https://doi.org/10.59851/mjny.9.2.4
Nádasdy Ádám reneszánsz ember, hiszen költő, műfordító, esszéista, novellista, egyetemi oktató és nyelvész, továbbá remek ismeretterjesztő. Egyetlen hibája, hogy nem írt önálló könyvet a jogi nyelvről, ezért külön munkával kell összegyűjteni azokat a gondolatait, amelyeket a jogi szövegeket készítők és használók megszívlelhetnek, akár hisznek a nyelvfejlődésben, a nyelvi szabályokban, akár nem, mivel a nyelvi változások mögött a véletlenek szövevényét tekintik elsődlegesnek, miként a nyelvész-szerző a címbeli tömör megfogalmazása szerint.
Negyven éve tanított már az ELTE BTK-n, amikor 2013-ban kényszernyugdíjazták, 2017-től pedig professor emeritus címmel kompenzálták. Ő mégsem panaszkodott, noha elsősorban tanárként tekint önmagára. "Talán, mert ebben vagyok a legjobb. Az ember érzi, miben jó igazán. Olyan még soha nem volt negyven év alatt, hogy ne lett volna kedvem órát tartani, hogy azt kívántam, bár lenne bombariadó, és maradna el a másnap reggeli előadás. [...] továbbra is tarthatok kurzusokat díjazás nélkül, ahogy az a nyugdíjas professzorok esetében bevált szokás. Ez a venia legendi, szó szerint 'az olvasás engedélye', tehát a professzor lecturákat tarthat, úgymond, felolvashatja tanait az egyetemen. Ezt természetesen senki sem vonta meg tőlem."[1]
Ez a pedagógiai szenvedély érződik az ismeretterjesztő munkáiban is, eligazítást adva a nyelvészet alapfogalmairól az Élet és Irodalom, a BUKSZ, a Magyar Narancs és napilapok, rádiók nyelvi rovataiban, hosszú évek óta: "...a kollégáim, az igazi elméleti nyelvészek biztatnak is erre. Sokszor nekik mutatom meg először, velük láttamoztatom a cikkeket, és persze sokszor csóválják a fejüket, hogy ezt így nem lehet, meg az úgy nem teljesen igaz. De általában oda jutnak végül, hogy mégse lehet máshogy közérthetően elmagyarázni. A bonyolult tudományos nézeteket leegyszerűsítem, aztán a kritika alapján előfordul, olyankor átírom, vagy visszaszívom, vagy azt mondom, írjatok jobbat, ha tudtok. Olyan ez, mintha egy egészségügyi tájékoztatóban azt írnám: »Mozogjunk minél többet!« Amire egy orvos természetesen azt felelné, hogy álljon meg a menet, azért ez attól függ, kiről van szó, hány éves, mikor műtötték, hány kiló. De végül legyintenek, jól van, azért írjad csak, mozogjunk. Azt hiszem, a szakma összességében támogatóan viszonyul ehhez a pedagógusi - mondjam azt: nyelvművelői? - mániámhoz." Művész családban nőtt fel, ahol kudarc és siker napi szinten jelen volt, és mindezt így summázta: "Apámtól is azt tanultam, hogy a munka mindenre gyógyszer. Megtart, mint a bakancsban a bandázs, a lábat a kötés. És a humor. Képes vagyok mindenen röhögni. Magamon is."[2]
Hasonlóan látja ezt a nyelvi ismeretterjesztő munkálkodást Cseresnyési László is, méltatva a Milyen nyelv a magyar című, 2020-ban megjelent Nádasdy-könyvet: "Kinek szól ez a könyv? Szerintem főként diákoknak és tanároknak, ugyanis betölti azt a mondhatatlan űrt, amelyet az iskolai tankönyvkiadásunk Magyar nyelv című tankönyveinek szerzői teremtettek az elmúlt évszázad során. Ezek a tankönyvek megkérdőjelezhetetlen bölcsességek gyűjteményei, csontszáraz és unalmas a nyelvezetük, így alkalmatlanok arra, hogy a nyelv dolgai iránt felkeltsék az érdeklődést, gondolatokat ébresszenek, sőt felélesszék netán a diákok vitatkozó kedvét. Azt hiszem tehát, hogy a Milyen nyelv a magyar olvasói főként azok a balsors által oly régen tépett gimnazisták lehetnek, akik talán el se tudják képzelni, hogy