Széles körű tájékoztatást kap az áldozattant érintő kérdések területéről az olvasó, aki Görgényi Ilona: "A viktimológia alapkérdései" című könyvét kezébe veszi. A munka, amely az Osiris Kiadó gondozásában jelent meg 2002-ben, csemegét kínál a hazai viktimológusok számára éppúgy, mint a téma iránt érdeklődő laikusoknak. A szakember számára külön öröm a téma aktuálissá válása, hiszen napjainkban remélhetőleg helyére kerül a viktimológia tudománya, és ami ennél jóval fontosabb lehet, végre a jogalkotók és a jogalkalmazók is több figyelmet szentelnek a "bűncselekménynek nevezett dráma" egyik főszereplőjének,* akinek jogát a bűncselekmény a leginkább, és legközvetlenebbül érinti, azaz az áldozatnak. A munka - amely a hazai tudomány területén alapműnek tekinthető - tudományos megállapításait egy viktimológus és egy szociológus együtt hasznosította egy olyan viktimológiai tárgyú empirikus vizsgálat tervezésénél, amely remélhetőleg közelebb visz egyes, a szerző által is felvetett, eddig még megválaszolatlan kérdéselv megfejtéséhez. Ekkor született a gondolat e recenzió közös elkészítésére, amely a könyv eredményeit különböző szempontból hasznosító szakmák együttes véleményét kívánja tükrözni.
Az emberi együttélés velejárója a szabályok ilyenolyan áthágása. A társadalom azonban mindig fellépett ez ellen. A bűnt mindig követte a büntetés, de a károsultról, a sértettről, az áldozatról ritkán esett szó. A második világháborút követően az áldozatok is az érdeklődés középpontjába kerültek, és a kriminológián belül egy új tudományág jött létre. A viktimológia a XX. század második felének egyik legfelkapottabb diszciplínája lett. Az elmélet és a gyakorlati szakemberek egyaránt azon dolgoznak, hogy minél jobban megismerjük az áldozattá válás folyamatát, okait, illetve annak megelőzésének lehetőségeit. E munka e téren valóban hiányt pótol, hiszen az utolsó viktimológiai tárgyú könyv 1987-ben jelent meg Magyarországon Tóth Tihamér tollából. Az azóta eltelt időszakban - az áldozat helyzetét rendezendő - számos újabb nemzetközi ajánlás született, és a nemzetközi szakirodalomban is friss kutatási eredményről olvashatunk. E könyv ezeket az újdonságokat mutatja be.
A kötet négy fejezetből áll. Az első a viktimológiai gondolkodás, később a tudományág kialakulásának buktatóiról, kérdéseiről szól. Az alapfogalmak tisztázása során a szerző rendszerbe foglalja a fellelhető szakirodalmat, átláthatóvá téve azokat. A viktimológia fogalmának értelmezésében különböző nézetek vannak. A kriminálviklimológia és egy "általános viktimológia" - értelmezés mellett használatos egy ún. modern vikti-mológia - fogalom is, amely a hatalommal való visszaélés és az emberi jogok megsértésének áldozatait veszi górcső alá. Magyarországon a viktimológiát továbbra is a kriminológia egyik ágának tartják, így hazánkban többnyire a viktimológia kriminálviktimoló-giaként való értelmezése az elterjedt. Minden diszciplína egyik legfontosabb kérdése az alapfogalmak tisztázása. Görgényi Ilona az áldozat fogalom meghatározása során a magyar szerzők erről szóló gondolatait idézi, különbséget téve a passzív alany és a sértett megnevezés között. A viktimológia más tudományágakhoz való kapcsolódásában természetesen elsőként a kriminológiát említi a szerző. A magyar felfogást követve, a szerző a kriminálviktimológia alapján a kriminológia egyik ágaként definiálja az áldozatokkal foglalkozó új diszciplínát. Továbbá felveti a viktimológia és a kriminalisztika kapcsolatát, végül a büntető eljárásjoggal, ill. a büntetőjoggal való, igen jelentős korrelációját.
