A csőd- és felszámolási eljárásokat lefolytató első- és másodfokú bíróságok bírái részvételével megtartott konferencián, a - több mint száz - résztvevő, dr. Csőke Andrea kúriai bíró és dr. Juhász László - a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának vezetője - által összeállatott vitaanyag alapján, megtárgyalta a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2012. január 1-jén, illetve március 1-jén hatályba lépett módosításai következtében felmerült vitás jogértelmezési kérdéseket. A tanácskozás eredményeként a résztvevők az alább részletezett többségi álláspontot fogadták el (az elfogadott álláspont vastagon kiemelve):
A) 2012. január 1-jétől az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civtv.) II. fejezetében foglaltak szerint az alapítványok és egyesületek ellen csőd-, illetve felszámolási eljárások folytathatók le.
A hatályba léptető rendelkezések nem szólnak arról, hogy a már bejegyzett, vagy csak az ezt követően létrejövő civil szervezetek ellen kezdeményezhetők csőd- és felszámolási eljárások, ezért - eltérő szabályozás hiányában - a 2012. január 1-jén már létező, illetve ezt követően létrejövő alapítványok és egyesületek ellen kezdeményezhetők ezek az eljárások.
B) A Civtv. II. fejezete 10. § (2) bekezdése szerint "ahol a Cstv. Cégközlönyt említ, ott a civil szervezetek vonatkozásában a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvényben meghatározott nyilvántartását kell érteni."
A civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény (a továbbiakban: Civnyilv.tv.) által létrehozott országos névjegyzék az interneten 2012. június 30-tól kezdődően működik. A 43. § (3) bekezdése, 74. § (3) bekezdése, 84. § (2) bekezdése, 93. § (1)-(2) bekezdése, 100. § (1), (3), (5) bekezdése alapján azt lehet megállapítani, hogy
2012. június 30-áig - a korábbi gyakorlatnak megfelelően (sportegyesület, pénztárak), az alapítványokkal, illetve egyesületekkel szemben megindított fizetésképtelenségi eljárások esetén a hitelezőknek szóló hirdetményt a Cégközlönyben kell közzétenni, és egyidejűleg tájékoztatni kell a nyilvántartást vezető bíróságot egy átiratban a csőd-, illetve felszámolási eljárás megindításáról.
2012. június 30-tól kezdődően nem állapítható meg egyértelműen az, hogy a hitelezők számára külön felhívás megjelenik-e a Cégközlönyben, vagy csak az adósuk nyilvántartását tartalmazó országos cégjegyzékből szerethetnek tudomást arról, hogy a fizetésképtelenségi eljárás az alapítvánnyal, vagy az egyesülettel szemben megindult.
Nem értelmezhető ugyanis a Civtv. 10. § (2) bekezdésének fent idézett rendelkezése tükrében a Civnyilv.tv. 93. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, mely szerint " az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatokat, valamint a szervezet neve (rövidített neve) mellett a "felszámolás alatt" ("f. a.") toldat bejegyzését, (amennyiben a felszámolási eljárást végelszámolás előzte meg, az arra utaló toldat törlését), a képviselet módja változásának bejegyzését, a korábbi képviseletre jogosultak törlését, a felszámolóra, illetve a felszámolóbiztosra vonatkozó adatokat (név, székhely, lakóhely) a csődeljárást, illetve a felszámolási eljárást lefolytató bíróság végzése alapján hivatalból kell rögzíteni a nyilvántartásban, a csődeljárást, illetve a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételével egyidejűleg."
C) Az alapítványok és egyesületek csődeljárására külön szabályokat nem állapít meg a Civtv. A felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket csak a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja tekintetében változtatta meg oly módon, hogy a hitelezőknek a követelésük esedékességétől számított, a fizetési felszólítás elküldéséig előírt minimális várakozási időtartamot (amely más adósok esetében 2012. március 1-jétől kezdődően 20 nap) megemelte 60 napra a Civtv. hatálya alá eső speciális adósok tekintetében [Civtv.10. § (3) bekezdés].
D) A Civtv. 10. § (3) bekezdésében az a feltétel található, hogy az alapítvány, illetve egyesület fizetésképtelensége nem állapítható meg, "ha a civil szervezet nem vitatott vagy elismert tartozását meghaladóan állami vagy önkormányzati szerv felé nem vitatott vagy elismert követelése áll fenn költségvetési támogatási jogviszony keretében."
Ha nem "költségvetési támogatási jogviszony" jogcímen áll fenn az adós követelése az állami vagy önkormányzati szerv felé, hanem más jogviszony a követelés alapja, vagy más személyekkel szemben áll fenn követelése, és ez a követelése nagyobb, mint a tartozása, a civil szervezet fizetésképtelenségének megállapítását ez nem akadályozza meg.
