A 19. század két legnagyobb magyar szónokának, Deáknak és Kossuthnak[1] a retorikai teljesítményét már évek óta kutatom azzal a céllal, hogy a politikai retorikáról készülő monográfiámnak alapvető pillére, fontos fejezete legyen. Bízom abban, hogy e két klasszikus szónokunk és kiemelkedő politikusunk fiatalságának párhuzamos elemzéséből néhány tanulság levonható a jelenkori politika és retorika számára, különös tekintettel arra, hogy milyen alapvető összetevői vannak az érett szónokká és politikussá válásnak.
Deák Ferenc jómódú középnemesi családban[2] -Antal és Klára után - született. Anyja Sibrik Erzsébet belehalt a szülésbe, ami nagymértékben meghatározta a kis Ferkó sorsát és személyiségét is. Árva gyerekként előbb távoli rokonoknál nevelkedett, de ötéves korában[3] Kehidára került, ahol bátyja és nővére gondoskodott róla. Az árva Ferkó - részben zömök, kissé túlsúlyos testalkata miatt is - meglehetősen visszahúzódó[4], gondolataiba elmerülő volt, az elemi ismereteket magántanítótól szerezte.
Deák többszörösen közéleti famíliába született. Apja, idősebb Deák Ferenc főispán is volt Zalában. Bátyja - az ügyvédi oklevéllel is rendelkező - Deák Antal pedig több alkalommal Zala megye országgyűlési követe volt.
Kossuth Lajos a felvidék környéki igen népes Kossuth család Alföld felé költözködő ágából elszegényedett (birtoktalan) kisnemesi családban - négy húgát megelőzve - első gyermekeként született.
Édesapja ügyvéd volt, de - éppen erős hazaszeretetének és konok becsületének, lefizethetetlenségének köszönhetően -jelentős sikereket nem ért el. Nagyanyja Wéber Teréz evangélikus vallású volt, ami eleve érzékenyebbé tette a gyermeket a vegyes házasság, a vallási türelem tekintetében.[5]
A kis Kossuthot kedvelték a tanárai, mert jó tanuló volt, ugyanakkor azonban nem volt erős testalkatú, az arcára is inkább a sápadtság volt jellemző, sőt némi szelídség.
"Nem maradt el az akkori zeneórák divatos fuvolája sem, az enfants du siècle nemzedékének érzelmes és kedves hangszere. A gimnazista fiú gyűjtött garasain tilinkót vett, majd fuvolázni tanult. Még most is - írja a reformkor harcai közt - kedves régi barát szózata gyanánt hatnak lelkemre melankolikus, lágy hangjai, ha néha-néha lélekfáradtan kezembe veszem" Évtizedek múlva, a messzi emigrációban látogatói mesélik itthon: "Kossuth magános estéken fuvoláján régi, kisvárosi melódiákat idéz s velük talán a múltat..."[6]
A serdülő Deákra és Kossuthra rendkívül nagy hatással volt az, hogy színvonalas középiskolai oktatásban részesültek. Mindketten hosszú éveket töltöttek piarista gimnáziumban. Deák Ferenc négy évig volt Nagykanizsán, Kossuth Lajos hat évig volt Újhelyen a gimnázium jeles tanulója.
"Deák Ferenc a kanizsai piarista gimnáziumban mindvégig egyenletes teljesítményt nyújtott. Tanárai erkölcsi magatartását jónak, hittaneredményét eminensnek, átlagérdemjegyét pedig mind a négy tanévben a legjobbnak, első jelesnek értékelték. Kiváló tanulmányi eredményével a harmadik osztályban 35, a negyedikben 31, az ötödikben 23, végül a hatodikban 24 tanulótársát utasította maga mögé. (Diáktársai között minden évben ő lett a legjobb tanuló.) Tanára az utolsó évben - állítólag - az alig 14 éves Deák Ferencre bízta a tanítást és a társak felügyeletét, amikor hosszabb-rövidebb időre eltávozott az osztályteremből. A hagyomány szerint Deák ugyan Nagykanizsán nem készített rendes és pontos jegyzeteket, azonban az apró papírcédulákra firkált vázlat alapján is tökéletesebben adta vissza az
- 175/176 -
elhangzott leckét, mit a többiek. Könnyű és gyors felfogásának, kivételes emlékezőtehetségének köszönhetően tanárainak magyarázatát első hallásra megjegyezte, és nemcsak másnap, hanem a későbbi vizsgákon is rendkívüli pontossággal emlékezett az elhangzottakra. Társai közül bizonyára többen koraérettnek tartották, és irigyelték, amiért látszólag fáradság vagy különösebb szellemi erőfeszítés nélkül éri el a legjobb eredményt. Alkalmanként hátba is vágták labdával, ha játék közben félrehúzódva szemlélődött a csendes komolyságú, testes kamasz fiú; mindamellett felnéztek rá, elismerték tudását, és tesztelték."[7]
Kossuth Lajos nyolc éves koráig elsajátította az elemi ismereteket. Piarista tanáraira - ha nem is név szerint - de hálával emlékezett: "mindannyian magyar érzelmű hazafiak voltak s annyira távol a szektárius vakbuzgóságtól". "Tanáraim szerettek, mert könnyen tanulva mind a hat éven át első eminens valék" - emlékezett idős korában Kossuth."[8]
"A serdülő fiúban - ezt lelki alkata valószínűvé teszi - benne élt a kiválasztottság érzése. Kívülről nézve azonban a retorikai és poétikai osztályban, Karlovszky Zsigmond diákjai közt ismét csak a jótanulóval találkozunk, aki most kapta meg a régies, hazai latin-retorikus műveltség alapjait, osztozva ebben egész nemzedékével. A negyvenes években, utólag szerzett, újszerű gazdasági és gyakorlati ismeretek birtokában, Kossuth meg is állapítja az ilyen iskola egyoldalúságát: "semmi pozitív eredményét nem láthatjuk későbbi életünkben", - de a humanisztikus nevelést mégsem akarja elvetni, mert az általános értelmi képességet fejleszti, míg a gyakorlati iskola szakembert nevel. A retorikus neveléshez híven Kossuth exámenek idején az erényről meg a lélek halhatatlanságáról tartott iskolás beszédet, tanárok s szülők tetszésére."[9]
A piarista gimnázium elvégzése után Deák Ferenc a győri királyi akadémián folytatta tanulmányait, 2-2 éven látogatva először a bölcsészeti, utóbb a jogi előadásokat. A bölcsészkaron nem annyira az elvont nagy elméleti kérdések érdekelték, hanem a gyakorlati vonatkozású ismerettárgyak. Különösen szívesen hallgatta Verner logikai előadásait, még lelkesebben látogatta a természettanár óráit, aki felfigyelt Deák Ferenc tehetségére.
"1818-ban Czinár Mór, az alig harmincéves bencés szerzetes és bölcseletdoktor volt a bencés papnövendékek győri líceumának természettantanára. Czinár felfigyelt az óráit gyakran látogató Deák Ferenc tehetségére, és állítólag már akkor megjósolta, hogy tanítványa nagy ember lesz egykoron." Deákra is mély benyomást gyakorolt a kedves modorú és művelt "Maurus Czinár", és még idős korában is emlegette, amit tőle hallott: "Nem az a valódi tudomány, amit jól megtanultok, hanem az, amit jól meggondoltok; aki az iskolában komolyan és alaposan gondolkodni megtanul, az végezte jól az iskolát."...[10]
Deák Ferenc joghallgatóként nemigen jegyzetelt az előadásokon[11], mégis kedves tanítványa lett első éves joghallgatóként a természetjogot és az egyetemes és magyar közjogot oktató Szibenliszt Mihálynak. Sinkay János visszaemlékezése szerint Szibenlisztnek az volt a szokása, hogy mind a délelőtti, mind pedig a délutáni óráin háromnegyed részben saját tankönyvéből magyarázta el a tananyagot, a fennmaradó időben pedig visszakérdezte azt, általában azoktól a diákoktól, akik nem figyeltek, vagy "pajkoskodva" másokat zavartak. Szibenliszt gyakorta szólította fel a látszólag figyelmetlen Deák Ferencet, aki így szinte naponta kétszer is megismételte az órán elhangzottakat. "Ilyenkor szokás volt - írja Sinkay - hogy felhívásra a tanuló felemelkedjék helyéről, s meghajtván magát ismét leüljön; ezt tevé Deák Ferenc, az általam elébe tartott könyvben egy pillantással átfutotta a felmondandók legalább felét, a másik részét pedig mikor erre a sor jött, egypár köhentést színlelve, és így mintegy két lélegzettel, leckénként felmondta közbámulatra azt, amit a tanár háromnegyed óráig magyarázott, egynegyed alatt, és sokszor saját szavaival mégis bővítve anélkül, hogy a tanárnak csak egy szót is kellett vagy lehetett volna hozzászólni vagy rajta javítani.[12]"
A büntetőjogot és magánjogot tanító Bognár Józsefnek is hasonlóan kedves tanítványa volt. "Gyakran ismételtette meg vele a zalai születésű Kelemen Imre magánjogi tankönyvéből elmagyarázott leckét, ám nem azért, hogy vizs-
- 176/177 -
gáztassa, hanem sokkal inkább amiatt, hogy a tanulóifjúság abból csakugyan tanuljon".[13]
Ugyancsak kedvelte Deákot a politika tudományokat oktató Beke Farkas. Beke a nyilvános vizsgán állítólag így szólította meg Deákot: "Mondja meg nekem, jelölt úr, kihez hasonló még ez akadémián nem volt." Sinkay szerint Deák derekasan megválaszolta a teljes tananyagról szabadon, előre megadott tételek nélkül vitatkozó opponens kérdéseit, és Beke a vizsga után csakugyan gratulált Deáknak, "mint olyannak, aki páratlanul állotta ki a defensiót."[14]
Már joghallgatóként is megmutatkozott, hogy a "defendálás" volt Deák legerősebb oldala, abban senki sem érte utol. De nem nézte le alulmaradt társait, hanem egyenlőnek tekintette őket.[15]
Főiskolai tanulmányokat Kossuth Lajos Eperjesen és Sárospatakon folytatott. A bölcsészeti tagozaton Kossuthot is érdekelte a természettudomány, különösen Greguss Mihály - a későbbi híres Greguss Ágost apja - volt rá nagy hatással. "Greguss Mihály természettudományi óráit a második eperjesi tanévben, az első filozófiai osztályban Kossuth is figyelemmel hallgatta. A fiatal, élénk s a külföldi út ellenére, vagy talán éppen azért immár magyar szellemű tanár és első kedves tanítványai közt közvetlen viszony fejlődött ki.. Hosszú sétákra mentek a város környékén, Greguss mesélt arról, amit tanult s látott, a fiúk "mint méh mézzel" megrakodva jöttek haza. Kossuth néha le is jegyezte a tanulságokat, s amit írt, Gregussnak adta átnézni, kijavítani.. "Greguss tanár emlékének végtelen sokkal tartozom. Atyám úgy egyezett vele, hogy a köztanórákon kívül magánoktatásban is részesítsen; s ennek köszönhetem színét-javát annak, amit akkor tanultam."[16]
Sárospatakon jogi tanulmányokat igen eredményesen folytatott, könnyen tanult, sőt az is előfordult, hogy kedvenc tanárának Kövy Sándornak a híres magánjogi könyvéből előre is készült.
