A polgári jog kodifikációja során felmerült a szerződésengedményezés szabályozásának szüksége. Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája1 kimondja, hogy "[a]z engedményezés és a tartozásátvállalás intézményeit kombináló szerződésengedményezés jogi feltételeire az új Ptk.-ban megfelelő szabályokat kell alkotni."2 Lászlóf Pál és Leszkoven László a Polgári Jogi Kodifikáció hasábjain publikált tanulmányukban - a Koncepció céljával egyetértve, módszertanával azonban vitatkozva -rámutatnak, hogy "az üzleti élet nézőpontjából mindenféleképpen szükséges a szerződés-átruházás szabályainak törvényi megfogalmazása, azonban ennek során új szabályok megalkotására van szükség (...), a szerződés-átruházás (...) engedményezés és tartozásátvállalás kombinációjaként való felfogása nem tart-ható."3 A jelen tanulmány - a szerzők problémafelvetésével egyetértve - javaslatot kíván tenni a szerződésátruházás szabályozására.
A polgári jog kodifikációja során olyan szabályok megalkotására van szükség, amelyek a teljes szerződési pozíció átruházását lehetővé teszik. Mindez nem oldható meg az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályainak alkalmazásával, ahhoz egy sui generis jogügyletet kell az új Ptk.-ban megalkotni: a szerződésátruházást. A szabályok kialakítása során szükséges az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályaihoz visszanyúlni. Ezt azonban pusztán a szabályozandó helyzetek hasonlósága teszi szükségessé.
A szerződésátruházás dogmatikailag nem konstruálható meg az engedményezés és a tartozásátvállalás "megfelelő" alkalmazásával, mivel
1. az engedményezés és a tartozásátvállalás analóg kezelése -azok eltérő jellegzetességei miatt - hibás;
2. a tartozásátvállalást dogmatikailag hibásan szabályozza a Ptk., mivel az nem a régi és új adós kétoldalú szerződése, amelyhez a hitelező hozzájárulása szükséges, hanem az háromoldalú szerződés (nováció);
3. az engedményezés és a tartozásátvállalás nem az adósi és a kötelezetti pozíció, hanem csupán kötelmekből fakadó egyes követelések vagy tartozások alanyának megváltoztatására alkalmas.
A jelen tanulmány szerzője az elmúlt években publikálta a követelések engedményezésének és a tartozások átvállalásának újraszabályozására vonatkozó javaslatait.4 Mivel ezen szabályok determinálják a szerződésátruházás szabályozását is, a jelen tanulmány összefoglalja az engedményezés és a tartozásátvállalás legfőbb dogmatikai jellemzőit, valamint nemzetközi kitekintéssel vizsgálja a szerződésátruházás fogalmát, annak dogmatikai hátterét és javaslatot tesz annak szabályozására.
Mielőtt a szerződéses pozíció átruházásának vizsgálatára rátérnénk, elkerülhetetlen a használt terminus technicusok vizsgálata. A hazai és a nemzetközi jogirodalomban két elnevezése terjedt el a jogintézménynek: a szerződésengedményezés és a szerződésátruházás. A kétfajta megközelítés jól látható az Európai Szerződési Jogi Alapelvek és az Unidroit Alapelvek összevetéséből. Az előbbi 12. fejezetének 2. címe a szerződés átruházása (transfer of contract), míg az utóbbi 9. fejezetének 3. címe a szerződésengedményezés ( assignment of contracts) címet viseli.
Mindkét fogalom hibás. Mivel az engedményezés kizárólag követelések átruházására szolgál, az engedményezés alkalmatlan a szerződési pozíció átruházására; nem megfelelő ezért a szerződésengedményezés kifejezés. A jogintézmény lényegét pontosabban fejezi ki a német és a svájci terminológia által alkalmazott szerződésátruházás ( Vertragsübertragung). A kifejezés még így is félrevezető, hiszen átruházni kizárólag olyan - tág értelemben vett - dolgokat lehet, amely fölött az átruházó rendelkezési joggal bír. A szerződési pozíció nem tekinthető ilyennek. Mindezek előrebocsátásával, jobb híján, a jelen tanulmány a szerződésátruházás kifejezést használja.
