Magyarországon a vármegyerendszer történelmi hagyományokkal rendelkezik. 1919 előtt a magyar közigazgatási rendszer meghatározó szervezeti egysége. Jelentős sérelmet a trianoni békeszerződés okozott, amikor is a 63 vármegyéből mindösszesen 33 vármegye maradt meg és ezek közül is csupán 10 vármegye volt sértetlen. Ezt a helyzetet kívánta rendezni az 1923: 25 tc. úgy, hogy egyesített több csonka vármegyét, ennek eredményeként 25 vármegye alakult ki. A mai megyerendszert a megyék nevének, székhelyének és területének megállapításáról szóló 4343/1949. (XII. 14.) MT rendelet alakította ki azzal, hogy az aránytalanul kis megyéket megszüntette és a 25 megye helyett 19 megyét hozott létre.
Hazánkban a területi beosztás alapjai tehát régi történelmi hagyományokhoz kötődnek. A Révai Nagy Lexikon írása szerint: "A comitatus a magyar állam legjelentősebb közigazgatási tagosulása történelmének egész folyamán, Szent István óta, mind a mai napig. A vármegye a magyar lélek és jogi felfogás egyik legeredetibb alkotása, amelynek története szinte egybe esik a függetlenségéért a szabadságáért folyton harcoló nemzet történetével".
Mindezekre figyelemmel a közhatalom önkormányzati típusú gyakorlásának eredményesebbé tétele, és a területi szintű közfeladatok hatékonyabb szervezése érdekében egyetértek azzal, hogy a megyét, mint területi egységet új Alkotmányunk megtartja. Azonban törekedni kell a megyei önkormányzatok jelenleginél jelentősen erősebb feladat- és hatáskörének meghatározására. Úgy gondolom, nincs szükség választott politikai régió létrehozására, véleményem szerint a meglévő megyerendszer megfelelő megerősítésére kell törekedni, hiszen a történelmi hagyományú és tradíciójú megyékkel szemben a régiónak önkényesen húzzák meg határait, melynek részeit nem érzelmek, sem emlékek, sem közös élet elemei nem fűznek össze. Pusztán közigazgatási céllal létesül.
Fentiek tükrében közigazgatási rendszerünket, önkormányzatiságunkat alapjaiban újrafogalmazó önkormányzati törvény koncepciójához nem csak mint megyei főjegyző, nem is mint tíz évig körzetközponti feladatokat ellátó jegyző, hanem mint volt községi jegyző kívánok hozzászólni. Teszem ezt azért, mert a mostani koncepció fő iránya a körzetközponti városok, valamint a megyei jogú városok társadalmi, gazdasági súlyát kívánja erősíteni a községek és a megye rovására.
Megjegyzem az elképzelés önmagában nem elítélendő, hogy a megyei jogú városok szerepe erősödjön, de csak akkor, ha ezen folyamat mellett a megye, mintegy a községek szószólójának szerepe megszilárdul, sőt megerősödik.
A törvénytervezet helyzetértékelésével alapvetően egyetértek. Álláspontom szerint az abban felvázolt előzmények jól tükrözik a helyi önkormányzatok elmúlt tíz évének ellentmondásait, jól tárja fel az önkormányzati rendszerünk működési zavarainak alapvető okozati összefüggéseit. A megyével kapcsolatban a tervezet helyesen állapítja meg, hogy az elmúlt tíz év tudatos kormányzati politikájának köszönhetően a megyei önkormányzatok "kiüresedtek", jelentős feladatok átcsoportosítására került sor, így társadalmi súlya légiessé vált.
Ezzel szemben a társadalom oldaláról erős igény jelentkezett és jelentkezik a történelmi megyerendszer működtetésére. Ez elsősorban a községi és kisvárosi települések önkormányzatai, illetve polgárai részéről jelentkezik, mivel a náluk felmerülő térségi feladatok ellátását biztosító intézmények fejlesztését, illetve a területükön jelentkező térségfejlesztési feladatokat forrás hiányában elvégezni nem tudják.
A megye jövőbeni szerepének meghatározásakor meglátásom szerint figyelemmel kell lenni arra, hogy a megyén belül jelentős számú kisebb önkormányzat is található, melyeknek anyagi és érdekérvényesítési lehetőségei jelentős korlátokkal bírnak, viszont megyei szinten bizonyos közösségi feladatok ésszerűen, és célszerűen az adott település közigazgatási területén láthatók el.
Ilyen feladat lehet pl. a szakképzés, a közlekedési-, védelmi feladatok, idegenforgalmi, turisztikai beruházások, műemlékvédelem, közgyűjtemény működtetése stb. Ezen feladatok ellátására a megye egész közössége irányában felelősséggel bíró, legitim (választások során kiválasztott) megyei önkormányzatok közgyűlései a legalkalmasabbak. A közösség egészét érintő szükséges fejlesztések, intézményműködtetések helyi szinten óhatatlan az önkormányzatok között ellentmondást, feszültséget generálhatnak, ezeket ezen érdekek fölé emelve célszerű megoldani.
Ezért úgy ítélem meg, hogy a körzetközpont, illetve a megyei jogú város mellett a községek és a megye kapcsolatrendszerének újragondolása által, figyelemmel az elmúlt 50-60 év urbanizációs politikájára, annak megfordítása fontos célja lehetne a koncepciónak. Véleményem szerint meg kell teremteni azokat a szabályozási feltételeket, melyek a község népességmegtartó erejének növekedéséhez a vidéki társadalom kivirágzásához vezetnek.
Számomra teljes mértékben elfogadhatatlan az a megoldás, amely gyakorlatilag a megyéket reprezentatív, koordinatív feladatok ellátására szánná. Amennyiben ez a megoldás kerülne bevezetésre, álláspontom szerint a megyei kormányhivatalok oly mértékű és szerteágazó ellátási terhet kapnának, amelynek megoldása számos szakmai kérdést vethet fel. Az egyik ilyen kérdés az, hogy egy kézbe kerülne az intézmény működtetésének feladata és az intézmény ellenőrzésének hatásköre (pl.: a szociális intézmények működtetése és a kormányhivatal gyámhivatalának kapcsolata).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
