Megrendelés
Jegyző és Közigazgatás

Fizessen elő a Jegyző és Közigazgatásra!

Előfizetés

Hoffman István: A közterületek és közutak hasznosításával kapcsolatos általános kérdések[1] (Jegyző, 2016/5., 23-25. o.)

Az önkormányzati vagyongazdálkodással kapcsolatos kérdések a magyar jogi szakirodalomban viszonylag szűkebb teret kaptak. A jogtudományi szempontú vizsgálatoknál fontos korlátot jelentett, hogy a kérdések megválaszolásához egyaránt jó magánjogi és közjogi ismeretekkel kellett rendelkezni. Az igazgatástudományok körében szintén fontos problémát jelentett, hogy a jogi és a közgazdasági ismeretekre is szükség volt a kérdések megválaszolásához. Mindeközben az önkormányzati vagyon - a több körben lejátszódott államosítások ellenére is - jelentős, több ezer milliárd forintos nagyságrendű, így a kérdés mégsem elhanyagolható.

Az önkormányzati vagyonon belül különösen jelentős szerepet töltenek be a közterületek és a közutak. A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvt.) vonatkozó rendelkezései alapján ezek a vagyonelemek az önkormányzati törzsvagyon forgalomképtelen, kizárólagosan önkormányzati tulajdonba tartozó elemei közé tartoznak, így azokról az önkormányzat - mindaddig, amíg közterületnek minősülnek - nem tud rendelkezni. A törzsvagyoni jellegre figyelemmel a következőkben először áttekinteném a közút és közterület fogalmi kérdéseit, a két fogalom elhatárolását, a közutak és a közterületek létesítésének szabályait. Ezt követően külön vizsgálnám a közút és a közterület hasznosításának általános kérdéseit.

A közút és a közterület fogalma

A közút és a közterület fogalmát jogszabályok határozzák meg, azonban a jogszabályi definíciókból azt vezethetjük le, hogy a közterület tekinthető a tágabb fogalomnak, ugyanis a közút lényegében a közterület része. A közterület fogalmát az Étv. 2. § 13. pontja határozza meg, ennek megfelelően közterület a "közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván." Az Étv. 2010-es módosítása nyomán a törvény 54. § (4) bekezdése meghatározza a közterület rendeltetését, eszerint az 1. a telkek térbeli kapcsolatának, megközelítésének, 2. a közúti és gyalogos közlekedés (út, járda stb.), 3. a kikapcsolódás, a szórakozás, a sporttevékenység, a szabadidő-eltöltés, 4. a felvonulás, a gyülekezés, a közösségi megnyilvánulás, 5. szobor elhelyezésének, emlékhely kialakításának, művészeti alkotások elhelyezésének, 6. a közművek elhelyezésének, 7. zöldfelületek kialakításának a biztosítása. Így az Étv. 54. § (4) bek. b) pontja alapján a közlekedést célzó helyi közutak - és részben az önkormányzat közforgalom számára nyilvános magánútnak minősülő útjai is - a közterület részét képezik. Tehát a helyi közutak sajátos közterületnek tekinthetőek.

A közterület meghatározásával kapcsolatban az Étv. és annak végrehajtási rendeletei a közterület alakításáról rendelkeznek. Az Étv. 30/E. §-a alapján közterület-alakítási terv készíthető, amelyet a települési önkormányzat képviselő-testülete hagy jóvá. A fentiekre figyelemmel a terv elkészítése nem kötelező, arra csupán lehetősége van a képviselő-testületnek. Mivel az Étv. nem ír elő rendeleti formát, s a kialakítási tervből közvetlen jogok és kötelezettségek nem fakadnak, hiszen az a különféle településrendezési eszközökből fakad, így ezt a tervet határozati formában kell elfogadnia a képviselő-testületnek. A településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet a terv tartalmával kapcsolatban kimondja, hogy az legalább a településszerkezetileg, forgalom-technikailag vagy településképi szempontból együtt kezelendő közterületekre készül, és az érintett közterületszakaszt határoló telkek határáig érvényesíthető. Ez a terv mindezeken túl a vonatkozó településrendezési eszközökkel összhangban készül, és a legalább 1:500-as méretarányú tervlapból és a közterület-alakítás leírásából áll.

A közterületeket a különféle településrendezési tervek és az ezek alapján hozott hatósági döntések nyomán definiálhatjuk. A fentiekre figyelemmel a közterületek körét az ingatlan-nyilvántartás határozza meg. A települési közterületekről - tekintettel az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről szóló 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendeletre - a települési önkormányzatnak naprakész nyilvántartással kell rendelkeznie. Azonban az ingatlan-nyilvántartás közhiteles jellegére figyelemmel vita esetén egyértelműen az ingatlan-nyilvántartásban rögzítetteket kell alapul venni. Amennyiben az hibás, az ingatlan-nyilvántartási jogban meghatározott orvoslási eszközöket kell alkalmazni, vagy ha arra nincsen mód, akkor magánjogi (tulajdoni) pert kell lefolytatni.

A közutakkal kapcsolatban a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) csak annyit rögzít, hogy ezeket közútnak kijelölték. Ezzel kapcsolatban jeleznünk kell, hogy a Kkt. 47. § 12. pontjára figyelemmel a közút részének kell tekinteni annak határaként az útnak a - a kiemelt szegélyt, az útpadkát, a rézsűt, az út víztelenítését szolgáló árkot, csatornát, más vízelvezető létesítményt is magában foglaló - külső szélét. Így alapvetően

- 23/24 -

e körben is az ingatlan-nyilvántartásra mint közhiteles nyilvántartásra kell építeni, ezek alapján lehet megállapítani, hogy mi minősül közútnak.

A fentiekre figyelemmel a közút a közterület része, azonban - ahogy a későbbiekben részletesebben is bemutatjuk - a közút használatára nézve sajátos szabályokat kell alkalmazni, azok eltérnek a közterület-használat általános szabályaitól. Így kulcsfontosságú kérdés, hogy mi minősül közútnak és mi minősül (egyéb) közterületnek. A kérdés elhatárolása látszólag egyszerű, ugyanis az ingatlan-nyilvántartásban elvileg egyértelműen ki kell jelölni a közutakat. Azonban a gyakorlatban több esetben előfordul, hogy az ingatlan-nyilvántartás nem tartalmaz pontos határvonalat a közút és az egyéb közterület között. Ebben az esetben a kérdés nem tisztázott megfelelően, ezért kialakulhat belőle jogvita is. Ilyen jellegű jogvita azonban még nem került a felsőbíróságok elé, így az ezekben az esetekben alkalmazandó elhatárolási elvek még nem jegecesedtek ki a gyakorlatban.

A következőkben a közút és a közterület hasznosításának általános kérdéseit vizsgálom meg.

A közút és a közterület hasznosításával kapcsolatos általános kérdések

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére