Kovacsicsné Nagy Katalin "Gondolatok a bűnügyi információ-rendszerek reformjához" című tanulmányát elsősorban azért olvastam nagy szakmai érdeklődéssel, mert sok olyan kérdést vetett fel, amelyek megoldását a gyakorlat emberei is már hosszabb ideje keresik. Van azonban egy olyan gyanúm, hogy a megoldást nem találják, sem a kriminálstatisztikát (bűnügyi informatikát) hivatásszerűen űzők, sem a tudósok.
Pesszimistának tűnő véleményem mellett azonban meg kell jegyezni, hogy a magyar bűnügyi statisztika jelentős eredményeket ért el az elmúlt évtizedekben. Ezeket szerte Európában elismerik. A 40 éves idősorok önmagukért beszélnek, ami azért is fontos, mert a dinamikusan változó Büntető Törvénykönyv diktálta algoritmusok adják az alapját. Ennek legjelentősebb kri-minálstatisztikai vonzata az egység-többség-halmazat megítélésében követett következetes gyakorlat és az értékhatárok szintén többszöri módosulása.
A kriminálstatisztika tehát betölti azt az alapvető célját, hogy hitelesen tájékoztat a hatóság előtt ismertté vált bűncselekmények és elkövetők számáról, gyakoriságáról, dinamikájáról és struktúrájáról. Természetesnek tűnik ezért az a következtetés, hogy a bűnügyi statisztika adatait mindig a Büntető Törvénykönyv optikáján keresztül kell szemlélni, értékelni, mert egyébként a bűnözés ezen szeletéről (hiszen a bűnözés mesz-sze nem azonos az ismertté vált bűnözéssel) torzképet láthatunk csak.
Az értékelő szakember feladata az, hogy az esetleges félrevivő számokat (pl. a közismert parkolójegyes csalás adatait 1998-ban) észrevegye, értékelje.
Az ismertté vált bűnözés az ismertté vált bűncselekmények és elkövetők számát jelenti.
Az ismertté vált bűncselekményeket általában azzal az eljárási cselekménnyel (ilyen leggyakrabban a vádemelés) definiálják, amelyet az ügyész alkalmaz. A vádemeléshez azonban le kell folytatni a vádelőkészítés eljárását, amely legtöbbször nyomozást jelent. Az ügyész jogi álláspontja alapozza meg a magyar kriminálsta-tisztika output jellegét. Az input megfigyelés bevezetése inkább a nyomozó hatósági munka mérésére lenne alkalmas, pl. arra, hogy adott időszakban, adott területen milyen típusú rendőri intézkedések történtek. Ennek meglenne a maga haszna, de a bűnözés mérésére nem lenne alkalmas.
Nyilvánvaló, hogy a bűnözésről szóló statisztikai adatok rendszerbe kerülésének időpontja eltér (sokszor jelentősen eltér) a bűncselekmény elkövetési idejétől, de attól az időtől is, amikor a hatóság előtt a cselekmény ismertté válik. Ezek szemléltetésére álljon itt az alábbi táblázat:
A fentiek oka sokrétű, leginkább arra vezethető vissza, hogy a nyomozások (különböző okokból) elhúzódnak. Vélhetően serkentőleg hat majd az időszerű nyomozásokra az új Be. nyomozások idejét limitáló rendelkezése.
A bűnözés számbavételi egységeire vonatkozó állásponttal vitatkoznék. Az ismertté vált bűnözésben két bizonyosság van. Az egyik a cselekmény, amely az ügyész álláspontja szerint vagy bűncselekmény vagy nem, a másik az elkövető, akit vagy felderítenek vagy nem. A bűncselekmények és elkövetők bűnügyekké szerveződnek, ez azonban esetleges folyamat következménye, pl. eljárás ökonómiai szempontokat vesznek vagy nem vesznek figyelembe, az egyesítés lehetősége a nyomozás során nem volt ismert stb.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
