A demokrácia magában rejti az alapvető emberi jogok, állampolgári jogok tiszteletét, s az azok védelmét szolgáló jogintézmények életre hívásának igényét. A személyiségi jogok sérülése esetén esetlegesen, de nem elsősorban fellépő vagyoni károk mellett napjainkra a nem vagyoni károk (immateriális károk, eszmei károk, erkölcsi károk, immaterielle Schäden, dommages morales, danos nao patrimoniais, non-pecuniary losses) dominanciája érhető tetten.
A személyiségi jog világszerte a legmagasabb rendű és rangú jogszabályokban biztosított és garantált elsődleges alapjogok egyike (ha nem a legfontosabbja). Magyarországon a "jogállami forradalom" (Sólyom László) után, meglelve tényleges helyüket elsődleges értékké léptek elő az 1990-ben felállított Alkotmánybíróság által is védelemben részesített alkotmányos alapjogok. Az Alkotmány az alkotmányos alapjogok élére állította az emberi méltóságot, azaz maga az ember került az alkotmányos jogállam központi helyére, vált főszereplőjévé. A hosszú évtizedekre nyúló jogfejlődés a nem vagyoni kártérítést az általános személyiségi jog védelmezőjévé formálta. Az Alkotmánybíróság az általános személyiségi jogot az emberi méltósághoz való jogként fogalmazta meg, e jog tartalmát pedig a "személyiség szabad kibontakoztatásához való jogban", az "általános cselekvési szabadságban", a "magánszférához való jogban", valamint az "önrendelkezés szabadságában" jelölte meg.[2] A védendő jogtárgy jellege, s számos, az eszmei kár megfoghatatlanságát eredményező jellemzők tették és teszik még ma is nehézzé a nem vagyoni kár megfogalmazását. Strasser, a kiváló osztrák jogtudós a vagyoni kár körbeírását követően megmaradó "maradék fogalomról" értekezett,[3] ami lényegi ismérvének köszönhetően "Vorteil für Nachteil". Az új Polgári Törvénykönyv (korábbi) Koncepciója a nem vagyoni kártérítést a személyhez fűződő jogok megsértése adekvát szankciójaként minősítette, ahol a hátrány lehet testi (fizikai), lelki (pszichikai), egyéb személyi (pl. személyi szabadság elvesztése), továbbá immateriális üzleti sérelem[4]. A német jogirodalom gyakorlatilag minden esetben fogalmi elemének tekinti a pénzben ki nem fejezhető javak károsodását.[5] A svájci Genugtuung irodalom is elismeri a sérelem pénzzel jóvá nem tehető természetét, hiszen a pénz nem tekinthető az elszenvedett veszteség, kár kielégítéseként: "Es geht draum, in Geld ausdrücken, was nicht in Geld messbar ist."[6]
Ha a jogalkalmazási gyakorlatot tekintjük az egyes 'tényállások' többé-kevésbé jól átfedik egymást. Míg a magyar jogalkotó nem jelölt meg tényállásszerűséget és a Koncepció szerint nem is tesz rá kísérletet, addig a német jogalkotó - a német precizitást és habitust meg nem hazudtolva - csak a törvényben konkrétan meghatározott esetekben teszi lehetővé az eszmei kártérítés megítélését.[7] Ezek a tényállások az élet, testi sérthetetlenség, egészség megsértése; szabadságelvonás, a BGB § 823 szerinti egyéb jog "sonstiges Recht" megsértése, valamint az ún. "Beiwohnung".[8],[9] Ez a precízióra
- 191/192 -
való törekvés hosszú ideig gátat jelentett az általános személyiségi jog megsértésének fájdalomdíjjal való orvoslása terén. Mivel a törvény (BGB) nem jelölte meg az általános személyiségi jogot védendő jogtárgyként, így a joggyakorlat hosszú időn keresztül elutasította a fájdalomdíj iránti igényt. Az első "téglát" az ún. "Schachtbriefentscheidung" jelentette az általános személyiségi jog "sonstiges Recht"-ként való elismerése által.