Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2024. október 8-án kelt, 2025. január 8-án véglegessé vált ítélete a Zavridou kontra Ciprus ügyben (14680/22. sz. kérelem)
Kulcsszavak: 8. cikk - tevőleges kötelezettségek - családi élet - a hazai hatóságok nem biztosították az anya szülői felügyeletének gyakorlását és a hazai bírósági határozatok végrehajtását, amely ahhoz vezetett, hogy a gyermek az anyától elidegenedett - a hazai hatóságok vagy nem tettek kellő időben intézkedést, vagy pedig intézkedéseik teljes mértékben az apa együttműködési hajlandóságától függtek, holott a gyermeknek az anyával való egyesítése iránti törekvéseiket az apa módszeresen akadályozta
A kérelmező és házastársa között szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt folyamatban volt perben (a továbbiakban: a szülői felügyelettel kapcsolatos első per) a bíróság ideiglenes intézkedéssel a felek két közös kiskorú gyermeke feletti szülői felügyelet teljes körű gyakorlására a kérelmezőt jogosította fel, a gyermekek lakóhelyeként a kérelmező lakóhelyét jelölte ki, és kötelezte az apát, hogy a kapcsolattartást követően adja vissza a gyermekeket a kérelmezőnek. Az apa azonban a határozatban foglaltaknak nem tett eleget: a gyermekek rendszeresen nála maradtak éjszakára is, a kérelmezővel való kapcsolattartásra pedig csak rendszertelenül került sor. Ennek folytán a kérelmező és a gyermekek közötti kapcsolat szinte teljesen megszakadt: a kérelmező csak ritkán, kizárólag az apa jelenlétében találkozhatott a gyermekekkel. A bírósági eljárás során a Mentálhigiéniai Szolgálat két jelentést készített, amelyben megállapította, hogy az apa elidegenítette a gyermekeket az anyától, és - a további pszichés problémák megelőzése érdekében - ajánlást fogalmazott meg a gyermekek és az anya közötti kapcsolat azonnali helyreállítására azzal, hogy a kérelmező és a gyermekek közötti kapcsolattartás során az apa jelenléte nem javasolt. A gyámhatóság pedig a bíróságnak tett jelentésében azt javasolta, hogy a gyermekek feletti szülői felügyeletet a kérelmezőnek ítéljék, valamint a gyermekek és az apa közötti kapcsolattartást fokozatosan szűkítsék, időt adva a kérelmezőnek, hogy - szakértő segítségével - a közte és a gyermekek közötti szakadékot át tudja hidalni. Javasolta tovább a család egészének és valamennyi tagjának pszichés megsegítését. A bíróság végül ítéletével a kérelmezőt jogosította fel a gyermekek feletti szülői felügyelet teljes körű gyakorlására, és a gyermekek lakóhelyeként a kérelmező lakóhelyét jelölte ki. A határozat végrehajtására azonban nem került sor. Bár ennek érdekében a gyámhatóság - ún. multidiszciplináris találkozó keretében - számos alkalommal találkozott a szülőkkel és bevonta a rendőrséget is, mindez nem vezetett eredményre. A gyermekek ugyanis ellenségesek voltak a kérelmezővel szemben, az apa pedig destruktív magatartást tanúsított. Ennek ellenére a kérelmező - hatósági segítséggel - több ízben is megkísérelt időt tölteni a gyermekekkel. Ezek a kísérletek azonban - a gyermekek ellenállása miatt - jórészt meghiúsultak; a találkozásra mindössze egyszer, akkor is az apa lakásán és jelenlétében került sor.
Ezért a kérelmező újabb pert indított a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése tárgyában (a továbbiakban: a szülői felügyelettel kapcsolatos második per), amelyben a bíróság kötelezte az apát, hogy a gyermekeket négy napon belül adja át a kérelmezőnek, és figyelmeztette, hogy amennyiben ennek nem tesz eleget, elzárással sújtható. E határozat végrehajtására tett kísérlet azonban szintén eredménytelen maradt. A rendőrség jelentése szerint az apa azzal, hogy elhagyta a helyszínt, látszólag eleget tett ugyan a határozatban foglaltaknak, valójában azonban sem fizikailag, sem pszichésen nem készítette fel a gyermekeket a kérelmezőhöz költözésre: nem csomagolta össze a holmijukat, és a gyermekek mezítláb, pizsamában voltak.