Deák és Kossuth a kétéves elméleti jogi képzés után az ügyvédi diploma megszerzése végett kétéves joggyakorlatot vállalt, ezen belül az első évet pitvaristaként (ügyvédbojtárként), a másodikat pedig jurátus-ként (felesketett bírósági jegyzőként).
Deák és Kossuth a pitvarista évet Zalában és Zemplénben töltötte el, Csesznák József illetve Kardos Samu mellett. Ennek során kellő jártasságot, tapasztalatot szereztek a jogvitás ügyek kezelésében, a jogi képviselet ellátásában.
A jogászi pályafutás alakulása szempontjából a pitvarista évnél sokkal jelentősebb volt a jurátus év, mert
- ennek keretében - a legmagasabb bírói fórum, a kúria részeként működő - királyi ítélőtábla felesküdött jegyzőjeként, azaz "tabulae regiae juratus notarius"-ként fontos ügyekben lehetett részt venni;
- nemcsak a jegyzőkönyvezés során fejlődött a pontos és tömör megfogalmazás (írásbeli rögzítés) képessége, hanem a jelentős ügyek írásbeli előkészítése, a periratok összefoglalása, ismertetése során is;
- a jurátus a társasági élet részeként szükségszerűen belekerült az ország felpezsdülő szellemi életébe, a magyarországi kulturális központba.
- Ebben a körben egyre inkább hódított a fejlett nyugati országokban már uralkodóvá vált liberalizmus eszmevilága. A jurátusság tehát nagy előrelépést jelentett a megyei szűklátókörűséggel szemben Deák és Kossuth számára. Deák Ferenc előbb Tahy Antal kúriai ítélőmester mellett, majd Röth József[17] mellett volt jurátus.
Általában is kiemelhető, hogy a pesti jurátus év azért is jelentős volt, mert tartós barátságokat kötött, érintkezésbe lépett az akkor már népszerű Aurora-körrel, amelyet Kisfaludy Károly - egyébként Deák távoli rokona - 1821-ben alapított.
Ugyancsak Pesten töltötte a jurátus évet Kossuth Lajos, nagyrészt Horváth Tamás királyi ítélőtáblabíró mellett. ".Nem is mint egyszerű írnok, hanem mint expeditor, gyakornok, ami külön munkát és felelősséget jelentett, de jövedelmet is, szegény fiúnak anyagi önállósá-
- 177/178 -
got. E munkára csak tehetséges és megbízható fiatalokat vettek föl, hiszen az előadó bírák a fellebbezett pöröket rendszerint csak az expeditor kivonata alapján referálták, legfeljebb azt ellenőrizve, hogy gyakornokuk a lényeget világosan összefoglalta-e. Kossuth e szerepben kifogástalanul bevált, maga meséli, hogy főnöke az ő előadásán javítani sem szokott. A húszéves ifjú sokszor éjszakáig a papíros fölé hajlik."[18] Ez az expeditor (lényegében fogalmazói jellegű) szintű munka fizetséggel is járt, ami fontos volt a szállás és ellátási költségeket nehezen viselő szegény sorsú Kossuth számára.
1923-ban Kossuth és Deák kitűnő eredményt ért el az ügyvédi vizsgán. Ők ekkor még Pesten nem ismerkedtek meg. Deákról írja egyik vizsgatársa, hogy "ugyanolyan 'oraculuma' (mindentudó bölcse) volt az ügyvédjelölteknek, amint volt az előző évben Klauzál Gábor".[19]
Kossuth előbb hónapokon át próbálkozott, hogy Pesten alakítson ki megfelelő ügyfélkört, az azonban főleg a névtelensége, szegénysége következtében ez nem sikerült. Deák az ügyvédi oklevél megszerzése után azonnal Zalába tért vissza, ahol már 1824 februárjában kihirdették a megyei gyűlésen az ügyvédi diplomáját.
Kossuth ügyvédi diplomáját Zemplénben -a pesti kitérő után -, 1824 novemberében hirdették ki. E tekintetben "behozta" a születési dátum szerinti egy éves "hátrányát" Deák.
