A Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében rámutatott, hogy nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe az a tartási szerződés, amelyet az eltartó az eltartott gyógyíthatatlan betegségének tudatában, de az eltartott kifejezett kívánságára köt meg, és azzal az eltartott gondozásának és ápolásának teljes terhét magára vállalja. (BH 2002.267.)
A jóerkölcsbe ütközik a tartási szerződés, ha egyébként a súlyos beteg eltartott betegsége ellenére is képes önmaga ellátására, a tartásra egzisztenciális értelemben sem szorul rá és a tartási szerződés célja az eltartott vagyonhoz juttatása a törvényes örökösök terhére. (lásd BH 2002.310, BH 1995.158.)
A törvényes öröklés rendjét érintő, illetve arra kihatással lévő tartási szerződések a tartási szerződéseken belül külön problémakört képeznek, hiszen a rokoni tartás egyúttal a Csjt. alapján érvényesíthető kötelezettség is. A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint az egyik törvényes örökös által kötött tartási szerződés nem ütközik a jóerkölcsbe, ha a szerződés valós gondozási szándékot és igényt feltételez, a szerződéskötéskor az örökhagyó közeli halálával bizonyosan számolni nem lehet, és a többi törvényes örökös az örökhagyót a rokoni kapcsolatra figyelemmel elvárható mértékben nem gondozza, illetve nem kívánja gondozni. (BH 2006.284) Ezzel ellentétes álláspont elfogadása "... Az idős kora és gyógyíthatatlan súlyos betegsége folytán gondozásra... szoruló szülővel szemben nem csak azt az elvárást támasztaná, hogy életének legnehezebb szakaszában ... személyes gondozását és ápolását szükségtelenül is kizárólag idegen személyek igénybevételével gyermekeinek meghitt közelségét ... nélkülözve oldja meg, vagy a saját megszokott otthonához és környezetéhez az idős kora miatt ugyancsak köztudomásúan leginkább ragaszkodó szülő a gondozásának megoldása végett akarata ellenére is számára idegen környezetbe, vagy a gyermekeinek családtagjaival való együttlakásra kényszerüljön, hanem azt is, hogy a törvényes szülőtartási kötelezettségnél - többet és mást - a szülő saját otthonába való személyes gondozásának a fizikai és lelki terhét magára vállaló, és a szülő kívánságának megfelelő gondozást a saját családi és magánéletével szemben is önzetlenül előnyben részesítő gyermekével, illetve gyermekeivel szemben érzett háláját vagyoni előny juttatásával - a saját belső meggyőződése, igazságérzete - szerint ne juttathassa kifejezésre." (BH 2007/6/188.)
A tartási szerződések körében a bírói gyakorlat figyelembe veszi még azt is, ha a tartási szerződés megkötését megelőzően már az eltartó tartásban és gondozásban részesítette az eltartottat. Ilyen esetben a szerződés akkor sem minősül jóerkölcsbe ütközőnek, ha egyébként az eltartott súlyos betegsége időközben tudottá válik, illetve ha a szerződés megkötését követő rövid időn belül bekövetkező halálára lehet számítani.