E) A Civtv. 10. § (5) bekezdése szerint "a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetekben a bíróság a civil szervezet kérelmére a Cstv. 26. § (3) bekezdésének alkalmazása helyett legfeljebb kilencven napos fizetési haladékot adhat, és egyben reorganizációs terv készítését rendeli el. A bíróság a fizetésképtelenséget megállapítja, ha a civil szervezet a határidő leteltekor a reorganizációs tervet nem nyújtja be, vagy ahhoz nem csatolja a hitelezőkkel kötött megállapodást az adósságok rendezéséről, továbbá a vagyonhiány és forráshiány megszüntetésére a civil szervezet legfőbb szerve által hozott döntéseket".
A 90 napos fizetési haladék megadásakor a bíróságnak a határidő pontos meghatározása mellett
- el kell rendelnie a reorganizációs terv készítését és
- a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés terhe mellett fel kell hívnia az adóst arra, hogy a fizetési haladék lejártáig csatolja
- az adósságok rendezéséről a hitelezőkkel kötött megállapodást, valamint
- a civil szervezet legfőbb szerve által hozott döntést tartalmazó iratot, melyben a vagyonhiány és forráshiány megszüntetéséről határoznak.
Az adósnak a megállapodást azokkal a hitelezőkkel kell megkötnie, akiket maga hitelezőnek ismer el.
Nincs szükség az eljárásban arra, hogy valamennyi hitelezőt a bíróság ellenőrizze, mert ha az adós az eljárást kezdeményezővel megállapodik, ezzel a fizetésképtelensége megszűnik. Ebben az eljárásban a többi hitelező, akivel az adós megállapodott, nem minősül félnek, ezért a velük kötött megállapodás nem vizsgálható.
Miután a törvény nem tartalmaz semmilyen jogkövetkezményt a megállapodásba be nem vont hitelezőkre nézve, ezért az a hitelező akivel nem állapodott meg az adós, minden további nélkül kezdeményezhet eljárást az adós ellen a teljes követelésére hivatkozva még akkor is, ha a megállapodásban résztvevő hitelezők a résztörlesztésben, vagy a követelésük csökkentésében vagy a követelésük csökkentésében állapodtak meg.
A jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a hitelezőknek milyen mértékben kell hozzájárulniuk a megállapodáshoz, ezért csak az fogadható el, ha valamennyi megállapodásba bevont hitelező hozzájárul a megállapodáshoz (ebben az esetben nincs szó "kényszeregyezségről").
Ha valamennyi hitelező hozzájárul a megállapodáshoz, akkor a felek döntésén múlik, hogyan állapodnak meg. Jogszabályi előírás hiányában, eltérő is lehet az egyes hitelezők kielégítésének mértéke.
A törvény a reorganizációs terv elfogadását a hitelezők tekintetében nem írja elő, ez az adós legfőbb szervének a feladata.
A módosításban részben új pontba került a Cstv. szerinti "függő követelés" meghatározása [3. § (1) bekezdés g) pont], részben pedig megjelent a Számviteli törvény szerinti függő követelés és függő kötelezettség fogalom a Cstv.-n belül.
Ha a törvény nem "számviteli törvény szerinti függő követelésről" beszél, hanem csak "függő követelésről", abban az esetben mindig a Cstv. 3. § (1) bekezdés g) pontja szerinti fogalmat kell érteni, mely csak a felszámolási eljárásban értelmezhető.
A Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hitelezői fogalomból hiányzik annak meghatározása, hogy a felszámolási eljárásban ki a hitelező, de ez a felszámolás kezdő időpontjáig tartó időszakban a Cstv. 27. § (2) bekezdésében található fizetésképtelenségi okokból, illetve a felszámolás kezdő időpontja után a Cstv. 46. § (5)-(8) bekezdéseiből meghatározható.
A készfizető kezes csődeljárásában bejelenthető hitelezői igénnyel kapcsolatban ismertetésre került a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.126/2011/6. számú végzésében kifejtett jogi álláspont (megtalálható: www.lb.hu és a www.kuria-birosag.hu honlapon az Egyedi ügyekben hozott határozatok menüpontban a Fizetésképtelenségi ügyek almenű Csőd címszava alatt).
A csődeljárást megindító (fizetési haladékot tartalmazó) végzés 2012. március 1-jéig tartalmazta azt a felhívást, hogy az adóst - a törvény erejénél fogva - 90 napos fizetési haladék illeti meg.
A 2012. március 1-jétől hatályba lépett Cstv. 10. § (4) bekezdése szerint a "fizetési haladék a közzétételt követő 120. napot követő második munkanap 0 óráig" tart (kivéve, ha a bíróság a fizetési haladékot meghosszabbítja), azonban a 10. § (2) bekezdése a közzétételben nem írja elő azt, hogy erről a hitelezőket tájékoztatni kell.