[10] Nem "különb" ebben az értelemben az osztrák gyakorlat sem. Jogszabályi szintre emelve határozza meg a fájdalomdíj igényre jogosító eseteket. Az alap-rendelkezés az ABGB § 1325, amely a testi sérelmekre rendeli fájdalomdíj megfizetését.[11] Az e körbe vont tényállások közé tartozik még a jogellenes szabadságelvonás, a személyhez fűződő jogok megsértése (többnyire a szerzői jogvédelemről szóló törvény passzusai alapján). A "kötöttség" okán a "lelki fájdalom" annyiban alapoz meg fájdalomdíj igényt, amennyiben az "Körperverletzung" következménye. A svájci jogfelfogás alapján Genugtuung "csak" testi sértés és halál esetére jár. A "Körperverletzung" fogalma azonban - az osztráktól eltérő gondolatmenet alapján - nem csupán a testi sérthetetlenséget, hanem a pszichikai egységet is integrálja.[12] Természetesen vannak "különleges" esetek, így a teljesség igénye nélkül: 1. ha például valaki különleges tulajdonságát, képességét veszti el - zongoraművész ujját csonkolják, eredményes sportoló nem képes tovább folytatni a sportot stb. -; 2. különleges jelentőséggel bírnak az ún. "eltorzulást, eltorzítást" magukkal vonó esetek, különösen a hölgyeknél. Ez kiváltképp ott jelent "különlegességet", ahol a sérelmet szenvedett személy előtt - külsődleges jegyei, szépsége miatt -"kinyíltak az ajtók" és pl. egy baleset következtében eltorzul az arca. 3. E körbe sorolandó a szexuális zavar keletkezése; 4. az emberek közötti kapcsolattartást lényegesen megnehezíti a hallás részleges, avagy teljes elvesztése; 5. viselkedészavar kialakulása. Természetszerűleg ezekben az esetekben a Genugtuung összegszerűsége a "hátrány" nagyságától függ. Az egységes európai deliktuális jog kialakítására megalkotott Tort Law: Paper No. 6. - tervezet ugyancsak a tényállásszerűség mellett érvel, s a fentiekhez hasonlóan határozza meg a nem vagyoni kártérítéssel oltalmazandó jogokat. Ebből a talajból táplálkozó kontinentális jogász számára érthetetlennek, felfoghatatlannak és abszurdnak tűnik az angol common law rendszere. Itt hiába is keresnénk cizelláltan kimunkált, jogszabályi szintre emelt tényállásokat, hiszen a jogsértést csak akkor orvosolható sikeresen, ha van mögötte megfelelő történeti és eljárásjogi háttér, vagyis kapcsolódik hozzá egy meghatározott és alkalmazható action. Innentől kezdve nem marad más a felnövő jogász nemzedékek számára, mint a döntvénygyűjtemények kitartó és beható vizsgálata.
A sokszínűség miatt célszerű egy kicsit elidőznünk magának a terminus technicusnak a vizsgálatánál. A (korábbi) Koncepció - feltárva a magyar elnevezés gyakorlati dilemmáját - a nem vagyoni kártérítés terminológia mellett tört lándzsát, "még ha az fikció is."[13] A legújabb "koncepció" szerint "a sérelemdíjnak, azaz a személyiségi jogsértések objektív alapon nyugvó pénzbeli elégtételként megállapítható szankciójának bevezetésére tekintettel a "nem vagyoni kártérítést" az új Ptk. nem fogja szabályozni."[14] A terminológia más jogrendszerekben sem egyértelmű. Az "immateriális", vagy "morális kár" kifejezések használatát a svájci jog mellőzi, abból a megfontolásból kiindulva, hogy végeredményét tekintve az mindig materiális hátrány, mindig "vagyoni kár". A nem vagyoni kártérítés alaptermészetét leginkább magáénak tulajdonító terminussal operálva a "Genugtuung" kifejezést alkalmaz-
- 192/193 -
za. Sajátos megoldást találhatunk a német BGB-ben: a §§ 253 és 847-ben azokat a károkat említi, amelyek nem vagyoni károk.[15] A német kár-fogalom pedig magában foglalja a vagyoni és nem vagyoni hátrányokat egyaránt; ugyanez elmondható a francia "dommage" kifejezésről is. A német joggyakorlat a nem vagyoni sérelmeket
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
