeire helyezik a hangsúlyt (technológiai determinizmus).[16] A technológia és a tartalom, valamint a technológia és a kultúra elválasztása alapján a két kutatási irányzat is élesen elkülönül, ám a médiakutatásban találkozunk olyan megközelítésekkel is, amelyek éppen azok szoros kapcsolatát, elválaszthatatlanságát hangsúlyozzák, ilyen például Manuel Castells, Judy Wajcman és a kritikai technológiakutatás elmélete, valamint James Carey, a kommunikáció rituális modelljének kidolgozója is. Úgy vélik, a technológia is kulturális beágyazottsággal rendelkezik, hiszen az ember különféle problémák megoldására, a munka megkönnyítésére alkotta meg a technológiai eszközöket. Természetesen a technológia otthagyja a lenyomatát a társas-kulturális szerveződésekben, de korántsem determinista módon vagy ok-okozat alapon.[17] Vagyis a médium fogalma a technológia és a tartalom közös erőterében alakul, hol a technológiai innováció, hol a változó társadalmi igények hatására.

Nézzük most meg e kettősséget, a technológia és a tartalom kérdését a podcastok vonatkozásában! A podcast médiatechnológiai jellegzetességei nem kizárólag a rádiózásból erednek, bár kétségtelen, hogy mindkét esetben auditív médiumról van szó.[18] A rádiózás mellett sokkal több elem köthető a hálózati kommunikáció technológiai ismérveihez. A fogalmi pontosság érdekében az alábbi definíciókat használjuk. A hálózati kommunikáció (computer mediated communication) olyan folyamat, amelyben adatok egy vagy több telekommunikációs hálózaton keresztül kerülnek interakcióba egymással. A hálózati kommunikáció különböző típusú hálózati

- 104/105 -

technológiákat és szoftvereket is magában foglal, például az e-mailt, az Internet Relay Chatet (IRC), az azonnali üzenetküldést (instant messaging), a Usenetet és a levelezőlistás szervereket. Az internet egymással összekapcsolt hálózatok világméretű rendszere, amely a hírközlési infrastruktúrára épül, és napjainkra nagyszámú, számítógép-alapú kommunikációs típust támogat.[19]

A web 1.0 a világháló polgári felhasználású fejlődésének első szakaszát jelenti, amelyet a webes szolgáltatásokat nyújtó tartalomkészítőktől a felhasználók felé terjedő egyirányú folyamattal írhatunk le. A web 2.0 olyan internetes oldalak és szolgáltatások gyűjtőneve, amelyek lehetővé teszik, hogy a virtuális közösségekbe tömörülő, hálózatot formáló felhasználók interakcióba lépjenek és együttműködjenek egymással.[20] Andreas Kaplan és Michael Haenlein definíciója szerint a közösségi média olyan internetes alkalmazások csoportja, "amelyek a web 2.0 ideológiai és technológiai alapjaira építenek, és amelyek lehetővé teszik a felhasználók által létrehozott tartalom közzétételét és cseréjét. A közösségi médián belül különféle típusú közösségi-média-oldalak (Social Network Sites, SNSs) léteznek."[21] Ezek "olyan webalapú szolgáltatások, amelyek az egyének számára lehetővé teszik (1) nyilvános vagy félig nyilvános profilok kötött rendszeren belüli létrehozását; (2) más felhasználókkal létesített kapcsolatokat megjelenítő lista létrehozását; (3) a saját és a rendszeren belüli felhasználók kapcsolati listáinak böngészését".[22] A podcastok 73 százaléka a web 1.0-ás és a web 2.0-ás felületen is jelen van.[23]

A rádió hangtechnikai elemei természetesen rendkívül fontosak a podcast szempontjából, ahogy ezt Winer 2000-2003 között végzett úttörő munkája is mutatja: a digitális hangrögzítés, a vágás, a szerkesztés, az élő adás gondolata végső soron a rádiózásból eredeztethető[24] - mindezek jelen voltak a klasszikus, analóg rádiózás időszakában, ahogyan a digitálisban is megtalálhatók. Ugyanakkor a hálózati kommunikáció adja meg a hálózati megosztás és az automatizált tartalomfrissülés technológiai hátterét, az RSS segítségével. A mobilinternet megjelenése és elterjedése jelenti a placeshift alapját, a lekérhető szolgáltatás pedig a timeshiftnek nyújt lehetőséget. Azt mondhatjuk tehát, hogy a hálózati kommunikáció biztosítja a befogadó számára, hogy saját maga kontrollálja, hol és mikor szeretné az adott podcastot meghallgatni.[25]

Ugyancsak a hálózati kommunikáció médiakonvergenciája teszi lehetővé a podcastok esetében is a multimedialitást, vagyis azt, hogy adott esetben nemcsak hangzó szöveget hallhatnak a befogadók, hanem a stúdiót is láthatják a műsorvezetővel és a meghívottal. Ezt a médiakonvergenciát a digitális hálózati technológia teszi lehetővé.[26] Ugyancsak a hálózat, de nem a web 1.0, hanem a web 2.0, a közösségi média gazdasági szerveződési mechanizmusai miatt jel-

- 105/106 -

lemző a platformizáció a podcastok megosztására és fogyasztására.[27] Platformizáció alatt a vezető digitális médiatechnológiai cégeket mint platformokat értjük - e cégek megpróbálják a saját szolgáltatásaikhoz, felületeikhez kötni a felhasználókat, és a platformon végzett tevékenységeik során adatokat gyűjtenek róluk.[28] Végezetül a belemerülés élményének lehetőségét a hálózati kommunikáció technológiája biztosítja, ugyanis annak megteremtésére nemcsak vizuális, hanem auditív tartalmak is alkalmasak.[29] A hálózati technológia biztosítja a folyamatos elérhetőséget és ezzel együtt a jelenlétet, valamint az egyes tartalmak gyors kereshetőségét is.[30]