A tájékoztatási kötelezettség elmaradásának az az oka, hogy
a) ha a fizetési haladék meghosszabbításáról határoznak a hitelezők, akkor a Cstv. 18. § (11) bekezdése alapján a bíróság azt meghosszabbítja;
b) amennyiben a törvényben előírt fizetési haladék tartamán belül (120 nap+ vagy meghosszabbított időtartam) nem jön létre egyezség, akkor a vagyonfelügyelő bejelentése (Cstv. 10. § (4) bekezdés és 18. § (11) bekezdés) alapján a bíróság a csődeljárást megszünteti és a fizetési haladékot a felszámolás kezdő időpontjáig meghosszabbítja;
c) ha a fizetési haladék tartama alatt létrejön az egyezség, akkor a Cstv. 21/A. § (3) bekezdés hatodik mondata szerint az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés Cégközlönyben való közzétételével szűnik meg a fizetési haladék.
Nem fordulhat elő tehát olyan helyzet, hogy a fizetési haladék a csődeljárás tartama alatt lejár. A bíróságnak kell figyelemmel kísérnie, hogy a b) pontban írt helyzetben a moratórium a vagyonfelügyelő bejelentése nélkül ne járhasson le, ennek érdekében a fizetési haladék lejárata előtt fel kell szólítania a vagyonfelügyelőt - amennyiben az adós az egyezséget nem csatolja be -, hogy tegye meg nyilatkozatát.
A csődegyezséget jóváhagyó végzés fellebbezhető, és bár a Cstv. 21/C. § (3) bekezdése szerint a fizetési haladék a törvény erejénél fogva hosszabbodik meg - a fizetési haladék alatt kötött egyezséget jóváhagyó végzés miatt - a jogerős végzés közzétételéig, de a jogbiztonság érdekében ilyen esetben is szükség van arra, hogy a bíróság az egyezséget jóváhagyó végzésének meghozatalával egyidejűleg - külön végzésben - a fizetési haladékot a jogerős csődegyezséget jóváhagyó végzés közzétételéig, illetve a felszámolás kezdő időpontjáig meghosszabbítsa. (Előre ugyanis nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság egyezséget jóváhagyó végzése - amelyet még a fizetési haladék tartama alatt hozott - jogerőre emelkedik-e, vagy a másodfokú bíróság azt megváltoztatja.)
A csődeljárást megszüntető végzés esetén a fizetési haladék meghosszabbításának a kötelezettségét a törvény ki is mondja a 21/B. §-ban. Célszerű a fizetési haladék meghosszabbításáról szóló határozatot külön végzésben meghozni, mely nem fellebbezhető és azonnal közzéteendő.
A 2011. évi CXV. törvény módosította 2011. augusztus 4-től a Cstv. 20. § (3) bekezdését és korlátozta annak a hitelezőnek az igényérvényesítési jogát, aki a csődeljárásban nem jelentette be hitelezői igényét.
A Cstv. 20. § (3) bekezdése szerinti korlátozás csak akkor hat ki a be nem jelentkezett hitelezők követelésére, ha az adós és a bejelentkezett hitelezők egyezséget kötöttek egymással és azt a bíróság jogerősen jóváhagyta.
Abban az esetben, ha a megindított csődeljárás eredménytelen volt és a bíróság hivatalból megindította a felszámolást, a csődeljárásban be nem jelentkezett hitelező tekintetében a Cstv. 20. § (3) bekezdése szerinti korlátozások nem állnak fenn, tehát teljes követelését - tőke, ügyleti kamat, költség, késedelmi kamat, pótlék, bírság stb. - bejelentheti a megindult felszámolási eljárásban.
A Cstv. 20. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel a Cstv 11. § (2) bekezdés a) pontjának a beszámításra vonatkozó rendelkezése a peres eljárásokban a következőképpen értelmezendő:
Ha az adós által indított perben
(1) az alperes a csődeljárás kezdő időpontja előtt bejelentette beszámítási kifogását - bár esetleg hitelezőként nem jelentkezett be a csődeljárásban -, teljes egészében beszámíthatja a jogszerű igényét, azt el kell bírálnia a peres bíróságnak; (Amennyiben a beszámítási kifogás megalapozott, úgy a beszámítási kifogás bejelentésének - moratórium előtti - időpontjára kell elszámolni a követelést-tartozást, ezért a moratórium nem hat ki rá.)
(2) az alperes nem jelentett be a moratórium kezdő időpontja előtt beszámítási kifogást, és nem érvényesítette a követelését hitelezőként a csődeljárásban - melyben a bíróság az adós és a hitelezői között létrejött egyezséget jogerősen jóváhagyta -, az alperes a Cstv. 20. § (3) bekezdésében foglaltak szerint nemcsak, hogy a csődeljárás alatt nem számíthatja be a követelését a tartozásába [Cstv. 11. § (2) bekezdés], de a csődeljárás befejezése után sem.
Ha a csődeljárásban nem születik egyezség, úgy a hivatalból meginduló felszámolási eljárás tartama alatt az adós által indított perben, a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján, a felszámolásban hitelezőként nyilvántartásba vett követelését számíthatja be.
