A Cstv. 33. §-ának (1) és (2) bekezdése a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségek elmulasztása esetére alkalmazható szankciók körét szabályozza. E szankciók célja a vezető tisztségviselők figyelem felhívása a kötelezettségeik maradéktalan teljesítése, és a jogszabályoknak megfelelő eljárás érdekében, azért, hogy a cégek gazdaságból történő kivonására a jogszabályok keretei között, szabályosan kerüljön sor. Ha pedig nem ennek megfelelően járnak el, akkor tudomásul kell venniük, hogy ezért a vagyonukkal felelnek, mind polgári, mind büntetőjogi értelemben.
A Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségek igen sokrétűek, a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője köteles a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, valamint éves beszámolót (egyszerűsített éves beszámolót), továbbá az eredmény felosztása után zárómérleget és adóbevallást készíteni, azokat a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak átadni és nyilatkozni arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg, illetve az eredmény felosztása után készített zárómérleg az adós vagyoni helyzetéről valós és megnyugtató képet ad. Köteles nyilatkozni arról, hogy a mérleg elfogadása óta az adós vagyoni helyzetében milyen lényeges változások történtek [a) pont]. Köteles továbbá a nem selejtezhető iratokról iratjegyzéket készíteni és azt, az irattári anyagot, valamint a vagyont leltár szerint átadni a felszámolónak legkésőbb a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül. Ugyanilyen határidővel a folyamatban lévő ügyekről, eljárásokról tájékoztatást kell adni, továbbá nyilatkozni arról, hogy valamely vagyontárgyra, iratra vonatkozóan teljesítette az átadási kötelezettségét [b) pont]. A felszámolás kezdő időpontjától számított 15 napon belül a felszámolónak és az illetékes környezetvédelmi felügyelőségnek nyilatkozatot kell tenni arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, károsodások, illetve terhek rendezésére szükséges kiadás származhat [c) pont]. A felszámolónak tájékoztatást kell adni, minden a 40. § (1) bekezdés a) pont tárgyát képező jogügyletről, illetve kötelezettségvállalásról [d) pont]. A felszámolás elrendeléséről a munkavállalókat, illetve a szövetkezeti tagokat, illetve az Mt. 270. §-ában meghatározott szakszervezeteket, az Mt. XX. fejezete szerinti üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatni kell [e) pont]. A felszámolás elrendeléséről az 57. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelések jogosultjait a felszámolás kezdő időpontját követő 15 napon belül tájékoztatni szükséges [f) pont]. A felszámoló kérésére az adós felszámolás előtti tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást kötelező megadni, a felszámoló tevékenységét elő kell segíteni [g) pont]. A felszámolás elrendeléséről haladéktalanul értesíteni kell az adós értékpapírszámláját vezető szolgáltatót, és az egyéb pénzpiaci eszközeit kezelő szolgáltatót [h) pont]. A jogszabály a Cstv. 31. § (2) bekezdésében azt is előírja, hogy a Cstv. 31. § b) pontjában írt kötelezettségének az adós gazdálkodó szervezet vezetője akként köteles eleget tenni, hogy a minősített adatvédelmi, valamint a személyiségi jogok védelmét biztosító szabályokat be kell tartania.
A Cstv. 33. § (1) bekezdése nem új keletű rendelkezése a csődtörvénynek. A vezető tisztségviselők bírságolására eddig is volt mód, de a bírósági gyakorlatban leginkább a Pp. 8. §-aszerinti bírságolás terjedt el, amely 500 000 forint összegű maximális bírságot tett lehetővé. A csődtörvény fenti rendelkezése azonban a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett bevétel 50%-áig terjedően is lehetővé teszi a vezető bírságolását. A bevétel nem azonos a jövedelemmel, a kettő közötti különbséget a személyi jövedelemadóról szóló 1995. CXVII. törvény határozza meg. Mivel a jövedelem a költségekkel csökkentett bevétel, ebből következik, hogy a bírság alapja jelentősen megnőtt. Ha a bevétel nem állapítható meg, akkor 2 000 000 forintig terjedő pénzbírság kiszabására van lehetőség a 31. §-ban foglalt kötelezettségét elmulasztó, vagy azt késedelmesen teljesítő, vagy valótlan adatokat közlő, illetve a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét megsértő vezetővel szemben. A bírság akkor is kiszabható, ha a vezető már nem áll az adósnál munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó egyéb jogviszonyban, tagsági viszonyban, vagy vezetői tisztségviselői (cégvezetői) minősége megszűnt. Ha a gazdálkodó szervezet vezetője a 31. § szerinti kötelezettségeit, továbbá a felszámolóval való együttműködési kötelezettségét nem teljesíti, a felszámoló az iratokat a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 31/D. §-a szerinti végrehajtói kézbesítés útján is eljuttathatja.