A szokványostól eltérően alakult mindkettőjük ügyvédi pályafutása. Deák Ferenc ugyanis általában irtózott a fizetéssel, anyagi elismeréssel járó feladatoktól. 1848-as rövid igazságügy-minisztersége kivételével egyáltalán nem vállalt fizetéssel járó közhivatalt, s ezzel is védte függetlenségét, elkerülte a korrupciónak a látszatát is. Nem véletlenül vállalta el és látta el a fizetéssel nem járó tiszteletbeli alügyészséget. Ennek keretében viszont nem ritkán "védőként", az alperes jogi képviselőjeként járt el, és ily módon is közel került az árvák, a jobbágyok, a szegények sorsához, helyzetéhez.
Deák Ferenc azonban nemcsak a polgári jogvitákban vállalt ügyvédi - az alperes jogi képviseletét ellátó - szerepet, hanem 9 törvényszéki büntetőperben is fellépett védőként (akkori szóhasználattal az "alperes ügyvédjeként"), de nem megbízott, hanem hivatalból kirendelt védőként. E körben 3 védőiratát ismertetve színvonalas és tanulságos érveléseket mutat be Molnár Antal kezdve azzal, hogy Deák igen lelkiismeretesen, alaposan elemzi a terhelő bizonyítékok hiányosságait, illetve a védence bűnösségét, felelősségét enyhítő körülményeket egészen addig, hogy megjelennek e védőiratokban a nyugati országok egyre inkább teret hódító modern (liberális) büntetőjogi eszmék is. Így például Babits József rablógyilkos bandája büntetőperében írt védőiratban a tanúvallomások ellentmondásait boncolgatva keresett enyhítő körülményeket. Deák álláspontja szerint védencét környezete, végzetes szegénysége, szerencsétlen társadalmi körülményei kényszerítették bele a bűnözésbe, nem pedig az eredendő bűn tette gyilkossá. Deák Babits tragikus életútjának felvázolásával szánalmat, együttérzést, megértést kívánt kelteni a bírákban, bevezetőjében is hangsúlyozva, hogy a "bíró nem vak eszköze a törvény szavainak, hanem érezve és gondolkodva ítélő teljesítője azoknak". Deák ekkor mg nem általában véve ellenezte a halálbüntetést - láttuk, ő maga kért szigorú halálbüntetést a csecsemőgyilkos anyára -, ám ezt a büntetésnemet csak abban az esetben tartotta elfogadhatónak, "ha a vétkes jobbíthatatlan", ha életben maradása több kárt okozna a 'közjónak', mint amekkora veszteség halálával azt éri. Deák megértő mérlegelésre és az egyéni körülményeket figyelembe vevő büntetéskiszabásra kérte a bírákat. Összhangban korának leghaladóbb büntetőjogi elveivel, nagy súlyt helyezett a javítás eszméjére, javíthatónak tartva azt, aki töredelmesen bevallotta és megbánta bűntettét. Deák azzal érvelt, hogy védence megbánást tanúsított, meggyőzően ígérte életmódja megváltoztatását, ennél fogva kíméletet érdemel, nem javíthatatlan, kapjon méltányos súlyos büntetést, de ne ítéljék halálra.[20]
Kossuth viszont éppen a bűnügyek kivételével igen változatos és rendszeres ügyvédi munkát végzett. Ez volt az alapvető jövedelemforrása, a "foglalkozása". Szükség is volt a rendszeres ügyvédi jövedelemre, mert nemcsak a szülei adósodtak el, hanem négy húga
- 178/179 -
is született, akikről nagyrészt neki kellett gondoskodnia.
Már jól ismert ügyvédként például 1930 tavaszán 115 peres ügye volt. Ezek nagyrészt jómódú, jelentős családok birtokperei voltak, illetve elhunyt ügyvéd apjától vett át polgári ügyeket, ügyvédi megbízásokat. A megyei közéletben is ismertté vált - mai szóhasználattal -egyre inkább "cégjogásszá" lett. Szorgoskodott a tűzoltó testület létrehozásában, elkészítette a szabályzatukat, ő lett a sátoraljaújhelyi evangélikus egyház ügyésze, közreműködött a megyei gyámügy számára az árvák vagyonának megfelelő értékesítésében, a kolera járvány miatt felállított vészbizottságban stb.
A joggyakorlati bizonyítványban a "szabatos fogalmazásáért különös ajánlatra érdemesnek" minősített Kossuth Lajost sokan ismerték, elismerték. Népszerűségének növekedését politikai ellenfeleitől keltett korrupciós gyanú gátolta meg. A korrupciós botrány annyira megviselte, hogy 1936-ben végleg elköltözött Zemplénből.[21]
Deák Ferenc, ha feladatot vállalt, azt rendkívül lelkiismeretesen, alaposan teljesítette, bár ezért anyagi ellenszolgáltatást nem várt és nem is fogadott el.