(3) az alperes nem jelentett be a moratórium kezdő időpontja előtt beszámítási kifogást, de bejelenti a csődeljárásban az igényét - és a csődeljárásban egyezség születik -, akkor a csődeljárást követően az alperes (hitelező) beszámítási kifogásánál is csak az egyezségben foglalt mértékben lehet figyelembe venni a beszámítani kívánt követelését.
A) Milyen hitelezői igényeket kell bejelenteni a vagyonfelügyelőhöz?
a) Nem kell bejelenteni:
- a 11. § (1) bekezdése szerinti követeléseket (moratórium alól kivett)
- a 3. § (1) bekezdés g) pont szerinti függő követeléseket, továbbá
- az adós számviteli törvény szerinti függő kötelezettségeivel összefüggő azon igényeket, amelyekkel összefüggésben jövőbeli eseménytől függ, hogy keletkezik-e az adós számára fizetési kötelezettség
b) Be kell jelenteni a csődeljárás kezdő időpontjában már létező, vagy a csődeljárás során keletkező azon követeléseket, amelyek
- lejártak, vagy még nem jártak le,
- vitatottak vagy elismertek.
B) Nyilvántartásba vétel
1) Valamennyi hitelezői csoportban létezik a biztosított-nem biztosított hitelezői osztály.
2) Csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül egy követelés biztosítottnak (csak azok minősülnek biztosított hitelezői igényeknek, amelyek kifizetését a biztosítékul szolgáló tárgy értéke ténylegesen fedezné).
3) Az adós vagyontárgyán kell fennállnia a biztosítéknak ahhoz, hogy a követelés biztosított követelésnek minősüljön.
4) Biztosítottnak minősül a követelés, ha az ingóságot a végrehajtás során lefoglalták.
C) Vitatott hitelezői igények
Ha a hitelező a követelését az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában peres/nemperes eljárásban már érvényesítette, ezt a követelését is be kell jelentenie a vagyonfelügyelőnek, aki ezt a követelést vitatott igényként veszi nyilvántartásba. Ilyen esetben a hitelező köteles igazolni a vagyonfelügyelőnek a követelésének bejelentésén és a nyilvántartásba vételi díj megfizetésén felül azt, hogy az eljárás az adóssal szemben folyamatban van.
Ha a határidőben bejelentett követelést, mely után a nyilvántartásba vételi díjat a hitelező megfizette, a vagyonfelügyelő vitatja, úgy a hitelező dönthet:
a) Vagy a vagyonfelügyelő nyilatkozatában meghatározott határidőn belül igazolja, hogy a peres eljárást az adóssal szemben megindította. Ennek elmaradása esetén a vagyonfelügyelőnek a hitelezőt törölnie kell a nyilvántartásból és a befizetett nyilvántartásba vételi díjat vissza kell utalnia a részére. (Célszerű 5 napos határidőt biztosítani a hitelezőnek, figyelemmel a 12. § (5) bekezdésében szereplő kifogás-benyújtási határidőre is.);
b) Vagy a vagyonfelügyelő nyilatkozata alapján kifogást nyújthat be a bírósághoz a vagyonfelügyelő intézkedése ellen. Amennyiben a bíróság helytállónak tartja a vagyonfelügyelő nyilatkozatát, akkor a hitelezőnek az a) pont szerint eljárva igazolnia kell a per megindítását, illetve a vagyonfelügyelőnek az ott leírtak szerint kell eljárnia.
D) Szavazatszámítás és szavazás [Cstv. 18. § (5) bekezdés]
A "töredékszavazat érvényesítésének nincs helye" kifejezést a bekezdés teljességében kell értelmezni, ebből következően a 12. § (2) bekezdés b) pontjának bc)-bd) alpontjai szerint kiszámított szavazatoknál sem lehetséges törtszámú szavazat figyelembe vétele.
Ha a csődeljárást megelőzően történt követelés-engedményezések befolyásolhatják a szavazatok számát, akkor a törvénynek azon rendelkezése értelmezésénél, mely szerint "a szavazatszámítást nem befolyásolja a csődeljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően 180 napon belül, vagy a csődeljárás iránti követelés benyújtását követően a hitelezői követelés más hitelezőre történő engedményezése" az vizsgálandó, hogy az engedményezésről mikor értesítették az adóst. Ez az időpont ellenőrizhető egy harmadik személy által.
A nyilvántartásba vételi díjat az adóssal szembeni követelésként kell nyilvántartani.
A Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pontjának ba), bc) és bd) pontjában az adós által bejelentett, a vagyonfelügyelő által elismert és nyilvántartásba vett követelés összegéhez a befizetett nyilvántartásba vételi díjat hozzá kell adni és ennek alapján kell a hitelező szavazatait kiszámítani.
