Nemcsak a mindennapi szóbeszédben, de szerződésekben is találkozunk a szoftverek megvásárlásának gondolatával. Ennek oka lehet a jogügylet külsődleges hasonlósága, de a külföldi példák hatása is. Ez a kérdés élénk vita tárgya például az USA-ban, Németországban pedig még a bírósági gyakorlat is hajlik a szoftver adásvételének elfogadására.
A magyar jog jelenlegi szabályaival az ilyen adásvétel nem fér össze, az erre nézve kötött szerződés jogbizonytalanságra vezethet.
A szerzői jogról szóló 1997. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. § (2) bekezdésének c) pontja a tudományos alkotások közé sorolja a számítógépi programalkotást és a hozzá tartozó dokumentációt, és ezeket - a szoftver fogalma alá vonva - szerzői jogi védelemben részesíti.
Az alkotás létrehozóját: - a szerzőt - az Szjt. 14. §-a. személyhez fűződő, 16. §-a pedig vagyoni jogokkal ruházza fel.
A vagyoni jogok lényege abban van, hogy a szerző kizárólagosan jogosult az alkotás használatára, illetve arra, hogy az alkotás felhasználását másnak engedélyezze. A felhasználásnak igen sok fajtája lehet, a közönséges használattól kezdve a többszörözésig, a terjesztésig stb. terjedően. A fizikai formában megtestesülő alkotás (szobor, kép) el is adható. Az ilyen alkotásokat azonban nem szabad összetéveszteni a műpéldánnyal: az csupán a mű rögzítésére és terjesztésére szolgál. Műpéldány például a könyv és a kotta, továbbá a szoftvert "hordozó" lemez is.
A fő szabály szerint alkotása hasznát a szerző a felhasználás engedélyezésében láthatja, vagyoni jogait azonban másra nem ruházhatja át. E tilalom alól azonban az Szjt. tesz néhány kivételt. Ezek közül - témánk szempontjából - a következőnek van jelentősége:
a) Átruházhatók a munkaviszonyban létrehozott szerzői alkotásokhoz fűződő vagyoni jogok. A munkaviszonyban létrehozott alkotások egyik tipikus esete éppen a szoftver lehet.
Az Szjt. 30. §-a szerint eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége (e szempontból a munkaviszonnyal egy tekintet alá esik a közszolgálati és közalkalmazotti, valamint a munkaviszony jellegű szövetkezeti tagsági jogviszony is).
A munkaviszony keretében alkotott művek felhasználásának, a vagyoni jogok átruházásának esetén a törvény rendelkezése szerint a szerzőt is díjazás illeti meg; e kedvezmény azonban a szoftver alkotójára nem terjed ki. A munkaviszonyban álló szerző ezért jól teszi, ha szerződés kötésével gondoskodik érdekeinek védelméről.
b) A szoftverre vonatkozó vagyoni jogait az önállóan alkotó szerző is átruházhatja másra (ez áll a számítógépi programhoz nem tartozó adatbázisra is). Amennyiben a szerző a szoftvert önállóan dolgozza ki, kétféle lehetősége van:
- a szoftverre felhasználási szerződést köt,
- a szoftverhez kapcsolódó vagyoni jogait szerződéssel másra (természetes személyre) ruházza át.
1. A felhasználási szerződésnek két esete van, aszerint, hogy az a jövőben elkészítendő, vagy már kész szoftverre vonatkozik-e.
Az első helyen említett felhasználási szerződésben az adott körülményekhez képest meg kell határozni, hogy a szerző milyen szoftver elkészítésére vállalkozik és annak milyen célra kell alkalmasnak lennie. Fontos, hogy ezt a szakmai szabályai szerint kellő pontossággal, a kipróbálás módjára is kiterjedően tegyék. A szerződés fontos feltétele lehet a teljesítés határidejének megjelölése is. A felek megállapodása a szerző egyéb szolgáltatásaira (pl. installálás, betanítás) is kiterjedhet. Ezekre azonban már nem az Szjt. hanem a Ptk. szabályai vonatkoznak.
Az Szjt. 49. §-a külön szabályozza az elkészített szoftver elfogadásának kérdését: A felhasználó a szoftver átadását követő két hónapon belül köteles a szoftver elfogadása, illetve kijavításának követelése felől nyilatkozni. Ha a nyilatkozat e két hónapon belül nem történik meg, a szoftvert elfogadottnak kell tekinteni. Az indokoltan követelt kijavítást a szerző köteles elvégezni. A kijavítás indokolatlan megtagadása miatt a felhasználó a szerződéstől díjfizetési kötelezettség nélkül elállhat. Ha a megkísérelt kijavítás nem sikerül és a szoftver a kijavítás után sem lesz rendeltetésszerű használatra alkalmas, ennek következményeit a szerző annyiban viseli, hogy csak mérsékelt összegű díjra tarthat igényt. A többi feltétel tekintetében nincs különbség a jövőben elkészítendő és a már kész szoftver között. A felhasználási szerződés két elengedhetetlen feltétele: a szoftver felhasználásának engedélyezése és a díjazás meghatározása.