Összességében azt mondhatjuk, hogy a podcast technológiája a rádió és a hálózati kommunikáció konvergenciájára épül, de többet merít a hálózat biztosította lehetőségekből. A rádiónak mint médiumnak, technológiának az auditív jellege miatt volt egyfajta sajátos személyessége, és valamiféle intimitást épített ki a hallgató és a rádió között.[31] Az MP3 formátum és a hordozható médialejátszók térnyerésével a 2000-es évek elejétől az emberek hozzászoktak zenei fogyasztásuk kontrollálásához, egyúttal elfordultak a rádiózástól. A rádió évről évre kevesebb fiatalt vonzott, ami nem meglepő, hiszen megváltoztak a fiatalok médiafogyasztási választásai és elvárásai. De 2005-től egyre többen fordultak a podcastokhoz, azok pedig egyre hatékonyabban helyettesítették a rádió hagyományos funkcióit és biztosították azt a személyre szabottságot, szabadságot és kényelmet, amelyet egy hordozható audioeszköz (például iPod) használata jelent.

Az 1. táblázatban látható, hogy mit örökölt a podcast a rádiós és mit a hálózati média technológiájából.

1. táblázat A podcast médiatechnológiai elemei

- 106/107 -

A technológiai elemek áttekintése után most vizsgáljuk meg a podcastok domináns tartalmait! A podcastok tartalmi jellegzetességei ugyancsak a rádiózás és a hálózati kommunikáció ötvöződéséből fakadnak, de néhány tematikus elem a film, a televíziózás világából érkezett. A műfaji arányok szempontjából érdekes eltérések figyelhetők meg a rádióhoz képest. Bár elvileg a rádió valamennyi műfaja megjelenhetne a podcastokban is, azt látjuk, hogy a híralapúak (tudósítás, információ) kevésbé népszerűek, mint az "átmeneti műfajok" (például interjú) és a vélemények (kommentárok).[32] Vagyis az értékelés, a véleményezés, a kontextualizálás erőteljesebb a podcastok tartalmában, mint a puszta hírközlés. Ennek ellenére a reggeli showműsorok szerkesztési szempontjai köszönnek vissza, a műsorvezetők személye itt is meghatározó, ahogyan a beszélgetések mellett a zene is nagyon fontos. Tematikus szempontból a rádiózás valamennyi tartalma megjelenik a podcastokban a közélettől a kultúrán át a sportig, tartalmi szerkezeti szempontból pedig megemlítendő a szerialitás, amely elengedhetetlen a hallgatóság megtartásához. A hálózati kommunikáció sajátosságaihoz kapcsolódó mediális elem a témák személyre szabottsága, a tartalmak diverzitása, az alkategóriák tematikussága, az interaktivitás lehetősége, valamint egyes podcastok esetében az aktív hallgatóság jelenléte.

A podcastok legnépszerűbb tematikus blokkja, a valódi bűntényeket feldolgozó ún. true crime sorozatok a televíziózásból merítenek - az 1980-as években jelent meg és vált népszerűvé ez a szórakoztató dokumentumfilm (docutainment) sorozattípus. E műfaj első podcastja, a Sarah Koenig által szerkesztett Serial 2014-ben jelent meg, és hamar hallgatottsági csúcsokat döntött. A valós bűntényeket oknyomozó újságírói eszközökkel felgöngyölítő sorozat sokáig az első helyen állt az iTunes listáján, és 2018 szeptemberéig az 1. és a 2. évad epizódjait több mint 340 millió alkalommal töltötték le.[33] A podcastokkal foglalkozó kutatók közül többen kiemelik a Serial jelentőségét. Richarrd Berry szerint a Serial a podcastingot szűk körű tevékenységből mainstream médiaformává emelte, és a gyártás minőségét is javította.[34] Hozzá hasonlóan mások is megjegyezték, hogy a Serial új fejezetet nyitott a podcastok történetében. Danielle Hancock és Leslie McMurtry szerint a Serial a rádiós újságírás formai és esztétikai megújulását hozta, Siobhan McHugh pedig amellett érvel, hogy az átalakította a történetmesélés narratíváját.[35] Összességében a true crime podcastok még ma is rendkívül népszerűek, a legtöbbet letöltött műsorok ebbe a kategóriába tartoznak (például a Limetown, az Up and Vanished és az S-Town).[36] Mindezek fényében a podcastról azt is mondhatjuk, hogy hibridizálódik benne a rádiós, a hálózati és részben a televíziós tartalom (2. táblázat).

- 107/108 -

2. táblázat A podcast tartalmi jellegzetességei

Most nézzük meg a médium definiálásának másik, az egyéni és a társadalmi felhasználáshoz kötődő változatát. A média e meghatározása az egyéni (mikroszintű) és a társas, közösségi, társadalmi (makroszintű) felhasználás közötti különbségen alapul. A média társadalomelméleti megközelítései hátterében az áll, hogy a tömegkommunikáció társadalmi szintű folyamat, és mint ilyen, társadalmi szintű kapcsolatokat és láthatóságot teremt. A média mint intézményrendszer jogi szabályozás alatt áll, és elvárható vagy kikényszeríthető a normatív működése. A médiumok egyéni használatbavételének elsődlegessége a média mindennapokba ágyazottságában rejlik.[37] Természetesen a legtöbb médium esetében mind mikro-, mind makroszintű hatásokkal számolnunk kell. A podcastról azt mondhatjuk, hogy inkább egyéni igényeket elégít ki, elsősorban szórakoztat, inspirál, segít kikapcsolódni, és csak másodsorban szól az informáltság és a hovatartozás kérdéseiről.[38]

A kifejezetten a podcast mint médium behatárolásával foglalkozó kutatók, Jemily Rime, Chris Pike és Tom Collins, hat szempontot ajánlanak.[39] Szerintük azt érdemes megvizsgálni, hogy

- a podcastokat mennyire személyre szabott vagy automatizált tartalomgyártással hozzák létre;

- inkább független gyártókat találunk vagy nagy tartalom-előállítókat;

- 108/109 -

- egyedi vagy univerzális tartalommal van-e dolgunk;

- már meglévő közönségnek szólnak, vagy inkább egy lehetséges, elérhető közönségnek;

- inkább az immerzió jellemzi-e vagy az interaktivitás;

- művészetről vagy inkább technológiáról van-e szó.