A bb) pontba tartozó vitatott hitelezői igények esetében a nyilvántartásba vételi díjat a hitelező tekintetében nyilván kell tartani, a követelés vitatottságának fennálltáig ez a nyilvántartásba vételi díjként befizetett összeg nem keletkeztet szavazati jogot. Ha a követelés jogosságát a csődeljárás tartama alatt megállapítják, úgy a ba), bc)-bd) pontokba átsorolt követeléshez a nyilvántartásba vételi díjat hozzá kell adni, és a szavazatot ennek megfelelően kell kiszámítani.
Ha a követelést a csődeljárás tartama alatt jogerősen elutasítják, a nyilvántartásba vételi díjat a vagyonfelügyelőnek vissza kell utalnia a hitelezői igény bejelentője részére.
Ha a vitatott igény elbírálása a csődeljárás tartama alatt nem történik meg, úgy a csődeljárás befejezése miatt megállapított vagyonfelügyelői díj kiegyenlítésére a vitatott igény alapján befizetett nyilvántartásba vételi díjat fel lehet használni, és a nyilvántartásba vételi díjból eredő követelést a vitatott hitelezői igény jogosultja a követelés elbírálását követően az adóstól igényelheti.
Ha a hitelező követelését különböző hitelezői csoportokba, illetve hitelezői osztályokba kell sorolni, úgy
- a vitatott, illetve egyéb csoportokba sorolás esetén - amennyiben a követelés nem éri el a 10 millió forintot - a nyilvántartásba vételi díjat arányosan kell szétosztani a követelés besorolása szerint;
- ha a nem vitatott követelés nagyobb, mint 10 millió forint, a követeléssel együtt sorolva a nem vitatott - ba), bc) illetve bd) - csoportokban kell a nyilvántartásba vételi díjat figyelembe venni és a követeléshez hozzáadva a szavazatot kiszámítani.
E) Az adóssal összefonódásban állók hitelezők igénye utáni szavazatok számítása
A Cstv. 12. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontba sorolt, adóssal összefonódásban álló hitelezők igénye után a szavazatokat ki kell számítani, azt negyedelni kell (csak egész számú szavazat vehető figyelembe).
A Cstv. 18. § (5) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint "a 12. § (2) bekezdés bc) pontja szerinti azon hitelezőt, amely a csődeljárás alatt legalább az adós jegyzett tőkéjét elérő mértékű reorganizációs célú hitelnyújtással összefüggő részedés-szerzés révén válik az adós többségi befolyással rendelkező tulajdonosává, vagy olyan gazdálkodó szervezet, amely az adóssal együtt a gazdasági társaságokról szóló törvényben meghatározott elismert vagy tényleges vállalatcsoport tagja, és az adósnak a csődeljárás alatt legalább az adós jegyzett tőkéjét elérő reorganizációs célú kölcsönt vagy hitelt nyújt" úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a hitelező ilyen tőkeemelést hajt végre, illetve ilyen kölcsönt nyújt, akkor személyében - valamennyi korábbi követelésére nézve is - megszűnik az a rendelkezés, hogy a kiszámított szavazatait negyedelni kell. Ilyen esetben tehát a hitelező a ba) csoportba sorolt hitelezőkkel együtt a kiszámított szavazatainak összességével szavazhat.
A vagyonfelügyelői díj számítás új szabályai szerint - eltérően a korábbi szabályok értelmezése alapján a Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.279/2010/3. számú végzésében meghatározott számítási módtól - az adós mérleg főösszegét alapul véve, a törvényben meghatározott előző sávban elért százalékhoz kell hozzáadni a sáv fölötti, a másik sáv felső értékét el nem érő összeg alapján kiszámított összeget. Ha például a mérleg főösszeg eléri a Cstv. 16. § (3) bekezdés c) pontjában meghatározott értéket és az alapján kell a díjat kiszámítani, akkor nem az a+b+c képlet, hanem a b+c képlet alapján kell számolni, míg a d) pontnál a c+d képlet alapján.
Az egyezség jogszabályoknak megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy a bíróságnak [a 2/2010. (VI. 28.)] PK vélemény 4. pontjának analóg alkalmazásával), a nyilvánvaló jogszabálysértést kell figyelembe vennie, azaz azt, amely az egyezségből, illetve a becsatolt iratok tartalmából nyilvánvalóan szembetűnik (például olyan rendelkezéseket tartalmaz az egyezség, amelyek - nem gazdaságilag, hanem egyébként - végrehajthatatlanok; vagy szabálytalan volt az eljárás), valamint érdemben vizsgálnia kell az egyezségben foglaltakkal egyet nem értő hitelező által megjelölt jogszabálysértés fennállását.
Az egyezségi tárgyalások megkezdésének az minősül, ha az adós és a hitelezők érdemben megkezdték a tárgyalásokat 2012. március 1-jéig. Ilyen esetben a Cstv. 21/A-C. §-aiban foglalt valamennyi rendelkezés figyelembe veendő.
