1. A konzorcium tagjai - az I. r és a II. r. felperesek, továbbá egy percben nem álló cég az 1998. október 27-én az alperessel kötött szerződésben vállalták, hogy 17 109 527 USD ellenérték fejében az alperes részére számítógépes rendszereket szállít, és elvégzi azok felépítését, valamint üzembe helyezését. A szerződéskötés során a konzorcium tagjait az I. r. felperes képviselte, és a szerződést a többi konzorciumi tag nevében is az I. r. felperes írta alá.
A szerződés értelmében a konzorcium a szerződés aláírásának napjától számított 15 napon belül köteles az alperes részére bankgarancia formájában teljesítési biztosítékot nyújtani, amelynek összege a szerződésben meghatározott ellenérték 10%-a. A teljesítési biztosíték összegét a teljesített és az alperes által átvett "a projekt mérföldkövekhez kapcsolódó kötelezettségek ellenértékének arányában" csökkenteni kell. Az alperes az átadás-átvételi dokumentáció részeként írásbeli nyilatkozatot ad a teljesítési biztosíték arányos csökkentéséhez történő hozzájárulásról. A teljesítési biztosíték az alperesnek fizetendő kártérítés annak a veszteségnek a fejében, amit a konzorcium okoz, a szerződésből eredő kötelezettségeinek nem-teljesítésével. Az alperes írásban értesíti a konzorciumot arról, ha érvényesíteni akarja azt a jogát, hogy 7 napon belül megkapja a kártérítést, megjelölve azokat a szerződési kötelezettségeket, amelyeket a konzorcium nem teljesített. A teljesítési biztosíték azonban nem alkalmazható, ha a szerződési hiányosság a felek közötti vita tárgyát képezi, a szerződés "Általános szerződési feltételek" című fejezete 8. pontjában foglaltaknak megfelelően.
A szerződés a hatálybalépéstől számított 30 napon belül 10% előleg fizetését írta elő egy azonos összegre szóló bankgarancia bemutatása után.
A szerződés két nyelven, angolul és magyarul került aláírásra, és rendelkezik arról is, hogy az esetleges eltérés esetén melyik szöveget kell irányadónak tekinteni. Ebben a körben azonban különböző rendelkezéseket tartalmazó szerződéspéldányok kerültek aláírásra. Vannak szerződések, amelyek szerint eltérés esetén a magyar nyelvű változatot kell figyelembe venni, míg más - a feleknek azonos képviselői által aláírt - szerződéspéldányok értelmében az angol nyelvű változatot kell irányadónak tekinteni. Ez az eltérés előfordul a magyar és az angol nyelvű szerződéspéldányokban is. A szerződés alkalmazandó jogként egyértelműen az alperes országának jogát jelöli meg.
A szerződés megkötése után a konzorcium két bankgarancia megnyitásáról gondoskodott. Egy brüsszeli bank 1998. november 16-án kelt levelében arról értesítette az alperest, hogy kötelezettséget vállal 1 710 952 USD megfizetésére, amely kötelezettségvállalás feltétele, hogy az I. r. felperes nem teljesíti az alperessel kötött szerződésben vállalt valamennyi kötelezettségét. A bank vállalta, hogy az alperes első írásbeli kérelmére fizet anélkül, hogy az alperesnek a követelését igazolnia kellene. Ugyanez a bank 1998. december 7-én kelt és az alpereshez intézett levelében egy másik, előleg-visszafizetési bankgarancia vállalásáról értesítette az alperest. Eszerint I. r. felperes a bank tudomására hozta, hogy 1 710 953 USD összegben részére bankgaranciával fedezett előleg jár. A bank igazolta, hogy az előleg összege a banknál az I. r. felperes rendelkezésére áll, és vállalta a bankgarancia kifizetését az alperes első írásbeli kérelmére, kifogásemelés és jogi eljárás lefolytatása nélkül, a szerződésszerű teljesítés biztosítása érdekében.
