Ezen dolgozat célja a köztestületek általános jellemzésén keresztül bemutatni a régi történelmi múltra visszatekintő kézjogi kamarákat. Azokat a kamarákat, melyek a szocializmus éveiben eltűntek a mindennapi élet porondjáról, s melyeknek visszaállítása és felvirágoztatása alapvető feltétele egy modern demokratikus állam működésének. A közjogi kamarákon belül elsősorban a közjegyzői hivatás, mint szellemi szabadfoglalkozás és a hivatás gyakorlóinak érdekképviseletét és állami ellenőrzését biztosító közjegyzői kamara bemutatása áll a dolgozat középpontjában. A téma aktualitása elsősorban abból ered, hogy a tavalyi évben a parlament elfogadta a közjegyzői törvény módosítását, mely az igazságszolgáltatás "reformjával" összhangban a közjegyzői hivatás gyakorlásának feltételeit is a megváltozott követelményeknek és a kor színvonalának megfelelően rögzíti.
Már az 1989-es alkotmányozási folyamat során is felvetődött, hogy a területi alapon szervezett önkormányzatok mellet léteznek egyéb szakmai, foglalkozási csoportokat átfogó szervezetek, melyek rendelkeznek bizonyos önkormányzati jogokkal, s jogszabályi felhatalmazás alapján közhatalmi jogosítványok birtokában közfeladatokat látnak el. Ezért mindenképp indokolt volt a közjogi önkormányzatok átfogó szabályozása, az önkormányzati jogok egységes alkotmányos rögzítése. Ez volt az az időszak, amikor a törvényhozás számos ilyen jellegű önkormányzatot intézményesített, többek között újraszabályozta az ügyvédi kamarákra vonatkozó rendelkezéseket, létrehozta a dolgozat témájának középpontjában álló közjegyzői kamarákat vagy az azóta számos vitát kiváltó biztosítási önkormányzatokat a társadalombiztosítás területén, és tervbe vette a különböző szakmai kamarákról szóló további törvények előkészítését is.
A törvényjavaslatokban és tervezetekben szükségszerűen mind gyakrabban bukkan fel a szervezetek jogállásának meghatározására egy régen feledésbe merült fogalom, a köztestület kategóriája. A folyamat betetőzéseként értékelhető a Polgári Törvénykönyv módosításának tervezete, mely 1992 végére készült el, s mely a jogi személyek között ismét helyet kíván adni a köztestületeknek.
Nagyító alá véve az elkészült tervezeteket, zavarba ejtő volt azonban az a sokszínűség, amely a tagsági viszonytól kezdve az ellátott közfeladatokon át az önkormányzati jogosítványokig az egyes köztestületeknél jelentkezett. A törvénykezési vitákban és a publicisztikában a köztestületekre vonatkozó számtalan elnevezés, a közjogi önkormányzatoktól a szakmai funkcionális testületekig, mind-mind ezt a bizonytalanságot erősítette.
A jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv megfogalmazása szerint "A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület e tagságához, illetve a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy." A köztestületi önkormányzatok tehát közfeladatot látnak el, éspedig olyan közfeladatot, amelyet az államnak - amennyiben az adott feladatra nem hoznának létre köztestületi önkormányzatokat - az államigazgatási szervek útján kellene ellátni.
A köztestületi önkormányzatok között kiemelkedő helyet foglalnak el a gazdasági és szakmai kamarák, melyekből ez idő szerint 16 működik Magyarországon.
A kamara tagsági viszonyon alapuló személyegyesülés, mely az alapvető rendeltetése szerinti feladatokban érintett személyeket, az érdekelteket fogja át. Ebből következik, hogy a kamarák nagy része, az ún. közjoga kamarák a tagok kötelező társulásai, a foglalkozás, hivatás gyakorlására kizárólag a kamara tagjai jogosultak.
A szellemi szabadfoglalkozások a kamarák létrejöttének hátterét jelentik. A közjogi kamarák létrejöttének legfontosabb feltétele, hogy létezzen egy olyan hivatásrend, amelynek tagjai felismerik, hogy azonos vagy hasonló képzettségűk és foglalkozásuk révén olyan közös érdekekkel rendelkeznek, melyeket más foglalkozási csoportokkal, esetleg magával az állammal szemben érvényesíteni kívánnak.