A jogintézmény elnevezése mellett problematikus a jogviszony alanyainak elnevezése is. A külföldi jogok általában az engedményezés terminológiáját alkalmazzák a szerződési pozíció átruházására is. Az olasz jog például engedményező, engedményes és engedményezett félről beszél. Az előzőekben említett megfontolásokból az engedményezés terminus technicusait alkalmatlannak tartjuk a szerződésátruházás esetén. Szükséges ezért új fogalmak bevezetése a szerződésátruházás alanyainak megjelölésére. Az elnevezés alapját a feleknek az eredeti szerződéshez való viszonya adhatja: így beszélhetünk a szerződésből kilépő, a szerződésbe belépő és a szerződésben maradó félről.
1. Az engedményezés - az elterjedt felfogás ellenére - nem vezet a jogosulti pozícióban alanycserére, az kizárólag követelések átruházására szolgál.
2. A követelésátruházás szabályai megkonstruálhatóak a tulajdonátruházás klasszikus szabályainak analógiájára. Az analógia alkalmazását az teszi lehetővé, hogy az engedményezés tárgya, a követelés, az engedményező vagyonának aktívuma, afölött az engedményezőt rendelkezési jog illeti vagy illetheti meg.
3. Az új Ptk.-ban a lehető legszélesebb körben el kell ismerni a követelések engedményezhetőségét. Ez alól kizárólag két kivétel létezik: a jogszabályi tilalom és a szolgáltatás személyes jellege folytán nem engedményezhető kikötések. Az engedményezést kizáró kikötések érvényesek, de harmadik személyekkel szemben hatálytalanok. Szükséges kimondani, hogy az engedményezést kizáró kikötés megszegése miatt az adós nem lesz jogosult megtámadni az eredeti vagy az engedményezési szerződést: ez ugyanis értelmetlenné tenné az ilyen kikötések kötelmi hatályának a kimondását.
4. Főszabályként szükséges elismerni az osztható követelések részeinek engedményezhetőségét a zálogjogi szabályok5 mintájára. Ugyanakkor a részleges engedményezés az adósra nézve komoly költségekkel járhat, szükséges ezért kimondani, hogy az adós a követelések részleges engedményezésével kapcsolatban felmerült költségeinek megtérítését követelheti az engedményezőtől.
5. A bírói gyakorlat bizonytalanságai miatt szükséges kimondani a jövőbeli követelések engedményezhetőségét. A Ptk. elismeri a jelenleg nem létező vagy nem az eladó tulajdonában lévő dolog adásvételére kötött szerződést, valamint a zálogjogi szabályok lehetővé teszik zálogjog létrehozását a zálogkötelezett javára jövőben keletkező jogokra és követelésekre. Dogmatikailag alaptalan és gazdaságilag irracionális lenne ezért a jövőbeli követelések engedményezésének tilalma.
6. Az új Ptk.-ban szükséges kimondani a követelések tömeges engedményezésének érvényességét. A nem egyedileg meghatározott követelések engedményezése nem érvénytelen, ha az engedményezett követelések azonosíthatóak, azaz legkésőbb a követelés létrejöttekor megállapítható, hogy az adott követelés az engedményezett követelések közé tartozik-e.
7. A biztosítéki engedményezés kérdéseit nem az engedményezés szabályai között szükséges rendezni. A zálogjogi szabályoknak kell választ adni arra a kérdésre, hogy az új Ptk. kizárólagos dologi hitelbiztosítéknak tekinti-e a zálogjogot, vagy a jogalkotó elismeri a fiduciárius hitelbiztosítékokat is.6
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