A jóerkölcsbe ütköző szerződések körében kiemelt esetcsoportot alkotnak azok a szerződések, amelyek célja harmadik személy megkárosítása, a hitelezők kielégítési alapjának elvonása. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében mutatott rá, hogy az ilyen jellegű szerződések a jóerkölcsbe ütköznek. "A megyei bíróság döntését a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére való utalással helytállóan megindokolta, azzal az ítélőtábla egyetért. Egységes a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy a perbelihez hasonló helyzetbe kerülő gazdasági társaságok tagjai nem biztosíthatnak maguknak előnyt, belső, csak általuk ismert információk alapján, a céggel szembeni követeléseiket nem helyezhetik előtérbe más követelésekkel szemben." (Debreceni Ítélőtábla Gf. 2. 30. 561/2006/9.) "Az átalakulóban lévő társadalmi és gazdasági struktúra adta lehetőségek kihasználása, a privatizáció során szerzett korábbi állami tulajdonnak a tartozások rendezése elől, másik társaságba történő kimentése nyilvánvalóan a társadalom erkölcsi rosszallását vonja maga után. Ezért a szerződéssel elérni kívánt ilyen gazdasági cél a társadalmi közfelfogás számára elfogadhatatlan, tisztességtelen, ezért nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, így a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis." (Fővárosi Ítélőtábla Pf. 6. 20. 869/2003/4.) "A gazdasági társaság tulajdonosai, egyben ügyvezetői által bejelentett csődhelyzetet közvetlenül megelőzően a társaság által lízingelt személygépkocsik adásvétel keretében, az ügyvezetők részéről történő megvásárlása a jóerkölcsbe ütközik, mert elvonja a társaság hitelezőinek kielégítési alapját. Az ilyen adásvételi szerződések semmisek." (BH 2000.24.) "A per adatai szerint a szerződés megkötése a csődeljárás kezdeményezését elhatározó taggyű-lés előtti napon történt a gazdasági társaság szaktanácsadó - 97%-os mértékben tulajdonos - tagjának felesége által. Mindez a közfelfogás szerint a jóer-kölcsbe ütközik, különös tekintettel a megállapított minimális vételárra is. Ezen túlmenően, nyilvánvalóan érdek fűződött a vagyontárgy megszerzéséhez a módosított csődtörvény 61. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel is, mivel a nagyösszegű tartozások kielégítése után kétséges, hogy marad-e vagyona a gazdasági társaságnak." (BH 1999.382.)
További esetcsoportok az eddigi ítélkezési gyakorlat áttekintése alapján nem rajzolódnak ki. Egyes döntésekből kiolvasható egy olyan etikai norma megfogalmazása, amely szerint a jóerkölcsbe ütközik, ha egy szervezet törvényes képviselője vagy a szervezetben döntő befolyással bíró személy képviseleti jogával, illetve ezzel a minőségével visszaélve a szervezet nevében olyan jogügyleteket köt, amely arra nézve hátrányos, ellentétes a szervezet tagjainak vélhető vagy valós akaratával és amely ügylet eshetőlegesen az érintett személy egyéni érdekeit szolgálja. (LB Pfv. 20. 584/97., BH 1998.138.) A Csongrád Megyei Bíróság egy ügyben kifejtette, hogy a közeli hozzátartozók közötti, személyi összefonódáson alapuló, az alperes gazdasági érdekeit sértő módon az igazgatósági közreműködést és jóváhagyást is nélkülöző óvadék nyújtása nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző. (Csongrád Megyei Bíróság 1. Gf. 40. 165/1995.) Az adott ügyben a felperesi alapítványt kereskedelmi hitelt nyújtott az egyik szegedi kft. részére. Az alapítvány részéről a hitelszerződést aláíró vezető beosztásban dolgozó személy az adós kft. egyik tagjának az édesapja volt. Ugyanezen adós kft. másik tagjának az édesapja pedig, mint az egyik szegedi székhelyű rt. vezérigazgatója fedezeti váltót állított ki az adós kft. tartozásának fedezeteként. Az adós kft. nem fizette meg a tartozását, ezért a felperesi alapítvány a váltót kiállító részvénytársaságtól követelte az összeget.
Szintén a Csongrád Megyei Bíróság előtt 4. G. 40.201/1997. szám alatt indult ügyben a privatizáció előtt állott vállalat egyik tejüzemét 1994. évben értékesítette a pályázati kiírásban szereplő 39 millió forint nettó árhoz képest csaknem annak fele összegéért az egyik húsipari kft. részére. A húsipari kft. ezt követően teljesen azonos összegért továbbértékesítette a tejüzemet egy sajtgyártó kft. részére. A vállalat nevében az értékesítés során eljárt vezérigazgató, illetve a tejüzemet megszerző kft. tagjai közeli hozzátartozói viszonyban álltak. Az ítélet indokolása szerint: »A volt vezérigazgató cége képviseletében eljárva - többek között - olyan személyeknek, illetőleg gazdasági társaságnak adta el az ingatlant, akikhez közvetlen családi - hozzátartozói - érdekeltség fűzte ... alapos okkal következtethető, hogy az rt. képviseletében eljáró vezetők szándéka a társaság vagyona egy részének a családi vállalkozásba történő "kimentésére" irányult...«
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