Az állam ugyancsak érdekelt abban, hogy ezek a foglalkozási ágak rendeltetésszerűen működjenek és a mindennapok sűrűjében is kifogástalanul eleget tegyenek rendeltetésüknek, az ügyfelek "kiszolgálásának". Az ügyfél és a közérdek védelme az állam kötelességévé teszi ezen hivatásgyakorlók tevékenységének ellenőrzését, melyet az állam az ellenőrzéshez nélkülözhetetlen tapasztalattal, ismeretséggel és a szükséges szaktudással rendelkező állami hálózat vagy hivatal kiépítésével is megoldhatna. Ennél azonban sokkal egyszerűbb és célszerűbb szakértőket, mégpedig az adott foglalkozás gyakorlóit bevonni az ellenőrzésbe, úgy, hogy a kényszertagság eszközéhez nyúlva létrehoznak egy őket tömörítő szervezetet, a kamarát. Az állam feladata csak a felügyeletet ténylegesen ellátó választott szervek működésének felügyelete marad.
A kamarák közjogi feladatai között kell megemlíteni a hivatás gyakorlására, a tagok tevékenységére és magatartására vonatkozó szabályok megalkotását, melyhez természetesen maga a kar rendelkezik a legteljesebb szakértelemmel és tapasztalattal.
A rendszerváltást követően a jogállami berendezkedés és a piacgazdaság igényeit az állami közjegyzőség adottságai nem elégítették ki. Magyarország európai integrációja a szabadfoglalkozású, ún. latin típusú közjegyzői szervezet felállítását tette indokolttá.
A közjegyzőkről szóló törvény létrehozta a közjegyzőség korszerűsített intézményét, megadta a feladatok ellátásához szükséges közjogi felhatalmazást, és pontosan szabályozta a közjegyzők működését és hatáskörét. A közjegyzők szervezetére és eljárására vonatkozó szabályokat egyetlen jogszabályban, törvényi szinten foglalták össze.
A szabadfoglalkozású közjegyzői intézmény rendeltetésszerű működésében, a közjogi jellegű jogosítványok megfelelő gyakorlásában az állam és a közösség egyaránt érdekelt. Ezért a közjegyzőket a törvény kamarai szervezetben fogja össze, és a kamarára hárítja a szervezet belső igazgatásának feladatait, az állami feladatok végrehajtásának ellenőrzését pedig a kötelező tagság révén biztosítja. Ez az indoka annak, hogy a közjegyző foglalkozásának gyakorlására nem a kamarai tagság elnyerésével szerez jogot, hanem magával az igazságügy-miniszter kinevezésével automatikusan létesül a kamarai tagság. A közjegyzői állások számának pontos behatárolása, a székhely és az illetékesség területileg kötött jellege a közjegyzőkre háruló igazságszolgáltatási feladatok zavartalan ellátását hivatott biztosítani.
A közjegyzőkről szóló törvény kimondja, hogy a közjegyzők önkormányzattal rendelkeznek, ezen önkormányzati szervek a területi közjegyzői kamara, a területi kamara elnöksége és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara.
A törvény rendelkezései között is első helyen szerepel, hogy az önkormányzat elsődleges feladata a közjegyzői kar érdekének és tekintélyének védelme, valamint a rájuk vonatkozó jogszabályok előkészítésében való közreműködés. Ez utóbbi magában foglalja a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályalkotás kezdeményezését, az ilyen jogszabállyal kapcsolatos észrevételezés, véleményezés jogát.
"A területi közjegyzői kamara köztestület, amelyet az ugyanazon területi kamara illetékességi területére kinevezett közjegyzők, illetve a kamarai névjegyzékbe bejegyzett közjegyzőhelyettesek és -jelöltek alkotnak." A jogszabály-módosításhoz kötődik a kamara köztestületté nyilvánítása, és a közjegyzőjelöltek kamarai tagsága, aki a kamarai névjegyzékbe történő bejegyzéssel válik a területi kamara tagjává. A Magyar Köztársaság területén 5 területi kamara működik: Budapest, Győr, Miskolc, Pécs, és Szeged székhellyel. A területi kamara fő feladatai között szerepel a területi kamara elnökségének és elnökének megválasztása és visszahívása, a kamarai hozzájárulások meghatározása, az éves költségvetéssel kapcsolatos tevékenység ellátása, a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának a közjegyzők helyzetéről, szervezetéről és a jogszabályok tervezetéről történő tájékoztatása, a szervezeti és működési szabályzat megállapítása, valamint szociális és jótékonysági alapok létrehozása.
A területi kamara elnöksége a területi kamara elnökéből és 10 tagból áll. A korábbi szabályozástól eltérően ha a területi kamara tagjainak száma a 80 főt meghaladja, az elnökségnek 11 közjegyző és 3 közjegyzőhelyettes tagja van. A módosítás tehát a nagyobb létszámú területi kamarákkal is számol, és eltérést enged a korábbi szabályozás alól, mely az elnökség tagjai között az elnök közjegyzőt 7 közjegyzőtagot, és 3 közjegyzőhelyettest sorolt fel. Az elnököt és a tagokat a kamara titkosan választja. A közjegyzőhelyettest kivéve - aki egy évig lehet a kamara tagja - a tagok megbízatása három évre szól. A területi kamara elnökének feladata a területi kamarának és elnökségének képviselete, valamint ő gondoskodik a területi kamara és a területi elnökség határozatainak előkészítéséről és végrehajtásáról.
