A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a hatálybalépése óta már tíznél több kisebb módosításon esett át. Idén január 1-jétől két törvény változtatta meg az Mt. szövegét, s július 1-jével is további módosítások várhatók.
1. A várandós, gyermekágyas, szoptató munkavállalók munkavédelme
2. A munkavállalói képviselő fogalma
3. Pontosító jellegű rendelkezések
4. Eljárási szabálymódosítások
5. Várható módosítások
Az érdemi munkajogi módosítások, noha az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő törvények és egyes egyéb törvények módosításáról szóló 2017. évi CLIX. törvény iktatta be őket, nem a közigazgatási eljárással kapcsolatosak.
Az egyik módosítás a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) kapcsán született. Az irányelv 4 és 5. cikke előírja, hogy a munkáltatónak értékelnie kell a munkakörülmények munkavállalók terhességére vagy szoptatására gyakorolt esetleges hatásait, fel kell mérnie a biztonságukat vagy egészségüket érintő kockázatokat, és meg kell tennie a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy e munkavállalók kockázatoknak való kitettségét el lehessen kerülni. Az intézkedések körében elsődlegesen a várandós vagy szoptató munkavállaló munkafeltételeinek, illetve munkaidejének módosítása indokolt. Ha ez technikai vagy más objektív okból nem valósítható meg, vagy kellően megalapozott indokok alapján észszerűen nem követelhető meg, akkor kell a munkavállaló más munkakörbe helyezése iránt intézkedni. Ha az előbbi okok folytán ez sem valósítható, illetve követelhető meg, a munkavállaló részére a nemzeti jogszabályoknak, illetve gyakorlatnak megfelelően szabadságot kell biztosítani, mégpedig a biztonságának vagy egészségének védelméhez szükséges teljes időszakra. Az irányelv tehát nem csupán az egyes megteendő intézkedéseket, hanem ezek sorrendjét is meghatározza.
Az Mt. 51. § (3) bekezdése eddig is rögzítette azt az általános munkavédelmi alapelvet, hogy a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. Ez a szabály 2018. január 1-jétől kiegészült az egészségi állapotra való utalással is. Még fontosabb azonban, hogy egy új második mondat egyértelművé teszi a munkáltató kötelezettségét: a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást ennek megfelelően módosítani. Ebből a szempontból az egészségi állapot szélesebb körű megfogalmazás, nem csupán a várandósság, gyermekágyasság, illetve szoptatási időszak értendő alatta. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a magyar munkavédelmi szabályok szerint a várandós nők, a nemrégen szült és szoptató nők ún. sérülékeny munkavállalói csoportba tartozónak tekintendők, ők tehát ebbe a körbe mindenképpen beletartoznak. A munkáltató a módosítások során az Mt. 6. §-ában foglalt rendelkezésekre - azaz az adott helyzetben általában elvárhatóság, a jóhiszeműség és tisztesség zsinórmértékeire - tekintettel köteles eljárni, sőt a munkavállaló érdekeit is köteles a méltányos mérlegelés alapján figyelembe venni. Utal az új szabály a felek kölcsönös, a munkaviszony szempontjából lényeges körülményekről szóló tájékoztatási kötelezettségére is - ebből pedig levonható az a következtetés, hogy a munkavállalónak minden olyan körülményről tájékoztatást kell adnia a munkáltató számára, ami a munkafeltételek és a munkaidő-beosztás módosítását befolyásolhatja.
Milyen módosítások jöhetnek szóba? Egyfelől a munkavédelmi szabályokban előírt, a munkakörülményeket érintő rendelkezések alkalmazása. A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véle-
- 21/22 -
ményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 9. számú melléklete sorolja fel azokat a - fizikai, biológiai vagy kémiai kóroki tényezők felmerülésével járó - munkakörülményeket, amelyek fennállásakor a várandós nők, a nemrégen szült és szoptató nők foglalkoztatásához kockázatbecslés szükséges. A különféle kóroki tényezők kockázatait, a kiküszöbölésükre vonatkozó előírásokat pedig további végrehajtási jogszabályok tartalmazzák. Kiragadott példaként utalunk a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről, illetve a rezgésexpozíciónak kitett munkavállalókra vonatkozó minimális egészségi és munkabiztonsági követelményekről szóló miniszteri rendeletekre.[1]
Maga az Mt. is tartalmaz munkavédelmi jelentőségű, a foglalkoztatás feltételeit érintő előírásokat, elsődlegesen a munkaidővel kapcsolatosan. A várandós nő, a háromévesnél kisebb gyermeket nevelő nő esetében egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak a munkavállaló hozzájárulása esetén alkalmazható; heti pihenőnapjai egyenlőtlenül nem oszthatók be; rendkívüli munkaidő vagy készenlét, illetve éjszakai munka számára nem rendelhető el.[2] Ha pedig a háromévesnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállaló kéri, a munkáltató köteles őt a napi munkaidő felének megfelelő időtartamban, részmunkaidőben foglalkoztatni.[3]
Az Mt. 60. § (1) bekezdése is módosult 2018. január 1-jével. Eddig a törvény csak azt tartalmazta, hogy a munkavállaló számára egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig - munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény alapján - a munkakörében nem foglalkoztatható. Január 1-jétől az irányelv szerinti sorrendiségre utaló félmondat is bekerült e rendelkezésbe, amivel egyértelművé vált, hogy a más munkakör felajánlására akkor kerülhet sor, ha az eredeti munkakörben - a foglalkoztatás feltételeinek vagy a munkaidőnek a módosításával - történő foglalkoztatás nem lehetséges. A magyar Mt. e vonatkozásban nem tartalmaz olyan részletező előírást, mint az irányelv, nevezetesen, hogy technikai vagy más objektív ok, illetve kellően megalapozott észszerűségi (például gazdasági) indok miatt lehetséges csak áttérni a módosításról a munkakör megváltoztatására, de voltaképpen ezek azok a szempontok, amelyek mérlegelése alapján megállapítható, hogy indokolt-e a következő intézkedéscsoport alkalmazására való áttérés.
Végül, a hatályos szabályozás megfelelt az irányelv sorrendiségi előírásainak, így módosításra sem szorult a tekintetben, hogy a 60. § (1) bekezdés utolsó mondata rögzítette: a munkavállalót a munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges. Ez az irányelv szerinti harmadik lépésnek felel meg, miszerint szabadságot kell biztosítani a munkavállaló biztonságának vagy egészségének védelméhez szükséges teljes időszakra.
A másik érdemi módosítás a kollektív munkajogi szabályokat érinti. A munkavállalói képviselő fogalmát az Mt. 294. § (1) bekezdés e) pontja határozta meg, idesorolva az üzemi tanács tagját (elnökét) vagy - tanács választása hiányában - az üzemi megbízottat, továbbá a gazdasági társaság felügyelőbizottságának munkavállalói képviselőjét. 2018. január 1-jétől a felsorolás kiegészült az Mt. 273. § (3)-(4) bekezdése szerinti szakszervezeti tisztségviselőkkel, azaz az önálló telephelyen - a foglalkoztatott munkavállalók létszámától függően - megjelölt személyekkel, továbbá a szakszervezet legfelsőbb szerve által megjelölt további egy tisztségviselővel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
