A Római Jogászok Országos Találkozóját második alkalommal, 2006. február 2-án a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara rendezte meg Benedek Ferenc professzor 80. születésnapjának tiszteletére. A konferencián a hazai romanisztika számos jeles képviselője jelen volt. Az itt elhangzott előadások jó részét, továbbá Benedek Ferenc szakmai életrajzát és publikációinak bibliográfiáját tartalmazza a Jogtörténeti Tanulmányok IX. kötete, amelyet Benedek Ferenc emlékének ajánlva adott ki a pécsi jogi kar.
A kötet első tanulmánya Bajánházy István "Kölcsönszerződések a Köztársaság idején" című munkája (17-36), melynek tárgyát a római állam és polgárai közötti hitelügyletek képezik. A szerző döntően Livius és Cicero műveire támaszkodik a vizsgálat során. A római állam többféle eszközzel is beavatkozhatott a magánszemélyek szerződéses viszonyaiba: korlátozhatta törvényekkel a kölcsönszerződéseket, előfordult a kamatok jogszabállyal történő elengedése is, máskor pedig az állami vagyonnal gazdálkodó szervezetként lépett fel, így válsághelyzetben állami kölcsön nyújtására is sor kerülhetett. Livius említi azt az esetet, amikor az állami kölcsönt csak olyanoknak nyújtották, akik a saját "inertia"-juk következtében nem tudták az adósságukat visszafizetni. A szerző szerint az inertia helyes értelmezése alapján az jutott állami kölcsönhöz, aki vagy egy véletlen folytán, vagy akár a saját hanyagsága miatt olyan helyzetbe került, hogy nem tudta visszafizetni az adóságát, de ennek ellenére még fizetőképes maradt. Volt olyan eset is, amikor a polgárok segítették ki "önkéntes adományaikkal" az államot, mint például Kr. e. 210-ben, a római hadiflotta felszerelése érdekében. Ezeket az adományokat azonban később az állam kölcsönként értékelve, kamatostól fizette vissza a magánszemélyeknek.
Benke József "Egy Pomponius-töredék a vevő késedelméről (D. 19. 1.9)" című munkájának (37-63) a következő szöveghely áll a középpontjában: "Si is, qui lapides ex fundo emerit, tollere eos nolit, ex vendito agi cum eo potest, ut eos tollat". - "ha az aki köveket vett egy telekről, elvinni azokat nem akarja, az eladó perelheti őt azért, hogy azokat elvigye." A szerző szerint az eladó a dolog szolgáltatásának kötelezettségét egy verbális oblatióban megnyilvánuló quasi traditio formájában teljesítheti, tehát elegendő, ha a szóbeli megállapodást követően lehetővé teszi a vevő számára, hogy az elvigye a köveket a telekről. Kérdés, hogy a vevőnek pusztán joga-e a kövek elvitele, vagyis hitelezői késedelem valósul-e meg, vagy köteles-e azokat átvenni, mely esetben adóskésedelemről van szó. A válaszra valójában azonban nincs is szükség, mert a forrásból kiderül, hogy a vevő szándékosan mulasztotta el a kövek elvitelét, így akár adósként, akár hitelezőként esett késedelembe, felelnie kell az eladónak okozott károkért. Az eladó a vevővel szemben az actio venditivel léphet fel. A károk pedig lucrum cessans formájában merülhetnek fel, hiszen az eladó leginkább amiatt károsodhat, hogy nem tudja használni a telkét a rajta lévő kövek miatt.