A pénzbírság szankció alkalmazásánál általában elmondható, hogy a felszámoló bejelentése alapján kerül a bíróság abba a helyzetbe, hogy észlelje a kötelezettség elmulasztását. A felszámolás jogerős elrendelését követően a felszámoló felveszi a kapcsolatot a gazdálkodó szerv vezetőjével, amennyiben a vezető határidőben nem teljesíti a kötelezettségét és a felszá-
3/4
moló úgy dönt, hogy pénzbírság kiszabását kezdeményezi, úgy erre vonatkozó bejelentést intéz a bírósághoz. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a felszámolási eljárás során a gazdálkodó szervezet vezetőivel, illetve volt vezetőivel szemben a pénzbírság kiszabásának csak akkor van helye, ha a bíróság előzetesen felhívta a vezetőt a kötelezettségei teljesítésére, és egyúttal figyelmeztette is a mulasztása jogkövetkezményeire. Amennyiben a gazdálkodó szerv vezetője a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, így a bíróság számára megnyílik a pénzbírság kiszabásának a lehetősége. A pénzbírság összegének megállapításánál problémát jelenthet az adós gazdálkodó szervezet felszámolás kezdő időpontját megelőző évben elért bevételének a meghatározása. Ez csak akkor járhat sikerrel, ha a gazdálkodó szervezet az előző évben eleget tett a mérleg (elektronikus) letétbe helyezési kötelezettségének. A bíróság a mérlegadatokba történő betekintés útján szerezhet az adós gazdálkodó szervezet előző évben elért bevételére vonatkozó információt. A bíróság e tekintetben bizonyítást nem köteles lefolytatni, a felszámoló által bejelentett adatok alapulvételével is eljárhat. Ezeknek az adatoknak a tisztázása nem feltétlenül lehet szükséges, hiszen a jelenlegi jogi szabályozás arra az esetre, ha a gazdálkodó szervezet bevétele nem állapítható meg, 2 000 000 forintig terjedő pénzbírság kiszabását is lehetővé teszi. Célszerű azonban a pénzbírság összegének a meghatározásánál a fokozatosság elvének figyelembevételével eljárnia a bíróságoknak, a pénzbírság ugyanis többször kiszabható.
Továbbra is lehetőség van a Pp. pénzbírságra vonatkozó rendelkezésének az alkalmazására is. A Pp. 8. §-a alapján való eljárásnak nincs akadálya, ez esetben azonban a kiszabható pénzbírság legfeljebb 500 000 forint lehet (Pp. 120. §). Célszerű ugyanakkor a Cstv. speciális rendelkezése alapján alkalmazni a Cstv. 31. §-ában fogalt kötelezettségeit elmulasztó gazdálkodó szervezet vezetőjével szemben a pénzbírság szankciót.
A felszámolók által kétségkívül gyakrabban alkalmazott módszer - a pénzbírság kiszabásának kezdeményezése - mellett vagylagos lehetőségként biztosított a felszámoló részére a Cstv. 33. § (2) bekezdése alapján a vezető által elmulasztott, vagy nem megfelelően teljesített feladatok megbízott szakértővel történő elvégeztetése, valamint a külön jogszabály szerinti végrehajtói kézbesítéssel felmerült költségek viselésére kötelezése a gazdálkodó szervezet vezetőjének. Kérdésként vetődik fel, hogy mikor, milyen tények alapulvételével hozhat a bíróság a vezető költségviselésére vonatkozó döntést. A pénzbírság kiszabásának alkalmazása körében kialakult joggyakorlatot követve ez esetben is célszerű az olyan gyakorlat kialakítása, amely az eset összes körülményeinek gondos mérlegelését megköveteli e szankció alkalmazása esetén a bíróságtól.
