I. Kukorelli István professzor több évtizedre visszanyúló tudományos munkássága közismert sokrétűségéről, arról, hogy a jogtudományok több területén mélyreható kutatásokat végzett, és ezeket sűrűn publikálja. Vizsgálódásai körébe elsősorban az alapjogok, az alkotmánybíráskodás és a parlamenti jog tartozik, mely utóbbinak egyik úttörő kutatója volt már az 1980-as években.
A nyilvánosság előtt is ismert közéleti munkássága mellett Kukorelli István minden általa fontosnak tartott közösségi ügyben kezdeményezően lép fel (pl. a Pozsgay Imre vezette népfrontmozgalom, a fogyasztóvédelem, az állampolgári ismeretek oktatása).
II. Nem túlzás azt állítani, hogy a szerző - elméletet és gyakorlatot ötvöző - multidiszciplináris tudományos tevékenységének egyfajta szintéziseként jelent meg két talán legfontosabb, az alkotmányjog kérdéseit tárgyaló gyűjteményes munkája. A Tradíció és modernizáció a magyar alkotmányjogban című tanulmánykötet (Századvég, Budapest, 2006) annak a "súlyegyennek" a szükségességét emeli ki, amely a tradícióhoz való hűség és a modernizációhoz való alkalmazkodás, a megújuláshoz szükséges elhivatottság között kívánatos. E művében sem látja "zavarosnak" a rendszerváltás óta eltelt húszéves korszakot, még ha azt olykor kemény, ámde megalapozott kritikával illeti is, és nem tartja meghaladottnak azt a jogállamot, amelynek kiépítésében, megalapozásában neki magának is elvitathatatlan szerepe volt.[2] E mű éppúgy használatos egyetemi tankönyvként, mint e mostani rövid írás közvetlen tárgyaként.
A Magyarországot saját alkotmánya nélkül kormányozni nem lehet szerkezetében, jellegében sokban hasonlít a fentebb említett munkához, és tartalmában is szorosan kötődik ahhoz. Vizsgálja, hogyan létesülnek és szervesülnek az alkotmányos intézmények az adott történelmi hagyományok és társadalmi feltételek között, illetve ezek hogyan egyeztethetőek össze a klasszikus európai alkotmányossági eszmékkel. A szerző sajátos fogalomhasználatával, finom, ám határozott stílusával és - korántsem utolsósorban - erőteljesen megalapozott gyakorlati eredetű tudásával értékeli az alkotmányozási-jogalkotási "termékek" színvonalát, valamint de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a nem túlzottan szívderítő "trendek" megváltoztatása érdekében.
A kötet műfaját tekintve tanulmánygyűjtemény, korábbi írásokat tartalmaz, melyek az Alaptörvényt közvetlenül megelőző és azt követő években születtek. A szerző zárt logikai szerkezetben, azonos színvonalon és a tudomány iránti alázattal ábrázolja a tárgyát, érintve az alkotmányosság majd’ minden területét. Stílusa, szó- és fogalomhasználata jellegzetes, kiemelt gondot fordít az alkotmányjoggal összefüggő sajátos fogalomkészlet precíz bemutatására. A műfaj jellegéből adódóan elkerülhetetlen, hogy kulcsfontosságú gondolatok, megállapítások különböző tanulmányokban ismételten is megjelenjenek.
A mű terjedelmes szakirodalmi bázisra támaszkodik, melyben első lábjegyzetként - talán nem véletlenül - Széchenyi István "Stádium" című műve áll. Többször hivatkozik Bibó István munkáira ("szemüvegére"), s a könyv címlapján szereplő Szent István képpel, valamint az istváni Intelmekre való hivatkozásokkal a szerző kedvenc személyiségei jelennek meg a kötetben. Kukorelli István valóban a "három Istvánok" szellemiségének méltó utóda alaposság, elhivatottság és következetesség tekintetében.