Véleményük szerint esetről estre kell megvizsgálni, hogy egy podcast e dimenziók mentén hol helyezhető el, milyen módon aktualizálódik mint médium. A nagy szolgáltatók - például a BBC Sounds, a Spotify, a Global Player vagy a Castbox - inkább univerzális tartalmakat állítanak elő, míg a kisebb gyártók személyre szabottabbakat. Noha a nagy podcastszolgáltatók zsebelik be a haszon jelentős részét,[40] a podcastipar bővülésével a hallgatóság is átalakult a 2010-es évek végére. Elit médiumból sokak számára fontos tömegmédium lett. Míg 2009-ben a legtöbb podcasthallgató a technológiában jártas, diplomás, magas szocioökonómiai státuszú férfi volt, addig ez 2024-re erőteljesen megváltozott, bár továbbra is több férfi hallgat podcastokat, mint nő.[41]

3. Kulturális eszközből médium

Fontos szem előtt tartani, hogy egy új médiatechnológia nem a feltalálása pillanatától tekinthető médiumnak - annak sikere, elterjedése miatt tekintünk rá új médiumként. Ilyen utat járt be a számítógép is: az 1990-es évek elején még úgy gondoltak rá, mint az írógép, az ecset és a vonalzó utánzatára, azaz mint eszközre, és olyan kulturális termékeket állít elő, amelyeket a létrehozásuk után az adott terméknél már korábban is használt médium segítségével tárolunk és terjesztünk (nyomtatott szöveg, film, fénykép, elektronikus felvétel formájában). Az évtized vége felé ez a kép egyre inkább eltolódott egy univerzális gépről alkotott elképzelés irányába, amelynek segítségével nemcsak előállítani lehet ilyen termékeket, hanem tárolni, terjeszteni is: általa minden médiumot hozzáférhetővé lehet tenni.[42] Hargitai Henrik így összegzi a folyamatot:

A médium ugyan mindig egy bizonyos technológia, de egy tartalmat szolgáltató vagy hordozó technológia még nem feltétlenül önálló médium. [...] Amikor egy új technológia mint médium megjelenik, még nem mint mcluhani értelmű önálló médium jelenik meg, hanem egy ideig még mint egy új technológiai csomagolása egy korábbi médiumnak, amelyben az új technológia tartalom-előállítója is a korábbit veszi mintának, és fogyasztója is a "visszapillantóba" tekintve a korábbi szokásait alkalmazza.[43]

A podcast is ezen a folyamaton ment keresztül, hiszen más volt 2004-ben, mint 2024-ben - tulajdonképpen az elmúlt húsz évben vált kulturális formából önálló médiummá.[44] Nem vélet-

- 109/110 -

len, hogy a 2010-es években született tudományos vizsgálatok még inkább a rádióhoz mint médiumhoz kötötték a podcastokat.[45] A kutatók, például Berry is, csak később kezdtek amellett érvelni, hogy új médiummal van dolgunk.[46]

A podcast médiummá válásához kellett egy külső, iparági tényező is, ez pedig a hatékony és jó üzleti modell kialakítása volt az új, konvergens médiatechnológiához. Hogy mennyire nélkülözhetetlen a megfelelő üzleti modell és annak kitalálása, hogy mire is használhatják, fogják használni az emberek az új médiumot, jól példázza a 150 éves történet a fonográfról és feltalálójáról, Thomas Edisonról. Az amerikai mérnök 1877-ben alkotta meg az első fonográfot, és találmányának leírásában tíz olyan területet említett, ahol szerinte használni fogják az emberek a készüléket: például haldoklók utolsó szavainak rögzítése, hangos óra, a helyesírás oktatása, könyvek felolvasása. A zeneművek lejátszását mint kulturális funkciót Edison túl lealacsonyítónak találta, ezért nem foglalkozott vele. Így aztán - mivel nemigen találta el, hogy mire használnák az emberek - néhány év múlva azt írta asszisztensének, hogy találmányának nincs üzleti értéke. Csak mintegy húsz év elteltével, a wurlitzerek sikerét látva bírálta felül eredeti elgondolását Edison és kezdték a fonográfot zenei tartalmak rögzítésére és lejátszására használni, amivel a széles körű elterjedés és az üzleti siker is bekövetkezett.[47]

A médiummá válás folyamatában fontos szerepe van annak, hogy a korai, amatőr felhasználás, a hobbi világából a professzionális gyártás világába helyeződik át az új médiatechnológia. Meg kell említenünk, hogy a podcast nemcsak a kereskedelmi-üzleti szempontok alapján működő médiavállalkozások, hanem a közszolgálati műsorszolgáltatás számára is fontos. Nemzetközi viszonylatban a korai podcastgyártók között találjuk a brit közszolgálati médiumot, a BBC-t, de a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap is jelentős gyártó. Patricia Aufderheide és munkatársai egy tanulmányukban a közszolgálati, azaz public podcastingnak[48] a minőségi tájékoztatásban betöltött szerepét, hiteles hírforrás voltát elemzik, és azt állítják, hogy a podcastok jól beleillenek a közszolgálati média John Dewey-féle koncepciójába.[49]