A Bessenyő András "Lex Frater a fratre (Afr., D. 12,6,38pr.)" című tanulmányának (65-106) az előző munkához hasonlóan szintén egyetlen fragmentum exegézies áll a középpontjában. A forráshely arról szól, hogy egy filius familias az ugyanazon pater familias hatalma alatt álló testvérétől kölcsönt vett fel. Az apa halála után visszafizette a kölcsönt a testvérének. Kérdés, hogy visszakövetelheti-e tartozatlan fizetés címén az összeget. Iulianus szerint annyiban, amennyiben az adós örökölt a családfő után, visszakövetelhető, annyiban viszont, amennyiben a hitelező örökölt a családfő után, csak akkor követelhető vissza, ha az adós peculiumából a hitelezőhöz jutott összeg nem kevesebb, mint a tartozásnak a hitelező örökrészének megfelelő hányada. A testvérek között a kölcsönnyújtás következtében keletkező naturalis obligatio ugyanis megszűntnek tekinthető, mivel a hitelező az adós peculiumának megfelelő részét megszerezte. Ahogy abban az esetben is, ha a családfő az adósnak előhagyományként juttatta volna peculiumát, a hitelező ebből levonhatta volna a követelésének megfelelő részét. A szerző az elmúlt századok jelentős jogtudósainak jogi konstrukcióit elvetve, egy teljesen új megoldást talál a problémára. Ezen megoldás szerint a kölcsön összege még az apa életében ipso iure levonásra került a kölcsönt felvevő fiú peculiumából, és hozzáadódott a kölcsönt nyújtó fiú peculiumához, a testvérek közötti követelés azonban továbbra is fent maradt naturalis obligatióként. Az apa halálát követően a peculiumokat felosztották a testvérek között örökrészeik arányában, ennek következtében a kölcsön összegének felét a kölcsönt felvevő testvér vagyonrészéhez számítják hozzá, így olyan helyzet keletkezik, mintha csak a kölcsönösszeg felét vette volna fel, így a visszafizetett tartozás felét tartozatlan fizetés címén visszakövetelheti a fivérétől. A hitelező a kölcsön másik felét pedig az adósnak a rá eső peculium-részéből levonva kapja meg. A tanulmány hátra lévő része
- 296/297 -
azt az esetet vizsgálja, amikor a pater familiasnak a két fiún kívül más örökösei is voltak.
Deli Gergely "A generális klauzulák mögöttes filozófiai és jogelméleti problémái" című jogelméleti munkájának (107-136) fő célja a generális klauzula terminusát alkotó kategóriák (a clausula által felidézett rész - egész viszony és a genus - species rendszertani kategória pár, melyre a generális elemből lehet asszociálni) viszonyrendszerének vizsgálata révén a generális klauzulák dogmatikai alapú definíciójának megalkotása. A szerző az elméleti - filozófiai szinten tett megállapításait a római jogból vett forráspéldákkal támasztja alá. A tanulmány elején a generalis és a clausula szavak jelentésének vizsgálatát követően a dialektikai módszerekkel foglalkozik. A következő részben a rész - egész viszony kategorizálására kerül sor. A szerző megkülönbözteti egymástól a jogi részeket: a strikt részt, a fiktív részt és az extenzív részt. A generális klauzula az extenzív részek közé tartozik, mivel jelentősen befolyásolja a többi norma érvényesülését, vagy a szerződés teljes tartalmát. Ezt követően megállapításra kerül, hogy a források gyakran nem technikus értelemben használják a genus - species kategóriapárt. Majd a két vizsgált viszonyrendszer kapcsolódásainak módozatait mutatja be a szerző. A generális klauzula egy adott jogi szabályozásba illeszkedő jogi normaként az azonos nemhez tartozó részek egyike, de ha a jogszabályt alkotó többi norma valamelyike megváltozik, az kihathat a klauzula értelmezésére is. Végül a szerző a fentiek alapján megalkotja a generális klauzula általa helyesnek tartott definícióját.
Földi András "Észrevételek az ún. 'tulajdonjogi Triász'-ról" című tanulmánya (137-175) arra a kérdésre kíván választ adni, hogy a magyar civilisztikában klasszikussá vált tulajdonjogi triász, azaz a tulajdonjog pozitív oldalát képező három részjogosítvány: a birtoklás (ius possidendi), a használat és hasznok szedésének joga (ius utendi fruendi), valamint a rendelkezési jog (ius disponendi/ius abutendi) fenntartható-e a magyar jogban. A szerző először a triász alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő elméletidogmatikai problémákkal foglalkozik. Első problémaként az jelenik meg, hogy a ius possidendivel kifejezett birtokvédelem valójában nem a tulajdonjoghoz kapcsolódó jogosítvány, hanem sokkal inkább a birtoklás tényéhez kacsolódó joghatás. Ha viszont mégis a tulajdonjoghoz kapcsolódó joghatásként értelmezzük a birtokvédelmet, akkor inkább a tulajdonvédelem körében kellene megemlíteni. A szerző szerint a birtoklás jogának tartalmát leginkább az a jogosultság képezi, hogy a tulajdonos magánál tarthatja a dolgát. A szerző nem ért egyet azzal sem, hogy a Ptk.-ban a ius disponendi fogalmát pl. a kölcsönszerződésre vagy a bérleti jogviszonyra is kiterjesztik. A tanulmány következő része a triász dogmatörténeti gyökereit tárja fel az antik római jogtól eljutva egészen a modern kontinentális európai jogrendszerekig, valamint a modern római jogi tankönyvirodalomig. A szerző szerint a tulajdonjogi triász továbbra is létjogosultsággal bír a magyar civilisztikában a gyakorlati előnyei miatt, de érdemes lenne a ius possidendit dogmatikailag megfelelőbb helyen szabályozni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
