A múltban az internet versenyjogi problémáiról szóló legtöbb vita középpontjában infrastrukturális kérdések álltak. Ez minden bizonnyal indokolt volt, mivel egy teljesítőképes, nem-monopolizált infrastruktúra az internetes gazdaság elengedhetetlen feltételét jelenti. A Bizottság pl. a távközlési hálózatok liberalizálása révén jelentősen hozzájárult ehhez.
Az internet fokozódó elterjedtségével és elfogadottságával mára a versenyhatóságok látókörébe kerültek az ezen az eszközön keresztül kínált szolgáltatások és az elektronikus piacterek is, ahol gyakran újszerű módokon találkozik a kereslet és a kínálat.
Ezek a piacterek egy sor kihívás elé állítják a versenyhatóságokat. Ennek a témának a megvitatásakor álláspontom szerint célszerű különbséget tenni a vállalkozások közötti üzletkötésekre szolgáló, ún. "B2B" piacterek ("business to business"), és az olyan elektronikus szolgáltatások között, amelyek közvetlenül a végső felhasználóhoz fordulnak, a "business-to-consumer", azaz "B2C" szolgáltatások között. Ezek között ugyanis a célcsoportok és az üzleti modellek eltéréseiből adódóan az elemzést illetően jelentős különbségek tapasztalhatók.
Vizsgálataimat a vállalkozások közötti üzletkötéseknek helyt adó elektronikus piacterekkel (business-to-business - "B2B-exchanges") kezdem. Az elmúlt hónapokban sok írás született ezekről a piacterekről, versenyjogi megítélésükről, valamint arról a forradalomról, amelyet az üzleti életben kiválthatnak.
Ugyanakkor a Bizottság is megszerezhette első tapasztalatait az ezt a területet érintő - elsősorban a fúzióellenőrzési rendelet alapján tett - bejelentések nyomán. A lehetséges B2B-piacok széles spektruma mutatkozik meg ezekben az - egyébként kivétel nélkül pozitív - határozatokban, amelyek az irodaberendezések piacától a repülőgép-alkatrészeken át a valuta opciókig terjednek.
A piacoknak alapvetően három típusa különböztethető meg: a vevők által létrehozott, az eladók által létrehozott, valamint a "semleges" piacok. A három típusban közös, hogy céljuk a tranzakciós költségek csökkentése, valamint a szállítók és a vevők értékláncai közötti hatékonyabb összeköttetés elérése. Az ezzel elérhető megtaka-
- 479/480 -
rításokról egymástól eltérő becslések vannak. Mégis, a legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy jelentős összegeket, a beszerzési költségek 30%-áig terjedőt lehet megtakarítani.
Egy versenyhatóság szempontjából azonban emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a "New Economy", az új gazdaság nagyon is pozitív hatást gyakorolhat a versenyre. A gyorsan fejlődő internet és egyéb informatikai technikák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a piacok lényegesen átláthatóbbá váljanak és jobban megnyíljanak a verseny számára, ami újabb nyomást gyakorolhat az árakra. Az internet ezen kívül a földrajzi korlátok megszüntetése révén hozzájárulhat a területileg elkülönült piacok további integrálásához, valamint ahhoz, hogy a szállító és a vevő hatékonyan közelebb kerüljön egymáshoz úgy, hogy csökkennek az információ keresésével kapcsolatos költségek.
Ezért ebben a stádiumban nem csak a versenyt fenyegető veszélyekre kell összpontosítanunk, hanem meg kell kísérelnünk világos elképzelést alkotni az elektronikus B2B-piacterek lehetséges előnyeiről is. Emellett szólnak a következők: először is a lehetséges előnyökről alkotott világos elképzelés támpontként szolgálhat ahhoz, hogy milyen óvatossággal kell eljárnunk, ha szabályozással kívánunk élni. Másodszor, annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy egy versenykorlátozó megállapodás adott esetben mentesülhet-e a kartelltilalom alól, az EK versenyjoga előírja a hatékonyság vizsgálatát.