Nyilvánvaló, hogy a költségek felmerülését a felszámolónak kell igazolnia a bíróság felé. Be kell csatolnia azokat az iratokat, amelyekkel bizonyítani tudja, hogy határidő tűzésével, és a jogkövetkezmény pontos megjelölésével felhívta a vezetőt a Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettsége teljesítésére, melyet a vezető felhívás ellenére elmulasztott. Ha a felszámoló ennek nem tesz eleget, a felhívása nem tényszerű, az a jogkövetkezményt nem tartalmazza, úgy az általa megbízott szakértő költségeinek megtérítésére való kötelezés ezen iratanyag alapján nem lehet jogszerű.
Problémát vet fel az is, ha a felszámoló számára a gazdálkodó szervezet vezetője nem elérhető, ez esetben azokat az iratokat kell bemutatnia a bíróságnak, amelyekkel azt tudja igazolni, hogy mindent megtett a vezető tisztségviselő felkutatása érdekében. Figyelmet érdemel, hogy a levelezéssel, kutatással kapcsolatos valamennyi költség is érvényesíthető a vezető tisztségviselővel szemben. Mivel fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a felszámoló a gazdálkodó szervezet vezetőjével a kapcsolatot felvegye annak érdekében, hogy a felszámoló a tevékenységét megkezdje, ezért a felszámolók többnyire már előkészítik a felszámolás megindulását akkor, amikor megkapják a bíróságtól a felszámolást elrendelő végzést. Rendszerint a felszámolást elrendelő végzésből is megállapítható az adós vezetőjére vonatkozó adat, ha az adós a hitelezői kérelemre nyilatkozatot tett, de végső esetben a lakcímnyilvántartó is megkereshető az adós vezetője lakcímének közlése iránt.
A bíróság mindenképpen akkor jár el helyesen, ha a felszámoló gazdálkodó szervezet vezetőjét költségviselésre kötelező kérelmét az adós vezetőjének észrevételezés céljából megküldi, az észrevétel elmaradása esetén a felszámoló által szolgáltatott adatok tükrében hozza meg döntését. Amennyiben a vezető tisztségviselő vitatja a felszámoló eljárásának a helyességét, úgy a tényállás felderítése érdekében a bíróság bizonyítást folytathat le.
A fentiek összegezéseképpen elmondható, hogy a Cstv. 33. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén a szakértőt megbízó felszámoló köteles a költségek előlegezésére, a bíróság pedig az ügy összes, a fentiekben részletezetett körülményeinek mérlegelésével kötelezheti a vezetőt a költségek viselésére.
Kiemelendő az új jogi szabályozásból, hogy a felszámolónak már végrehajtói kézbesítés útján is lehetősége van eljuttatni a vezető tisztségviselőnek szóló felhívást. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 31/D. §-a rendelkezik a bírósági iratok végrehajtói kézbesítéséről. Eszerint, ha a 15. §, valamint a 16. § a) és b) pontja szerinti határozat kézbesítése ese-
4/5
tén a kézbesítési vélelem beállt, az a fél, aki a határozat alapján végrehajtási kérelem előterjesztésére jogosult, a végrehajtói kézbesítés költségeinek megelőlegezésével kérheti, hogy a határozatot tartalmazó iratot önálló bírósági végrehajtó (e §-ban a továbbiakban: kézbesítési végrehajtó) kézbesítse a címzettnek. A végrehajtói kézbesítés költségére külön törvény szerinti kölcsönkedvezmény nem vehető igénybe. A kézbesítés költségét a kézbesítést kérő fizeti meg; ha pedig az (1) bekezdés szerinti határozat alapján végrehajtás indul, a végrehajtói kézbesítés költségét - mint a végrehajtás kérésével kapcsolatos költséget - az adós viseli [(2) bekezdés]. A kézbesítési végrehajtó az iratot külön jogszabály rendelkezése szerint kézbesíti a címzettnek; a kézbesítés eredményéről jegyzőkönyvet készít, amelynek 1 példányát megküldi annak a bíróságnak, amelynek eljárása során a határozatra vonatkozóan a kézbesítési vélelem beállt, és a kézbesítés eredményéről a kézbesítést kérőt is értesíti. A kézbesítési végrehajtó - kérelemre - a címzett lakóhelyének, tartózkodási helyének - a címzett részére történő kézbesítés helyének felkutatása érdekében a 47. § szerinti megkeresések megtételére jogosult. A végrehajtó az eljárása során a címzettől beszerzett adatokról - kivéve