Mottó: "Az már más kérdés, hogy némi ismétléstől eltekintve mi értelme van az egésznek a jelenlegi formában?"
(praetor 01 az internet jogi fórumán)
A jogi karok képviseletében (melyek alapvetően az elméleti és tudományos képzést végzik) dékán kollégáimmal egyeztetve, csak kevés olyan dologról tudok beszámolni a jogi vagy közigazgatási szakvizsgákkal kapcsolatban, melyek, mint a Karokat, a fakultásokon folyó oktatást közvetlenül érintő kérdések bukkantak volna föl.
Egy kissé tehát kívülállóként fogalmazom meg és fésülöm csokorba gondolatainkat. Hangsúlyozottan nem a dékáni kollégium egyeztetett véleményeként, hanem a dékánok egyenkénti vélekedése alapján.
Függetlenül attól, hogy valamennyi dékán némiképpen kívülállóként tekint a szakvizsgára (ami természetes is, hiszen az nem kötődik az egyetemi képzéshez), néhány kérdésben határozott véleményt fogalmaztak meg a kérdésről. Úgy hiszem az a legcélszerűbb megoldás, hogy ha az észrevételeket arra a kérdésre fűzöm föl: mennyiben érinti, érintheti a szakvizsga reformja az egyetemeket.
Azt vélem, egy elvi vonatkozásban, kiindulásképp mindenképpen számolnia kell a jogi szakvizsgák hatásával a fakultásoknak. A jogász szakma általános reputációja, ami végső soron a gyakorlatban munkálkodó jogászok tevékenysége eredményeképpen alakul ki a társadalomban, bizony erőteljesen visszahat a jogászképzésre, a felvételi jelentkezésekre, a jelentkezők minőségére, egyszóval általában az egyetem jövőjére. Áttételesen tehát, mi valamennyien, az "egyetemi oldalon" érdekeltek vagyunk abban, hogy a joggyakorlat, s ennek kiindulópontjaként a jogi és a közigazgatási szakvizsgarendszer megfelelőképpen működjön. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a képzésnek ezen a végpontján is biztosítva legyen a jogászutánpótlás minősége.
Egy dologban megegyezett mindannyiunk véleménye. Ez pediglen a gyakorlati idő - szakvizsga és az egyetemi oktatás viszonya. Ugyanis az egyetemi képzés szervezése szempontjából létkérdés annak pontos rögzítése, mi a képzés egészében a funkciója a szakvizsgának és a szakvizsga alapjául szolgáló három gyakorlati esztendőnek. Ha ugyanis egységes jogászképzésnek fogjuk fel a nyolc évet (s ebben úgy hiszem, nincsen közöttünk jelentős nézeteltérés), akkor a hároméves (a teljes képzés 37,%-át kitevő) joggyakorlat pontos feladatának rögzítése elengedhetetlen.
Utalnom kell arra, hogy az egyetemi képzéssel szemben (főként az ügyvédi kar részéről) megfogalmazott kifogás a gyakorlatias képzés hiányossága az egyetemi oktatásban. (A karokon rendre és ismételten számonkért hiányzó ismeretek pótlása amúgy a gyakorlatba lépő jelölt számára egy-két hónap alatt bőségesen pótolható praxisbéli jártasság kérdése). A karok jelentős erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a gyakorlat világát beigazítsák az elméleti képzés struktúrájába (ami gyakran praxisból meghívott szakember szemi-narizálását jelenti); másfél hónapra gyakorlati munkahelyre küldjük a jelöltet (ezzel csökkentve az elméleti képzésre és a záróvizsga-felkészülésre szánt idejét), miközben ott áll előtte három teljes esztendő, hogy az így összecsipkedett szórványos ismeretek helyére valódi gyakorlati tapasztalatok kerüljenek.
Ennek persze feltétele az is, hogy a partner a fogalmazót, a jelöltet ne olcsó, kizsákmányolható munkaerőnek, (ha rosszmájú akarok lenni, idézhetem a kollégák egymásközti beszélgetésében elhangzottakat, vagyis hogy: bevételi forrásnak) hanem "tanoncidejét" töltő, még a képzésből három évet kitöltő tanulónak tekintse.