Ennek az elektronikus B2B-piacterekkel kapcsolatos, alapvetően jóindulatú hozzáállásnak azonban nem szabad a vállalkozásokat arra a tévhitre vezetnie, hogy erre a területre nem érvényesek a versenyszabályok. A versenypolitika alapvető céljai egyformán vonatkoznak a "régi" és "új" gazdaságra, a hagyományos és az elektronikus vállalkozási tevékenységekre. A ma előttünk lévő, megválaszolásra váró kérdések tehát a következők: milyen sajátos problémákat okozhatnak a B2B-piacterek a verseny számára, és az ilyen tereket létrehozó vállalkozások hogyan kerülhetik el ezeket a problémákat? Ezen kérdések megválaszolásához először a piacmeghatározás kérdésével szeretnék foglalkozni. Ezt követően azokra a versenyt érintő problémákra térek rá, amelyeket a B2B-vállalkozások okozhatnak, továbbá bemutatok néhány megoldási lehetőséget is.
Az érintett termékpiac meghatározása a B2B-piacterek tekintetében sok esetben azt a kérdést vetheti fel, hogy az elektronikus piactér a hagyományos kétoldalú üzletkötéssel versenyez-e, vagy inkább egy elkülönült, lényegesen szűkebben meghatározott termékpiacot képez. Az első bizonyulhat igaznak akkor, ha a résztvevő vállalkozások az elektronikus piactereket csupán kiegészítő jellegű értékesítési csatornának tekintik, utóbbi azonban akkor, ha a piactéren olyan további szolgáltatásokat is nyújtanak, amelyek ezt egyértelműen megkülönböztetik a többi értékesítési formától.
Ezeket a kérdéseket kellett a Bizottságnak tisztáznia, mielőtt engedélyezte a "MyAircraft" létrehozását. A MyAircraft repülőgép-felszerelések kereskedelmére szolgáló elektronikus platform, amelyet az UTC és Honeywell mint gyártók és az i2 mint piactér-designer alakított ki. A Bizottság azt vizsgálta, hogy az online-platform egy szélesebben meghatározott repülőgép-felszereléspiac részének tekinthető-e, vagy pedig egy szűkebb, a repülőgép-felszerelések elektronikus kereskedelmére szolgáló piacot képez.
A résztvevő vállalkozások azt állították, hogy az adott esetben a légi és az űrhajózási ipar számára nyújtott áruk és szolgáltatások alkotják az érintett árupiacot. Szerintük az elektronikus üzleti forgalmat ebből a szempontból csak egynek lehet tekinteni a sok mód közül, ahogy a cégek egymással üzletet kötnek. A vásárlók teljesen szabadon döntik el, hogy az UTC-t, a Honeywell-t és a többi szállítót a MyAircraft.com Web-oldalon keresztül, vagy e-mailen, telefaxon vagy telefonon keresik meg. Az elektronikus piactér hatékonyabbá tenné a légi és űrhajózási vállalkozások közötti kommunikációt, anélkül, hogy ez bármit is változtatna az üzletkötés az iparágban szokásos módján, és anélkül, hogy érintené az érintett piac - a légi közlekedési és űrhajózási iparnak szolgáló termékek - meghatározását.
A Bizottság vizsgálatai azt mutatták, hogy az elektronikus piacteret a versenytársak is általában a vállalkozások közötti üzletkötés csupán egyik lehetőségének tekintik. Mindenesetre a harmadik felek szempontjából még korai volt, hogy az elektronikus B2B-üzleti forgalmat tovább tagoljuk a légi és űrhajózási iparhoz szolgáló egyes termékek szerint; egyesek számára még az iparágak szerinti tagolás is elhamarkodottnak tűnt.
Azzal a kérdéssel is foglalkoztunk továbbá, hogy bizonyos, az elektronikus piactéren kínált szolgáltatások elkülönült termékpiacokat képeznek-e. Így a MyAircraft.com a vevőknek többek között a szállítási lánc vezérlésére és az elektronikus beszerzésre szolgáló eszközöket kínál. A vevők azonban ezeket a szolgáltatásokat egyértelműen a MyAircraft kínálata részének tekintik, amelyeket azért bocsátanak rendelkezésre, hogy a látogatók a piacteret bevásárlásra és eladásra tudják használni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