A podcast mint új médium kialakulásában a rádió remedializációjának és a hálózati kommunikációval való konvergenciájának is szerepe volt. A jelenség nem egyedülálló az új médiatechnológia világában. Ramon Lobato hasonló mechanizmust tárt fel a streamingtelevíziózás tekintetében, amely szerinte a klasszikus televízió remedializálása.[50] A podcast esetében Tiziano

- 110/111 -

Bonini szerint ez hibrid folyamatként zajlott - Bonini a kritikai technológiakutatásból indul ki, ezért végül nem médiumként, hanem tágabb kulturális formaként azonosítja.[51] Tzlil Sharon 2023-as tanulmányában, amely a jövő podcastkutatásainak programadó írása is, úgy véli, a podcast médiumként való azonosítása a technológiai hagyományhoz köthető, kulturális gyakorlatként való konceptualizálása a szociokulturális hagyományban gyökerezik, míg műfajként való elgondolása a formalista elvek alapján igazolható.[52] Az első kettővel egyet lehet érteni, de a harmadikkal semmiképp: a podcast nem egységes műfaj, nem egyetlen szövegtípus - szövegtípusok, műfajok sokasága prezentálódik podcastként. Sharon hat szempontot ajánl tanulmányában a podcastok további vizsgálatára:

- a podcasting technológiák és gyakorlatok gyűjteménye, amelyeket érdemes lenne feltárni;

- a podcast elsősorban auditív, ezért mélyebben kell foglalkozni a megalapozó tanulmányokkal, mégpedig a sound studies égisze alatt;

- a podcastok a mindennapokba ágyazódnak, emiatt az ilyen használatukat kell vizsgálni;

- a podcast létrehozása során archiválási művelet is zajlik, amire szintén érdemes odafigyelni;

- a podcastok építik és alakítják a valóságkonstruálás folyamatát;

- a podcastok médiagazdaságtani szempontból is vizsgálandók.[53]

4. A rádió és a hálózati kommunikáció konvergens remedializálása

A remedializáció elgondolása fontos szerepet játszik abban, hogy miként konceptualizáljuk a régi és az új médium kapcsolatát. A remedializáció folyamata szükségszerű az új médium kialakulásában és fejlődésében, mert "egyetlen médiumnak sincs elszigetelt jelentése és létezése, bármely médium csak a többi médiummal való interakcióban tudja megvalósítani saját jelentését és létezését".[54] Jay Bolter és Richard Grusin dolgozta ki elsőként a remedializáció fogalmát a médiakutatásban. A szerzőpáros médiadefiníciója roppant egyszerű: médium az, ami remedializál, birtokba veszi más médiumok technikáit, formáit, sőt társadalmi jelentőségét is. Vagyis a remedializáció - az átcsomagolás egy másik médiumba - nem csupán materiális gyakorlat, hanem annak társadalmi, politikai-hatalmi következményei is vannak. Az első remedializációt a nyomtatás hozta, amikor felváltotta a kézírást. Bolterék a társadalmi dimenzió jelentőségét a festészet-fényképészet váltással támasztják alá: a 19. század végére a fényképészek átvették a korábbi (portré)festők helyét. John Guillory is beemeli elemzésébe a remedializációt - szerinte remedializáció az, ami láthatóvá teszi a médiumot.[55]

- 111/112 -

A remedializációt tehát úgy kell elgondolnunk, hogy az az új médiatechnológia társadalmi elterjedtségével is összefügg. Amíg az új technológia ritka vagy drága, amíg csak az iskolázottabb, magasabb szocioökonómiai státuszú emberek tudnak hozzáférni, addig korlátozott lesz a remedializáló funkciója. Ezt láthattuk a podcast esetében is, amely csak azután vált médiummá, hogy üzleti modellt építettek rá. 2000-ben az új hangrögzítő eszköz önmagában még nem számított médiumnak, ám bő egy évtizeddel később, a rádiótól átvett társadalmi és kulturális funkcióival már azzá vált. A médiummá válás lehetősége persze a kidolgozás szakaszában is benne van - ahogy Bolterék fogalmaznak: "Az eszközön dolgozó szakemberek tisztában vannak azzal, hogy hova illene a médiagazdaságban, és mit fog remedializálni."[56]

Az új hangrögzítési technológia, a podcast domináns mediális jellege a formai, a materiális és a társadalmi gyakorlatok hálózatában alakul(t) ki. A remedializáció gazdasági oldalához tartozik, hogy minden egyes új médiumnak úgy kell megtalálnia a helyét, hogy lecseréli vagy helyettesíti azt, ami már elérhető; ám csak akkor lesz kedvező fogadtatása és így gazdasági sikere, ha a fogyasztókat sikerül meggyőzni arról, hogy az új médium továbbfejleszti a régebbi eszközök nyújtotta élményt.[57] Bolterék úgy vélik, a remedializáció materiális gyakorlata egyben a társadalmi berendezkedések remedializálását is magában foglalja, elsősorban azért, mert az új médium használói igényt tarthatnak azoknak a státuszára, akik a korábbi eszközzel dolgoztak. Esetünkben ez azt jelenti, hogy akik podcastokat készítenek, azokat újságíróknak tartják, és ők is újságírónak tekintik magukat, még akkor is, ha a hagyományos újságírók amatőrként tekintenek rájuk.