Így volt ez a 7 éven át betöltött tiszteletbeli alügyészség idején is. Az alügyészi tevékenység 3 fő területe a törvényszéki felügyelet, az adózók és az árvák törvényes képviselete és védelme, valamint a bűnüldözés, a vádképviselet a közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében. Deák tevékenységének súlypontja a büntető igazságszolgáltatásban való közreműködés volt mind az előkészületi, mind a törvényszék előtti, mind a perorvoslati, mind a végrehajtási szakaszban. Az első két szakaszra vonatkozóan rendelkezésre áll sok hiteles adat. Deák ügyészi véleményezését, a szolgabírói nyomozások összefoglaló értékelését és a vád alá helyezési javaslat elkészítését 59 bűnügyben végezte el,[22] nem ritkán a bizonyítékok elégtelensége okából eljárás-megszüntetést, avagy kiegészítő nyomozás lefolytatását javasolva a quasi vádtanácsként is működő megyei közgyűlésnek. 25 ügyben viszont teljesen ellátta a törvényszék előtt a vád képviseletét.[23]
Tudott szigorúan következetes lenni, így például a csecsemőjét megölő nemes asszony ellen halálbüntetést indítványozott, de képes volt alaposan és lelkiismeretesen, egyenként és összefüggésükben elemezni, értékelni a bizonyítékokat. Éles logikával, teljes következetességgel, elemezte a részleteket, a körülményeket akár a szándékosság vagy gondatlanság elhatárolása, akár az enyhébb vagy szigorúbb büntetés kiszabása szempontjából. Szerencsére a feudális büntetőper "ünnepélyes", azaz írásbeli volt, így fennmaradtak a vád és védelem által folytatott iratváltások. Következésképpen élőszóban elhangzott vádbeszédeket nem tartott. De - ha kellett, már kezdő ügyészként, 1824-ben - tudott kemény lenni és halálbüntetést indítványozni. Így például kegyetlen gyilkosnak minősített két "alperes" vádlottat: Kulcsár Antalt és Bognár Jánost. "Felperes" ügyészként így érvelt az írásbeli végindítványában: " Meg van tehát környülállásosan bizonyítva a vádlott rabszemélyek ellen ezen gyilkosság, mely kegyetlensége miatt is méltó a halálos büntetésre; a meggyilkoltatott semmit nem vétett a gyilkosoknak, mégis utána indultak, és megtagolták azt, nem prédakívánásból, hanem egyedül betyárságból. Csendesen és megháborodás nélkül tértek vissza a kocsmába ezen gonosztevők, s oly hidegvérrel itták megmaradott borokat, mintha csak mulatságokból bogáncs kórókat fejeztek volna le. Hidegvérrel tértek ismét a megveretetthez, s minthogy abban még valami életjelenséget találtak, újra nekiálltak, s azt kegyetlenül agyon durungolták [...]. Nem közönséges gyilkosok ők, hanem olyanok, kik az ember életével csak játszanak, nem is menekedhetnek meg tehát a törvény által rendelt haláltól, kéri tehát a fölpörös ügyész őket a vádlevél értelméhez képest hóhér pallosára [...] ítéltetni."[24]
Hasonlóan érvelt már tapasztalt közvádlóként 1828-ban: ". a csecsemőgyilkossággal gyanúsított Szabó Terézia, szentgyörgyvölgyi nemesasszony büntetőperében is. Deák ebben az ügyben ugyan csak a per törvényszék előtti végső szakaszában vette át a vád képviseletét, ám az áttanulmányozott bizonyítékok alapján az volt e meggyőződése, hogy a buja természetű vádlott szántszándékkal oltotta ki tulajdon gyermekének életét. Csecsemőjét 'irgalmat nem ismerő, vad indulatból gyilkolta
- 179/180 -
meg, [...], az élve született gyermek táplálása, nevelése (ugyanis) költségbe került volna, ez pedig a rosszéletű anyát, ki minden anyai indulatból kivetkőzött, gyermekének megölésére könnyen reávehette".[25]
Deák nemcsak a jogi érvelésben jeleskedett, hanem a ténybeli érvelésben is. A korát jelentősen meghaladó színvonalon tudta feltárni és értékelni az indiciumokat, a közvetett bizonyítékokat. A Török fivérek ügyében[26] például egy eredménytelen büntetőper után 10 évvel keresett és talált közvetett bizonyítékokat, s azokat mozaikszerűen összekapcsolta, az egyenkénti valószínűségi mozzanatok kölcsönhatására, összhatására figyelemmel olyan rendszerré munkálta ki, amelynek alapján a bűnösséget bizonyossággal állapította meg a törvényszék.[27]
Deák kristálytiszta logikája, rendkívül körültekintő és alapos ténybeli és jogi érvelése mutatkozik meg a kevésbé súlyos bűnügyeknél is, az önbíráskodástól kezdve a hivatali visszaélésig.[28] De az is megmutatkozik Deák Ferenc alügyészi tevékenységében, hogy nemcsak a támadó, bizonyító érvelésben állt magas színvonalon, hanem a védekező, a cáfoló érvelésben is. A fiatalkorú Fehér Mihály kirendelt védőjeként erőteljesen cáfolta a vádat képviselő ügyész, Mezricky Péter kemény álláspontját. Eszerint: ".már az első hibájáért keményen meg kell büntetni a vádlottat, nehogy később többször is vétkezzen. Deák szerint éppen az első hibának szabnak csekélyebb büntetést a törvények, mert ekkor még inkább feltételezhető az elcsábítás, mint a visszaeső bűnözőknél ('gyakori gonosztevőknél'). Deák azért is ellenezte a keményebb büntetést, mert azáltal 'ezen gyermek érzékenységét elvesztvén, a büntetést utóbb fel sem veszi, és így szabadon vétkezik."[29]
Kossuth Lajos sem védőként, sem közvádlóként nem szerepelt bűnperekben.[30] Kizárólag polgári és igazgatási ügyekben járt el zempléni éveiben. Ugyanakkor azonban szívesen vállalt közösségi, közérdekű ügyvédi feladatokat[31] E körben külön kiemelést érdemel az, hogy Kossuth éveken át Sátoraljaújhelyt fiskális ügyvédként képviselte, 1829-től 1832-ig a város "ügyvédlője" volt[32] telekvételi, pénzkölcsönzési stb. ügyben.
