A 2001. évi XVI. törvénnyel bevezetett munkaerő-kölcsönzés jogrendünk meglehetősen fiatal intézménye, ám az amerikai és nyugat-európai jogi és gazdasági kultúrát magukkal hozó nemzetközi vállalatok igényei, valamint a munkaerő-kölcsönzés kétségtelen, bár olykor a szabályozás félreértelmezésén alapuló előnyei gyorsan elterjedtté tették a jogintézmény gyakorlati alkalmazását.
Csakúgy, mint a "hagyományos" munkaviszonynak, a munkaerő-kölcsönzési jogviszonynak is az egyik legkockázatosabb, potenciálisan legköltségesebb eleme a kölcsönzésre felvett munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 193/P. § (1) bekezdése, valamint a 2001. évi XVI. törvény indokolása szerint a kölcsönzésre irányuló munkaszerződés megszüntetés az Mt. 86-101. § paragrafusaiban meghatározott rendszertől lényegét tekintve eltérő, dogmatikailag önálló rendszert képez, több ponton megmutatkozó hasonlósága ellenére is.
A munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszony felmondással [az Mt. 193/I. § (1) bek. b) pontja alapján; nem keverendő össze a rendes felmondással] történő megszüntetése vizsgálatánál elsősorban ezt a dogmatikai önállóságot, valamint a munkaerő-kölcsönzés célját kell figyelembe vennünk.
Ezen cél a legplasztikusabban a 2001. évi XVI. törvény indokolása fogalmazza meg az alábbiak szerint:
"A kölcsönzés céljából létesített munkaviszony atipikus jellegére figyelemmel, a jogintézmény sajátos - az általánosnál rugalmasabb - megszüntetési rendszert igényel. A tipikus munkaviszony megszüntetési rendszere ugyanis nem képes biztosítani, hogy a kölcsönbeadó mindig olyan munkavállalói létszámot tartson állományban, amelyre kereslet mutatkozik, és amelynek a foglalkoztatását a kölcsönbeadó biztosítani tudja. A rugalmas megszüntetési rendszer a kölcsönzéses foglalkoztatással érintett munkavállalói réteg érdekeivel is összhangban áll, hiszen csak ily módon lehet biztosítani, hogy a munkavállalóknak mindig újabb és újabb csoportjai kerüljenek be a rendszerbe, és ezáltal - a tartós munkanélküliség állapotát elkerülve - a kölcsönzéses munkavégzés keretében rövidebb, vagy hosszabb ideig foglalkoztatásra kerüljenek."
A törvény indokolása mentén haladva belátható, hogy a jogintézmény célját képező és lényegét meghatározó rugalmasságnak nemcsak a munkaviszony megszüntetésének törvény adta sajátos lehetőségeiben, de azok gyakorlati alkalmazásában és értelmezésében is tükröződnie kell ahhoz, hogy a munkaerő-kölcsönzés a munkaerő piac egyfajta puffereként betölthesse eredeti célját, az ideiglenes, gyorsan változó alanyú foglalkoztatás biztosítását.
A munkaviszony rendes felmondással a i. munkavállaló képességeivel, ii. a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve iii. a munkáltató működésével összefüggő okból szüntethető meg. A kölcsönzésnél szabályozott felmondás taxatív okai objektív szempontból rendre megfeleltethetőek ezen okoknak, nevezetesen i. a munkavállaló munkaköri feladatai ellátására alkalmatlan, ii. a munkavállaló nem végzi megfelelően a munkáját, iii. a kölcsönbeadó működésével összefüggő okból, továbbá egy önálló, a kölcsönzés sajátosságából fakadó okból, ti. ha a kölcsönbeadó 30 napon belül nem tudta biztosítani a munkavállaló foglalkoztatását.
A kölcsönzés céljára tekintettel ugyanakkor hiába nagyon hasonló, sőt, egyező az Mt. 193/I. § (1) bek. b) pontján alapuló felmondás "kivitelezése" (az indokolási kötelezettség, a felmondási ok világos bemutatása az indokolásban, a felmondási okok szinte megegyező köre) a bírói gyakorlat által kijegecesített és a szakirodalom által rongyosra tárgyalt rendes felmondáséhoz, a rendes felmondási okokra, azok elégségességére alkalmazott zsinórmértékek nem vehetőek át egy az egyben a felmondás megítélésénél.
A felmondás egyes okainak külön-külön tárgyalása a bírói gyakorlat széleskörűségére, pláne az életben felmerülő jogesetek ezerféleségére tekintettel parttalan, és gyakorlati szempontból használhatatlan elmélkedést szülne, így ehelyütt inkább azt az általános differenciát próbáljuk meghatározni, ami alapján különbség tehető a felmondás és a rendes felmondás okainak megítélése között.
Amint említettük, a kulcs a munkaerő-kölcsönzés céljában, a foglalkoztatás rugalmassága és a fluktuáció fenntartásában keresendő. Nézetünk szerint ennek megfelelően az első három (i-iii.) oknál a "megszokottnál", a gyakorlat által a rendes felmondásnál elfogadottnál kevésbé súlyos indokok is elegendőek a felmondás megalapozásához. A nem megfelelő munkavégzésnél tehát a munkavállaló (a rendes felmondásnál elfogadhatónál) kisebb hibája, hanyagsága, mulasztása, stb. is elegendő lehet a felmondáshoz, a munkaköri feladatok ellátására való alkalmatlanságnál szintén elegendőnek kell lennie a rendes felmondásnál a bírói gyakorlat által meghatározott határoknál valamivel alacsonyabb fokú alkalmatlanság, de érvényesíthető ez enyhítés követelménye a kölcsönbeadó működésével összefüggő okoknál is. Természetesen ezen differenciákat minden esetben egyedileg kell mérlegelni és meghatározni.
Amennyiben ugyanis a fenti említett okokra - azok gyakorlati (és nem dogmatikai) azonossága alapján - a rendes felmondásnál kialakított küszöbértékeket alkalmaznánk, úgy a felmondás négy lehetséges okából három esetében a munkaerő-kölcsönzés megszüntetését azonosítanánk a rendes munkaviszony megszüntetésével, egyedüli speciális felmondási okként a foglalkoztatási lehetőség hiányát meghagyva a kölcsönzés számára, ami által a munkaerő-kölcsönzést alapvető céljától, legfőbb előnyétől, a rugalmasságtól, a munkaerő fluktuációjának biztosításától fosztanánk meg.
Munkavállalói szemmel olvasva kegyetlennek tűnhet az érvelés. De ne feledjük, figyelemmel az Mt. 193/E. § (4) bekezdésében foglalt szigorú garanciális szabályra is, a munkavállaló a kölcsönzésre irányuló munkaszerződés megkötésekor tudja, mit vállal. Tisztában kell lennie azzal, hogy speciális munkaviszonya nem nyújtja számára azt a biztonságot a munkaviszony megszüntetése tekintetében, amit a rendes munkaviszony nyújthat. Egy egészséges gazdaság ezt a negatívumot, plusz kockázatot nyilván magasabb fizetéssel vagy egyéb módon kompenzálja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