Egy populáris kulturális példa a jelenségre a Bodkin című fikciós sorozat, amely egy true crime podcast készítését mutatja be: az epizódok során egy oknyomozó újságíró és egy podcaster egy bűncselekményt göngyölít fel. Amikor a sorozat elején a Guardian szerkesztője közli az újságírónővel, hogy egy podcastkészítővel kell együttműködnie, az felháborodik: "Oknyomozó újságíró vagyok, true crime podcastot csak a holttestemen át!", amire a szerkesztője azt válaszolja, hogy a podcasterek is újságírók, és a true crime nagy üzlet. Bár a fenti példa egy fikciós sorozatból való, megmutatja, miként gondolnak a podcasterekre a hagyományos újságírás képviselői. Abban egyetértenek a szereplők, hogy a sztorinak hitelesnek kell lennie, de arról hevesen vitatkoznak, hogy miként érhető el a hitelesség. Az oknyomozó újságíró a megsemmisítő leleplezésben hisz, a bármi áron megszerzett információk erejében, míg a podcaster a hétköznapi emberek bizalmon alapuló feltárulkozásában látja a hitelességet.

A remedializációban az új médiumnak a felhasználók mindennapi médiafogyasztásához való adaptálódása is benne van, amit akár a domesztikációnak is nevezhetünk. Bonini is amellett érvel, hogy a remedializációnak három szintje azonosítható a rádió és a podcast kapcsolatában: a gyártás, a tartalom és a befogadás szintje.[58]

A fentiek fényében a podcastot, a rádió és a hálózati kommunikáció konvergens remedializációja alapján, önálló médiumnak tarthatjuk, és a következőképpen definiálhatjuk:

- 112/113 -

a podcast mint médium olyan médiaforma, amelyben a hangzó tartalom epizodikusan, többé-kevésbé rendszeresen válik elérhetővé az interneten és automatikusan jelenik meg a hallgatónál. A podcast a rádió és a hálózati kommunikáció konvergens remediatizálódásából született médium, tartalmazhat zenét, híreket, interjúkat és más, korábbi médiaműfajokat is. Ez a hanganyag az interneten különböző weboldalakon, applikációkon keresztül hallgatható meg vagy le is tölthető. A megosztás alapján (Spotify, Apple Poscast, Google Podcast) azonosítható a platformizáció.

5. Összegzés

Bolter és Grusin remedializációs elmélete alapján a podcast a rádió és a hálózati kommunikáció konvergens remedializálódásából született új médiumként fogható fel. Arra a kérdésre, hogy a hétköznapokban miért nem ennyire egyértelműen azonosítható médiumként a podcast a felhasználók számára, azt tudjuk válaszolni, hogy a dominánsan vizuális kultúrában kevesebb figyelem jut az akusztikus médiumoknak, még akkor is, ha a hétköznapokban használják azokat. A másik oka az lehet, hogy a platformok fragmentált módon tálalják a podcastokat. Ennek ellenére médiumnak tarthatjuk őket - James Carey a Communication as Culture című könyvében azt írta, hogy a modern kommunikáció gyökeresen megváltoztatta az észlelést, a tudatosságot, az érdeklődést, valamint az élet és a társas kapcsolatok mindennapi létének érzékelését. A kommunikáció médiumai nem eszközök - az akarat vagy a célok vonatkozásában -, hanem az emberi élethez tartozó kulturális formák, amelyek reprodukálják gondolatainkat, cselekvéseinket és társas kapcsolatainkat.[59]

Irodalomjegyzék

Andok Mónika: Digitális média és mindennapi élet. Konvergencia, kontextus, közösségi média. Budapest, L'Harmattan, 2016.

Antal Zsolt et al.: Médiabefolyásolás - az új kislexikon. Budapest, Századvég, 2015.

Aufderheide, Patricia et al.: Podcasting as Public Media: The Future of US News, Public Affairs, and Educational Podcasts. 14 International Journal of Communication (2020) 1683-1704.

Berry, Richard: Will the iPod Kill the Radio Star? Profiling Podcasting as Radio. 12(2) Convergence: The International Journal of Research into New Media Technologies (2006) 143-162.

https://doi.org/10.1177/1354856506066522

Berry, Richard: A Golden Age of Podcasting? Evaluating Serial in the Context of Podcast Histories. 22(2) Journal of Radio & Audio Media (2015) 170-178.

https://doi.org/10.1080/19376529.2015.1083363

- 113/114 -

Berry, Richard: Podcasting: Considering the Evolution of the Medium and Its Association with the Word "Radio". 14(1) Radio Journal: International Studies in Broadcast & Audio Media (2016) 7-22.

https://doi.org/10.1386/rjao.14.1.7_1

Bolter, Jay D. - Grusin, Richard: A remedializáció hálózatai (ford. Babarczi Katica). Apertúra, 2011. tavasz, https://bit.ly/4hje5Dl.

Bonini, Tiziano: Podcasting as a Hybrid Cultural Form Between Old and New Media. In Mia Lindgren - Jason Loviglio (szerk.): The Routledge Companion to Radio and Podcast Studies. London, Routledge, 2022, 19-29.

https://doi.org/10.4324/9781003002185-4

Bottomley, Andrew J.: Podcasting: A Decade in the Life of a "New" Audio Medium: Introduction. 22(2) Journal of Radio & Audio Media (2015) 164-169.

https://doi.org/10.1080/19376529.2015.1082880

Boyd, Danah M. - Ellison, Nicole B.: Social Network Sites: Definition, History and Scholarship. 13(1) Computer-Mediated Communication (2007) 210-230.

https://doi.org/10.1111/j.1083-6101.2007.00393.x

Carey, James W.: Communication as Culture: Essays on Media and Society. London, Routledge, 2008.

https://doi.org/10.4324/9780203928912

Castells, Manuel: Az információ kora. Gazdaság, társadalom, kultúra I. A hálózati társadalom kialakulása. Budapest, Gondolat-Infonia, 2005.

Chan-Olmsted, Sylvia - Wang, Rang: Understanding Podcast Users: Consumption Motives and Behaviors. 24(3) New Media & Society (2022) 684-704.

https://doi.org/10.1177/1461444820963776

Diamond, Jared: Háborúk, járványok, technikák. A társadalmak fátumai (Födő Sándor, Vassy Zoltán). Budapest, Typotex, 2000.