Kossuth ezeknél a rendszerint választott bíróságnál lefolytatott jogvitákban igen világos és újszerű jogi érveket hozott fel és nem riadt vissza attól sem, hogy rendkívül gazdag és befolyásos főúrral szemben, Breczenheim Ferdinánd herceg ellen lépjen fel erdei jogsértések miatt.[33]
Kossuth 25, Deák 26 évesen kapott táblabírói kinevezést, ezzel felhatalmazást arra, hogy egyfelől terminusonként felváltva részt vegyenek a bíráskodásban, másfelől kiemelkedő jelentőségű ügyekben a vármegye eseti megbízása alapján átmenetileg hatósági személyként, tisztviselőként járjanak el.
Deáknak ez táblabírói cím elsősorban erkölcsi elismerést jelentett. Részben "családi örökséget", mert a felmenői generációkon keresztül táblabírók voltak.[34] Részben országos elismerést is, mert a Királyi Magyarország valamennyi (72!) vármegyéjének táblabírója lett[35].
Kossuth számára viszont a rangos erkölcsi elismerésen kívül két nagy előnnyel járt a táblabírói kinevezés. Egyfelől a törvényszéken részt vett a bíráskodásban s behatóan megismerkedett a büntetőjog és a bűnügyi gyakorlat égető problémáival, gondjaival. Másfelől sokrétűbb szerepet vállalhatott általában a közügyek intézésében, mint (alkalmi) vármegyei megbízott (biztos, választmánytag). Érthető, hogy Kossuth gyakran, Deák pedig ritkán vett részt a büntető ítélkezésben. Deák ugyanis már közvádlóként - tiszteletbeli alügyészként - derekasan közreműködött a megyei igazságszolgáltatásban, ezzel szemben a kizárólag polgári ügyekben eljáró Kossuth jogászi fejlődésében sokat jelentett a büntető ítélkezésben való gyakori részvétel. Nyilván szívesen hívták jogi felkészültsége, de különösen szabatos fogalmazó-képessége[36] okán is, mindkettőre nagy szükség volt a büntető ítéletek szerkesztéséhez, írásba foglalásához.
Kossuth táblabíróként gyakran azt tapasztalta, hogy - a nem súlyos bűnügyben folytatott sommás - fenyítő (büntető) eljárás teljesen inquisitórius jellegű. Főleg a nem nemes gyanúsítottakat vallatás címén megkínozták, hitelesítés címén pedig megfélemlítették. Néhány évvel később a Pesti Hírlap főszerkesztőjeként rendkívül élesen bírálta a rendőr-nyomozó hatóság, ügyész-vizsgálóbíró, békebíró és perbíró
- 180/181 -
szerepeket betöltő szolgabírákat, és a kíséretükben lévőket "ütlegvirtúózoknak" bélyegzi a tizenkettők (12 botütés) rendszere, az önkényes fogvatartások miatt.[37] Szinte valódi vádbeszédet jelentetett meg felsorakoztatva felkiáltó és kérdő mondatokat: ". nem kétkedünk nyíltan kimondani, hogy a' hivatalos tekintély fenntartásának illy módja borzasztó kényuraság. - Azt gondoljuk e, hogy a' törvények iránti tisztelet, felsőbbség iránti engedelmességet botrányos inhumanitással lehet az alatvalókban meggyökeresíteni? azt gondoljuk-e, hogy a' bírói széket ülő szenvedély bitorolni képes a' szent igazság szerepét? és habár a' panaszlott meg tuda felejtkezni magáról 's állásáról a' védelemben, azt gondoljuk: mentségül szolgálhatand ez isten és ember előtt a' bírónak, ki nem védelemben, de bíráskodásban magáról ennyire megfelejtkezett?..."[38] Ezek a táblabírói tapasztalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy Kossuth "vezérczikkeket" írjon a bűnvádi eljárásról, kitérve az alapvető elvi elméleti kérdésekre is.
A felvidéki Magyarország meghatározó vonása volt a nemesi vármegye rendszer s ezzel összefüggésben a mindenkori uralkodó (király, császár) és a megyék közti viszony alakulása. Aki nemesi családba született, - s ha már a felmenői is közszereplők voltak - szükségszerűen több többé-kevésbé résztvevője lett a megyei közéletnek. Így történt Deák Ferenc és Kossuth Lajos esetében is.[39] Mindketten egészen fiatalon átélték az 1820-as évek elejének passzív megyei nemesi ellenállását. Ebben is jelentős szerepet vállalt Deák Ferenc bátyja. Kossuth pedig jurátusként már azért lelkesedett, mert éppen szülőmegyéje, Zemplén küldte a legerélyesebb tiltakozó feliratot[40].