A Cstv. 83/A. § (1) bekezdés értelmében főszabályként az új rendelkezéseket a hatálybalépést követően kezdeményezett csődeljárásokban és felszámolási eljárásokban kell alkalmazni.
A) A Cstv. módosítással érintett 31. §-át, 33/A. §-át, 40. §-át, 63. § (2) bekezdését, 63/A. §-át és a 63/B. § (6)-(7) bekezdésében foglaltakat a törvény hatálybalépésekor már folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben még nem került sor a felszámolás elrendelésére.
Figyelemmel arra, hogy az érintett rendelkezések a felszámolás kezdő időpontja utáni időszakra vonatkozó szabályokat tartalmaznak, és nincsenek kihatással a felszámolást elrendelő végzésre, vagy az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményekre, ezért a "felszámolás elrendelése" fogalom alatt nem a bíróság eljárási intézkedését (a felszámolást elrendelő végzés meghozatalát, vagy annak jogerőre emelkedését), hanem annak jogkövetkezményét, azaz a felszámolás megindulását (kezdő időpontját) kell érteni. Ebből következően a fenti szakaszok azokban a felszámolási eljárásokban már alkalmazandók, amelyeket ugyan korábban kezdeményeztek, de a felszámolás közzétételére még nem került sor 2012. március 1-jéig.
B) A hatályba léptető rendelkezés a vagyon értékesítésével kapcsolatos Cstv. 49/A. § (4) bekezdését és 49/C. §-t érintően mondja ki, hogy a hatálybalépésekor már folyamatban lévő felszámolási eljárásokban is alkalmazni kell, amennyiben nem kezdődött meg a vagyon értékesítése.
A "vagyon értékesítés megkezdése" kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a felszámoló a vagyon értékesítésére vonatkozó hirdetményt közzéteszi. Amennyiben ez nem történt meg 2012. március 1-jéig, úgy a már folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kell a Cstv. 49/A. § (4) bekezdését és a 49/C. § rendelkezéseit.
A Cstv. 5/A. § (1) bekezdéséből egyértelmű, hogy a választmányban csak hitelezők vehetnek részt, a hitelezői képviselő a választmány jogosítványaival rendelkezik, ezért kizárólag hitelező lehet hitelezői képviselő.
Ha az adós ellen csőd- illetve felszámolási kérelem érkezik, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a kérelem beérkezése előtti 180 napban az adós megváltoztatta-e a székhelyét.
Amennyiben a székhelyváltozást követő 180 napos határidő alatt felszámolási eljárást kezdeményeztek az adós ellen az illetékes (korábbi székhely szerinti) bíróságon, de a felszámolás elrendeléséről a bíróság még nem hozott végzést, ez a bíróság lesz illetékes a székhelyváltozást követő 180 napon belül, illetve azt követően benyújtott csődkérelmek alapján indítandó csődeljárás lefolytatására [Cstv. 6. § (1a) bekezdés].
Ugyanakkor a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet - a székhelyváltozást követő 180 nap eltelte után - az új székhely szerinti bíróságon kell benyújtani. A bíróságnak - akár felszámolási, akár csődeljárást kezdeményeznek előtte -, meg kell vizsgálnia, hogy az adós megváltoztatta-e a kérelem beadása előtti 180 napban a székhelyét, s ha igen, akkor a korábbi székhely szerinti bíróságon hivatalból tudakozódnia kell az adós ellen esetlegesen folyamatban lévő eljárásokról. [6. § (1b) bek.]
A 6. § (1b) bekezdésnek csak csődeljárás esetén van jelentősége, ezért a székhelyváltozás bejegyzésétől számított 180 napon túl már csak az új székhely szerinti bíróságon lehet felszámolási eljárást kezdeményezni, akkor is, ha van olyan felszámolási eljárás, amelyben a korábbi székhely szerinti bíróság még nem hozott elsőfokú határozatot. A korábbi székhely szerinti bíróság megkeresése felszámolás esetén arra irányulhat, hogy hoztak-e felszámolást elrendelő jogerős határozatot.
Amennyiben az adós több alkalommal változtat székhelyet a kérelem beadása előtti 180 napon belül, az első székhelyváltozástól kell számítani a 180 napot. Amennyiben nem indítottak csőd- illetve felszámolási eljárást az első székhelyváltozás bejegyzésétől számított 180 napon belül, de a második székhelyváltozástól számított 180 nap még nem telt el, úgy az első székhelyváltozáskor bejegyzett székhely szerinti bíróság jár el, és nem a második székhely szerinti bíróság.
Ezek a szabályok a 2012. március 1-je után érkezett kérelmek alapján indult ügyekben alkalmazandók, a hatályba lépés előtti székhelyáthelyezéseket figyelembe kell venni.