Glebatis Perks, Lisa - Turner, Jacob S.: Podcasts and Productivity: A Qualitative Uses and Gratifications Study. 22(1) Mass Communication and Society (2019) 96-116.

https://doi.org/10.1080/15205436.2018.1490434

Glózer Rita: Részvétel, média, kultúra. Videoblogok a részvételi kultúrában. Budapest, Gondolat, 2022.

Guillory, John: A médiafogalom eredete (ford. Berze András, Nagy Ambrus, Szvetnik Péter). Apertúra, 2012. tavasz, https://bit.ly/3CTKcuX.

Halász László: McLuhan az üzenet: Pszichológiai vázlat. Replika, 2011/3., 11-24.

Hammersley, Ben: Content Syndication with RSS. Sebastopol, O'Reilly Media, 2003.

Hancock, Danielle - McMurtry, Leslie: "I Know What a Podcast Is": Post-Serial Fiction and Podcast Media Identity. Podcasting: New Aural Cultures and Digital Media (2018) 81-105.

https://doi.org/10.1007/978-3-319-90056-8_5

Hargitai Henrik: A Gutenberg-galaxis nyitott zárójelben: a tipográfiai galaxis értelmezési lehetőségei, avagy előre megyünk vissza, vagy visszafelé megyünk előre? Replika, 2011/3., 75-93.

- 114/115 -

Hu, Yong - Liu, Chunyi: Metaverse as Media: Reevaluating Gains and Losses of Communication. 2(2) Metaverse (2021).

https://doi.org/10.54517/met.v2i2.1789

Kaplan, Andreas M. - Haenlein, Michael: Users of the World, Unite! The Challenges and Opportunities of Social Media. 53(1) Business Horizons (2010) 59-68.

https://doi.org/10.1016/j.bushor.2009.09.003

Lacey, Kate: Ten Years of Radio Studies: The Very Idea. 6(1) The Radio Journal: International Studies in Broadcast & Audio Media (2008) 21-32.

https://doi.org/10.1386/rajo.6.1.21_4

Lobato, Ramon: Netflix Nations: The Geography of digital Distribution. New York, NYU Press, 2018.

https://doi.org/10.18574/nyu/9781479895120.001.0001

Lydon, Chris: The First Podcast. DTV Group, 2017. november 13., https://bit.ly/4iEsuv5.

MacKenzie, Donald A. - Wajcman, Judy: The Social Shaping of Technology. Buckingham, Open University Press, 1999.

Manovich, Lev: The Language of New Media. Cambridge, MIT, 2002.

https://doi.org/10.22230/cjc.2002v27n1a1280

McClung, Steven - Johnson, Kristine: Examining the Motives of Podcast Users. 17(1) Journal of Radio & Audio Media (2010) 82-95.

https://doi.org/10.1080/19376521003719391

McHugh, Siobhan: How Podcasting Is Changing the Audio Storytelling Genre. 14(1) The Radio Journal - International Studies in Broadcast & Audio Media (2016) 65-82.

https://doi.org/10.1386/rjao.14.1.65_1

McLuhan, Marshall: Understanding Media: The Extensions of Man. Cambridge, MIT Press, 1994.

McQuail, Denis: A tömegkommunikáció elmélete (ford. Szalai Éva). Budapest, Wolters Kluwer, 2015.

Meyrowitz, Joshua: Médiumelmélet. In Kondor Zsuzsanna - Fábri György (szerk.): Az információs társadalom és a kommunikációtechnológia elméletei és kulcsfogalmai. Budapest, Századvég, 2003, 205-233.

Mitchell, Amy: State of the News Media 2015: Podcasting - Fact Sheet. Pew Research Center, 2015, https://bit.ly/4bYFPvQ.

Pohly Ferenc: Podcast egyszeregy. Budapest, Független Médiaközpont, 2017.

Rime, Jemily - Pike, Chris - Collins, Tom: What Is a Podcast? Considering Innovations in Podcasting Through the Six-Tensions Framework. 28(5) Convergence (2022) 1260-1282.

https://doi.org/10.1177/13548565221104444

Sharon, Tzlil: Peeling the Pod: Towards a Research Agenda for Podcast Studies. 47(3) Annals of the International Communication Association (2023) 324-337.

https://doi.org/10.1080/23808985.2023.2201593

Sharon, Tzlil - John, Nicholas A.: Imagining an Ideal Podcast Listener. 17(4) Popular Communication (2019) 333-347.

https://doi.org/10.1080/15405702.2019.1610175

Silverstone, Roger: Miért van szükség a média tanulmányozására? Budapest, Akadémiai, 2008.

- 115/116 -

Spinelli, Martin - Dann, Lance: Podcasting: The Audio Media Revolution. New York, Bloomsbury, 2019.

https://doi.org/10.5040/9781501328671

Stocking, Galen et al.: A Profile of the Top-Ranked Podcasts in the U.S.: True Crime is the Most Common Topic; 15% of the top Podcasts Focus on news. Pew Research, 2023. június 15., https://bit.ly/3RiQQyB.

Sullivan, John L.: The Platforms of Podcasting: Past and Present. 5(4) Social Media + Society (2019).

https://doi.org/10.1177/2056305119880002

Sullivan, John et al.: Podcasting in Transition: Formalization and Its Discontents. AoIR Selected Papers of Internet Research (2020).

https://doi.org/10.5210/spir.v2020i0.11150

Szijártó Zsolt: Sokszínű médiavilágok. A mindennapi élet és a médiakutatás antropológiai dimenziói. Budapest, Gondolat, 2022.

Van Dijck, José - Poell, Thomas - De Waal, Martijn: The Platform Society: Public Values in a Connective World. Oxford, Oxford University Press, 2018.

https://doi.org/10.1093/oso/9780190889760.001.0001

Wajcman, Judy: TechnoFeminism. Cambridge, Polity Press, 2004.