Deák és Kossuth többször is tagja lett a megyék politikai álláspontját összegző követi utasításokat szerkesztő választmánynak. Nemcsak ügyvédként, ügyészként, táblabíróként vették ki a részüket a megyei közéletből, hanem eseti közgyűlési, vármegyei megbízatások során is. Ezek közül kimagaslik Deák Ferencnél, hogy amíg az alispáni tisztséget is betöltő bátyja követként távol volt Zalából, addig hivatalosan Deák Ferenc "helyettesítette" őt,
Kossuth Lajosnál pedig az "éhségbiztosi" teljesítmény: nemcsak konkrét intézkedéseket tett, a szervezésbe jelentkezett, hanem színvonalas és terjedelmes tanulmányt írt a Zemplénben gyakori éhínség történetéről, okairól, magtárak létesítésének szükségességéről.[41]
A követutasítások intézménye mellett közvetett, de jelentős hatása volt a törvényhozásra, az országos jogalkotásra annak, hogy a kibontakozó reformszellem következtében az uralkodó országos bizottságot hozott létre az 1791-es országgyűlési törvényjavaslatok rendszeres felülvizsgálata végett. Ennek keretében 9 vaskos kötetben megjelentek ezek a felülvizsgálati anyagok (röviden: operátumok). Ezeket kiküldték a megyéknek észrevételek megtétele, véleményezés végett. Kossuth Lajos tagja volt Zemplénben az operátumok véleményező bizottságnak, Zalában pedig oroszlánrészt vállalt Deák Ferenc[42] abban. Deák - bátyjával együtt -igen sokat foglalkozott az operátumok véleményezésével. Eközben alakult ki, fogalmazódott meg a liberális reformpolitika melletti hitvallása.[43] Ebben a véleményezésben nyilvánvalóan a rendkívüli hazaszeretete is inspirálta.
A rendkívül színvonalas és terjedelmes, 143 fóliát kitevő, könyvbe foglalt zalai véleményt kétharmad részben maga Deák Ferenc készítette, és hamarosan Zalában 300 példányban (!) kinyomtatták és ez a nyomtatott szöveg más megyékben is ismertté vált.[44]
Vörösmartyhoz írt levelében jól kitapintható Deák sajátos meggyőzési módszere, politikai taktikája.[45]
Deák és Kossuth 30 évesen érett szónokként és politikusként jelent meg[46] az 1932-1936-os országgyűlésen. Összegezve három évtizedük főbb állomásait:
- nemes család,
- piarista gimnázium,
- jogakadémia,
- pitvarista év,
- jurátus év,
- ügyvéd,
- ügyész
- 181/182 -
- táblabíró,
- megyei politikus,
- országos politikus lenyűgöző analógia mutatkozik Deák és Kossuth életútjában.
Ezeknek a közös láncszemeknek, szelvényeknek a szinergiájaként bontakozott ki az a retorikai-politikai műveltség és járatosság, amely alkalmassá tette a két 30 évest a későbbi kiemelkedő történelmi államférfiúi szerepre. A szóban forgó szinergia főbb erővonalai több tényezős és több irányú folyamatok, mozzanatok kapcsolódnak össze: az írásbeliségtől a szóbeliségig, a helyitől az országosig, az ellenzékitől a kormánypártiig. Magunk az erővonalak is soktényezősek és sokfokozatúak. Meglehetősen nehéz tehát ebben a nagy anyagban, tematikában megtalálni a súlypontot.
A retorikai és politikai műveltség és jártasság erősödésének, gazdagodásának magva, súlypontja végső soron a jogalkalmazás és a jogalkotás a maga írásbeli/szóbeli, helyi/országos, politikai/retorikai vonatkozásaival együtt.
Ezzel az összegzéssel, végkövetkeztetéssel remélhetőleg megoldottuk a két 30 éves titán titkát: hosszú és szerves fejlődésen mentek át végigjárva az írásbeliség és a szóbeliség, a helyi és az országos közélet, ezen belül a jogalkalmazás és a jogalkotás zegzugos ösvényeit.
Sajnos ez a szerves és kiegyensúlyozott fejlődés hiányzik szinte valamennyi jelenlegi 30 év körüli politikusunk életútjából. Deák és Kossuth manapság is követhető és követendő példaképek, nemcsak a retorikai és politikai érettség szempontjából, hanem a történelmi felelősség, a kiolthatatlan hazaszeretet szemszögéből is: "Önsorsunkról magunk rendelkezhetünk, s ha kockára tesszük azt, önmagunk szenvedjük kárát. De mások sorsát, mit a bizalom hitünkre bízott, a haza sorsát, mely becsesebb előttünk saját életünknél, féltenünk kell minden veszélytől, s a szeretet óvatosságával kell azt megőriznünk; kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazáért, de a hazát kockáztatnunk nem szabad."[47]
András: A fiatal Deák Ferenc. Osiris Kiadó, Budapest 2003 ■
JEGYZETEK
[1] Deák Ferenc (1803-1876) és Kossuth Lajos (1802-1894) joggal nevezhetők "enfants du siècle"nek, a század gyermekeinek.
[2] A több zalai falura kiterjedő, mintegy 1200 hold területű családi birtokkal
[3] Anyja 1808. évi elhalálozásával Deák Ferenc félárvából teljesen árva lett.
[4] Ez a visszahúzódás mutatkozik meg abban is, hogy Deák Ferenc egész életében agglegény maradt.
[5] Később a katolikus Meszlényi Terézt vette feleségül és ezt tovább fokozta a vegyes házasság iránti érzékenységet.