A) 200 000 Ft alatti követelésre hivatkozással nem kezdeményezhető felszámolási eljárás
Amennyiben nem éri el a hitelező követelése a 200 000 Ft-ot, a Cstv. 6. § (3) bek. alapján alkalmazandó Pp. 130. § (1) bek. b) pontja alapján (a követelés érvényesítése más hatóság - a közjegyző, illetve végrehajtó - hatáskörébe tartozik) kell a követelést elutasítani.
Ha a felszámolási kérelemben megjelölt tőke összegének a nem vitatott mértéke az eljárás tartama alatt 200 000 Ft alá csökken, az eljárást megszüntetni nem lehet, a kérelmet érdemben kell vizsgálni. Nem befolyásolja az eljárás folytatását az sem, ha az adós teljesítése miatt csökken 200 000 Ft alá a követelés tőke összege.
B) A fizetési felszólítás
A fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét, s meg kell határoznia azt a végső határidőt, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését.
A törvényi előírásból következik, hogy a hitelező által megadott határidő előtt benyújtott felszámolási kérelem "idő előttinek" minősül, azt a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján el kell utasítani.
A Cstv. 25. § (1) bekezdés f) pontja szerint érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból el kell utasítani a kérelmet, ha az írásbeli felszólítás nem tartalmazza az új tartalmi elemeket.
A 2012. március 1-je után érkezett kérelmek alapján indult eljárásokban a korábbi szabályoknak megfelelő felszólításokat el kell fogadni, mert a hitelező mindig a hatályos szabályozás alapján eljárva tudja megtenni a szükséges jogi lépéseket, beleértve a felszólítás kézbesítését is. Amennyiben tehát a felszólítást 2012. március 1-je előtt kézbesítették az adósnak, és az megfelelt az akkor hatályos rendelkezéseknek, de nem elégíti ki a március 1-jét követő előírásokat, ennek ellenére megalapozza a fizetésképtelenség megállapítását a 2012. március 1-jét után érkezett ügyekben.
C) A követelés vitatása
A követelés akkor válik vitatottá a 2012. március 1-jén hatályba lépett rendelkezések szerint, ha az adós vitató nyilatkozata érdemben kétségbe vonja a fizetési kötelezettség jogcímét, fennállását, esedékességét, mértékét vagy összegét.
A bíróság köteles elfogadni a korábbi szabályozásnak megfelelő vitatást, ha a vitatásra rendelkezésre álló idő 2012. március 1-je előtt letelt.
Amennyiben a vitatásra rendelkezésre álló idő részben átnyúlik 2012. március 1-je utáni időre, de az adós március 1-je előtt megtette a vitató nyilatkozatát, akkor el kell fogadni a régi szabályok szerinti, indokolás nélküli vitatást. A joghatást a vitatás március 1-je előtt kiváltotta, ezért nem lehet megismételtetni azt az adóssal.
Amennyiben az adós 2012. március 1-je után teszi meg a vitató nyilatkozatát, annak meg kell felelnie az új szabályoknak.
Amennyiben a vitatás teljes időszaka 2012. március 1-je utáni időre esik, a vitatást csak akkor lehet elfogadni, ha érdemi vitatásról van szó. Amennyiben a vitatás nem tekinthető érdeminek, a bíróságnak a követelést nem vitatottként kell megvizsgálnia, és kiegyenlítésének hiányában el kell rendelnie az adós felszámolását.
A Cstv. 27. § (2c) pontja szerinti felsorolást nem lehet szűkítően értelmezni, az is elegendő, ha az adós vitatása a felsoroltak közül legalább az ott felsorolt okok egyikére vonatkozik, vagy a felsorolásban nem szereplő, de tartalmában a követelés vitatásának minősülő nyilatkozatot tartalmaz.
Az összegszerűségre vonatkozó vitatás nem zárja ki, hogy a részben elismert és ki nem egyenlített tartozás miatt a bíróság megállapítsa az adós fizetésképtelenségét, mivel az elismert összegre a vitatás nem terjed ki.
D) A beszámítás
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja esetében az adós a tartozásának beszámítással történt teljesítésére csak akkor hivatkozhat, ha a Cstv. 27. § (5) bekezdésében felsorolt a)-c) pontok valamelyikében felsorolt feltételek fennállását bizonyítani tudja. Ebben az esetben a felszámolási eljárást soron kívül meg kell szüntetni. Ha ezt nem tudja bizonyítani, úgy a követelés nem minősül vitatottnak és - a hitelező követelése kielégítésének hiányában - el kell rendelni az adós felszámolását.
A 2012. március 1-je után indult felszámolási eljárásokban fellebbezési szakban is lehet kérni az eljárás szünetelésének megállapítását "a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedéséig".