A kérelmező később újból kezdeményezte a szülői felügyelettel kapcsolatos első perben meghozott határozat végrehajtását; a bíróság pedig kimondta, hogy az apa neki felróhatóan nem tett eleget a bíróság határozatában foglaltaknak. Megállapította, hogy bár a határozat végrehajtására a gyermekek ellenállása miatt nem került sor, ez az ellenállás az apa "módszeres, szisztematikus, tudatos és szándékos" befolyásolásának tudható be, aki ily módon "elérte a célját: a gyermekeknek az anyától való elidegenedését", és a határozat be nem tartásáért a gyermekekre hárított minden felelősséget. A határozatok
- 31/32 -
be nem tartása miatt az apát negyven napi elzárásra ítélték. Az elzárás ideje alatt a kérelmező egy gyámhatósági munkatárs kíséretében több ízben is megjelent az apa lakásán, hogy érvényt szerezzen a határozatban foglaltaknak; ez azonban nem vezetett eredményre. Az apa rokonai ugyanis minden esetben jelen voltak, emellett az apa továbbra is negatívan befolyásolta a gyermekeket, akik - állítólag azért, mert féltek az anya esetleg felbukkanásától - az apa szabadulásáig nem jártak iskolába. Ebben az időszakban a gyámhatóság négy multidiszciplináris találkozót hívott össze, amelyek közül az apa csak az utolsón vett részt; ekkor a szülők elfogadtak egy, a bírósági határozat végrehajtása érdekében megtenni javasolt lépéseket rögzítő ütemtervet. Ezt követően a találkozásra kétszer került sor, az apa lakóhelyén. A következő héten esedékes alkalmakat azonban a kérelmező - a betegsége miatt - lemondta, mire az apa lemondta az előirányzott összes további alkalmat is. Ezt követően a kérelmező a gyermekekkel nagyjából heti egy alkalommal tudott találkozni, az apa lakóhelyén, annak ellenére, hogy a gyámhatóság utalt arra: a találkozásokra semleges helyszínen kellene sort keríteni. A kérelmező ezen a ponton fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB).
A kérelem benyújtását követően a második perben a bíróság kijelölte a gyermekjogi ombudsmant a gyermekek képviselőjének, majd akként rendelkezett, hogy a kérelmező heti három alkalommal, hosszabb időtartamban tarthatja a kapcsolatot a gyermekekkel, és elrendelte a család pszichológus szakértői megsegítését. A kérelmező és a gyermekek közötti találkozások azonban továbbra is csak öt-tíz percig tartottak, azokra továbbra is az apa lakásán és jelenlétében került sor, és az apa bekamerázta a nappalit, hogy a találkozásokat megfigyelhesse. A pszichológusnál a szülők mindössze négy alkalommal jelentek meg közösen; mivel azonban az apának a kérelmezővel szembeni magatartása a bántalmazás határát súrolta, ezeket a találkozókat beszüntették. Ugyanakkor a gyermekek továbbra is pszichológusi megfigyelés alatt maradtak; állapotukat illetően egymásnak ellentmondó pszichológiai vélemények születtek: egy magánpszichológus szerint bármilyen kényszerítő intézkedés pszichés sérülést okozna nekik, a Mentálhigiéniai Szolgálat szerint azonban a kérelmezőtől való elidegenedés a kényszerítő intézkedésénél nagyobb sérelem a számukra. A szülők között peren kívül létrejött megállapodás alapján a második perben a bíróság elrendelte, hogy a kérelmező és a gyermekek közötti kapcsolattartásokra semleges helyszínen, az apa távollétében kerüljön sor. Ez azonban - a gyermekek ellenállása és az apa együttműködésének hiánya miatt - nem valósult meg. Az apa nem tett eleget annak a végzésnek sem, amely szerint a kérelmező a nagyobbik gyermeket elhozhatja az iskolából. Később azonban két alkalommal nyilvános helyszínen, az apa és a gyámhatóság munkatársa jelenlétében felügyelt kapcsolattartásra került sor, amelynek során a gyermekek eleinte negatívan álltak a kérelmezőhöz, később azonban elfogadóbbá váltak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
