2012. április 15-ét követően a helyi önkormányzatok képviselő-testületei önkormányzati rendeletben határozhattak meg és szankcionálhattak egyes, általuk definiált tiltott, közösségellenes magatartásokat. A Mötv. és az új Sztv. az önkormányzati jogok rendszerét alapvetően átalakította, ugyanakkor 2012. november 12-ig mégsem volt egyértelmű az a normarendszer és jogalkotási keret, amelyben az önkormányzatok gyakorolhatták az új jogosítványaikat.
A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (új Sztv.) értelmében a települési (kerületi) önkormányzatok 2012. április 15-ét követően elveszítették azt a jogosultságukat, hogy rendeletben nyilvánítsanak szabálysértéssé egyes magatartásokat. Az új szabálysértési törvény hatálybalépésével az önkormányzatok elveszítették továbbá azt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 54. § (6) bekezdésben foglalt felhatalmazásukat is, hogy a közterületek rendeltetésszerű használatának szabályait megállapító rendeleteket alkossanak. A helyi önkormányzatok számára azonban a jogalkotó új közrendvédelmi lehetőséget biztosított. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) 51. § (4) bekezdésében, illetve a 143. § (4) bekezdés e) pontjában foglaltak értelmében ugyanis 2012. április 15-ét követően a helyi önkormányzatok képviselő-testületei önkormányzati rendeletben határozhattak meg és szankcionálhattak egyes, általuk definiált tiltott, közösségellenes magatartásokat (ún. "kirívóan közösségellenes magatartásokat").
Mindez azt jelentette, hogy a Mötv. és az új Sztv. az önkormányzati jogok rendszerét alapvetően átalakította, ugyanakkor mégsem volt egyértelmű az a normarendszer és jogalkotási keret, amelyben az önkormányzatok gyakorolhatták az új jogosítványaikat.
Ez a helyzet nem csak jogtechnikai, hanem eljárásjogi szempontból is számos megválaszolatlan problémát hordozott magában. Egyrészt a valóban jól körülhatárolt, megfelelő garanciák nélküli, széles körű szankcionálásra adott felhatalmazás veszélyeztethette a jogállamiság elvét és a jogbiztonság követelményét, másrészt az sem volt egyértelmű, hogy az önkormányzatok mely magatartásokat nyilváníthatnak "közösségellenes magatartásnak". Nem volt egyértelmű az sem, hogy pontosan milyen eljárási garanciák mellett kerülhet sor a felelősségre vonásra és alkotmá-
- 14/15 -
nyosan aggályos elemnek számított az is, hogy a minél szélesebb körű bírságolásban az önkormányzatok maguk is érdekeltté válhattak.
E tekintetben rendkívül nagy felelősség hárult a települési szintű jogalkotás feletti törvényességi őrködést ellátó jegyzőkre és - természetesen - a kormányhivatalokra. Hiszen önmagában az a törekvés, hogy egy közösség saját normarendszerét kívánja érvényesíteni a tagjai vonatkozásában, nem minősíthető sem jogellenesnek, sem aránytalannak. Egyre több település képviselő-testületi dokumentumai utaltak viszont olyan álláspontra, hogy nem lehetőségként, hanem a képviselő-testület - a helyi közösség védelmét szolgáló - kötelezettségeként értelmezte a rendeletalkotásra felhatalmazást adó jogszabályhelyi előírásokat.
Annak ellenére, hogy nem telt el hosszú idő a rendeletalkotásra felhatalmazást adó jogszabályhely hatálybalépése óta, a települési és kerületi önkormányzatok képviselő-testületei által megalkotott tiltott, közösségellenes magatartások szankcionálását célzó rendeletek elkészítése során gyakori típushibákat követtek el a jogalkotók.
A helyi önkormányzati rendeletek egy részénél ilyen típushibaként jelentkezett a felhatalmazó rendelkezések összhangjának hiánya. Az általános tapasztalat az volt, hogy a rendeletalkotásra felhatalmazást biztosító jogszabályhelyeket többnyire pontosan jelölték meg a jogalkotók, ugyanakkor arra is volt példa, hogy nem releváns, vagy már hatályon kívül helyezett jogszabályhelyekre hivatkoztak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyes rendeletek bevezető rendelkezéseiben széles spektrumát találjuk a felhatalmazó jogszabályokra történő hivatkozásoknak. Jellemzően a Mötv. 51. § (4) bekezdését és 143. § (4) bekezdés e) pontját, a 146/A. §-t, az Sztv. 254. § (2) bekezdését, az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdését, valamint ennek a) és e) pontjait, továbbá a (3) bekezdést jelölik meg a rendeletalkotás alapjaként, de arra is van gyakorlat, hogy a Ket. 94/B. § (1) bekezdését, a "régi Ötv." 16. § (1) bekezdését, valamint ugyanezen jogszabály 8. § (1) bekezdését jelölik meg.
A területi és a személyi hatály rendszere sem volt átlátható minden település jogalkotási gyakorlatában. Ez azt jelentette, hogy a rendeletek meglehetősen változatos módon határozták meg - amennyiben erről egyáltalán rendelkeznek - a jogszabály területi és személyi hatályát. A rendeletanyag egy részéből teljesen hiányoztak az erre vonatkozó fordulatok, míg azon települések esetén, ahol a jogalkotó kísérletet tett a hatály megjelölésére, többféle, egymásnak is ellentmondó gyakorlattal lehetett szembesülni. Elterjedt megoldás volt például az, hogy a normaszöveg szerint a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet is az eljárás alanya lehet, míg volt olyan település, ahol csak azt a természetes személyt vonták eljárás alá, aki a település közigazgatási területén belül követte el a jogsértést, meghaladta a 14. életévét, és nem állt cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt, továbbá minimum gondatlanság terhelte.
Az sem tűnt ki egyértelműen egyes rendeletekből, hogy pontosan mely magatartások azok, amelyek közösségellenesnek, illetve kirívóan közösségellenesnek, ezáltal tiltottnak minősülnek az adott településen. Ez azt jelenti, hogy a rendeletek többségében a helyi jogalkotó a saját hatáskörében eljárva próbált általános definíciót, elhatárolási ismérveket megadni annak érdekében, hogy az e rendeletekkel érintett magatartások miben különböznek a szabálysértési vagy a büntetőjogi kódexben nevesített normasértésektől. E kísérletek eredményeként a legváltozatosabb jogtechnikai megoldások születtek.
Egyes településeken például azokat a magatartásokat tiltották rendeletileg, amelyek "a társadalmi együttélés helyi normáit sértik, a közösségi együttélés szabályaival ellentétesek és amelyeket a képviselő-testület tiltott, kirívóan közösségellenesnek minősített", míg más települések esetében arra is kitért a jogalkotó, hogy ezen magatartások nem veszélyesek a társadalomra, ezért szabálysértésnek vagy bűncselekménynek nem minősülnek. Rendszerint arra vonatkozó utalást is tartalmaztak a rendeletek, hogy nem alkalmazhatóak azon magatartási szabályok megsértése esetén, amelyeket magasabb szintű jogszabály bűncselekménynek vagy szabálysértésnek minősít, vagy más módon szankcionál. Rendkívül csekély volt viszont azon normák száma, amelyek a mulasztással is megvalósítható cselekményekre is kiterjesztették a rendeletek hatályát, ugyanakkor nem felelt meg a jogbiztonság követelményének az a szabályozási metodika sem, amely szerint tiltott, közösségellenes magatartás "az, amit ez a rendelet annak minősít."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
