Az Alkotmánybíróság fennállásának 20. évfordulója alkalmából megrendezett ünnepi ülésen Dr. Sólyom László, köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság első elnöke nyitóelőadásában tényként mutatott rá, hogy a testület megteremtette a jogegységi határozatok felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét. A jogásztársadalom azonban továbbra sem egységes a jogegységi határozatok alkotmánybírósági normakontroll alá vonásának megítélésében. A Szegedi ítélőtáblán "Az Alkotmánybíróság és a »rendes« bíróságok - 20 év tapasztalatai" címmel megrendezett konferencián a rendes bíróságok képviselői kritikai éllel vetették fel, hogy az Alkotmánybíróság határozataiból nem olvasható ki a jogegységi határozatok felülvizsgálatára vonatkozó következetes gyakorlat. Tanulmányunkban - az eddigi - alkotmánybírósági gyakorlat bemutatására vállalkozunk.[1]
Az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatával (továbbiakban: Abh1.)[2] kiterjesztette a hatáskörét a jogegységi határozatok[3] alkotmánybírósági felülvizsgálatára. A testület az utólagos absztrakt normakontroll keretein belül maradt és korábbi hatáskör-értelmező gyakorlatára hivatkozva a fenti hatáskör gyakorlásának egy új típusát jelölte meg azzal, hogy a jogegységi határozatot[4] vizsgálat tárgyává tette. A hatáskör kiterjesztését - az ügy elvi jelentőségére tekintettel - felvette a határozat rendelkező részébe.
A jogegységi határozatok alkotmányos felülvizsgálatára levezetett hatáskör minden jogegységi határozat esetén az Alkotmány 32/A. § alapján áll fenn. A hatáskör alátámasztására kidolgozott alkotmányjogi érvelés az Alkotmánybíróság alkotmányos jogállásával alátámasztott valamennyi normára kiterjedő alkotmányossági vizsgálat lehetőségén és az "élő jog" teóriáján alapul.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésébe foglalt - a jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára - irányuló hatáskörét több határozatában értelmezte. A jogegységi határozat vizsgálatának lehetősége kapcsán felidézte azt a megállapítását, miszerint az Alkotmányból az Alkotmánybíróság egyetlen hatásköre következik, az utólagos normakontroll, ez viszont kényszerítően és teljes körűen. [4/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH 1997, 41, 49.] A teljes körűség a
- 482/483 -
testület gyakorlatában azt jelenti, hogy e hatáskör valamennyi normára nézve fennáll. A hatáskör teljes körű voltának értelmezése révén tette alkotmányossági vizsgálat tárgyává az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályt [ABH 1997, 41.] és vonta hatáskörébe az elnevezésében sem jogszabálynak, sem az állami irányítás egyéb jogi eszközének nem minősülő, de tartalmában normatív aktusokat (leiratok, körlevelek, útmutatók, iránymutatások, állásfoglalások stb.). [60/1992. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1992,275.] Az utólagos absztrakt normakontroll hatáskörének teljes körűsége képezi a jogalapját a jogegységi határozatok felülvizsgálhatóságának is. Az Alkotmánybíróság nem az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésének jogszabály fogalmát alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság jogegységet biztosítani hivatott határozataira, hanem a korábbi határozataiban a hatáskör teljes körűsége révén valamennyi normára kiterjesztett hatáskörbe vonta be a jogegységi határozatot. A hatáskör kiterjesztését egyben a bírói függetlenség garanciájaként értelmezte. Az Alkotmánybíróság, utalva a konkrét normakontroll lehetőségére, megállapította, hogy az eljáró bíró nemcsak az alkalmazott jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kérheti, hanem a számára kötelező valamennyi norma felülvizsgálatát. [42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 514-515.]