Ugyanígy a másik oldalon, a jelenlegi jogi szakvizsgarendszerben - ahogyan alább még meghivatkozzuk azt az észrevételek köréből - annak általános volta miatt erős elméleti elvárások fogalmazódnak meg. A vizsgák kisebb részében gyakorlatias vizsgáztatás, nagyobb hányada elméleti ismereteket vár el a jelölttől.
Ha a képzés két szakaszának viszonya pontosan tisztázható lenne, rendeződnének a jelenleg kavargó és összegabalyodó feladatok, s sokkal tisztább profilú képzést lehetne folytatni úgy az elméleti-tudományos, mint a gyakorlati periódusban. Szisztematikusan egymásra épülő képzési ciklusokban lehetne gondolkodni, ami szolgálná a jogász diploma generális funkcióját is.
A szűkebb értelemben vett jogi - igazságügyi szakmák (újabb keletű terminológiában "hivatásrendek") képviselői az elmúlt években sorban jelezték, hogy mind korlátozottabbá vált a megpályázható állások száma, a több ezer fős, végző évfolyamokkal szemben néhányszáz helyet tud biztosítani a szűkebb szakma. Nem véletlenül jelenik meg ez az ügyvédek számára "túlképzésként", hiszen mint egyetlen nyitott pálya, jobb híján is erre veszik útjukat a végzett fiatal doktorok. A panaszok dacára még nem jelentettek elbúcsúzott hallgatóink tömeges és megoldhatatlan elhelyezkedési nehézségeket. Ezt pedig éppen a jogász diploma konvertálhatósága biztosítja, mely a széles elméleti -tudományos, általános kompetenciákat biztosító (és nem szakmai értelemben praktikus) ismereteken nyugszik. A kedvcsinálás, a hangulatérzékeltetés szintjét meg nem haladó, a jogászi munka zamatát megízleltető, de nem a fogalmazói tapasztalatokat helyettesítő mértékig van szükség a gyakorlati ismeretekre az egyetemeken. Miként tudós kollégáim említették is, a széljegy rejtelmei vagy a kriminalisztika legfrissebb technikai vívmányainak alkalmazási ismeretei nem feltétlenül az általános képzéshez tartozó elvárások. Számomra az derült ki, hogy a háromesztendős gyakorlati idejét töltő ügyvéd- vagy közjegyzőjelölt, bírósági vagy ügyészségi fogalmazó számára is igen lényeges, egymástól eltérő gyakorlati ismeretek és készségek megszerzése szükséges. S akkor még a közigazgatás, a gazdasági (bank- és vállalkozói) szféra, az euro-bürokrácia, a diplomácia, a művelődéspolitika terrénumának igényeiről (ahová szintén jelentős számú jogász helyezkedik el) nem is szóltunk. Igen, a jogász és közigazgatási szakvizsgarendszer reformja arról is szól, hogy az általános és egységes jogászképzést követően, a belső szakmai differenciálódás gyakorlati következményeit sajátítsák el a jogélet majdani szereplői.
Miként az ismeretes, a felsőoktatásban jelenleg viharok dúlnak, sok minden kiszámíthatatlanná vált. Egyik ilyen, mostanában kedélyeket felkavaró tézis a bolognai folyamatnak nevezett képzési struktúramódosítás, melyet egyelőre elkerült a jogi oktatás, a jogászképzés, a kormányzat és törvényhozás jelenlegi szándéka szerint egységes magisterképzés maradt. De a veszély nem múlt el, a baccalaureatus - magister kettősségben pedig mindmáig nem tudta pontosan megfogalmazni az oktatási tárca, mi is lenne a feladata a képzésnek, a reformnak címzett folyamat "piacorientált" jelzője mit fed, különösen a jogászképzésben.
Másik problémánk a felsőoktatási törvény "vállalkozó egyetem", "gazdálkodó egyetem" "önfenntartó egyetem" koncepciója, mely még egyelőre nem látható pénzügyi (tehát praxisorientált) vállalkozásokba fogja belehajszolni az universitasokat. S hogy ezen belül a fakultásoknak, a szakoknak mi lesz a helyük, még nem tudni pontosan.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