A közjegyzői önkormányzat országos szerve a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, amelyet a Magyar Köztársaság területi kamarái alkotnak, és amelynek székhelye Budapesten van. A közjegyzői törvény módosítása az országos kamarát is köztestületként definiálja. Fő feladataként jelöli meg a közjegyzői karnak és szervezeteinek képviseletét. Az országos kamara többek között jogszabályokat kezdeményez, meghatározza a területi kamarák anyagi hozzájárulását, a kamara költségvetését, szociális és jótékonysági intézményeket tart fenn, képviseli a közjegyzőket, egyeztetéseket végez, szakvéleményt ad, statisztikai adatszolgáltatást végez. A módosítás új feladatként utalta az országos szerv hatáskörébe olyan központi nyilvántartások létrehozásának lehetőségét, mint a végintézkedések országos nyilvántartása, a zálogjogi nyilvántartás és a jogerős fegyelmi határozatok nyilvántartása, a bizalmi őrzésből eredő károk megtérítésének fedezésére alap létrehozása vagy felelősségbiztosítás kötése, valamint azt a bekezdést, melynek értelmében a hatáskörébe utalt feladatok ellátásához közjegyzői hozzájárulás fizetésére kötelezheti a közjegyzőt. Az országos közjegyzői kamara számos kérdésben iránymutatást ad ki: a magatartási szabályokról, az önkormányzat működéséről, a közös irodák működésének feltételeiről, a közjegyzői nyilvántartásokról, az adatszolgáltatásról, a közjegyzői díjszabás alkalmazásáról, az őrzésben lévő dolgok kezeléséről, a közjegyzőjelöltek és -helyettesek szakmai képzéséről, valamint a közjegyzőkkel szemben támasztott követelményrendszerről és továbbképzésről.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara szervei a választmány, az elnökség, az elnök és a számvizsgálók.
A választmány a területi kamarák által választott 4-4 közjegyzőből és 1-1 közjegyzőhelyettesből, valamint a területi kamarák elnökeiből áll, akiknek megbízatása 3, illetve 1 évre szól. A választmánynak jogában áll minden olyan kérdésben határozni, amely más szerv részére nincs fenntartva. A választmány választja meg az országos elnököt, annak 2 helyettesét, a pénztárost, valamint 3 elnökségi tagot.
Az országos elnökség intézi azokat az ügyeket, amelyekben az országos elnök önállóan nem intézkedhet, továbbá a módosítás értelmében elbírálja a területi elnökség határozata ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket.
Az országos elnök képviseli az országos kamarát, annak választmányát és elnökségét, vezeti ezek üléseit, gondoskodik határozataik előkésztéséről és végrehajtásáról, irányítja az országos kamara gazdálkodását, az egyszerű vagy sürgős ügyeket önállóan intézheti.
A számvizsgálók feladata az országos kamara gazdálkodásának, pénzügyi nyilvántartásának és költségvetési beszámolójának ellenőrzése. A választmány tagjai közül egy közjegyzőt és egy közjegyzőhelyettest választ számvizsgálóvá.
Az országos kamara szervezeti és működési szabályzatot készít, amelyben saját szervezetét, működési rendjét, és gazdálkodását, a területi kamarákkal és a területi elnökséggel összefüggő jogait, valamint kapcsolattartásuk rendjét rögzíti. Iránymutatásait és szervezeti, működési szabályzatát 30 napon belül köteles az igazságügy-miniszternek bemutatni. Ezen kötelezettségéhez szervesen kapcsolódik az igazságügy-miniszter törvényességi felügyelete.
1999. május 4-én a Parlament elfogadta a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról szóló 1999. év XLIV. törvényt, melynek legtöbb rendelkezése 1999. augusztus 1. napjával, egyes, főleg az önkormányzatokat érintő rendelkezései pedig 2000. január 1. napjával lépnek hatályba. A Novella a közjegyzői önkormányzatokat érinti a leginkább, számos új feladatot telepít rájuk, és figyelmet szentel a területi és országos kamarák közti szorosabb együttműködés elkerülhetetlenségére.