Witmer, Bob G. - Singer, Michael J.: Measuring Presence in Virtual Environments: A Presence Questionnaire. 7(3) Presence (1998) 225-240.

https://doi.org/10.1162/105474698565686 ■

JEGYZETEK

[1] Audible Revolution. The Guardian, 2004. február 12., https://bit.ly/4idpPZx.

[2] Oxford Dictionary Names "Podcast" 2005 Word of the Year. Wired, 2005. december 6., https://bit.ly/42eTUC7.

[3] Az RSS betűszó a Rich Site Summary rövidítése, ami webes együttműködésre szolgáló XML állományokat jelöl, amelyek segítségével a felhasználók azonnal értesülnek az adott oldal frissüléséről. A felhasználók előre beállíthatják, honnan szeretnék a friss híreket megkapni, így nem kell mindegyiket rendszeresen végiglátogatni a felhasználót érdeklő információ megtalálása miatt.

[4] Az RSS 0.92. címszó Ben Hammersley Content Syndication with RSS című kötetéből (Sebastopol, O'Reilly Media, 2003): https://bit.ly/4kBvEkY.

[5] A Harvard Law School által alapított Berkman Klein Center for Internet & Society nevű kutatóhely többek között olyan hálózati szakembereknek biztosított ösztöndíjat, mint Danah Boyd vagy Ethan Zuckermann.

[6] Hammersley i. m. (4. lj.).

[7] Chris Lydon: The First Podcast. DTV Group, 2017. november 13., https://bit.ly/4iEsuv5.

[8] Richard Berry: Will the iPod Kill the Radio Star? Profiling Podcasting as Radio. 12(2) Convergence: The International Journal of Research into New Media Technologies (2006), https://doi.org/10.1177/1354856506066522, 143-162.

[9] Andrew J. Bottomley: Podcasting: A Decade in the Life of a "New" Audio Medium: Introduction. 22(2) Journal of Radio & Audio Media (2015), https://doi.org/10.1080/19376529.2015.1082880, 164-169.

[10] Amy Mitchell: State of the News Media 2015: Podcasting - Fact Sheet. Pew Research Center, 2015, https://bit.ly/4bYFPvQ.

[11] Why Podcasting is Bigger than You Think. Edison Research, 2014. szeptember 11., https://bit.ly/3RgJStV.

[12] Podcast Statistics & Industry Trends 2024: Listens, Gear, & More (2025), https://bit.ly/4kRG28e.

[13] Galen Stocking et al.: A Profile of the Top-Ranked Podcasts in the U.S.: True Crime is the Most Common Topic; 15% of the top Podcasts Focus on news. Pew Research, 2023. június 15., https://bit.ly/3RiQQyB.

[14] Médiapiaci jelentés 2024. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, https://bit.ly/4dpwqyf.

[15] Halász László: McLuhan az üzenet: Pszichológiai vázlat. Replika, 2011/3., 13.

[16] Joshua Meyrowitz: Médiumelmélet. In Kondor Zsuzsanna - Fábri György (szerk.): Az információs társadalom és a kommunikációtechnológia elméletei és kulcsfogalmai. Budapest, Századvég, 2003, 205-233.

[17] Manuel Castells: Az információ kora. Gazdaság, társadalom, kultúra I. A hálózati társadalom kialakulása. Budapest, Gondolat-Infonia, 2005; Donald A. MacKenzie - Judy Wajcman: The Social Shaping of Technology. Buckingham, Open University Press, 1999; Judy Wajcman: TechnoFeminism. Cambridge, Polity Press, 2004; James W. Carey: Communication as Culture: Essays on Media and Society. London, Routledge, 2008, https://doi.org/10.4324/9780203928912.

[18] Jemily Rime - Chris Pike - Tom Collins: What Is a Podcast? Considering Innovations in Podcasting Through the Six-Tensions Framework. 28(5) Convergence (2022), https://doi.org/10.1177/13548565221104444, 1260-1282.

[19] Denis McQuail: A tömegkommunikáció elmélete (ford. Szalai Éva). Budapest, Wolters Kluwer, 2015, 690.

[20] Antal Zsolt et al.: Médiabefolyásolás - az új kislexikon. Budapest, Századvég, 2015, 235.

[21] Andreas M. Kaplan - Michael Haenlein: Users of the World, Unite! The Challenges and Opportunities of Social Media. 53(1) Business Horizons (2010), https://doi.org/10.1016/j.bushor.2009.09.003, 59-68.

[22] Danah M. Boyd - Nicole B. Ellison: Social Network Sites: Definition, History and Scholarship. 13(1) Computer-Mediated Communication (2007), https://doi.org/10.1111/j.1083-6101.2007.00393.x, 211.

[23] Stocking et al. i. m. (13. lj.) 8.

[24] A podcastkészítés részletes technológiaigényét lásd Pohly Ferenc: Podcast egyszeregy. Budapest, Független Médiaközpont, 2017.

[25] John L. Sullivan: The Platforms of Podcasting: Past and Present. 5(4) Social Media + Society (2019).

[26] Andok Mónika: Digitális média és mindennapi élet. Konvergencia, kontextus, közösségi média. Budapest, L'Harmattan, 2016, https://doi.org/10.1177/2056305119880002.

[27] Sullivan i. m. (25. lj.).

[28] José van Dijck - Thomas Poell - Martijn de Waal: The Platform Society: Public Values in a Connective World. Oxford, Oxford University Press, 2018, https://doi.org/10.1093/oso/9780190889760.001.0001.