A felhasználás engedélyezésének legfontosabb kérdése a felhasználás mértéke. Ennek legfontosabb szempontjai a következők:
- A felek megállapodhatnak a felhasználás kizárólagosságáról. Ebben az esetben a szerző a felhasználást senki másnak nem engedélyezheti (a kizárólagosság azonban csak a jövőre szól, a korábban megszerzett felhasználási jogot nem érintheti), sőt saját maga is csak akkor használhatja a szoftvert, ha ezt a szerződésben kiköti. A kizárólagosság kikötésének kifejezettnek kell lennie.
- Ha az engedélyezett felhasználás nem kizárólagos, azt korlátozni lehet terület, időtartam, mérték és mód szerint.
A konkrét szerződésekben földrajzi terület megjelölése ritkán szerepel. Inkább azoknak a cégeknek, cégcsoportoknak megjelölése szokásos, amelyeknek számítógépein a szoftvert használni szabad. Gyakori olyan kikötés is, amely a számítógépek, terminálok, munkahelyek számának meghatározásával korlátozza a felhasználás terjedelmét, illetve az ennél szélesebb körű felhasználást további díjazáshoz köti.
Az időtartamot a felek a díjazással összefüggésben szokták korlátozni azzal, hogy azon túl a használat feltétele a díjazásban való újabb megállapodás. Arra az esetre, ha a felek a felhasználás korlátairól nem állapodnak meg, az Szjt. 43. §-ának (4) és (5) bekezdése szerződést pótló szabályozást ad. A földrajzi kiterjedés Magyarország területe lesz, az időtartam a szakmai szokásokhoz igazodik, a módot és a mértéket pedig a szerződés célja határozza meg. A felhasználó (még akkor is, ha kizárólagos használat illeti meg) a felhasználás további engedélyezésére csak akkor jogosult, ha a szerzővel kifejezetten így állapodott meg. Ha a felhasználó jogtalanul tovább engedélyezi a használatot, vagy lehetővé teszi, hogy a szoftverhez más is hozzáférjen, a szerzőt megillető díjért a jogtalan felhasználóval együtt egyetemlegesen felel. A szerződésekben gyakori ezért a titoktartásra vonatkozó kikötés, másolat készítésének és terjesztésének megtiltása. A díjazásnak többféle módja lehetséges. Megállapodhatnak például a felek egyszerre vagy időszakonként fizetendő díjban, de köthetik azt a felhasználás terjedelméhez is.
A felhasználási szerződésnek fontos kérdése lehet a később szükségessé váló módosítások elvégezése, a szoftver "karbantartása". A felek megállapodásának hiányában az Szjt. 59. §-a e téren a felhasználót széles körű jogosítványokkal ruházza fel: a szoftvernek a felhasználási szerződésen alapuló rendeltetésével összhangban jogosult az átdolgozásra, feldolgozásra, a fordításra és minden olyan módosításra, amely a rendeltetésszerű használathoz - saját részére - szükséges.
2. Amennyiben a szerző bárki mással vagyoni jogainak átruházásáról köt szerződést, kizárólag a vagyoni jogokat megszerző személy lesz jogosult a szoftver használatára és hasznosítására. Ő engedélyezheti mindenki másnak a felhasználást és szedheti az ezért járó díjat, másolhatja, többszörözheti, terjesztheti a szoftvert. Az ő joga - és feladata - a szükséges változtatások elvégzése, sőt saját belátása szerint szabadon átdolgozhatja, átalakíthatja a szoftvert.
Az átdolgozásnak egyedül a szerző személyéhez fűződő jogok szabnak határt: nem szabad a művet úgy eltorzítani, hogy az a szerző becsületét vagy hírnevét sértse. Sértheti például a szerző hírnevét, hogy az ő nevén ismertté vált szoftvert súlyos hibával dolgozzák át, vagy egy játék szoftver átalakításával megsértik a közízlést vagy a közerkölcsöt. A szoftverhez fűződő vagyoni jogok átruházása polgári szerződéssel történik, amelyre a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Történhet az átruházás visszterhesen pénzbeli ellenszolgáltatás fejében, vagy ingyenesen az ajándékozás módjára is. A felhasználói szerződést az Szjt. 45. §-ának (1) bekezdése értelmében írásba kell foglalni; az írásbeliség hiányában a felek megállapodása érvénytelen. A vagyoni jogok átruházásáról szóló szerződéssel szemben sem az Szjt. 9. §-ának (6) bekezdése, sem 58. §-ának (3) bekezdése ilyen követelményt nem támaszt, azonban a felek - saját érdekükben - jól teszik, ha ragaszkodnak a szerződés írásba foglalásához. Végül megemlítjük, hogy van olyan eset, amely az első pillantásra valóban a szoftver adásvételének látszik. A kereskedelmi forgalomban is kaphatók műpéldányon (pl. lemezen) rögzített szoftverek (ún. tömegszoftverek), amelyekhez a vevő a műpéldány megvásárlásával jut hozzá. Adásvételről azonban csak maga a puszta műpéldány tekintetében lehet szó, annak megvásárlásával a vevő a rajta rögzített szoftver felhasználására szerez jogot. Ehhez az Szjt. 60. §-ának (5) bekezdése annyi engedményt ad, hogy a műpéldány kereskedelmi forgalomban való megszerzése esetén elengedi a szoftver felhasználására vonatkozó szerződés írásba foglalását. A vevőt a szoftver tekintetében a felhasználói jogok illetik meg, ezért a magánhasználaton túlmenően másolatot - például eladás vagy egyéb forgalomba hozatal céljából - nem készíthet. ■
Visszaugrás