A közjegyzői törvény módosítását elsősorban az 1997. évi LXLI. törvény megszületése tette indokalttá, mely a bíróságok igazgatását új alapokra helyezte. A törvény jelentős újítása, hogy a bíróságok felett a felügyeletet és az igazgatási feladatokat már nem az igazságügy miniszter, hanem egy új önkormányzati szerv, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács gyakorolja. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke a Tanács tagjainak sorából kimaradt, így megszűnt annak a lehetősége, hogy a bírósági és közjegyzői szervezet között a kívánt közvetlen kapcsolat fennmaradjon. Rendezni kellett tehát azt az ellentmondást, melyet a korábban fennálló egységes igazságügy miniszteri irányítás megszűnése eredményezett és a Novellát erre tekintettel kellett megalkotni. Elsőként a bíróságok hatáskörébe tartozó feladatok kérdését kellett rendezni. Nyilvánvaló volt, hogy közjogi jellegű igazgatási hatásköröket kizárólag az igazságügy-miniszter láthat el, így az ő feladata például a közjegyzői szolgálat keletkezésével és megszűnésével kapcsolatos döntések meghozatala. A módosítás értelmében közjegyző a közjegyzői esküt nem a székhelye szerint illetékes fővárosi, illetőleg megyei bíróság elnöke, hanem a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke előtt teszi le. Más, korábban megyei bírósági elnöki feladatkör ellátására a területi kamara elnöke tűnt a legmegfelelőbbnek. Így például a helyettes-kirendeléssel kapcsolatos feladatok esetében. Egyes feladatok természetesen a fővárosi, megyei bíróság elnökénél maradtak. A közjegyző eljárásának törvényességét továbbra is a bíróság elnöke felügyeli, a közjegyző működésének vizsgálatát indokolt esetben bármikor elrendelheti. Fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén a megyei bíróság elnöke, illetve a területi elnökség tesz feljelentést a fegyelmi bíróság elnökénél. Mindez azzal indokolható, hogy ezen eseteknél az ítélkezéssel kapcsolatos bírósági jelleg dominál és nem szervezeti felügyeletről vagy igazgatásról van szó. A bírósági szervezeti törvénnyel függ össze az az új rendelkezés, mely a közjegyzői szolgálat megszűnését a bírákhoz és az ügyészekhez hasonlóan 70. életév betöltéséhez köti. A módosítás a korhatár bevezetésével az egyén, az önkormányzat és az utánpótlás érdekeit egyaránt szolgálja, hiszen biztosítja a szolgálat megszűnésének tervezhetőségét.
A bírósági szervezeti törvénnyel egyidejűleg elkészült az új ügyvédi törvény tervezete is, amely a közjegyzői törvény módosítását tovább sürgette. A törvény az ügyvédi foglalkozás gyakorlásához a közjegyzői törvény követelményeinél jóval szigorúbb feltételeket támaszt. Szükségessé vált a közjegyzői kinevezés feltételeinek felülvizsgálata annak érdekében, hogy az mind a kinevezés módjában, mind a feltételek támasztásában összhangba kerüljön az igazságszolgáltatást érintő új törvények rendelkezéseivel. Ennek érdekében kívánatossá vált, hogy a közjegyzőhelyettesek és közjegyzőjelöltek felvételénél hasonló szabályok érvényesüljenek, mint az ügyvédi törvény értelmében az ügyvédek helyetteseinél és jelöltjeinél.
Az előzőekben ismertetett úgynevezett külső okok mellet olyan körülményekről is említést kell tenni, melyek magából a hivatás természetéből fakadóan, az elmúlt évek tapasztalatait összegezve jutottak el a módosítás elkerülhetetlenségének kérdéséhez.
Elsőként megoldást kellet találni az utánpótlás megfelelő felkészítésére és alkalmazására. A területi kamara tehermentesítése végett célszerűbbé vált az a megoldás, miszerint a jelöltek és helyettesek közjegyzővel álljanak munkaviszonyban. A közjegyzői szolgálat színvonalának megtartása pedig megkövetelte a kamara elnökségének formálisból valódivá váló döntési jogát a felvétel kérdésében.
A korábbi szabályozás kimondta, hogy a kamarai tisztségviselők két egymást követő alkalommal választhatók újra. Ez a korlátozás indokolatlan és célszerűtlen volt, hiszen értékes munkaerőtől fosztatta meg a kamarákat, ahol egy-egy elnökségi tag tapasztalatát, tevékenységét a jövőben is kiválóan lehetett volna hasznosítani.
A kamarák eddigi működése során kialakult egy olyan felfogás, amely a kamarai tisztség ellátását a hivatásból eredő megtisztelő kötelezettségként értékeli. Az előző szabályozásban szereplő "tiszteletdíj jár" kifejezéssel ellentétben az új megfogalmazás nem zárja ki a jövőre nézve a tiszteletdíj alkalmazását, de nem is teszi azt kötelezővé.
Az alkalmatlanságra vonatkozó szabályoknál is szükségessé vált a módosítás, miután nyilvánvaló, hogy a testi és szellemi fogyatkozás esetén kívül például szakmai és erkölcsi okok is kétségessé tehetik a közjegyző alkalmasságát az állás betöltésére.