[29] Lev Manovich: The Language of New Media. Cambridge, MIT, 2002, https://doi.org/10.22230/cjc.2002v27n1a1280; Bob G. Witmer - Michael J. Singer: Measuring Presence in Virtual Environments: A Presence Questionnaire. 7(3) Presence (1998), https://doi.org/10.1162/105474698565686, 225-240.

[30] Andok i. m. (26. lj.) 106.

[31] Rime-Pike-Collins i. m. (18. lj.).

[32] Stocking et al. i. m. (13. lj.) 17-18., 24.

[33] Serial Tells One Story - A True Story, https://bit.ly/3Y0SaKa.

[34] Richard Berry: A Golden Age of Podcasting? Evaluating Serial in the Context of Podcast Histories. 22(2) Journal of Radio & Audio Media (2015), https://doi.org/10.1080/19376529.2015.1083363, 171-176.

[35] Danielle Hancock - Leslie McMurtry: "I Know What a Podcast Is": Post-Serial Fiction and Podcast Media Identity. Podcasting: New Aural Cultures and Digital Media (2018), https://doi.org/10.1007/978-3-319-90056-8_5, 81-105.; Siobhan McHugh: How Podcasting Is Changing the Audio Storytelling Genre. 14(1) The Radio Journal - International Studies in Broadcast & Audio Media (2016), https://doi.org/10.1386/rjao.14.1.65_1, 65-82.

[36] Stocking et al. i. m. (13. lj.) 5.

[37] Roger Silverstone: Miért van szükség a média tanulmányozására? Budapest, Akadémiai, 2008; Szijártó Zsolt: Sokszínű médiavilágok. A mindennapi élet és a médiakutatás antropológiai dimenziói. Budapest, Gondolat, 2022; Glózer Rita: Részvétel, média, kultúra. Videoblogok a részvételi kultúrában. Budapest, Gondolat, 2022.

[38] Sylvia Chan-Olmsted - Rang Wang: Understanding Podcast Users: Consumption Motives and Behaviors. 24(3) New Media & Society (2022), https://doi.org/10.1177/1461444820963776, 684-704.; Lisa Glebatis Perks - Jacob S. Turner: Podcasts and Productivity: A Qualitative Uses and Gratifications Study. 22(1) Mass Communication and Society (2019), https://doi.org/10.1080/15205436.2018.1490434, 96-116.; Steven McClung - Kristine Johnson: Examining the Motives of Podcast Users. 17(1) Journal of Radio & Audio Media (2010), https://doi.org/10.1080/19376521003719391, 82-95.

[39] Rime-Pike-Collins i. m. (18. lj.).

[40] Stocking et al. i. m. (13. lj.) 14-15.

[41] McClung-Johnson i. m. (38. lj.); Tzlil Sharon - Nicholas A. John: Imagining an Ideal Podcast Listener. 17(4) Popular Communication (2019), https://doi.org/10.1080/15405702.2019.1610175, 333-347.

[42] Manovich i. m. (29. lj.).

[43] Hargitai Henrik: A Gutenberg-galaxis nyitott zárójelben: a tipográfiai galaxis értelmezési lehetőségei, avagy előre megyünk vissza, vagy visszafelé megyünk előre? Replika, 2011/3., 75.

[44] Yong Hu - Chunyi Liu: Metaverse as Media: Reevaluating Gains and Losses of Communication. 2(2) Metaverse (2021), https://doi.org/10.54517/met.v2i2.1789.

[45] Kate Lacey: Ten Years of Radio Studies: The Very Idea. 6(1) The Radio Journal: International Studies in Broadcast & Audio Media (2008), https://doi.org/10.1386/rajo.6.1.21_4, 21-32.

[46] Richard Berry: Podcasting: Considering the Evolution of the Medium and Its Association with the Word "Radio". 14(1) Radio Journal: International Studies in Broadcast & Audio Media (2016), https://doi.org/10.1386/rjao.14.1.7_1, 7-22.; Martin Spinelli - Lance Dann: Podcasting: The Audio Media Revolution. New York, Bloomsbury, 2019, https://doi.org/10.5040/9781501328671.

[47] Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák. A társadalmak fátumai (Födő Sándor, Vassy Zoltán). Budapest, Typotex, 2000, 243.

[48] Patricia Aufderheide et al.: Podcasting as Public Media: The Future of US News, Public Affairs, and Educational Podcasts. 14 International Journal of Communication (2020) 1683.

[49] Uo. 1687.

[50] Ramon Lobato: Netflix Nations: The Geography of digital Distribution. New York, NYU Press, 2018, https://doi.org/10.18574/nyu/9781479895120.001.0001.

[51] Tiziano Bonini: Podcasting as a Hybrid Cultural Form Between Old and New Media. In Mia Lindgren - Jason Loviglio (szerk.): The Routledge Companion to Radio and Podcast Studies. London, Routledge, 2022, https://doi.org/10.4324/9781003002185-4, 19-29.

[52] Tzlil Sharon: Peeling the Pod: Towards a Research Agenda for Podcast Studies. 47(3) Annals of the International Communication Association (2023), https://doi.org/10.1080/23808985.2023.2201593, 324-337.

[53] Uo.

[54] Marshall McLuhan: Understanding Media: The Extensions of Man. Cambridge, MIT Press, 1994, 56.

[55] John Guillory: A médiafogalom eredete (ford. Berze András, Nagy Ambrus, Szvetnik Péter). Apertúra, 2012. tavasz, https://bit.ly/3CTKcuX.

[56] Jay D. Bolter - Richard Grusin: A remedializáció hálózatai (ford. Babarczi Katica). Apertúra, 2011. tavasz, https://bit.ly/4hje5Dl.

[57] Uo.

[58] John Sullivan et al.: Podcasting in Transition: Formalization and Its Discontents. AoIR Selected Papers of Internet Research (2020), https://doi.org/10.5210/spir.v2020i0.11150.

[59] Carey i. m. (17. lj.).