A bankgarancia fedezetére szolgáló viszony a bankgaranciákat kibocsátó bank és a II. r. felperes, továbbá két perben nem álló cég között jött létre.
2. A szerződés teljesítését a konzorcium tagjai alvállalkozókat is igénybe véve megkezdték, és 2000. májusától kezdődően különböző időpontokban zajlottak le átadás-átvételi eljárások, amelyekről a felek jegyzőkönyvet vettek fel. E jegyzőkönyvekre alapozva a konzorcium nevében eljáró I. r. felperes számlákat állított ki, összesen 15 804 500 USD összegben.
2000. szeptember 12-én az alperes a konzorciumhoz intézett levelében kifogásolta, hogy tudomására jutott: az I. r. felperes nem a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően működött már az elmúlt évben sem, és jelenleg is hiányoznak a törvényes működés feltételei. A levél utalt arra, hogy ez a jövőben veszélyeztetheti a szerződés további teljesítését. Ebben az esetben az alperesnek nem lenne más lehetősége, mint a bankgaranciák lehívása. A konzorcium cáfolta az alperes állításait, de 2000. október 17-én az alperes újabb levelet intézett a konzorciumhoz, amelyben előadta, hogy az alvállalkozók nélkül nem képes a teljesítésre. Ismét figyelmezette az alperes a konzorciumot, hogy sor kerülhet a bankgaranciák teljes vagy részleges lehívására, továbbá utalt a szerződés esetleges felmondására is. Az alperes 2000. október 20-áig adott haladékot a konzorciumnak a problémák megoldására.
A konzorcium előbb szóban, majd 2000. október 25-én levélben is biztosította az alperest arról, hogy folyamatosan képes lesz a szerződés teljesítésére akkor is, ha valamely alvállalkozó leállnak a munkával. Az alperes 2000. október 27-én kelt levelében közölte a konzorciummal, hogy mivel a konzorcium a kifogásolt körülmények megváltoztatására véleménye szerint nem képes, a szerződést 30 napos határidővel felmondja. Ugyanakkor felszólította a konzorciumot, hogy a felmondási idő alatt teljesítse az addig esedékessé vált szolgáltatásokat. Ezt követően az alperes 2000. november 16-án kelt levelében tájékoztatta a konzorciumot arról, hogy súlyos - a levélben felsorolt - szerződésszegésekre tekintettel a bankgaranciák összegét le fogja hívni. A konzorcium ezeket a szerződésszegéseket nem ismerte el, a felek közötti jogvitát azonban többszöri egyeztetés során sem sikerült rendezni.
Az alperes 2000. december 7-én és december 8-án kelt leveleiben felszólította a brüsszeli bankot a bankgaranciákban foglalt összegek kifizetésére. A konzorcium Brüsszelben bírósági eljárást kezdeményezett annak érdekében, hogy megakadályozza a bankgaranciák lehívását, ez az eljárás azonban nem vezetett eredményre, és a bank 2001. január 8-án átutalta az alperes részére az 1 710 952 USD és 1 710 953 USD összegű bankgaranciákat. A bank részére a kifizetett összegeket a felperes megtérítette, de nyilatkozatában közölte, hogy amennyiben a bankgaranciák összegét nem sikerül az alperestől visszaszerezni, úgy az I. r. felperestől követelni fogja az összegek megtérítését, mivel a szerződés szerint a teljesítésre az I. r. felperes volt köteles.
3. A felperesek a Választottbírósághoz előterjesztett keresetükben kérték, hogy a Választottbíróság
a) állapítsa meg a bankgaranciák lehívásának a szerződés rendelkezéseibe ütköző voltát,
b) kötelezze az alperest mindkét bankgarancia összegének a felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére történő megfizetésére,
c) kötelezze az alperest a bankgaranciát vállaló brüsszeli bank részére a felperesek által a bankgaranciák lehívása folytán a jövőben fizetendő költségek és kamatok megfizetésére,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