egy nyelv(észet)ről szóló könyv akár szórakoztató is lehet. Nádasdy megfogalmazásai ugyanakkor feszesek és pontosak, ezért a Milyen nyelv a magyar ideális segédkönyv lehet a magyar szakos tanár számára. Másrészt persze bárki élvezettel olvashatja ezt a művet, mert például ez az első nyelvészeti munka, amelyik szakszerűen, de közérthetően magyarázza el a nyelvrokonság sokakat érdeklő problémáját. Honi tudósaink általában lekezelő stílusban próbálják lesöpörni az asztalról az akadémiai konszenzustól eltérő nézeteket: Nádasdy viszont a vita tárgyára irányuló beszédmódot kedveli, nem a vitapartner »dilet-
- 35/36 -
táns« voltát bizonygatva érvel",[3] azaz nem tekintélyre, titulusra, egyetemi pozícióra hivatkozva degradálja a kérdezőt. A Heti Világgazdaság szintén a szerző közérthető és egyben szórakoztató írásmódját dicséri, amely a nyelvészetről kínál szellemi élményt az olvasóknak.[4]
A különböző alkalmakra, folyóiratoknak írt Nádasdy-anyagok[5] egyfajta összegzése a Kalauz a nyelvészi gondolkodáshoz (Akadémiai Kiadó, 2020.) Ez a kötet a nyelvész műhelyébe invitálja az olvasót, hogy megnézze, mit csinál a nyelvész, és főleg: hogyan gondolkodik, min töri a fejét, hogyan lát neki egy probléma megoldásának. Tehát nem valamely nyelvről beszél, hanem az emberi nyelvről általában és annak a nyelvész által való leírásáról, feldolgozásáról. A legtöbb példa benne a magyarból van, mivel ez áll a legközelebb a magyar olvasóhoz, és bizonyos jelenségeket kiválóan lehet a magyarral illusztrálni (másokat meg nem). Olyan alapvető kérdések is szóba kerülnek, mint van-e könnyebb vagy nehezebb nyelv, a nyelv összefügg-e a gondolkodással. A tartalomjegyzék szerint a kalauz bemutatja a nyelvészet fő területeit, a nyelvtant, hangtant, jelentéstant, és a kiválasztott témákat alaposan körbejárja. Terjedelmi okokból teljességre nem törekedett, de tárgyalja, hogy mi a nyelv és annak a leírása mit jelent, kitér a szintaxisra, a szóalaktanra, a nyelvi hangtanra és a beszédhangtanra, valamint a jelentésre és a nyelv használatára. Fontos fejezete a kötetnek is, hogy a szemantika, a pragmatika, a morfológia, a fonológia és a fonetika mellett, mit nem mond a nyelvtudomány, mitől nem fog senkit eltiltani vagy valamiért megróni. Egy rövid példa a nyelvészetben használt fogalmak közérthető magyarázatára a Kalauzból. "A szintagma (phrase) leggyakoribb jelentése 'szócsoport, szószerkezet'; pl. nagy fehér kutya vagy tükörtojást hozott. A szó azonos tövű a szintaxis szóval (görög 'összerakás'), ami a nyelvészetben a mondattant jelenti. Tágabban szintagmatikusnak nevezünk minden viszonyt, elrendezést, amely elemek egymásutániságát vagy egymásmellettiségét jelenti. A mondatban a szavak szintagmatikus viszonyokban vannak, ezek írják le, hogy mi után mi jöhet, és mi nem."
A két ruhadarabra (szmoking és bermuda), vagyis az akadémiai díjátadótól a balatoni nyaralásig tartó, a nyelvi kommunikáció szituatív jellegéből következő, helyzethez illő viseletek és viselkedés sokféleségéből a beszélő által kiválasztott, az adott helyzethez illő közlésre utal a 750 oldalas gyűjteményes kötet címe. Ez is felkeltheti a figyelmét a nagyközönségnek, hiszen neki szól elsősorban, és számukra három általános jellegű üzenetet tartalmaz. Az olvasókra bízza, hogy azokra rezonáljanak, valahogyan átformálják a nyelvről való gondolkodásukat, míg a szakmabelieknek az új nyelvhasználati példák és rendhagyóságok észlelése lehet izgalmas.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