A közjegyzői törvény módosítása változásokat hozott a közjegyzői kinevezés feltételeiben. Közjegyzővé az a büntetlen előéletű magyar állampolgár nevezhető ki, aki választójoggal és egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, a jogi szakvizsgát letette és legalább 3 évi közjegyzőhelyettesi gyakorlatot igazol. Új elemként került bevezetésre a kinevezés terén a választójoggal való rendelkezés követelménye, mely azt jelenti, hogy a jelölt nem állhat cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság, illetőleg közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya, továbbá jogerős szabadságvesztés büntetés vagy büntetőeljárásban jogerősen elrendelt kényszergyógykezelés alatt.
Eddig a kinevezés állam- és jogtudományi végzettséget követelt meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozás indokolta a szélesebb körben alkalmazható "egyetemi jogi végzettség" fogalom bevezetését.
A jogalkotó nem csak pozitív rendelkezés beépítését tartotta szükségesnek a törvényben, hanem a negatív rendelkezéseket tartalmazó bekezdések beiktatásával azt is felsorolja, hogy ki nem nevezhető ki közjegyzővé.
A szervezeti változásokkal függ össze, hogy a kinevezett közjegyző az esküt ezentúl a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke előtt teszi le.
A közjegyzői szolgálat keletkezése kapcsán ismertetett új szabályok értelemszerűen kihatással vannak a szolgálat megszűnésére is. Ennek értelmében nemcsak az állampolgárság, hanem a választójog megszűnése és a bíróságnak a foglalkozástól való eltiltást elrendelő jogerős ítélete is egyenesen vezet a közjegyzői szolgálat megszűnéséhez. Hasonló következményekkel bír az is, ha a közjegyzőt alkalmatlannak, esetleg érdemtelennek találják hivatása gyakorlására.
A megszűnésre vonatkozó rendelkezések több új ponttal is kiegészültek a Novellában. Immár a közjegyzőknél is bevezetésre került a hivatás gyakorlásának felső korhatárhoz kötése, hasonlóan a bírákhoz. Ennek értelmében a közjegyzői szolgálat megszűnik, amint a közjegyző 70. életévét betölti. Megszűnik a szolgálat akkor is, ha a közjegyzővel szemben szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztést vagy közérdekű munkát, gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt pedig végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki. A szolgálat megszűnéséhez vezet továbbá: A közjegyző kényszergyógykezelésének elrendelése a büntető eljárás során, az eskütétel elmulasztása, a közjegyző halála, a kinevezéskor fennálló összeférhetetlenség megszüntetésének elmaradása, vagy összeférhetetlenséget eredményező ok bekövetkezése a kinevezés után.
A módosítás egy új intézményt is nevesít: a közjegyzői szolgálat szünetelését. A közjegyző szolgálata szünetel, ha országgyűlési, helyi önkormányzati képviselőjelöltként, illetve polgármesterjelöltként nyilvántartásba vették. A szünetelés a választás befejezéséig, a közjegyző megválasztása esetén pedig a mandátum megszűnéséig tart. Szünetelés esetén tartós helyettest kell kirendelni.
A közjegyzőjelölt eddig a területi kamarával, ezentúl az alkalmazó közjegyzővel áll munkaviszonyban. Rá, valamint a közjegyzőhelyettesre is vonatkoznak azon kinevezési tilalmi okok, amelyek a közjegyzőkre. Az új szabályok szerint a közjegyzőt nem csak a foglalkoztatási kötelezettség terheli, hanem mind a jelölt, mind a helyettes gyakorlati képzéséről köteles gondoskodni.
A jogszabálymódosítás a területi közjegyzői kamarát köztestületként ismeri el, minden jogával és kötelezettségével együtt. A kamara tagjai közé soralja ezentúl a közjegyzőjelölteket is.
A módosítás számol a nagyobb létszámú kamarákkal is és ennek megfelelően bővíti a 80 főt meghaladó területi kamarák esetén az elnökség létszámát. Eltörli továbbá azt a korlátozást, mely szerint az elnökségi tagok legfeljebb két egymást követő alkalommal választhatók újra. Ennek oka a fentiekben már kifejtésre került. Pontosítja a területi elnökség feladatait, és leszögezi, hogy a területi elnökség csak akkor határozatképes, ha az ülésén az elnökön kívül legalább az elnökségi tagok fele megjelent.
A jogszabály a területi kamarához hasonlóan elismeri a Magyar Országos Közjegyzői Kamara köztestületi jellegét is. Az országos szervet a közjegyzői kar legfőbb szervének tekinti, melynek feladata a közjegyzői kar egészének és szervezeteinek képviselete.
