Lovászy László Gábor - Pokó Diána: Robo sapiens - az (eljövendő?) mesterséges személy az EU-jog tükrében (EJ, 2025/3., 14-25. o.)

"We have no experience of what it's like to have things smarten than us."

Geoffrey Hinton, 2024 fizikai Nobel-díjasa

Bevezető

Tudjuk-e pontosan mit jelent a mesterséges intelligencia? Tudjuk-e pontosan mi az a robot? Milyen felelősségi viszonyok merülnek fel, ha egy autonóm, önálló cselekvésre képes gép (robot) kárt okoz? Az újabb és újabb, mesterséges intelligencia által "teremtett" megoldásoknak és eredményeknek ki lesz a tulajdonosa, az egymással összekapcsolt rendszerek aktusai jogi értelemben milyen kategóriába tartoznak? Beszélhetünk-e (majd) mesterséges személyről mint jogalanyról? Tanulmányunk ezen fő kérdésekre keresi a választ az EU jogalkotásának tükrében.

2020 március 10-én az Európai Bizottság új iparstratégiát terjesztett elő "annak érdekében, hogy az európai ipar élen járhasson a klímasemlegességre és a digitális vezető szerepre való kettős átállás során."[1] Ezen stratégiával az Európai Bizottság célja, "hogy a 2020 és 2030 közötti időszakot Európa digitális évtizedévé tegye. Európának meg kell erősítenie digitális szuverenitását, és saját normákat kell kialakítania ahelyett, hogy mások normáit követi. Ennek során az adatokat, a technológiát és az infrastruktúrát kell előtérbe helyeznie.[2] Az új stratégia jelmondata "A digitális korra felkészült Európa - Újgenerációs technológiákkal az emberek érvényesüléséért"[3] lett. Az újgenerációs technológiák közül jelen tanulmányunkban a mesterséges intelligenciával és a robotikával foglalkozunk. A technológia robbanásszerű fejlődése eredményeként a mesterséges intelligencia és a robotika gyakorlati alkalmazása már nem kérdés vagy vízió, hanem a mindannapjaink része, így az ezek használatából eredően felmerülő kérdések sem maradhatnak meg a filozófiai értekezések szintjén. Új jogi megközelítésre, megoldásokra van szükség, felhívva a figyelmet ezen téma kiemelkedő fontosságára. Rá kívánunk világítani, hogy a jelenlegi EU-s szabályozás nem minden kérdéskörre ad kielégítő választ, amely akár az új technológiákkal kéz a kézben járó innováció gátja lehet, holott a mesterséges intelligenciával foglalkozó Rendeletnek (MI Rendelet[4]) éppen az volt a célja, hogy a jogbiztonság erősítése által kiépülő bizalom még inkább elősegítse az innovációt és ezáltal Európa sikerét a digitális világgazdaságban.

Tanulmányunkban kitérünk a mesterséges intelligencia autonomitására, és az ebből egyenesen következő felelősség kérdésére. Kiemelten foglalkozunk az MI Rendelet által használt mesterséges intelligencia definícióval, rámutatva a robot(ika) meghatározásának hiányára. Levezetjük, hogy az MI Rendelet által használt fogalom értelmezésével miként merül fel a tudat és ezáltal a cselekvőképesség problematikája, amely a felelősségi viszonyok tekintetében nem megkerülhető, különösen az úgynevezett "AI-Agent"-ek (MI Ügynökök) megjelenésével, amikor már nem csupán ember-robot kapcsolatról van szó, hanem robot-robot rendszerszintű kapcsolódásáról. Vízionáljuk a humanoid ("testtel" rendelkező) robot működéséből eredő paradigmaváltás szükségességét, amely paradigmaváltás éppen az MI Ügynökök elterjedése következtében fog megvalósulni, amikor humanoid robotok fognak nem csupán az emberi lényekkel, hanem egymással is kapcsolatba kerülni. Nyilvánvalóan felmerül ezen a ponton, hogy az autonóm, önálló cselekvésre képes robotok kapjanak-e korlátozott cselekvőképességet, illetve önálló jogalanyiságot, mint ahogy egyébként a digitális gazdaság részét képező jogi személyek is rendelkeznek ilyennel.

1. Mondd, te mi (ki) vagy? - az MI-definíció változásáról

Az Anu Bradford által bevezetett "The Brussels Effect",[5] azaz "Brüsszel-effektus" alapján kijelenthetjük, hogy az adatvédelmet érintő sikeres GDPR[6] után az EU jogalkotási magatartásával az MI-versenyben azáltal mindenképp vezető szerephez akar jutni, hogy olyan MI-jogszabályt alkot(ott), amely globálisan fogja meghatározni a mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályokat. Az MI Rendelet hosszú évek munkája eredményeként végül kódex jellegű szabályozásként valóban elsőként született meg a világon, 2025. február 2-től pedig már elindult a lépcsőzetes alkalmazási ciklus első szakasza. Már most jól látszik, hogy a Rendelet, bár kódex jellegű, mégsem ad választ a technológia által óriási iramban fejlesztett, gyártott és használt robotok "létével" összefüggően, ezen robotok gyakorlati alkal-

- 14/15 -

mazása során felmerülő újabb és újabb kérdésekre. Sőt mi több, a Rendelet nem tartalmaz definíciót a robotra nézve. Mi az a definíció tehát, amivel a mesterséges intelligenciát határozták meg?

"MI-rendszer": gépi alapú rendszer, amelyet különböző autonómiaszinteken történő működésre terveztek, és amely a bevezetését követően alkalmazkodóképességet tanúsíthat, és amely a kapott bemenetből - explicit vagy implicit célok érdekében - kikövetkezteti, miként generáljon olyan kimeneteket, mint például előrejelzéseket, tartalmakat, ajánlásokat vagy döntéseket, amelyek befolyásolhatják a fizikai vagy a virtuális környezetet."[7]

Miről is van szó? A korábbi, még az Európai Parlament elé került és véglegesnek szánt koncepció és definíció szerint - melyet a kihirdetett jogszabályi szöveg már elvetett - a mesterséges intelligenciát, illetve mesterségesintelligencia-rendszert szoftverként határozta meg, mégpedig olyan szoftverként, amelyet bizonyos - a jogszabály mellékletében rögzített - módszerekkel fejlesztenek. A Parlament által tárgyalt korábbi javaslat tehát a következő definíciót tartalmazta:

"»mesterségesintelligencia-rendszer (MI-rendszer)«: olyan szoftver, amelyet az I. mellékletben felsorolt technikák és megközelítések közül egy vagy több alkalmazásával fejlesztettek, és amely az ember által meghatározott célkitűzések adott csoportja tekintetében olyan kimeneteket, például tartalmat, előrejelzéseket, ajánlásokat vagy döntéseket képes generálni, amelyek befolyásolják azt a környezetet, amellyel kölcsönhatásba lépnek;"[8]

Az I. számú mellékletben pedig az alábbi technikák/módszerek és megközelítések szerepeltek:

"a) Gépi tanulási megközelítések, ideértve a felügyelt, a felügyelet nélküli és a megerősítő tanulást, a módszerek széles skálájának, többek között a mélytanulásnak az alkalmazásával;

b) Logikai és tudásalapú megközelítések, beleértve a tudás megjelenítését, az induktív (logikai) programozást, a tudásbázisokat, a következtetőmotorokat, a(z) (szimbolikus) érvelést és a szakértői rendszereket;

c) Statisztikai megközelítések, Bayes-féle becslés, keresési és optimalizálási módszerek."[9]