A második fejezetben speciális áldozatok és speciális bűncselekmények viktimológiájával ismerkedhet meg az Olvasó. Ezen belül három alfejezetet találunk. Az elsőben a bűncselekmények női áldozatairól van szó, amelyben a szerző ismerteti a nemzetközi, női áldozatokkal kapcsolatos dokumentumokat is. A nők alkatuknál, társadalmi szerepüknél fogva sokkal kiszolgáltatottabbak a viktimizáció nagyobb fokban veszélyezteti őket. Görgényi Ilona bemutatja az ENSZ a nők veszélyeztetettségének csökkentéséért folytatott küzdelmét, 1950-től kezdve. Akkor a prostitúció elleni küzdelemmel foglalkoztak, majd a nők családjogi helyzete, a családon belüli erőszak felé fordultak. Ez a rész igen alaposan veszi sorba a nők ellen elkövetett erőszak megelőzése érdekében tett nemzetközi lépéseket, 2000-ig, az ENSZ mellett az Európa Tanács ilyen témájú tevékenységét is áttekintve. A női viktimizációval foglalkozó kutatások azért kiemelkedően fontosak, mert a nők ellen elkövetett bűncselekmények esetében még nagyobb a látencia, mint más esetekben. A szerző ismerteti az erőszakos bűnözés viktimológiai adatainak országos szintű elemzését, melynek alapja az 19831992 közötti 10 éves periódus. Az emberölés, ill. a testi sértés, a rablás és az erőszakos közösülés adatait elemzi, és a szerző e résznél hasonlítja össze a hazai és a nemzetközi adatokat is.
A fejezet további része mutatja be a nemzetközi és miskolci viktimizációs felméréseket. Előtte azonban a viktimológiai felmérések történelmi, módszertani sajátosságait ismerheti meg az Olvasó. Így pl. jellemző, hogy a viktimológiában az önbevalláson alapuló, ill. a viktimizáció felmérések adataiból vonnak le következtetéseket a kutatók. A fejezet viktimizációs felmérések nemzetközi történetét is tartalmazza az USA-ban, Nagy-Britanniában. Szól továbbá az 1989-ben indult nemzetközi összehasonlításon alapuló, egyszerre több országban folyó kutatásokról, az ún. International Crime Victim Survey-ről [ICVS], amelynek külön érdekessége, hogy 1996-tól Magyarország is részt vesz az ENSZ égisze alatt folyó kutatásban.
A Miskolcon készült felmérés (1991-1995 között) témája a fent említett ICVS kutatás kérdőívén, ill. négy ország, hat városában történt betöréses lopásokra vonatkozó nemzetközi viktimizációs felmérés kérdőívének szempontjain alapszik. A felmérés módszertani leírása, eredményeinek bemutatása módszertanilag is megalapozott munka. A válaszok alapján mutatja be a szerző a következő szempontokat: a személy elleni erőszakkal megvalósuló bűncselekményeket, a vagyon elleni bűncselekményeket, a bűncselekménnyel okozott kárt, annak jóvátételére és az elkövető megbüntetésére vonatkozó elképzeléseket, a feljelentési készséget, a rendőrség megítélését, a vele szemben támasztott igényeket, az áldozatsegítést, áldozattámogatást valamint a bűnözéstől való félelmet.
A fejezet harmadik részében: "A betöréses lopások viktimológiáját négy ország hat városában" című nemzetközi kutatási beszámolót találunk. Az olvasó megismerheti többek között Plymouth, Salford, Mönchengladbach, Varsó, Lublin valamint Miskolc városaiban történt betöréses lopások áldozatainak jellegzetességeit. Megismerhetjük a kutatás hátterét, módszerét, továbbá a felmérésre alapozott megállapításokat. A szerző fontos szerepet szán a megelőzésnek, amely a viktimológiai gondolkodás egyik alapja. A miskolci adatokat felhasználva összehasonlítja a többi vizsgált várossal, hangsúlyozva a betöréses lopás megelőzésének egyik legeredményesebb módját, a szomszédfigyelő rendszert.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