A módosítás a kamara feladatai között új feladatként említi a Végintézkedések Országos Nyilvántartásának és a Zálogjogi Nyilvántartásnak a működtetését. A számítógépes adatrögzítés és hozzáférhetőség rohamos fejlődése tette lehetővé minden olyan végintézkedésre (végrendelet, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás stb.) vonatkozó adat és zálogjogi bejegyzés közvetlen rögzítését és lekérdezését, melynek létrehozásában a közjegyző közreműködött.
A jogokat és kötelezettségeket is kiegészíti a törvény: az országos kamara működteti a közjegyzői levéltárat és nyilvántartást vezet a jogerős fegyelmi határozatokról. 2000. január 1-jén lép hatályba az a rendelkezés, melynek értelmében az Országos Kamara alapot hozhat létre, illetve felelősségbiztosítást köthet arra az esetre, ha a közjegyző a pénz, értékpapír és értéktárgy bizalmi őrzésére vonatkozó szabályok megszegéséből eredő kárt a saját vagyonából nem tudja fedezni. Jogában áll továbbá a közjegyzőt olyan hozzájárulás fizetésére kötelezni, mely a törvényben vagy más jogszabályban hatáskörébe utalt feladatok ellátásához szükséges.
Az Országos Kamara ezentúl nemcsak a közjegyzők magatartásáról adhat ki iránymutatást. Az etikai kódex megalkotása megteremti annak lehetőségét, hogy a közjegyzőkkel, közjegyzőhelyettesekkel és közjegyzőjelöltekkel szemben támasztott követelményrendszert és továbbképzési lehetőségeket egységesen foglalja össze.
Jelentős újítás a perbeli jogképességgel egyébként nem rendelkező önkormányzati szerv perbelépésének megteremtése abban az esetben, ha az igazságügy-miniszter kéri a vitatott iránymutatás, szervezeti és működési szabályzat, illetve valamely határozat bírósági felülvizsgálatát.
A korábbi rendelkelések szerint az elnöki, elnökhelyettesi, illetőleg pénztárosi tisztség ellátásával tiszteletdíj járt, míg a jövőben a tiszteletdíj megállapítása lehetséges, de nem kötelező.
A közjegyzők működése feletti felügyelet megosztására az igazságügy-miniszter és a fővárosi, megyei bíróságok elnökei között a fentebb már ismertetett módon került sor.
A közjogi kamarák - mint az már a fentiekben kifejtésre került - két alapvető funkciót töltenek be. Egyrészt biztosítják a szakmai képviseletet és az érdekképviseletet, a hivatás tekintélyének védelmét, a tevékenységek jogszerűségének felügyeletét, a szakmai színvonal javítását. Ez a szabály valamennyi kamarai törvényben megfogalmazódik.
A közjegyzői önkormányzat a törvényben ráruházott jogok gyakorlásával és kötelességek teljesítésével képviseli és védi a közjegyzői kar érdekét és tekintélyét, közreműködik a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályok előkészítésében. A személy- vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói kamara érdekképviseleti funkciója részletesebben van megfogalmazva. A szakma tekintélyének biztosításán, a tevékenységet érintő jogszabályokról történő vélemény-nyilvánításon túl figyelmezteti a megbízók érdekeivel ellentétes tevékenységet folytató tagot és ezt nyilvánosságra hozza, megvizsgálja a tevékenységet folytatni kívánó egyéni és társas vállalkozásokat és azokat előzetes nyilvántartásba veszi, kezdeményezi a tagjai tevékenységéhez kapcsolódó biztosító egyesület létrehozását, konferenciákat, kiállításokat, vásárokat rendez, minősíti és felügyeli az itt történő megjelenést, hazai és nemzetközi jogi információkat gyűjt és ezekről tájékoztatást ad tagjainak, és a sort még tovább lehetne folytatni. A könyvvizsgálói kamara feladatai szintén részletesen kerültek megfogalmazásra, így többek között közvetlen kapcsolatot tart fenn számviteli szakemberek és adótanácsadók szakmai szervezeteivel. Az orvosi kamara valamennyi egészségügyet érintő jogszabály megalkotásában részt vehet, szakmai alkalmasság kérdésében véleményt nyilváníthat vezető beosztású orvosok megbízatása esetén, az orvosi tevékenység szervezeti vagy működési rendjét, az egészségügyi ellátást érintő fejlesztési terveket, irányokat érintő állami, egészségbiztosítási, helyi önkormányzati döntések meghozatalánál véleményezési jogot gyakorolhat. Összegzésképpen elmondható, hogy az érdekképviseleti funkciókat alapvetően az adott hivatás sajátosságai határozzák meg.
