Peschka Vilmos a XX. század második felének kiemelkedő hazai jogfilozófusa egy évtizede hunyt el.[1] Az életmű értékeléséhez elérkezett az idő, s úgy tűnik az utókor erre immár készen áll. Ehhez a folyamathoz kívánok az írás címében szereplő témakör rövid kifejtésével hozzájárulni. Mindezek előtt szeretném felidézni két Peschka Vilmossal kapcsolatos személyes emlékemet. Az első találkozásunk teljesen véletlenszerű volt. 1988-ban egy hideg, esős novemberi délutánon került megrendezésre a Moór Gyula születésének centenáriuma alkalmából szervezett konferencia az ELTE jogi karának tanácstermében. A rendezvényen Paczolay Péter és Zsidai Ágnes mellett harmadik előadóként Moór pályakezdéséről tartottam előadást. Mivel ez volt szakmai pályafutásom első "igazi" konferencia-előadása, ezért igen sokat készültem rá, ill. meglehetősen izgultam annak sikeréért. A csekély számú hallgatóság soraiban foglalt helyet - az addig általam személyesen nem ismert - Peschka Vilmos akadémikus, aki végighallgatta az előadásokat, és az ülés végén gratulált az előadóknak. Második találkozásunkra öt évvel később került sor. 1993-ban egy rendkívül forró júniusi napra szervezte meg az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága a kandidátusi disszertációm nyilvános védését. A bírálóbizottság elnöki tisztét Peschka Vilmos töltötte be. Bevallom, nagyon jól esett professzor úr védésem utáni gratulációja, ill. őszinte érdeklődése jövőbeni tudományos kutatási terveim iránt. A nyilvános vita további élményt is tartogatott számomra. Részese lehettem annak a baráti, kollegiális beszélgetésnek, mely a védésemen megjelent és a vitában hozzászóló egykori Moór-tanítvány, Solt Kornél és Peschka Vilmos között folyt.
- 55/56 -
A következőkben Peschka Vilmos tudományos munkásságának rendkívül kis szeletét, a magyar jogbölcselet történetében jelentős szerepet játszó magánjogászok elméleti kiindulópontjainak elemzése során kifejtett gondolatait kísérlem meg rekonstruálni. A szocialista normativizmus kritikájától a kortárs nyugati irányzatokkal polemizáló fogalmi-analitikus pozitivizmusig, ill. a jogi hermeneutika eredményeire építő jogbölcseleti felfogás megalkotásáig eljutó jogfilozófus elmélettörténeti kutatásait, pláne annak hazai vonatkozásait, mindeddig kevés figyelem kísérte. A címben szereplő kérdéskörrel az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos periodikájában 1959-ben közzétett terjedelmes tanulmányában foglalkozott,[2] ill. három és fél évtizeddel később Nizsalovszky Endre születésének centenáriumára megjelent tanulmánykötetben tett közzé egy jóval rövidebb, az ünnepelt munkásságát méltató írást.[3] E két műve képezi a rekonstrukció alapját.
Peschka Vilmos a pesti jogi kar elvégzése után 1954 és 1957 között az MTA TMB aspiránsaként - Szabó Imre vezetése mellett - tevékenykedett, majd pedig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársaként folytatta pályafutását. Számára is életre szóló "élményt" jelenthetett részt venni Szabó 1955-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent "A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon" című monográfiája[4] még publikálás előtti kézirata - a Horthy-rendszer állam- és jogbölcseletével foglalkozó - kilencedik fejezetének a "megvitatásán", melyet négy évtizeddel később a Nizsalovszky-emlékkönyvben maga is "hírhedett vitaülésnek" nevezett.[5] Minderre az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar 1955. január 29-én tartott tanácsülésén (sic!) került sor.[6] A fennmaradt jegyzőkönyvből tudjuk, hogy az ankéton a szerzőn kívül a hazai jogtudomány korabeli, ill. a XX. század második felének később meghatározó személyiségei voltak jelen. Így például Antalffy György, Asztalos László, Beck Salamon, Beér János, Brósz Róbert, Csizmadia Andor, Eörsi Gyula, Földesi Tamás, Halász Pál, Kulcsár Kálmán, Marton Géza, Madarász László, Mártonffy Károly, Móra Mihály, Nagy Tibor, Nizsalovszky Endre, Peschka Vilmos, Péteri Zoltán, Samu Mihály, Sárándi Imre, Sztodolnik László, Vas Tibor, Világhy Miklós, Weltner Andor. A névsorból kitűnik, hogy nem egy szűk szakmai közönség, hanem a