Az Alkotmánybíróság a jogalkalmazás alkotmányossági felülvizsgálatának magyar jogrendből hiányzó intézménye helyett dolgozta ki az "élő jog" doktrínáját.[6] Alkotmányjogi panasz és utólagos normakontroll hatáskörében eljárva abból indult ki a testület, hogy a jogszabály tartalma és értelme az, amit az állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlat annak tulajdonít, és megállapította, hogy "az Alkotmánybíróságnak nem a normaszöveget önmagában, hanem az érvényesülő, a hatályosuló és megvalósuló normát, azaz az »élő jogot« kell az Alkotmány rendelkezéseinek tartalmával és az alkotmányos értékekkel összevetnie.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint »élő jog« alatt a jogszabályt értelmezett és alkalmazott tartalmával együttesen kell érteni."[57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 276.] Az "élő jog" fogalma egyértelműen a jogszabály "betűjét" és annak bírói gyakorlat által megállapított értelmét jelenti. A jogszabály esetleges további értelmét az Alkotmánybíróság "élettelen" normatartalomnak minősítette. A testület már e korai határozatában utalt a Legfelsőbb Bíróság "iránymutató döntései"-re, de nem határozta meg mit ért ez alatt.[7]
Kilényi Géza alkotmánybíró különvéleményében elfogadhatatlannak tartotta az "élő jog" teóriáját alapul vevő többségi logikát, azt, hogy a testület nem vizsgálja a többféleképpen értelmezhető jogszabály sérelmezett rendelkezésének esetleges alkotmányos értelmezését, hanem a jogalkalmazás által követett alkotmányellenes értelmezési gyakorlat miatt a jogszabályt semmisíti meg. A magyar jogrendszer keretei között egyáltalán nem tartja elképzelhetőnek az "élő jog" teória létjogosultságát. Az államszervezeten belüli munkamegosztás következtében a Legfelsőbb Bíróság feladata a jogalkalmazási gyakorlat irányítása, egységének biztosítása a bíróságokra kötelező irányelvek és elvi döntések által. Álláspontja szerint az "élő jog" teóriájának szükségképpen az a következménye, hogy a testület nem dönthet a normaszöveg alapján, hanem vizsgálnia kell a jogalkalmazási gyakorlatot. A hatáskör túllépésen kívül jogbizonytalanságot is okoz, ha a testület a jogszabály tartalmának nem a Magyar Közlönyben kihirdetett szöveget tekinti.
Felfogása szerint a jogalkalmazó szerveket kell a megfelelő jogi eszközök alkalmazásával rászorítani a jogszabályok alkotmányos értelmezésére és nem a jogalkotót "megbüntetni" az alkotmányellenes jogértelmezés miatt. Valódi alkotmányjogi panasz hiányában azonban a testület kezében nem volt megfelelő eszköz az alkotmánykonform értelmezés kikényszerítésére. A különvélemény felvetésével: az Alkotmánybíróság határozatának indoklásában kifejtheti, hogy melyik a támadott jogszabályi rendelkezés Alkotmánynak megfelelő értelme, ami megalapozta az
- 483/484 -
alkotmányos követelmények meghatározásának[8] későbbi gyakorlatát.[9]
Az Alkotmánybíróság későbbi gyakorlatában a fenti "kisebbségi" álláspont érvényesült, és a testület kevés határozatot alapozott az "élő jog" vizsgálatára. Azokat a határozatokat, amelyekben felmerült az "élő jog" fogalma, három csoportra oszthatjuk:[10] 1. "valódi", az "élő jog" alkotmányosságát érdemben eldöntő határozatok;[11] 2. olyan határozatok, amelyekben az élő jogra való hivatkozás nem volt ügydöntő;[12] 3. a terminust nem az egyébként egyértelműen tisztázott jelentésében használó határozatok.[13] Az "élő jog" az első csoportba sorolt esetekben a jogszabályhoz tapadó bírósági joggyakorlatot jelenti, amely magában foglalja mind a jogértelmezést, mind a jogalkalmazói döntést. Az "élő jog" alkotmányellenessége esetén a jogkövetkezmény az alkotmányellenes tartalommal hatályosuk jogszabály megsemmisítése.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