A közjogi kamarák másik lényeges rendeltetése, hogy az állami felügyelet rajtuk keresztül valósul meg. A közjegyzői kamarához hasonlóan az ügyvédi kamara felett is az igazságügy-miniszter gyakorolja a törvényességi felügyeletet. Az orvosi és gyógyszerész kamara törvényességi felügyeletét az egészségügyi miniszter látja el, míg az állatorvosi kamarát a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter felügyeli. A könyvvizsgálói kamara alapszabályát, önkormányzati szabályait és határozatait értelemszerűen a pénzügyminiszter vizsgálja. A miniszterek hatáskörében és feladatkörében lényeges eltérés nem található.
Az egyes közjogi kamarákat összehasonlítva a közjegyzőknél sajátos elvként érvényesül az a szabály, melynek értelmében a közjegyző a kinevezésével automatikusan a kamara tagjává válik. Ebben az esetben semmilyen külön kérelem benyújtására nincs szükség.
Szemben a közjegyzői törvény szabályozásával más kamaráknál a törvényben felsorolt feltételeknek megfelelő személyt kérelmére kell felvenni a kamara tagjai közé.
Az 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről a következőképpen szabályozza a kamarai tagság keletkezését: "Ügyvédi tevékenységet - az alkalmazott ügyvéd kivételével - az végezhet, aki a kamara tagja és az ügyvédi esküt letette. A kamara a tagjai közé felvett ügyvédet nyilvántartásba veszi, és igazolvánnyal látja el. A kamarába - kérelemre - ügyvédként fel kell venni azt, aki megfelel a következő feltételeknek: "A törvény nyolc feltételét nevesíti a kamarai tagságnak, ahol többek között szerepel a magyarországi lakóhely, a büntetlen előélet és az ügyvédi tevékenység folyamatos gyakorlására alkalmas irodahelyiség.
Az orvosi, állatorvosi és gyógyszerész kamarákra vonatkozó törvényekben a tagsági viszonyra vonatkozó fejezet első bekezdése nem fogalmaz ilyen egyértelműen: "A Kamara tagja lehet az, aki" a törvényben felsorolt feltételeknek megfelel. Csupán a második bekezdés teszi egyértelművé, hogy "azt a személyt, aki az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel, a kamara tagjai közé - kérelemre - fel kell venni."
A személy-, vagyonvédelmi és magánnyomozói kamaránál az adott tevékenység végzésére feljogosító engedély kézhezvétele után kell bejelentkezni a területi kamara tagjai közé.
A törvények valamennyi közjogi kamarát köztestületnek nyilvánítják.
Mint már korábban említettem, a közjegyzőknél öt területi kamara működik. A többi kamaránál - tekintettel a hivatásgyakorlók magas számára - a beosztás helyi-megyei szinthez igazodik. Területi és országos szervezettel rendelkezik például az ügyvédi, az állatorvosi, a gyógyszerész kamara, vagy a tervező- és szakértő mérnökök, valamint az építészek kamarája. Az orvosoknál helyi kamara is létezik, mely önálló képviseleti és ügyintéző szervvel és költségvetéssel rendelkező testület és ellátja az Alapszabályban meghatározott kamarai feladatokat.
A hivatásgyakorlók létszámából adódó eltérések a kamara szervezetében és működésében is jelentkeznek, de az eltérés általában csak létszámbeli.
Mint azt már fentebb említettem, a közjegyzői eljárás törvényességének felügyelete továbbra is a közjegyző székhelye szerint illetékes fővárosi, megyei bíróság elnökének hatáskörébe tartozik. Jogában áll elrendelni a közjegyző tevékenységének kamarai vizsgálatát, fegyelmi eljárást kezdeményezhet. A területi elnökség rendszeresen ellenőrzi a közjegyzők ügyvitelét, hivatali működését és magatartását.
Míg a közjegyzők magatartásáról egy egységes anyag, az etikai kódex rendelkezik, addig néhány közjogi kamaránál a hivatás etikai szabályainak megsértése továbbra is a kamarára vonatkozó törvényben nyer szabályozást. Ezek közül említenék néhányat. Az igazságügyi szakértői kamara tagjai közül vétséget követ el az a szakértő, aki tevékenysége gyakorlásából eredő, jogszabályban meghatározott kötelességét megszegi, vagy e tevékenység etikai szabályait megsérti. A rá kiszabható büntetés figyelmeztetés, megrovás, pénzbírság, kamarai tagságának 1 évig tartó felfüggesztése vagy a kamarából való kizárás lehet. A magyar vadászkamaráról szóló törvény alkalmazásában a vadászetikai szabályok megsértése etikai vétségnek minősül. Etikai büntetésként a megrovást, a pénzbírságot, a vadászjegy, a szolgálati napló, a jelvény hat hónapra történő bevonását, a tagsági viszony legfeljebb hat hónapra történő felfüggesztését és a kizárást sorolja fel a törvény. Sajátos, a közjegyzői kamarához hasonló megoldás figyelhető meg a mérnöki kamaránál, ahol a törvény alkalmazásában szakmai és etikai-fegyelmi vétség a mérnöki, illetve építészeti tevékenység szakmai szabályainak, valamint a közjegyzői etikai kódexhez hasonló etikai-fegyelmi szabályzatban foglaltaknak szándékos vagy gondatlan megszegése. A vétség jelen esetben figyelmeztetést, pénzbírságot, felfüggesztést vagy kizárást vonhat maga után. Az etikai bizottságok működését, a fegyelmi eljárás rendjét, az összeférhetetlenségi szabályokat a kamarák etikai-fegyelmi szabályzatában kell meghatározni. Ilyen etikai szabályzat megalkotására került sor a könyvvizsgálói, a magánnyomozói vagy az ügyvédi kamara esetében is.