- 56/57 -
jogtudomány számos ágát művelő, különböző generációkhoz tartozó személy volt jelen, és nyilvánított véleményt. A hozzászólások során kétféle megközelítési mód és véleménytípus körvonalazódott. A bátrabb, önálló álláspontot vállalók - így Nizsalovszky, Beck, Világhy - megállapításai szerint a szerző gyakorta esett a sommás megállapítás hibájába, és nem elemezte kellő mélységgel az érintettek jogfilozófiai életműveit. A vita további résztvevői - főképpen Beér János, Vas Tibor és részben Halász Pál, Marton Géza, Eörsi Gyula - lényegében magukévá tették Szabó "értékelését", mely a következő évtizedekre mintegy meghatározta, hogy mit lehet, ill. kell a magyar polgári jogbölcseleti hagyományról gondolni.[7] A jegyzőkönyv szerint az elhangzottakhoz a fiatal Peschka nem szólt hozzá, miként a többi hasonló korú pályakezdő sem. Részvételük nyilvánvalóan részét képezte annak a szocializációs folyamatnak, ami az egyetemi évekkel kezdődött és az aspirantúra időszakában folytatódott, és végső soron a marxista állam- és jogtudományt művelő új nemzedéknek a kinevelését célozta. Peschka számára a jelenlét már csak azért is elvárt lehetett, hiszen a szerző egyben aspirantúrájának témavezetője volt. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy több mint másfél évtizeddel később, egy 1972-ben megjelent - a magyar jogelmélet második világháború utáni fejlődéséről szóló - rövid tanulmányában Szabó emblematikus monográfiáját "a múlt jogelméleti gondolatainak marxista-kritikai értékelésére tett első kísérletnek" nevezi, ill. a szerző egykori szóhasználatától eltérően, a "magyar polgári jogfilozófia története" megfogalmazással él, kerülve a "burzsoá" kifejezéshez tapadó negatív jelentésréteget, amelyet Szabó még 1980-ban - műve második kiadásakor - is adekvát fogalomnak tekintett.[8]
Az elhíresült "vita" után négy évvel az Állam- és Jogtudományi Intézet "Értesítőjében" közzétett A magyar magánjogtudomány jogbölcseleti alapjai c. Peschka-tanulmányt negyvenöt évvel később Varga Csaba - a szocializmus marxizmusának jogelmélete tárgykörben írt művében - "hézagpótló monografikus áttekintésnek" nevezi.[9] Az értekezés a XVIII-XIX. század fordulójától a második világháború végéig tekinti át "a magyar magánjogtudomány fejlődésében jelentkező legfontosabb jogfilozófiai gondolatokat", ill. a jogbölcseletnek "a magyar társadalom története és fejlődése vonatkozásában betöltött szerepét és funkcióját."[10] Vagyis a címben jelzett vizsgálódásokon túl a magyar jogbölcseleti gondolkodás említett korszakainak elemzésére és értékelésére is vállalkozik. Mindez Szabó "árnyékában" nem volt egyszerű és problémamentes feladat.
- 57/58 -
Peschka tanulmánya első, egyben legrövidebb részében mutatja be a Wolff-Martini-féle - Szabó szóhasználatával élve - "denaturált" természetjogi irányzat, majd a Zeiller és Egger műveiben közvetített kanti észjogi tanítások hatását, mely elsősorban Kelemen Imre, Lakics (Lakits) György Zsigmond (1739-1814), ill. Kövy Sándor (1763-1829), Fogarasy János (1801-1878) és Kallós Lajos (1819-1881) munkásságában érhető tetten. E helyen elsősorban Szabó értékeléseit citálja, s kevéssé törekszik önálló megállapítások megtételére. Utóbbira példa az első rész végén megfogalmazott véleménye. E szerint: "A jogbölcseletben »megtűrt haladásként« még kifejtést nyerhettek Martini mellett Kantnak a magánjogra vonatkozó burzsoá jellegű nézetei, a magánjogtudományba odabiggyesztett, a művek tartalmát nem érintő függelékként behatolhattak Kantnak a jogra vonatkozó általános tanai, de Kant burzsoá magánjogi elvei a magyar magánjog tételes rendelkezéseinek tárgyalását már nem érinthették és befolyásolhatták. A magánjogtudományi munkák tehát a magánjogi intézményeket illetően megőrizték a polgári jellegű kanti hatástól feudális érintetlenségüket."[11] A következő korszakok bemutatásánál ugyanakkor feltűnő módon szakít Szabó ez időtájban megkerülhetetlen művének hivatkozásával, s kizárólag az eredeti forrásokra koncentrálva igyekezett önálló álláspont és vélemény megfogalmazásra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
