Az Amorf Lovagok zeneszerzője valószínűleg bolondnak nézi Ajánlót, ha véletlenül kezébe kerül ez az írás, és észreveszi, hogy munkásságát Wagnerével vetjük össze.
Azt ma még nem lehet tudni, hogy Tövisházi Ambrus, aki most éppen az Amorf Lovagok zeneszerzője, végül is milyen életművet mondhat majd magáénak 40-50 év múlva. Egy dologban azonban bizonyosan hasonlítanak egymásra Richard Wagnerrel, a ma már elismerten nagyformátumú német művésszel: hazánkban mindkettőjük zenéjét csak egy igen szűk réteg, néhány tíz- vagy legfeljebb néhány százezer ember kedveli, műveiket hazai tévéadó még éjjel sem igen adja, és lakosságunk jelentős része semmit sem hallott szerzeményeikből.
Elviekben természetesen tudjuk, hogy az értékes zene megszerettetésére igen nagy szükség van. Akkor hazánkban mégis miért csökken viharsebességgel annak eredményessége? Mert itthon a zenei nevelés ma nem igazán erős. A fiatalok, a középkorúak már részegen is legfeljebb karaoke klubokban énekelnek, a városlakók számára oly divatos vidéki "bográcsolások" mellől a sok jó pálinka hatására sem hallatszik még nótaszó sem. Ha pedig az ember éjfél körül végigsétál a pesti belvárosban, azt kell tapasztalja, hogy a dülöngélő csoportok felől csak ír, angol és holland népdalokat hall az ember. Aki emlékszik a nem is olyan nagyon régen elhunyt Lukin László, "Lukin tanár úr" munkásságára, pontosan
- 61/62 -
tudja, hogy a magának egyébként oly nagy respektet megkövetelő zenepedagógusnak fel "kellett" másznia a Zeneakadémia orgonájának legtetejére, és a tátott szájjal bámuló gyereksereg nagy csodálkozására onnan "kellett" konferálnia, ha azt akarta, hogy a kölykök valóban figyeljenek rá. És ő megtette ezt a tornamutatványt, mert neki fontos volt a kicsik figyelme.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