A közjegyző akkor követ el fegyelmi vétséget, ha jogszabályban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi vagy elmulasztja, magatartása a MOKK iránymutatásába ütközik, vagy egyébként alkalmas a közjegyzői kar tekintélyének csorbítására. A fegyelmi vétséget elkövető közjegyzővel szemben hatféle fegyelmi büntetés szabható ki: figyelmeztetés, írásbeli megrovás, kamarai tisztségtől való megfosztás, pénzbírság, határozott időre szóló hivatalból való felfüggesztés vagy legsúlyosabbként törlés a kamarai névjegyzékből. A törvény külön nevesíti a közjegyzőhelyettesekkel és közjegyzőjelöltekkel szemben kiszabható fegyelmi büntetéseket.
Az eljárás alá vont személyek fegyelmi ügyeit a közjegyzői fegyelmi bíróság bírálja el, mely a megyei bíróságon és a Legfelsőbb Bíróságon működik. Fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén a megyei bíróság elnöke, illetve a területi elnökség tehet feljelentést a fegyelmi bíróság elnökénél. A fegyelmi vizsgálatot az ügyben kijelölt vizsgálóbiztos folytatja le.
Az 1992 óta létező közjegyzői kamarát az 1998-as törvénymódosítás ismerte el először köztestületnek. Ennek törvényi rögzítése mindenképp célszerű és indokolt volt, hiszen a közjegyzői kamara mindenben képes eleget tenni a közjogi kamarákra vonatkozó elvárásoknak. Képviseli és védi a közjegyzői kar érdekét és tekintélyét, kiveszi részét a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályok előkészítésében, és biztosítja a kamara működése feletti törvényességi felügyelet maradéktalan megvalósulását.
A közjegyzői törvény módosítása, mely elsősorban a közjegyzői önkormányzatokra vonatkozóan tartalmaz új rendelkezéseket, a bíróságokról és az ügyvédekről szóló új szabályozás ismeretében mindenképp indokolt volt. A kamara - mely az elmúlt alig egy évtized alatt bebizonyította, hogy szinte maradéktalanul képes eleget tenni a rászabott feladatoknak - ezúttal az eddiginél szélesebb hatáskörrel lett felruházva.
Az elmúlt évek megoldásra váró problémái között szerepelt a közjegyzőjelöltek és -helyettesek helyzete. A Novella kamarai tagságuk, munkaviszonyuk, a felvételhez szükséges feltételek pontos rögzítésével a korábbi visszásságokat, hiányosságokat és az esetlegesen felmerülő problémákat kívánja megelőzni és kiküszöbölni.
A közel egy évtizedes működés természetesen nyilvánvalóvá tette, hogy melyek a törvénynek azon pontjai, amelyek - mivel megalkotásukkor a korábbi évek tapasztalatára nem építhettek - a zavartalan és zökkenőmentes működés biztosításához módosításra szorulnak. Itt elsősorban azokra a korábbi létszámbeli problémákra utalok, melyek az ügyek gyors és pontos elvégzésekor akadályozó tényezőkként jelentkeztek.
A törvény számos új rendelkezése már a jövőre mutat, helyesen és előrelátóan számot vet az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőségével. Ennek érdekében szorgalmazza a latin közjegyzőség országainak gyakorlatához való közelítést.
A törvény jelentős újításait tartalmazó felsorolást még hosszan folytathatnám, közülük csak a legjelentősebbeket próbáltam számba venni a korábbi fejezetekben. Összegzésként azonban elmondható, hogy az új közjegyzői törvény - melynek elődje már kiállta a gyakorlat próbáját - olyan szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezései a tapasztalat talaján fogantak meg, s mint ilyenek még intenzívebben képesek szolgálni egy - az elmúlt évek során magának széles körű elismerést szerzett - hivatást: ■
Lábjegyzetek:
[1] Telek Anikó Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar III. évfolyam
Visszaugrás