Amennyiben a felek a felszámolást elrendelő végzés ellen fellebbezéssel nem élnek, hanem a fellebbezési határidő leteltét megelőzően - jogerőre emelkedés előtt - jelentik be a szünetelés iránti igényüket, a bejelentés időpontjától az eljárás a Pp. 137. § (1) bekezdés a) pontja alapján szünetel, a Pp. 137. § (2) bekezdése értelmében azonban a szünetelés a határidők folytatását nem érinti, az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezés határideje ezért a kézbesítéstől számított 15 napon mindenképpen lejár. Ha az eljárás folytatását kérik a felek, akkor arra nem lesz lehetőségük, hogy fellebbezést nyújtsanak be, mert a fellebbezési határidő időközben letelt. Ha a 6 hónapi szünetelés alatt kérik az eljárás folytatását, akkor az elsőfokú bíróságnak meg kell állapítania a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedését, és a közzétételről kell intézkednie.
Ha az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalát követően - a fellebbezési határidőben - nyújtják be a felek a szünetelésre irányuló kölcsönös megegyezésüket tartalmazó kérelmüket, úgy azt a fellebbezéssel együtt kell előterjeszteniük. Ebben az esetben a másodfokú eljárás szünetel, és a Pp. 255. § (2) bekezdése alapján, ha szünetelés folytán megszűnik a felszámolási eljárás, akkor az elsőfokú határozat hatályát veszti.
Mindaddig, amíg a másodfokú bíróság nem hozza meg a másodfokú határozatot, az adós és az eljárásban résztvevő hitelező közös kérelmükben a szünetelésre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket bejelenthetik. A másodfokon hozott határozat esetében - mivel nem fellebbezhető -, a meghozatalakor bekövetkezik az "alaki" jogerő, minden további jogcselekmény nélkül, ezért a szünetelést a másodfokú határozat meghozataláig lehet kérni.
A Cstv. 26. § (3a) bekezdése kimondja, hogy a felszámolási eljárás iránti kérelemtől az ellenérdekű fél hozzájárulása nélkül el lehet állni a felszámolás kezdő időpontjáig. Az eljárás megszüntetéséről az a bíróság rendelkezik, amely előtt az eljárás az elállás bejelentésekor folyamatban van. A jogalkotás ezzel a megoldással túllépett a Pp. szabályain, hiszen akkor is lehetőség van az eljárás megszüntetésére, ha már jogerős döntés született az adós fizetésképtelenségéről, ezzel a felek rendelkezési jogát megerősítette.
Ha az elálló nyilatkozat a másodfokú bíróság határozatának meghozatalát követően érkezik a másodfokú bíróságra, úgy az iratok visszaküldését követően az elsőfokú bíróságnak kell döntenie az eljárás megszüntetéséről.
Javaslatok jogszabályváltoztatásra
1) A Civtv. 10. § (2) bekezdése és a Civnyilv.tv. 93. § (2) bekezdése ellentmondásos, ezért javasoljuk, hogy a Civnyilv.tv. e részének hatályba lépéséig a jogalkotó ezeket a rendelkezéseket hozza összhangba és tegye egyértelművé, hogy a hitelezői követelések bejelentésére történő felhívásra hol kerül sor.
2) A résztvevők szükségesnek tartották a Cstv. 3. §, (1) bekezdés c) pontja olyan tartalmú módosítását, amely egyértelműen meghatározza a hitelező fogalmát a felszámolási eljárás mindkét szakaszában.
3) Az illetékesség tekintetében a résztvevők javasolták a korábban hatályban volt rendelkezések visszaállítását, különös tekintettel arra is, hogy 2012. június 30-tól kezdődően elektronikus úton lehetővé válik a korábban illetékes bíróság előtt folyó fizetésképtelenségi eljárásokról való közvetlen tudomásszerzés.
4) A csődeljárás esetén a résztvevők
- a nyilvántartásba vételi díj alapján számítandó szavazati jogok egyértelmű szabályozását tartották szükségesnek; több hozzászóló szerint a kialakított vélemény a vitatott hitelezők diszkiriminációját jelenti;
- a "töredékszavazatok" tekintetében szükségesnek tartották, hogy jogalkotó egyértelműen határozza meg, az kihat-e a 12. § (2) bekezdés b) pontjának bc) és bd) pontjaiban kiszámításra kerülő szavazatokra is.
5) A felszámolási eljárás kapcsán a résztvevők javasolták annak kezdeményezését, hogy a Cstv. 25. § (1) bekezdése kerüljön kiegészítésre a 200 000 forint alatti követelések alapján benyújtott felszámolási kérelmek érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból történő elutasíthatósága érdekében.
6) A résztvevők vitatottnak találták a csődeljárásokban a 30 napos, a felszámolási eljárásban a 40 napos hitelezői igény bejelentési határidő megítélését abból a szempontból, hogy annak elmulasztása esetén igazolási kérelem benyújtására van-e lehetőség. Javasolták annak kezdeményezését, hogy a jogalkotó egyértelműen határozza meg, igazolható-e és ha igen, akkor milyen módon e határidő elmulasztása.
Budapest, 2012. március 8. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Török Judit Kúria, Polgári Kollégium, Kollégiumvezető-helyettes
Visszaugrás