A cím utalni kíván az Alaptörvényben is szereplő történelmi alkotmányra, pontosabban az alkotmányos identitástudat történetiségére, amelybe az Alaptörvény előtti huszonkét év is beletartozik - ellentmondásaival együtt is. A magyar alkotmánytörténet során a nemzet képviselői többféleképpen is megfogalmazták a címben szereplő gondolatot, s annak igazságát a Magyarországon uralkodó idegen hatalmak is fel kellett, hogy ismerjék. A kiegyezés előtt még Ferenc József is belátta, hogy Magyarországot nem lehet alkotmányosság nélkül kormányozni. A cím egyben a kötet legfontosabb "üzenete", központi mondanivalója, melynek aktualitása nem avul el.
Érezhető a művön a természetjogias jogszemlélet hatása, például a keresztény értékekre való hivatkozás, illetve a könyv címlapján is egy keresztény motívum látható: M. Győrffy Anikó ikonja, amelyen a keresztény államalapító Szent István királyunk 1038 Nagyboldogasszony napján felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának. A kép közepén a Szent István által alapított, most ezer éves pannonhalmi bencés kolostor és iskola áll.
A könyv hátoldalán a rendkívül nagy szuverenitás-deficittel terhelt magyar alkotmánytörténet jellemzőiről
- 58/59 -
ír Kukorelli. Ennek lényege, hogy a nemzeti szuverenitásért folytatott évszázados harcban a történelmi alkotmány, a szentkorona-tan, a nemzeti jelképek hidalták át és tették jogfolytonossá a magyar államot és alkotmányosságot.
III. Nem túlzás azt állítani, hogy a legkritikusabb szemmel történő olvasás ellenére sem lehet kritikai észrevételt fűzni a tanulmánykötethez. Természetesen lehet szakmai érvek mentén vitatkozni, nem egyetérteni a szerző következtetéseivel, a feltárt törvényszerűségekkel (pl. a második parlamenti kamara létrehozása tekintetében), de negatívan bírálni nem.
A kötet három nagyobb fejezetből áll. Az alábbiakban megkísérlem bemutatni az első két fejezet legfontosabb, több esetben szakmai vitákat kiváltó megállapításait. Az utolsó részt - "almanach jellege" miatt - csak röviden ismertetem.
1. A Folyamatos alkotmányozás Magyarországon 1989-2011 című első fejezet a rendszerváltozásról, az 1989-es ideiglenes alkotmány születésének körülményeiről és annak további sorsáról szól.
Az újabb (második, harmadik, negyedik) rendszerváltozás híveitől eltérően a szerző azokkal ért egyet, akik szerint 1989-ben alkotmányos rendszerváltozás, jogállami forradalom történt Magyarországon - ezt igazolták vissza az ezt követő első szabad választások. Az 1989. évi XXXI. törvény nyugodtan nevezhető rendszerváltoztató alkotmányrevíziónak, amely alapelveit és alkotmányos értékeit tekintve teljes, intézményi oldalát vizsgálva viszont részleges revízió volt. A rendszerváltozás mértékét, mélységét és jogi megoldását a történelem diktálta.
A szerző fontos megállapítása, hogy a négyigenes népszavazás erősen lekorlátozta azt a lehetőséget, hogy hazánkban a rendszerváltás utáni időszakban stabil kormányzás alakuljon ki. Amennyiben a népszavazás nem társul ilyen antikommunista felhanggal, akkor a nemzeti baloldal nem esik ki az országot irányító politikai elitből - azóta teljesen eltűnt a baloldal nemzeti vonulata. Ha a rendszerváltozást elindító konszenzuális erő megmaradt volna, akkor nem marad húsz évig átmeneti alkotmány, hanem a lengyelekhez hasonlóan mi is új alaptörvényt fogadtunk volna el a ’90-es évek elején.
Arra a kérdésre, hogy mihez képest legyen új a magyar alkotmány, a második fejezet törekszik megadni a választ, de már az első fejezet is kiemeli, hogy mihez képest ne legyen új: őrizze meg a bevált alapértékeket és alapelveket, továbbá az alkotmányos rendszer stabilitását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