[6] Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Antiqua Nyomdai és Irodalmi Rt., Budapest 1946. 44. o.
[7] Molnár András: A fiatal Deák Ferenc. Osiris Kiadó, Budapest 2003. 39. o.
[8] Kosáry: i.m. 44. o.
[9] Kosáry: i.m. 45. o.
[10] Molnár: i.m. 44. o.
[11] Ezzel szemben a bátyja, Deák Antal jóval szorgalmasabb volt; másodéves korában Bognár József magyar magánjog előadásai alapján 330 oldalas jegyzetet készített. (Molnár: i.m. 46. o.)
[12] Molnár: i.m. 47. o.
[13] Molnár: i.m. 48. o.
[14] Molnár: i.m. 48. o.
[15] Molnár: i.m. 49. o.
[16] Kosáry: i.m. 46. o.
[17] Röth Józsefet a nádor az 1791-es törvénycsomag rendszeres felülvizsgálatára jelölte, az igazságügyi albizottság tagjává nevezte ki. (Molnár: i.m. 66. o.)
[18] Kosáry: i.m. 50. o.
[19] Molnár: i.m. 74. o.
[20] Molnár: i.m. 102-103. o.
[21] Kárpáti László és társai (Szerk.): Kossuth Lajos, az ügyvéd. Országos Ügyvédi Tanács, Budapest 1978. 79-80. o. Lám bölcsen segítette a fizetett feladatvállalás veszélyét, a korrupció látszatát!
[22] Molnár: i.m. 86. o.
[23] Az ügyek közel egyharmadában a büntető pert megindító érdemi vádiratot még nem ő szerkesztette, hanem csak helyettesként vette át, ezután viszont érdemben ellátta a vádképviseletet. (Molnár: i.m. 86. o.)
[24] Molnár: i.m. 87. o.
[25] Molnár: i.m. 89. o.
[26] A fivér a testvére biztatására megölte a testvérének a feleségét. (Molnár: i.m. 91-92. o.)
[27] Lásd "A közvetett bizonyítékokkal való bizonyítást" In: (Tremmel Flórián szerk.): A bizonyítékok a büntetőeljárásban. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2006. 103-128. o.
[28] Deák szilárdan és könyörtelenül fellépett a korrupció ellen Inkey Ádám táblabíró, Salamon Károly esküdt, Ádám János pandúrhadnagy, Körmendy István esküdt ügyében. (Molnár: i.m. 94-96. o.)
[29] Molnár: i.m. 99. o.
[30] A szükséges büntetőjogi gyakorlati tájékozottságát majd táblabíróként szerzi meg. Erre a következő pontnál visszatérünk.
[31] Így kiemelhető a megyei biztosként vagy megyei bizottsági tagként végzett járványügyi, tűzvédelmi, éhínség elhárítási stb. tevékenysége. Erre visszatérünk.
[32] Kárpáti: i.m. 48. o.
[33] Kárpáti: i.m. 51. o.
[34] Deák Ferencnek, a Haza Bölcsének (1803-1876) apja, idősebb kehidai Deák Ferenc (1761-1808); nagyapja Deák Gábor (1730-1788) és dédapja († 1752) mind táblabírók voltak.
[35] Nem véletlenül nevezik ezeket az évtizedeket a táblabírók korának, a táblabírók világának.
[36] Ezt a rendkívül "szabatos fogalmazást" értékelte nagyra Kulcsár Samu ügyvéd az ügyvédbojtár Kossuthnál. (Kárpáti: i.m. 12. o.)
- 182/183 -
[37] A sommás eljárás során "saját hatókörben" tucatnyi botvagy korbácsütést végeztethetett a szolgabíró, s ezt időnként megismételhette. (Kárpáti: i.m. 90. o.)
[38] Pesti Hírlap 1841. május 1.
[39] Különösen Deák számára volt kedvező, hogy 14 évvel idősebb bátyja Deák Antal rendkívül aktív szereplője volt a zalai közéletnek: alispánságig és többszörös országgyűlési követi tisztségig emelkedett. Nagymértékben elősegítette öccse pályakezdését. Tulajdonképpen átadta öccsének a stafétabotot, amikor lemondott a követi tisztségről és kinyilvánította, hogy az öccsének "a kisujjában több tudomány és képesség van", mint őbenne. (Molnár: i.m. 272. o.)
[40] Kosáry: i.m. 51.
[41] Ez a szinte tudományos értekezés is jól mutatja Kossuth írói hajlamát, amely megmutatkozott korábban színpadi művek fordításában, a francia forradalomról, sőt a világtörténelemről írt töredékében, később pedig a Pesti Hírlapban megjelent vezércikkeiben. (Barta: i.m. 26-28. o.)
[42] Barta: i.m. 41. o.
[43] Molnár: i.m. 229. o.
[44] Molnár: i.m. 130. o. Íme egy "vidéki" kodifikátor születése!
[45] Molnár: i.m. 229. o.
[46] Kossuth nem "szabályosan" a vármegyegyűlésen megválasztott követként, hanem két főrendházi tag képviselőjeként "absentium ablegatus"-ként kezdte.
[47] Fekete Sándor: A nemzet prókátora. Magvető Kiadó, Budapest 1976. 93-94. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus, PTE ÁJK, Büntető és Polgári Eljárásjogi Tanszék.
Visszaugrás