a kézbesítés helyére vonatkozó adatot - nem tájékoztathatja a kézbesítést kérőt [(4) bekezdés]. A végrehajtói kézbesítés önálló bírósági végrehajtó, illetve helyette eljárva önálló bírósági végrehajtó-helyettes, vagy végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági végrehajtó jelölt végezheti [(5) bekezdés]. Jogszabály az (1) bekezdésben foglalt iratokon kívül más irat e § szerinti végrehajtói kézbesítését is előírhatja; ilyen esetben jogszabály a kézbesítés eredményéről történő értesítésről e törvénytől eltérően rendelkezhet [(6) bekezdés]. Ebből következik, hogy a felszámoló által írt felszólításnak a kézbesítése (6) bekezdés szerinti formába sorolható, természetesen a felszámoló kapja majd a kézbesítés eredményéről az értesítést. A kézbesítés megtörténtét a végrehajtó által történő kézbesítésről készült jegyzőkönyv igazolja, ennek alapján már a bírságolási kérelem is benyújtható, és a büntetőeljárás is megindítható. Ezeket a költségeket is a felszámoló előlegezi, melynek áthárítása a Cstv. 33. § (2) bekezdésében foglaltak szerint történhet a gazdálkodó szervezet vezetőjére.
A költségviselés szankció alkalmazása körében kialakult bírói gyakorlatot az alábbi jogeset is kiválóan szemlélteti.
Az elsőfokú bíróság a kijelölt felszámoló javaslatára egyenlő arányban kötelezte az adós gazdasági társaság volt ügyvezetőit a felszámoló által felkért szakértő által elkészített eszközleltár elkészítése kapcsán felmerült díj megfizetésére. Az irányadó tényállás alapján az ügyvezetők az adós vagyonának átadása során nem működtek megfelelően közre a nyilvántartások és mérlegek átadásában. Az eszközök sem mennyiségileg, sem értékben nem kerültek meghatározásra, ezért a felszámoló a Cstv. 33. §-a szerint szakértőt vett igénybe az eszközök leltározására, tételes felmérésére. Az ezzel felmerült 300 000 forint + áfa költség megfizetésére kérte kötelezni az ügyvezetőket, akik közül ketten megfizették a rájuk eső hányadot.
Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában kifejtette, hogy az ügyvezetők által csatolt leltár nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek, ezért a vezetők a Cstv. 31. §-ában előírt jogszabályi kötelezettségüknek nem tettek eleget; a felszámolónak pedig nem feladata az ügyvezetők részére előírt kötelezettség teljesítése.
A végzés ellen a marasztalt ügyvezetők terjesztettek elő fellebbezést, melyben az elsőfokú végzés megváltoztatását és a fizetési kötelezettség alóli mentesítésüket kérték. Álláspontjuk szerint a felszámoló által elkészíttetett leltárra nem volt szükség, mert az rendelkezésre állt, valamint a szakértő által készített leltár pontatlan és nem felel meg a törvényi előírásoknak.
A felszámoló észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a tevékenységet lezáró mérleg szerinti tárgyi eszközök és készletek tételes áttekintésére nem volt módja, ezért a Cstv. 33. §-a alapján a vezetők által átadott nem megfelelő dokumentációt az általa megbízott szakértővel átdolgoztatta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az ügyvezetők fizetésre kötelezését mellőzte.
Kiemelte, hogy a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény nem definiálja a leltár fogalmát, azonban a 69. § (1) bekezdése kimondja, hogy a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben. Megállapította, hogy ennek a követelménynek a fellebbezők által átadott tárgyi eszközlisták valóban nem feleltek meg, azonban a felszámoló a kapott eszközlisták pontosítására, a jogszabály által előírtaknak megfelelő kiegészítésére az ügyvezetőket nem hívta fel, részükre határidőt nem tűzött, és arra sem figyelmeztette a vezetőket, hogy a leltárt mással fogja elkészíttetni. Ugyanakkor rámutatott, hogy a megbízott szakértő által csatolt okiratok sem tartalmazták a számviteli törvényben megfogalmazott követelményeket, mivel a leltári tárgyak egyedi azonosítására nem alkalmasak és értéket sem tartalmaztak.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.710/2012/2.) ■
Visszaugrás
